*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 67909 *** MAGYAR REGÉNYIRÓK KÉPES KIADÃSA Szerkeszti és bevezetésekkel ellátja MIKSZÃTH KÃLMÃN 40. KÖTET CARMELA Irta DÓCZI LAJOS BUDAPEST FRANKLIN-TÃRSULAT magyar irod. intézet és könyvnyomda 1906 [Illustration] CARMELA KIS MURÃNYVÃR. – MENNYI? FIFINE BOSSZÚJA. SAECKERHETS-TAENDSTICKOR. EGY VEGYES HÃZASSÃG. A GRÓF SZAVA IRTA DÓCZI LAJOS R. HIRSCH NELLI RAJZAIVAL BUDAPEST FRANKLIN-TÃRSULAT magyar irod. intézet és könyvnyomda 1906 _Minden jog fentartva._ Franklin-Társulat nyomdája. DÓCZI LAJOS. 1845–. A hatvanas évek vége felé a «fiatal óriások» egy kis csoportja a fürdÅ‘-utczai Kávé-forrásban tanyázik. Bohó álmokat álmodoznak, hirnévrÅ‘l, dicsÅ‘ségrÅ‘l, irodalomról, költészetrÅ‘l beszélgetnek, olvasmányaikon éldelegve maguk próbálják megrebbenteni a szárnyaikat. Talán egyik legigénytelenebb köztük s testben is legvéznább Dux Lajos, ki mint a bécsi Presse levelezÅ‘je szerzi meg a jogczimet, hogy idejárjon. Német lapba Ãr, de azért a magyar irodalomért rajong, mert magyar a lelke és a szive. Sopronban született 1845-ben. Az ifjú óriások egyik-másikának már neve kezd lenni az irodalomban. De hol van Å‘ még attól? Az a név, a mit Å‘ viselni fog, még ismeretlenül sincsen meg s nem fordul elÅ‘ az ország semmiféle anyakönyveiben, schematismusaiban, népszámlálási névjegyzékeiben, nem hogy irodalmilag ismerÅ‘s lenne. Sok vÃznek kell lefolyni addig a Dunán, mÃg Duxból Dóczi, Dócziból Dóczy, Dóczyból báró Dóczy lesz. A talentum fénye és a szerencse mosolya, e kettÅ‘ kellett ahhoz a karrierhez, melyet a németkereszturi szegény boltos fia befutott. Egy nem lett volna elég. Az 1867-iki kiegyezés után, mikor a magyar kormány megalakult, a Kávé-forrás fiatal óriásai is elhatározták, hogy hivatalt vállalnak. Akkor ez igen könnyen ment. Csakúgy be kellett állÃtani a miniszterhez a művelt ifjaknak, hogy szolgálni akarnak, mire a miniszter bólintott a fejével, hogy jól van s kiszólt a hivatalszolgához: – János, állÃtson be kend valahová asztalokat a fogalmazó uraknak. (De ha jó kedvében volt, akkor esetleg «titkár uraknak» mondta). Igy léptek szolgálatba akkor többek közt Toldi István, Berczik Ãrpád, Bródy Zsigmond, Halász és Dux Lajos is, kit mint politikai resszortban jártasat és ügyeset Horváth Boldizsár beosztott Andrássy miniszterelnök mellé. És ez jó volt neki is, ki egy hatalmas patronust kapott e nagy emberben, a kinek minden iránt volt érzéke, a mi egy országot nagygyá tesz, és jó volt Andrássynak is, a ki egy hű embert kapott Duxban, csak talán az irodalomra nem volt jó, mert egy énekes madarunk olyan aranyos, vonzó kalitkába jutott, ahonnan nem igen igyekezett kiszabadulni, hogy a szent berkekben csicseregjen, a hol a voltaképeni helye lett volna. Mind a mellett 1871-ben, midÅ‘n a Teleki vÃgjátékok nyertesének a «Csók»-nak jeligés levélkéjét felbontották az akadémián, abból egy ismeretlen név került elÅ‘: _Dóczi Lajos_. Az akadémikusok és Ãrók csodálkozva oszlottak szét, tünÅ‘dve rajta, ki lehet az illetÅ‘. A mi nem is csoda, hiszen ez a név akkor egy pár órás volt csak, mivelhogy reggel jelent meg a «Budapesti Közlöny»-ben a névmagyarosÃtások közt, hogy Dux Lajos belügyminiszteri engedélylyel Dóczi-ra változtatta meg a vezetéknevét. A név és a «Csók» tehát egy idÅ‘s, – a név azóta patinát kapott, a darab ellenben most is oly friss és üde, mint a most szakÃtott szamócza. Még mindig adják s a közönség megtölti a szinházat. A csók definicziója költészetünknek egyik maradandó gyöngye. Mikor 1872-ben Andrássy Bécsbe ment a külügyek vezetésére, már annyira kedvelte Dóczit, hogy magával vitte és vice-versa Dóczi is jobban szerette Andrássyt, mint a muzsákat, teljes odaadással bocsátotta finom hajlékony tollát rendelkezésére s tÃz-tizenkét évig kizárólag a hivatalnak élt, hol gyorsan haladt a dieta classis lajtorján, kinevezték osztálytanácsossá, kisérte Andrássyt különbözÅ‘ diplomatiai útjain, minélfogva tele lett a kabátja rendjelekkel, magyar nemességet kapott, majd osztályfÅ‘nök lett s végül báróságra emelte a király kegye kevéssel nyugalomba menetele elÅ‘tt. Bár élete legszebb részét Bécsben töltötte, nálánál senki sem élt jobban benne a magyar bohémvilágban. Talán nincs jelentékeny Ãró, a kivel ne levelezett volna, mint a hogy Goethe és Schiller korában leveleztek a litterátorok. Egyébként is annyira magyar tudott Å‘ ott maradni a császárvárosban, mint senki sem jobban a magyarok közül. Egy afféle magyar agens Bécsben. Annak tette meg a közvélemény. A kinek magyarnak hivatalos baja volt Bécsben, valaki okvetlenül utasÃtotta: – Ha nem menne a dolog, keresd fel Dóczit! A ki doktor-professzort ment konzultálni, annak is azt a tanácsot adták: – Jó lesz, ha felkeresed Dóczit és kérsz tÅ‘le egy pár ajánló sort, jobban megvizsgál a doktor. Ha BécsrÅ‘l volt szó, a Szent-István torony meg Dóczi jutott eszébe legelébb az embereknek; ha onnan jött valaki, azt kérdezték tÅ‘le: – Nem találkoztál Dóczival vagy valakivel? Szóval az volt Bécsben Dóczi, a mi Thallóczy mostan, szives kalauza, mentora, protektora minden oda érkezÅ‘ magyarnak. A Csók utáni kilencz évre terjedÅ‘ hallgatást alig tudjuk megmagyarázni. Hogy tudott annyi ideig nem Ãrni, megfoghatatlan. De végre is biztos volt, hogy visszaesik az irás mámorába, mint az alkoholista: nincs abból hosszú szabadulás. S Andrássy bukása után csakugyan megszületett a Csók testvére az _Utolsó szerelem_ 1879-ben s néhány évvel utána _Széchi Mária_, mind a két darab verses formában telve bájos részletekkel, melyek szerzÅ‘jüket elsÅ‘ rangu költÅ‘ink közé emelik. Nyelvezete néhol nem magyaros, de oly hajlékony és annyi árnyalatot tud vele kifejezni, hogy finom vonalak és szinek visszaadására azt még elÅ‘tte senki sem használta annyi sikerrel. Sokan támadják nyelvét belekötve egy-egy kifejezésébe, mely a «debreczeni fülnek» idegen, pedig aligha nem az lesz a vége, hogy Dóczit egykor a magyar nyelv művészei közt fogja emlegetni az okosabb utókor, mely belátja, hogy a mit Dóczi hibázott a nyelv ellen, azt a nyelv muzsikája, lágysága érdekében tette; a mit a vámon ártott a nyelvnek, behozta neki kétszeresen a réven. Még jobban tünik ki nyelvalakÃtó és finomÃtó ereje a Goethe Faust-jának fordÃtásánál. 1872-ben adta ki a magyar Faustot s vannak helyei, a hol az eredetit közelÃti meg e koloritban utolérhetetlen átültetés. De csinált legyen Dóczi bármit, az mind magán viseli talentumának gazdag erejét. Irályát hatalmasan tudta alkalmazni a genrehez. Mondják, hogy diplomatiai fogalmazványai példái a ravasz simaságnak, a melyek a Beust stylusát is verik. Publicistai dolgozatai súlyos argumentumokkal, ágyukkal, torpedókkal megterhelt pánczélos hajók, tárczái, melyeket német nyelven Ãrt álnév alatt leginkább a _Neues Pester Journal_-ban, könnyed játszi röppentyűk. Alig van olyan műfaj, melybe bele nem kóstolt volna. Irt elmés verseket a hajdani Borsszem-Jankóba, csinált opera-szöveget. Az elbeszélÅ‘ irodalmat is művelte. SÅ‘t ebbe a gyüjteménybe mint egyenesen ilyen került be. Mit mondjunk róla mint prózai elbeszélÅ‘rÅ‘l? Azt, hogy a romantikus iskola hive, mint szÃnműveiben. Thémái érzelgÅ‘sek, de az elÅ‘adása fordulatos, élénk, szines és lebilincselÅ‘. Az olvasó érzi, hogy gazdag forráshoz jutott. Dóczi ez idÅ‘ szerint hatvanegy éves fiatal ember, élénk, virgoncz mint egy fürj. A rózsa-bimbók évadja mindazonáltal elmult. Ideje, hogy átcsapjon a prózai elbeszéléshez. SzÅ‘lÅ‘t vár Å‘szszel a közönség s ha a Párkáknak van eszük, el nem engedik neki a kilencz esztendÅ‘t, a melylyel adósa maradt az irodalomnak. _Mikszáth Kálmán._ CARMELA _ElsÅ‘ kiadása megjelent 1890-ben._ I. (Villa Montelione.) Sicilia keblén mint egy drágakÅ‘ ragyog a gyönyörű Palermo. Az utas a kék tengeröbölben, mely e szép várost mossa, megtalál mindent, a mit szÃve kÃván – és még valamit a minden fölé. A «minden» ennyibÅ‘l áll: Kies, verÅ‘fényes éghajlat, hatalmas, de mégis bájos vidék, elegáns és kényelmes nagyvárosi élet, mely a hamisÃttatlan nemzeti jelleget a nemes vendéglátással egyesÃti. A Hôtel des Palmes fogadósa itt úgy fogad bennünket – oly kedvességgel és méltósággal – mintha nem fogadós, hanem szÃves házigazdánk volna. A számos fÅ‘nemesi családok Å‘si palotái viszont a legkisebb ajánlatra oly könnyen nyÃlnak meg a művelt idegen elÅ‘tt, mint másutt a fogadók. A «valami» még ezeknél is becsesebb: Palermonak lehetÅ‘ kevés a látnivalója. Mikor Olaszországot és Siciliát átbarangolván, a napszámos lelkiismeretességével letaroltuk mind azon élvezeteket, melyeket a művészet és történelem emlékeiben az Å‘skor ránk hagyott, Palermóban mintegy puha párnán leli magát az eltompult utazó. Egy múzeum s egynéhány templom képezi Baedeker egész programmját, mely alig egy-két napot vesz igénybe. A mi ezután következik, ép oly könnyű, mint kellemes «munka». A hátralevÅ‘ napok és hetek azon nagyszámú nyaralók, kastélyok és campagnák látogatásával telnek el, melyek a helybeli Principe, Duca, Marchese és Conte-családok (a herczegek és Å‘rgrófok itt sűrűn tenyésznek) birtokát képezik és az idegenek elÅ‘tt vagy nyitva állanak, vagy igen könnyen megnyÃlnak. Az utas itt sétaközben kellemesen foglalkoztatja érzékét a szép iránt vagy kÃváncsiságát s hamar otthonosnak érzi magát a buja, de jól ápolt növényzet közt, illatos virányokon, melyek majd a hegyoldal árnyasabb teknÅ‘ibe simulnak, majd kikönyökölnek a tenger szellÅ‘s, napos végtelenségébe. A kastély belsejét, termeit, szobrait és festményeit hamarosan megbámulva, szivesen visszasiet a parkba, virágzó narancs- és czitromfák, pálmák és cziprusfák alatt elmerengeni, a mi valóságos gyógyÃtó fürdÅ‘ testnek és léleknek. E nyaralók egyik legszebbike a Montelione herczegé, a Monte Pellegrino lejtÅ‘jén. Nyájasan dÅ‘l e magasló hegy sziklás ölébe, mely Palermó látképén úgy uralkodik, mint Budapestén a Gellérthegy. A palota csarnokából a legtágabb kilátás nyÃlik egyrészt a tengerre, másfelÅ‘l a széles virányra, mely közt a város terjeszkedik, s melyet a hegység félköre komolyan koszorúz. E nyaralóban játszódik le kis történetünk elsÅ‘ fejezete, melyrÅ‘l elÅ‘re megvallom, hogy semmi sem fog benne történni. Csak négy személy találkozik – illetÅ‘leg: nem találkozik – benne, kiket a véletlen, e kifogyhatatlan mesemondó, egy kettÅ‘s regény bonyodalmaiba sodort. [Illustration: A tengerpart.] A kert rácsozata elÅ‘tt nyitott bérkocsi áll. Egy feltünÅ‘en szép pár készül abból kiszállni. A férfiú vagy harmincz éves; tekintete azok közül való, melyek gyöngédség és mosolygás közt is megtartják komolyságukat. A nÅ‘ vagy tizennyolcz éves, szűziesen duzzadó barna szépség, kit azonban szÅ‘kének hinne az ember, ha nagy, tengerkék szemeit kinyitja. Mindketten a rácskapú felé tartanak, hol a kapus elutasÃtó mozdulattal mutatkozik. A rács mögül tudatja velök, hogy a nyaralót ma nem lehet megtekinteni. A herczeg és a herczegné ma reggel hazaérkeztek Rómából; a herczeg ágyban fekvÅ‘ beteg. Az idegenek visszaszállnak hintajukba, midÅ‘n fényes úri fogat hajtat föl, melynek láttára a kapus sietve kitárja a rácsszárnyakat. E fogatban sugár hölgy ül, parancsoló komolysággal fiatal szép arczán; elmenet érdeklÅ‘dÅ‘ tekintetet vet a szép ifjú párra s meghallja, a mint a kékszemű kis hölgy mondja: «Beh kár, Oszkár! Úgy örültem ennek a sétának.» E _németül_ mondott szavak fölkeltik az úri asszony figyelmét. A mint kiszáll, az idegenekre tekintve pár halk szót mond a portásnak s ez siet a pár után, mély bókkal jelentve, hogy a herczegnÅ‘ Å‘ kegyelmessége meghÃvja Å‘ket a park megtekintésére. A jövevények a parkba lépnek, mialatt a herczegnÅ‘ a csarnokba vonul s ott megfordul, hogy még egy pillantást vethessen rájuk. Meg nem állja, hogy halk Ah! kiáltással ne adózzék a fiatal pár szépségének. «Összevalók!» sóhajtja. E sóhaj tán azt jelenti, hogy nem mind összevalók, a kik összekerülnek? Tán épenséggel azt árúlja el, hogy a közel hetvenéves herczeg, ki fönn a selyemágyat nyomja, nem illÅ‘ párja e lángoló szépségnek, a ki egy évvel ezelÅ‘tt hozzá kapcsolta fiatal életét? Ha Ãgy volt, a herczeget kisebb szemrehányás érhette, mint nejét; mert a római Quirinal-fogadó összes vendégei, kik tavaly a table d’hôte tagjai voltak, tanúskodhattak róla, hogy a herczegnÅ‘ volt az, ki a kissé arszlánkodó aggastyánt e feltünÅ‘, sÅ‘t elfogulatlanok elÅ‘tt egyenesen nevetséges frigyre úgyszólván provokálta. Félóra telhetett el, mióta a fiatal házasok a kertben jártak, midÅ‘n a herczegnÅ‘ elhatározta, hogy szunnyadó férjét magára hagyja és egyet sétál a szabadban. A fasorok közt találkozott a párral és tiszteletteljes üdvözletükre mint földijük, németűl szólÃtotta meg. Meglepetéssel hallotta, hogy a menyecske olasz, férje pedig magyar. Nyájasan kÃsérte Å‘ket tovább, a kert szépségeit magyarázva, s jobbadára a férjhez intézte szavait, kinek komoly és tartózkodó modora érdekelte. Egy árnyas szÅ‘lÅ‘lugas kijáratához érkeztek s épen ki akartak lépni a sárguló indatetÅ‘ alól, midÅ‘n a herczegnÅ‘ csodálkozva vette észre, hogy az idegen férfi nejét hirtelen visszavonja a lugas árnyékába, a herczegnÅ‘t a beszélgetés derekában magára hagyván. Az úri hölgy ösztönszerűleg kitekintett, hogy ily feltünÅ‘ viseletének okát kutassa. De egy pillantás elég volt arra, hogy Å‘ is mély pirulással a lugasba visszaszökjék, mintegy elrejtÅ‘zve. [Illustration: Egy árnyas szÅ‘lÅ‘lugas bejáratához értek.] Pedig semmi különös sem történt. A kavicsos úton egy úr sétált azon nyiltabb tér felé, hol a lugas végzÅ‘dött. Karcsú sugár férfiú volt, közel a negyven évhez, feltünÅ‘en ruganyos járással és határozott sasprofillal, melynek büszke vonalait a lágyan pelyhedzÅ‘ szÅ‘ke bajusz és szürke-kék szempár minden keménységbÅ‘l kivetkÅ‘zteté. Világias és elÅ‘kelÅ‘ megjelenésében semmi sem volt, a mi férfit vagy asszonyt elsÅ‘ tekintetre visszariaszthatott. A herczegnÅ‘ csakugyan nem soká engedett az elsÅ‘ hirtelen benyomásnak. Gyors elhatározás kifejezésével, noha eleinte habozó lépésekkel ismét a lugas nyilása felé tartott, mintha el volna tökélve, hogy az új jövevénynyel elfogulatlanul találkozzék. De emez – lejtÅ‘n haladva – sebes járással már a park kijárata felé érkezett, s a herczegnÅ‘, kinek pirulását most sápadtság váltotta föl, már a portáslak elÅ‘tt látta Å‘t megállani, hol bevett szokás szerint nevét az idegenek könyvébe jegyezte. Még mielÅ‘tt a herczegnÅ‘ közeledhetett volna, az idegen úr elhagyta volt a parkot. A herczegnÅ‘ oda ment a portás lakához és elÅ‘kérte a könyvet. «Švolt!» mondá németül és nagyon izgatottnak látszott, «Balga félelem! Hisz úgy sem ismer!» Az idegenek könyvében utolsónak e név állott: _Portenstein Erik herczeg_. Mialatt a herczegnÅ‘ elmerengve nézte az erÅ‘teljes vonásokat, melyekkel e név Ãrva volt, a fiatal pár is a kijárathoz közeledék. A herczegnÅ‘ eléjök tartotta a könyvet, erÅ‘sen szeme közé nézvén a fiatal embernek. – Egy neme a kényszernek, – mondá nyájasan, – hogy velem ismeretséget kössön. De ha talán elÅ‘lem is ki akar térni, mint azon úr elÅ‘l, ki most hagyta el a parkot, akkor feloldom a szokás alól. A fiatal ember némán meghajtotta magát és kezébe fogta a tollat. A név, mely legalól állt, nem kerülheté el figyelmét, de úgy tett, mintha egészen közönyösen hagyná. Mégis feltünÅ‘ távolságban Ãrta alája a magáét: _Partos Oszkár, akad. festÅ‘, BécsbÅ‘l_. A herczegnÅ‘ czélzatos megjegyzését, hogy azon úr elÅ‘l ki akart térni, válasz nélkül hagyta. A herczegnÅ‘nek, úgy látszott, ez nem volt kedvére. – Nem mulatna velünk, – kérdé, – egy pillanatig szép nejével? A házban van egy és más dolog, a mi művésznek érdekes lehet. Egy kis társalgás is jól esnék honi nyelvemen. A festÅ‘ hiába czélozgatott a háziúr beteg állapotára – a nyájas meghÃvás elÅ‘l ki nem térhetett. Föltevése, hogy a herczegnÅ‘nek különös oka volt Å‘ket marasztalni, alaposnak bizonyult; az úri högy folyton Portenstein herczegrÅ‘l szólt s nem szűnt meg Å‘t kérdésekkel faggatni, hogy miért nem szeretne vele találkozni. Partos úr nem tagadta, hogy a herczeget ismeri; de csak annyit mondott róla, hogy évek óta nem érintkeztek egymással s hogy kényes természetű okai vannak arra, hogy ne óhajtson vele találkozni. Többet nem lehetett belÅ‘le kivenni. Félórai ottmulatás után a fiatal pár elbúcsuzott s a herczegnÅ‘ nem tudott meg mást, mint a fiatal festÅ‘ bécsi lakása czÃmét, «minden eshetÅ‘ségre,» – mondá, – «mert magam is festek egy kicsit s Bécset még nem ismerem.» Partos úr nejével még az este elhagyták Palermót. A herczegnÅ‘ Portenstein herczeg után minden fogadóban tudakozódott, de eredmény nélkül. Csak az újságból tudta meg, hogy az elÅ‘kelÅ‘ tourista a városban meg sem szállott, hanem csak arra mentében érintette a kikötÅ‘t, hogy a genuai hajóval, a melyen érkezett, Tunis felé utazzék. II. (Partos úr festménye) A bécsi műtárlat déltájt meglehetÅ‘sen üres volt. A magyar osztály egyik képe elÅ‘tt már vagy negyedórája sugár termetű, majdnem túlságosan karcsú elegáns úr állott és több Ãzben csöndesen rázogatta a fejét. Egy másik úr, közepes termetű, kissé testes és daróczos Jaeger-öltözéke daczára elÅ‘kelÅ‘ alak, egy darabig szórakozottan kóborolt az osztály négy fala közt, mÃg a másik látogató különös viselkedése magára vonta figyelmét. A hogy mindig azt az egy festményt nézte, s alig távozva ismét visszatért, hogy újra fejcsóválva vizsgálja, az mégis furcsább volt, sem hogy fel ne költse a kiváncsiságot. A gyapot-ruhájú arszlánt különben is érdekelni látszott, hogy épen ez a festmény volt az, mely annyi figyelmet, vagy tán épen visszatetszést keltett a «magas» látogatónál. E jelzÅ‘ duplán illeti meg az idegen urat. Nemcsak czédrus hajlékonyságú magas alakja volt az, a mi a nagy urat elárulta, hanem egy feketén öltözött, csupasz arczú és kissé himlÅ‘helyes férfiúnak jelenléte is, ki a küszöbön meredezett. Nyilván fÅ‘komornyikja vagy futárja volt, mert az idegennek méltóságos tisztelettel utána hordozta felöltÅ‘jét, látócsövét és műlajstromát. – Erneste! – szólÃtá francziásan gazdája. – Herczegség? – – The name of the painter? – s újjal a képre mutatott. A futár, ki nyilván mindenféle nyelvre és taglejtésre volt dresszirozva, egyet lapozott a lajstromban s pár percz mulva a katalógus nyelvén németül hangosan jelenté: – 724. szám, Önimádat; Partos tanár. – – Partosz, – ismétlé az idegen s arcza csalódást is, megnyugvást is mutatott. – C’est donc un Espagnol! Ezzel tovább indult, de mégis fejét rázva, ismét visszanézett a képre. A Jäger-mezben dÃszelgÅ‘ úr élénken, de udvariasan útját állta. – Megbocsát, uram, ha egy tévedéstÅ‘l meg akarom menteni. A magyar osztályban vagyunk s e kép szerzÅ‘je, ki véletlenül ismerÅ‘söm, magyarországi. Partosnak hÃvják, Partosch Oszkárnak. Szabad talán kérdeznem, hogy a festményt rossznak találja-e? Báró Tessen, – tevé hozzá, könnyedén meghajtva magát. – Portenstein Erik herczeg, – viszonzá az idegen még mélyebbre hajtva fejét, s bokáit katonásan összecsapva, hogy a báró udvariasságát kamatostul visszaadja. – Igen köszönöm az útbaigazÃtást. Erneste tehát rosszúl olvasott. Magyar! Mindegy. A kép nagyon érdekes, különösen reám nézve az. Mindketten visszatértek a festmény elé. A tárgya maga nem volt valami megragadó, de modora olyan, hogy a mű a rikÃtó naturalizmus dÃvó alkotásai közt méltán feltűnhetett. Félig befüggönyözött festÅ‘teremben befejezett szűzanya-kép volt az állványhoz támasztva, teljes világosságban. Bal felÅ‘l a festÅ‘ állott, kezében palette és az utolsó vonásoktól még nedvesnek látszó ecset. Tekintete félig leselkedve, félig mosolyogva egy átellenben álló fiatal nÅ‘alakon függött. Szegényesen öltözött lány volt és arcza nagyon hasonlÃtott a festett Madonnáéhoz, de mégsem volt vele azonos. Nyilván mintául űlt a képhez, s a festÅ‘ kivánságára, ki a hatást Å‘ rajta akarta kipróbálni, most nézhette elÅ‘ször a kész festményt. A dicsfény aranysugaraival pompázó istenasszonynak benyomása nÅ‘i mására hatalmas volt – és épen ez képezte a festmény eszmei tartalmát. Az alkotás fensége oly teljesen hatotta át az egyszerű leányt, hogy megfeledkezvén magáról, mintegy térdre akart borúlni. Hogy ezt meg is tegye, meggátolta úgy látszott a tudat, hogy Å‘ a képpel azonos; de meg nem állta, hogy balját, mint áhÃtatos imádság közben, szÃvére ne szorÃtsa, jobbjával pedig keresztet ne vessen homlokára. Ha a festÅ‘ czélja valóban az volt, hogy elÅ‘adja, miként hat az eszményÃtett szépség a vele szemben álló eredetire, akkor az eredménynyel meg lehetett elégedve. – Azt tetszett mondani, – jegyzé meg Tessen báró némi szünet után, – hogy e kép herczegségedre nézve különös érdekkel bÃr. Åszintén megvallom, azon kissé skeptikus mód, melylyel nézte, azt a benyomást tette reám, hogy a kép nem nyerte meg tetszését. [Illustration: Mindketten visszatértek a festmény elé.] – Dehogy nem, dehogy nem! EllenkezÅ‘leg. De nyugtalanÃt. Visszaemlékezéseket kelt föl bennem, melyektÅ‘l szabadulni akartam s melyekkel úgy hittem, hogy már végeztem. – A tárgy csak nem ismerÅ‘s herczegséged elÅ‘tt? RészemrÅ‘l annyira eredetinek tartom, hogy csodálnám, ha reminiscentiát lelne benne. Vagy az arczokat ismerné? Az is meglepne, mert herczegséged nyilván idegen Bécsben. – Nem a tárgyat értem, báró úr; az egészen eredeti. De hogy a festÅ‘ ilynemű tárgyat választott, az egy régi ismerÅ‘sömet hozza eszembe. A kép eszméje az, hogy a valóság és a művészet közt egy köznek kell lennie, elég nagy köznek arra, hogy a reális objectumot, midÅ‘n magát a művészet által megnemesÃtve látja, a maga imádására szorÃtsa. Ez eszme engem egy fiatal művészre emlékeztet, ki ezen meggyÅ‘zÅ‘déssel egészen el volt telve s a kivel errÅ‘l sokat vitatkoztunk. Modora is ugyanaz volt. Å is régiesen festette az új tárgyat; csakhogy túlozva, nem ily biztos mérséklettel. Ilyenné kellett volna fejlÅ‘dnie, ha megérni láttam volna. A képen szereplÅ‘ festÅ‘ bizonyosan maga – Partocz úr? Tessen báró mosolygott. – Partosnak Ãrja magát, «s»-sel, a mit a magyarok «sch»-nek ejtenek. Nem Å‘ maga. Mindig mondtam neki, tegye bele a képbe saját vonásait s a szűzanya számára válaszsza mintául gyönyörű feleségét. Nem állott rá. Pedig nagy kár. A két arcz maga megbecsülhetetlen vonzó erÅ‘t adott volna a képnek, holott a minták, melyeket választott, voltaképen igen közönségesek, hogy ne mondjam ordinairek, s csak a felfogástól nyerik varázsukat. Már ez hozzátartozik az Å‘ tételeihez. A művészet, szokta mondani, ne keressen olcsó hatásokat ott, hol a természet már mindent bevégzett. Igy tehát a Madonnának egy mosóleányt választott, festÅ‘nek pedig pláne egy bárót. Portenstein herczeg hamisan mosolygott a báróra. – Ezen becsűbÅ‘l kiszámÃthatnám, hogy mennyit tart ön egy grófról vagy herczegrÅ‘l. De mit látok? Mille pardons! A képen a festÅ‘ – ön maga! Persze, szépÃtve, az eszményig fokozva, I beg your pardon! De persze, a szédelgÅ‘ Jäger tanár costume-je, az Å‘ birka-romantikájával… Bocsásson meg, kedves báró – de sohasem bÃrtam megérteni, hogy tudtunk épen mi németek, a kik aesthetikai érzékkel és tudományos alapossággal kérkedünk, ennek az inaesthetikus és tudományellenes kuruzsló és szabószédelgésnek annyira felűlni! – Szent igaz! – kiáltá Tessen báró s örömében dörzsölte kezeit. – Csakhogy önnek, herczeg, nincs joga Ãgy beszélni. Viselt-e már Jägeröltözéket? – Soha – és nem is fogok. – Lássa! De én viselem, már három hónapja, és fogom viselni még kilencz hónapig. Egy esztendÅ‘ göndör gyapjúban, sÃma, hűsÃtÅ‘ fehérnemű s keményÃtett gallér nélkül, minden nélkül, a mi ellenáll; oly ránczosan, pelyhesen, puhán élni – kemény sors. De megfogadtam, meg is tartom. – És mi okon, ha szabad kérdenem? – Ugyanazon okon, a miért spiritista lettem, a miért öt évig Wagner zenéjét űztem s a miért egy év óta festek. Rá akarok jönni a szédelgés bibéjére, s a magam tapasztalásából akarom rámondhatni, hogy «Schwindel». – Hogy-hogy? A festészet is? – A festészet magában nem, de az a lárma, a mit a művészi természetességgel csinálnak, a realizmussal, naturalizmussal, impressionalizmussal, stb. stb. Nem magyarázhatom meg most kellÅ‘képen, mert reggeliznem kell. De annyi szent, hogy meg kell mindent próbálni személyesen, mielÅ‘tt rámondjuk, hogy szédelgés. Schopenhauert is tanulmányozom, csakhogy rájöjjek, hogy a pessimizmus hazugság. Hogy a fájdalom távolléte az egyetlen boldogság, melyre képesek vagyunk! Mintha az éhség távolléte pótolhatná azt az élvezetet, melyet két tuczat osztriga és egy szarvasgombával készült Chateaubriand után érezek. De igazán éhes vagyok s igyekeznem kell, hogy ezt a fájdalmat rögtön «távollevÅ‘vé» tegyem. Herczegséged megbocsát – Bécsben tovább méltóztatik idÅ‘zni? – A körülményektÅ‘l függ, báró úr. Aligha maradok addig, hogy Jäger-tanulmányainak befejezését vagy a Nirwánába való visszavonulását bevárjam, de talán egy hétig, vagy egy hónapig – vagy egy esztendeig… Nem ismerek Bécsben senkit és semmit – sehol be nem mutattam magamat, sehová ajánlatot nem hoztam. Méltóságod elsÅ‘ ismeretségem. Jó jelnek tekintsem-e ezt, hogy huzamosban fogok maradni? Hallom, az asszonyok itt szépek, az emberek vidámak és nem szÅ‘rszálhasogatók. Az éghajlat borzasztó ugyan, kivált mikor Egyptomból érkezik az ember, de a jó kedv a legjobb kandalló. Nem szentelne nekem egy órácskát, hogy BécsrÅ‘l beszélgethessünk? Szerettem volna megkérdezni azt is, érdemes-e azt a Partoczky festÅ‘t… – Partos «s»-sel. – Partost, s-sel személyesen fölkeresni? Nem lehetne szerencsém önnel reggelizni? – Egy föltétel alatt, herczeg! – S mi az? – Hogy mindjárt, de mindjárt reggelizzünk. Oly éhes vagyok, hogy képes volnék gyilkolni. – Én meg oly szomjas, hogy még a vizet is meginnám. Jerünk. A gépies Erneste urának egy intésére elÅ‘re sietett s már a hintó ajtaját nyitogatta, midÅ‘n az urak leérkeztek. Öt percz múlva Portenstein herczeg és Tessen báró ott ültek Sacher tejüveg-ablakainak egyike mögött, kis kellemes asztalka mellett mely Erneste szótalan parancsaira telni kezdett mindennel, a mi drága és jóÃzü. III. (Az Egyik.) A Schopenhauer tanának valóban nincs hathatósabb czáfolata, mint egy jó dîner kettecskén, illetÅ‘leg déjeûner, tehát voltaképen ebéd. LéterÅ‘nk ezen megújÃtása déltájt oly idÅ‘re esik, midÅ‘n a vágy élénkebb, s az élvezet képességét a nap fáradalmai vagy unalma még el nem csigázták. Az ily csöndes lakoma elménket is, érzékeinket is azon kellemes hullámzásba hozza, melyen a rokon lelkek beszélgetése kedélyesen el szokott ringani, de mely esetleg a jelentÅ‘sebb gondolatcsere tengerszÃnére is átcsaphat. Minden ember más-más úton jut az élet öröméhez; ehhez képest a reggebéd a két új ismerÅ‘s mindegyikére más-más hatással volt. Tessen báró, ki étlen kissé ugri és mozgékony férfi volt, minden fogás után nyugodtabb, malasztosabb és egyensúlyosb lÅ‘n, mÃg végre boldog megnyugvás csöndes holdfényében sugárzott, és készebb volt hallgatni, mint beszélni. A herczeg ellenben, ki eleinte csak udvarias és várakozóan óvatos, szóval: kissé poroszos embernek mutatkozék, minden pohár után élénkebb és közlékenyebb lett, s lassanként oly csevegésre és ábrándozásra sodortatta magát, mely némileg merev vonásaiba kellemes élénkséget hozott és a sötét szempilla alatt világosan szürkéllÅ‘ szemeit szép tűzben ragyogtatta. Persze, Tessen bárónak az étvágya, a herczegnek a szomjúsága volt nagyobb. A mit a báró BécsrÅ‘l mondhatott, abból hamar kifogyott a nélkül, hogy a herczeg sokat közbeszólott vagy tulságosan érdeklÅ‘dött volna. A beszélgetés már-már akadozni kezdett, midÅ‘n Tessen visszatérvén a Partos festményére, azt kérdezte a herczegtÅ‘l, hogy tán volna-e kedve megvenni? – Kész örömmel, – válaszolá amaz, – ha meg birom fizetni. Igaz, hogy nem tudnék vele mit csinálni. Nincs nekem arra való falam… – Nem nagy kép. – Ha akkora lenne is, mint a tenyerem, nem tudnék neki más helyet, mint bÅ‘röndömben. Én földönfutó herczeg vagyok; nagybirtokos ugyan, mert enyém a nagyvilág, de nem birok egy holdnyit sem a világból. Kivált most, hogy egész évi jövedelmemrÅ‘l szóló checket vettem föl, joggal mondhatom, hogy omnia mea mecum porto. Tessen báró mosolygott. – Ugyanezt fogom én is nemsokára mondhatni, csakhogy check nélkül. – Be ne várja, báró. Tartson meg annyit, hogy szükség esetén a föld bármely zugán egy ebédet és egy ágyat megfizethessen. A nagy birtok nem jó dolog; attól az ember vagy korhely lesz vagy zsugori, vagy ha éppen semmi szenvedélyre sem képes, még csunyább valami, t. i. pedáns. Mérsékelt összeg ellenben, csinos évi járadék, mely nem köt semmi röghöz, a világ uraivá tesz bennünket. – Ezen, tartok tÅ‘le, már tul vagyok. Régóta nem kalkuláltam, de hozzávetÅ‘ becslés szerint, és bankárom arczkifejezése után Ãtélve, azt vélném, hogy még vagy öt évig eléldegélek, ha jövedelmemet a gyep meg nem toldja vagy el nem vág belÅ‘le. Eh mit – aztán majd a szerzést kell megpróbálni. Szerzett ön már valamit, herczeg? – Nem. Én csak tékozoltam. Ifjuságot, vagyont, s ha úgy akarja, hitet, reményt és szeretetet. Szereztem azon egy kis tapasztalást, lemondást, világtudást és – egyszer egy jó barátot. Azt is eljátszottam. Az egyetlen tétel, melyet nem kellett volna koczkáztatnom. De nagy nyereségre játszottam. Azt hittem, hogy egy nÅ‘t nyerek vele. C’était gros jeu. A jó barátot elvesztettem s a nÅ‘t meg nem nyertem. Ez a mai festmény eszembe hozta barátomat, a kit soha sem fogok többé meglátni és «nÅ‘met», a kit nem láttam soha. – Igazán kiváncsivá tesz. Partos műve egy barátjára emlékezteti, kit nem fog soha viszontlátni. Ezt értem, noha hozzá kell tennem: Chi lo sa? A világ mai nap igen kicsiny. De az asszony, a kit soha sem látott? Talán valamely ismeretlen szépség, ki a névtelen levél vagy ujsághirdetés többé nem szokatlan utján akarta magát az ön nyakába varrni s kit elvégre a jó barát vett el? – Dehogy! – mondá a herczeg, hirtelenebbül ürÃtve a bordeaux-ival telt poharat, mint a hogy tán akarta, – ön összetéveszti a két történetet. Azaz, hogy téveszthetné, mikor egyiket sem ismeri? De elmondom mind a kettÅ‘t. Mindenik töredék s mai nap az ilyen jobban érdekli az embert, mint egy egész, a mit úgy se tud már senki sem csinálni. – Mind a kettÅ‘ már elÅ‘re érdekel, herczeg. A fekete kávét és a szivart semmi sem fűszerezi jobban, mint valósággal megesett történetek regényes háttérrel. Természetes, hogy minden nevet elengedek, kivéve az önét, melyet már ismerek. S discretiómra mindenképen számÃthat. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – A herczeg cigarettere gyujtott s Ãgy kezdé: – Az a nÅ‘, kirÅ‘l ön szólott, a «többé nem szokatlan uton» jelentkezÅ‘ szépség, nem az, a kire az imént czéloztam. De Å‘ is létezik, s vele sem találkoztam soha. Soha se kivántam látni, sohasem érdeklÅ‘dtem iránta és ma sem tennék tiz lépést, hogy láthassam. Mégis e nÅ‘ nagyobb szerepet játszik életemben, mint mind az a nÅ‘, a kit valaha ismertem, vagy soi disant szerettem. Tán tudja, vagy nem tudja, hogy vagy öt évvel ezelÅ‘tt azon a ponton voltam, hogy majd kiballottiroztak – szégyenszemre – a berlini nemesek clubjából? Nem hallotta az esetet? – Tudom az esetet, mihelyt herczegséged megengedi. Becses neve ismeretes volt elÅ‘ttem. Csak azt hallom elÅ‘ször, hogy szégyenrÅ‘l lehetett volna szó. Háromszázezer márka játékadósságot nem birt a határnapig lefizetni. Ennyi volt az egész. – S ez busásan elég volt. Bátyámnak, a családfÅ‘nek, becsületszavamra megigértem volt, hogy nem nyúlok többé kártyához. Becsületszavamat meg nem szegtem, de kijátszottam. Egyik barátom – már mint klubtársam – helyettem játszott. Mikor háromszázezer márkáig uszott, nehéz választás elÅ‘tt álltam. Vagy meg kellett volna engednem, hogy a szegény ficzkó, mint fizetni-képtelen, a táblára kerüljön s ezzel elveszÃtse diplomata pályáját, vagy föl kellett a dolgot fedeznem bátyám elÅ‘tt. Utóbbi esetben becstelenné válok a fenséges családfÅ‘ szemében, az elÅ‘bbi a magam szemében tett volna becstelenné. Többet adtam a magam, mint Portenstein-Schlackenhausen fejedelem véleményére és kereken fölkértem, hogy adja ide a szükséges összeget. Bátyám kész volt ezt megtenni, de oly föltétel alatt, melyet uzsorás is sokalt volna. Azt kivánta, hogy évi százezer márka járadék fejében a majoratus örökségérÅ‘l kötelezÅ‘leg lemondjak – öcsénk javára. Bátyám nyavalyás és nÅ‘tlen volt. Ajánlata egyszerűen azt jelentette, hogy egy millióért, illetÅ‘leg kettőért (mert egyet adósságaim törlesztésére költött) fizessek ötven milliót, biztos ötven milliót, a mint hogy bátyám két évvel utóbb egyenes örökös nélkül el is halálozott. – Tehát…? – veté közbe Tessen. – Tehát nekem ma fejedelemnek kéne lennem. Nem vagyok az. A kemény föltételtÅ‘l visszariadva, azt kérdeztem bátyámtól, hogy Å‘ helyemben ráállna-e az ilyen alkura? Azt felelte hideg gunynyal, hogy nem képes magát helyzetembe beleképzelni, mert az egy szavaszegett ember helyzete. Ebben igaza volt. Azután fölhányta, hogy leküzdhetetlen kártyázó és tékozló hajlamaimnál fogva nem vagyok alkalmas házunk uralkodó ágát tovább folytatni, hogy erÅ‘s szenvedélyeim és gyönge jellemem nemzetségünket és nevünket okvetlenül tönkre tennék. Vagyonunk, folytatá, csak kisebb részben tartozik a majorátusba, tulnyomó része allodium, melyrÅ‘l úgy is szabadon rendelkezhetik öcsénk javára. De jobb szereti, úgy mond, ha minden együttmarad s nekem a majorátusi jövedelmet megadja évi járadékul, ha irásban adom, hogy a közvetlen öröklésrÅ‘l lemondok és tiz évig nem teszem lábamat Németországba. Nem akarom önnek apróra elbeszélni a gyöngéd családi jelenetet, mely alatt heves kifakadásaimra az uralkodó bátya szivtelen czélozgatásokkal felelt, s nem átallotta meghalt anyánkat sujtani, hogy engem érhessen. Elég az hozzá, a lencsés tálat lábához dobtam és el voltam tökélve, hogy mindent megteszek a világon, csak a bátyám akaratát nem, – s hogy fÅ‘leg azt teszem meg, a mi leginkább ellenkezhetett az Å‘ akaratával. MindenekelÅ‘tt egy pénzügynökhöz mentem, a kit vampyrnak neveztünk, de a ki bátyámhoz hasonlÃtva, elÅ‘ttem akkor úgy tünt föl, mint a tiszta emberszeretet nemtÅ‘je. Schorf bácsi kétségbe volt esve. Å (természetesen) nem volt direct tÅ‘zsér, hanem csak szÃves közvetÃtÅ‘; a tÅ‘zsérek pedig hüledeztek és féltek bátyámtól. Azután már ki volt használva és merÃtve minden út és mód, melylyel az uzsorát az adás-vevés alakjába palástolni lehetett. Vettünk mi búzát, szénát, esernyÅ‘ket, drágakövet, sÅ‘t gÅ‘zmozdonyokat is a legóriásibb áron, kölcsönbe, hogy potom áron fölválthassuk készpénzre. Schorf bácsi immár csak egy utat látott, mely gyökeres orvoslást igért, de mely az Å‘ hite szerint is kissé paprikás volt. Kitalálja, báró, a mint én is kitaláltam: házasságról volt szó. Ãllottam több izben ezen út szélén, de sohasem éreztem kisértést, hogy rálépjek. Eléggé korhely voltam arra, hogy lassanként a Portenstein-Schlackenhausen család összes holmiját a tejbe aprÃtsam, de hogy önmagamat is «becsapjam», ezt annyira lehetetlennek gondoltam, mintha arról lenne szó, hogy levágjam a fejemet és papirba burkolva magam vigyem hónom alatt a zálogházba. Ezuttal azonban az ügynök tanácsa veszélyes hangulatban talált. A pillanat bajából bátyám nélkül, sÅ‘t ellenére kigázolni mondhatatlan gyönyörnek látszék elÅ‘ttem. De nem értem volna be ennyivel. Nem parirozni akartam a vágást, hanem visszavágni. Bosszút akartam állani a megbélyegzés és kitagadás kisérleteért, melyet rajtam elkövettek. Házasság, a milyet Schorf közvetÃthetett, tÅ‘rdöfés lehetett kaján bátyám szivébe. Hajlottam is Schorf beszédére s a vampyr nemcsak az eszmével, de a gyors megvalósÃtás eszközeivel is előállott. A dolog oly fényesnek látszott, a hogy a fenforgó viszonyok közt csak képzelni lehetett. Egy német vállalkozó, ki Oroszországban nagy kÅ‘olaj-aknákból számos millión kivül bárói czÃmet is nyert, nemrég Berlinbe érkezett volt, hogy valami súlyos bajából kigyógyÃttassa magát, illetÅ‘leg élet-halálra szóló műtétnek tegye ki magát. Ez operáczióra nem akarta magát rászánni mindaddig, mig egyetlen lányáról rangjához, azaz fejedelmi vagyonához illÅ‘ házasság által nem gondoskodott. Gyakorlati módon fogta meg a tervet, oly emberekkel beszélve meg azt, mint Schorf bácsi, kiknek a fÅ‘rangu világban ismerÅ‘seik voltak. SÅ‘t az öreg petroleur báró engem meg is nevezett volt, mert észrevette, hogy Melitta szemei (mily név!) a futtatások alatt rajtam megakadtak. Fényes parthiet akart, és németet, mert leánya (szörnyűség!) az orosz nevelés alatt nihilista hajlamokat szÃvott magába. Ez ellen nem nyert volna megnyugvást, sÅ‘t még fokozta volna a bajt, ha valami orosz herczeghez adja, a milyen tuczatszámra kinálkozott. Szóval, Schorf bácsi szerint én született férje voltam a szép Melittának, s Å‘ a hozzám való feleség. Csak «igen» szavamba kerülne, hogy a pénzt megkapjam és Würtz báró (Ãgy nevezem) végre megoperáltathassa magát. Nem untatom önt lelki állapotom és küzdelmeim leirásával. Elég az hozzá, igent mondtam és Schorftól csak annyit kivántam, hogy hamar végezzen. A vampyr mindenekelÅ‘tt össze akart hozni a leánynyal vagy alkalmat adni, hogy legalább lássam. Megtagadtam; még fotografiát sem akartam látni. Szép vagy rút, jó vagy rossz, mindegy volt nekem; el voltam határozva, hogy vakon megcsináljam az üzletet. Azt kivántam, lenne rút; Ãgy legalább az az érzésem maradt volna, hogy kisebb a csalás, a melyet rajta elkövetek. A leány engem meglátott volt; hÃremet ismernie kellett; minek még ismerkedni? TÅ‘lem akármilyen lehetett, az nem változtathatott a helyzeten. MentÅ‘l rosszabb, annál jobb. Schorf majdnem megijedt, hogy oly könnyen vettem a dolgot. Fölvetette, hogy a kisasszony csak megkÃvánhatja, hogy óvjuk meg a decorumot; tegyek legalább úgy, mintha elÅ‘bb meg akarnám ismerni és szeretni. Hallani sem akartam errÅ‘l. Ãœzlet volt az egész és üzletnek akartam; csak ily czimen állanék rá és csak úgy, ha mindkét részrÅ‘l eziránt tisztában lennénk. Nem is birnám másként; rá sem adhatnám magamat az efféléhez szükséges hazugságra. Sarokba szorÃtottam Schorfot, azt kivánva tÅ‘le, hogy a cásust a maga ridegségében terjeszsze a petroleumbáró elé. Ha Å‘ rááll, akkor szerezzék meg a kisasszony elvi beleegyezését. Ha ez is meglesz, hozza el Schorf a pénzt, a melyre szükségem volt s ipam uram neki mehet az operácziónak. Schorf végre erre is vállalkozott. Elment s engem átengedett zavaros érzéseimnek. Forrón kivántam, hogy a czudar csiny sikerüljön; de mégis reménykedtem, hogy nem fog sikerülni. Fel voltam bÅ‘szülve magam ellen s úgy éreztem, hogy Ãgy kellett nekem; nem is érdemlek egyebet, mint hogy ez uton kalandor nÅ‘ férje legyek. Mégis oly föltételeket szabtam, melyek a sikert valószinűtlenné tették. Hisz nem igen volt képzelhetÅ‘, hogy jóravaló leány – ha csakugyan lánynak nevezhetÅ‘ – ily lealázó alkura ráálljon. Elgondoltam, hogy egyik és másik esetben mivé lehettem. Bátyám föltételeinek megadni magamat, önmegsemmisÃtés volt; elvenni azt a nÅ‘t, ki ily föltételek alatt hozzám jön, az önmegvetés örökös pokla. A két véglet közt mint arany középút egy jól töltött revolver kinálkozott. De primo, nem akart a fejembe menni, sÅ‘t igaztalanságnak tetszett, hogy Ãgy sikkasztó módjára következzem el a világtól azért, mert ötven millióból, a mely tagadhatatlanul az enyém volt, egyet elkártyáztam; secundo pedig, a mit primonak kellett volna mondanom, halálom meg nem mentené, sÅ‘t ellenkezÅ‘leg tönkre tenné azt a szegény fiút, a ki értem ment bele a játékadósságba. Ily gondolatok között töltöttem a délutánt, nem sokkal jobban, mint egy elitélt, a kinek a között kell választani, hogy mint szeretne jobban elpusztulni, kötél vagy kard által? Hosszú három óra mulva – mégis mily hamar! – elhozta az ügynök a választ. «Rendben van», mondá. A dolog nekik is nagyon sürgÅ‘s, mert Würtz bárót holnap kell megoperálni, állapota nem tűr halasztást. A kisasszony belenyugodott: szemem láttára. Atyja mindent megmondott neki; tisztán, kereken, világosabban, mint a hogy én mondhattam volna. Nyugodtan hallgatta. Nagyon szép. Eleinte nem tudta, kirÅ‘l van szó. Mikor megneveztem herczegségedet, elpirult és mindjárt rá elsápadt; igazán, pirult és sápadt. De azontúl egész nyugodtan hallgatott apjára, s mikor ez kérdezte, belenyugszik-e? egész higgadtsággal mondta: bele. A dolog most úgy áll, hogy még ma elhozhatom az összeget, mihelyt herczeg úr egy sor Ãrással kötelezi magát Würtz Melitta bárónÅ‘t nőül venni. Itt van nálam a bárónak is Ãrott nyilatkozata, hogy e házasságba beleegyezett s hogy halála esetén lányára egész vagyonát hagyja – legalább 30 millió rubelt – ha az operatió sikerűl, a felét. – E szavak után Schorf bácsi, a ki szokatlanul izgatott volt, izzadó homlokát megtörülte, a két iratot elibém rakta és rám nézett. Nyilván maga is hihetetlennek tartotta volt, hogy a dolog ily könnyen menjen s a kerek szép summát, melyet az ügy neki hozhatott, leolvashattam aggodalmas arczáról. MindenekelÅ‘tt azt kérdeztem tÅ‘le, hogy a baronesse-nek multjában nincsen-e valami folt. Életére esküdözött, hogy szó sem lehet errÅ‘l. Ezt annyival inkább tehette, mert ellenkezÅ‘ esetre kötelezÅ‘ módon igértem neki, hogy megfojtom. Aztán azt kérdeztem, jót állhat-e róla, hogy Würtz báró nem rabolt, gyilkolt, vagy gyujtogatott? Ez iránt is ünnepélyes esküt hallottam. Erre aztán behunytam a szememet, a dolgok fordulatában a fátum ujjmutatását láttam s aláirtam a házassági igéretet… Két órával késÅ‘bb levelet kaptam, két Ãrásmelléklettel. Az egyik visszaküldött házassági igéretem volt, a másik Würtz báró aláirásával ellátott utalvány háromszázezer márkára, fizetendÅ‘ az elÅ‘mutatónak. A levél, melyre nagyjában most is emlékszem, körülbelül Ãgy szólt: «Uram! Atyám hirtelen meghalt. E pillanatban sem szabad elfelejtenem, hogy ön bajban van és hogy ügye sürgetÅ‘. Itt küldöm a két irást, melyet atyám iróasztalán találtam, midÅ‘n halva leltem Å‘t székén. Nem engedhetném, hogy a törvény közegei rájuk tegyék kezüket. Hogy az ön Ãrását is visszaküldöm, nem akar nagylelkűség lenni. Az alkunak, hogy önnek vagyonomat fölajánljam s cserébe nevét nyerjem, most is állok. De nem akarnék kényszerhelyzetével visszaélni. Fogadja el, kérem, az összeget, melyre szüksége van, mint szegény atyámtól fölvett kölcsönt. Ha valamikor oly helyzetben lesz, – hisz kell oly helyzetbe jönnie, – hogy a kölcsönt megfizesse, akkor szabadon válasszon, hogy akar-e nejévé tenni vagy sem. Várok; de várakozásom önt ne kötelezze semmire. Mint gavallér mindent meg fog ön tenni, a mit a legszigorúbb tisztesség megkövetelhet, ha az atyámtól fölvett kölcsönt az Å‘ örökösének visszafizeti.» – Ãgy szólott a levél. Mit mond hozzá? Tessen báró gondolkozott. – Nem tudok magamnak a hölgyrÅ‘l fogalmat alkotni. A herczegi rangba volt-e belebolondulva vagy herczegségedbe? Mindegyik esetben a levél igen okos, az eljárás pedig nobilis volt. De önt gênirozhatta, hogy ily formán egészen alul kerekedjék. – Úgy van, – felelé a herczeg, – gênirozott, még pedig olyformán, mintha valaki csöndesen fojtogatott volna. Soha sem fogom elfelejteni azt a különös benyomást. Magam elé képzeltem a hideg és határozott leányt, a ki apja halálos ágya mellett Ãgy birt Ãrni és cselekedni és borzadtam a gondolattól, hogy ez az én feleségem lehetett volna. A nagylelkűség is nyomott, melyet Å‘ az ügybe belevitt, s mely az én eljárásomból hiányzott. Hisz el voltam tökélve egy aljasságra, de csak azon föltevésben, hogy a szóban forgó nÅ‘ annak részese lesz. De hogy az a leány, ki nevemre spekulált, erkölcsileg fölém kerekedjék, azt el nem viselhettem. Világos lett elÅ‘ttem, hogy a menekülést ily áron el nem fogadhatom, s e világosság könnyÃtett szivemen s jótékony meleget árasztott belém. Fogtam az utalványt levelestül s mindkettÅ‘t visszaküldtem az inassal, a ki hozta. Irtam hozzá egy pár sort, mely nehezen jött ki tollamból: hogy az Å‘ eljárása után tudom, mily méltatlan volt az enyém, mind Å‘ vele, mind magammal szemben, s hogy hálás vagyok azon gyöngédségért, melylyel erre figyelmeztetett; biztos lehet benne, folytatám, hogy az alku által meg volna csalatva, mert a férfiu, a kivel megkötné, nem éri meg a pénzt, még kevésbbé a leányt. Hozzátettem udvariasan, hogy most már örülök, hogy Å‘t soha sem láttam, különben az út, melyen haladnom kell, valószinűleg el volna elÅ‘ttem zárva; hogy most már férfi akarok lenni s hogy ezt neki köszönöm. De ha egy javulni készülÅ‘ férfiú adhatna tanácsot egy jó nÅ‘nek, akkor arra kérném Å‘t, keressen házastársat, a ki hozzá méltó, ne pedig nevet, a melylyel semmit sem nyerne. Miután pedig e levelet elküldöttem volt, elmentem bátyámhoz és alázatosan elfogadtam minden föltételeit. Két nappal rá úton voltam Olaszország felé – mint uj, boldog, szabad, fiatal ember. A természet és művészet szépségeitÅ‘l, melyek lépten-nyomon felém ragyogtak, mámor fogott el: a szabadság, a humanizmus, a tisztaság mámora. A füledt, izgatott club-élet után ezen szépségtÅ‘l és fenséges emlékektÅ‘l illatozó levegÅ‘ben úgy éreztem magamat, mint a ki a sÃrból támadott föl s áldottam az ismeretlen nÅ‘t, a ki a szabadság és világosság e honába vezérelt. Nem hinném, hogy sok asszonynak lett volna annyi befolyása férjére, mint ennek a leánynak reám, kit sohsem láttam s kit alig fogok valaha meglátni… – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Ez az Egyik. A cognac megérdemli a da capot. Ãgy! S most, ha uj szivarra gyujt, szólhatunk a Másikról. Tessen báró nyilván szivesen vette mind a kettÅ‘t, az uj szivart, meg az uj kalandot. Kényelmesebben mélyedt bele székébe s mÃg a pinczérek a késedelmezÅ‘ vendégek fölött meggyújtották a gázlángokat, a herczeg Ãgy folytatta: IV. (Küstner Oszkár.) – A másikat Spadaro Carmélának hivják. Bátran megmondhatom igazi nevét, elmondom akárkinek, mindig azon reményben, hogy olyanra akadok, a ki már hallotta és hirt mondhat Carmeláról. Hanem hiába, soha sem fogok többé róla hallani. És mégis úgy érzem, mintha nem végeztem volna vele egészen. Soha sem láttam Å‘t, sem magát, sem arczképét. Csak azt tudom róla, hogy létezett s hogy a legszebb lánynak mondták Capri szigetén. Capri legszebb leánya! Tudja-e hogy ez mit jelent? Ezen esetlenűl faragott szigeten, mely mint závár tolakodik a szép nápolyi öböl elé, s látszólag kihült, de hÅ‘n verÅ‘ kÅ‘keblén az édes bort s a legillatosabb narancsos berkeket ápolja, e csöndes kis világon, mely a legzajongóbb nagyváros közelében a megelégedett kisvárosi lét mérsékelt és ép érvelésével éli napjait, e külön hazában, melynek fiai soha sem vágyakoztak ki a nagyvilágba, oly nÅ‘i nemzedék terem, mely az én Ãzlésem szerint az asszonyi állat legszebb és legnemesebb typusa. Terem és újul tisztán és vegyÃtetlen, az Å‘srómaiak sűrű vérével ereiben, Itália Å‘s tüzével szemeiben, a fenséges egyenmérték antik vonalaival arczában, egy klasszikus nép szép rhytmusával minden mozdulatában. Mind ezt még emeli e bronz arczok kellemes mélasága, melyet az északról oda szakadt jövevény kihÃvó tekintete sem komolyabbra, sem derültebbre nem változtathat; a szép arcz ilyenkor sem el nem fordul, sem el nem pirul, hanem csöndesen, harag nélkül, a mélyre nyúló pillák lebocsátása által elzárulva azt látszik mondani: «Nem ismersz». Nem állÃtom, hogy e szigeten sok oly kiváló szépség legyen, ki elsÅ‘ látásra fölizgatja érzékeinket; de minden lakóival köz a capribeli szépség, s jut belÅ‘le még a poros napszámosnÅ‘nek is, ki téglát hord a házépÃtéshez, gazdagon diszÃti a pórleányt és nyomai világosan megvannak a matróna megviselt arczában. Bizony megfogható, hogy a kedélyes Albergo-Pagano-ban csapatosan ütnek téli tanyát a festÅ‘k. A természet sehol sem szebb, mint itt. Az újat, a mit évenként hoz, busásabban és korábban nyujtja, mint egyebütt, a régit pedig, a mit ezredéven át teremtett, e klasszikus nemzedékben, mely gót, vandal s egyéb barbarokkal össze nem keveredett, csodásan tudta fentartani. [Illustration: Ezen esetlenül faragott szigeten.] – Az ön rajza, – jegyzé meg itt Tessen báró, – igen csábÃtó. De csudálnám, ha a mai barbárság, a festÅ‘ és nem festÅ‘ german nép, mely a déli szépségen könnyen fellobban, nem ejtett volna némi csorbát e szigetfaj tisztaságán. Herczegséged például nem tesz rám oly benyomást, mintha ily alkalom adtán a Schopenhauer-féle «szenvtelen szemlélet»-tel beérné. Portenstein herczeg mosolygott. – A mi engem illet, igaza lehet. A festÅ‘k e helyen kevésbbé hevülékenyek, mint az ember gondolná. ElÅ‘ször is attól tartanak, hogy a legkisebb meggondolatlanság megfosztja Å‘ket mintáiktól, melyek a szülék szigoránál fogva úgy is bajosan kaphatók; másodszor pedig tapasztalás mutatja, hogy a hódÃtásnak itt nagyobb az ára, mint másutt. Sokan, kik szeretÅ‘re halásztak, feleséggel tértek haza vagy pedig ott ragadtak. Törököt fogtak. – Sapristi! Ez nagy paragrafus. – Reám nézve nem, – felelé a herczeg. – Azt meghiszem, – szólt nevetve Tessen. – Nem kell attól félni, hogy egy capribeli parasztlányból Portenstein herczegnÅ‘t csináljon… – EllenkezÅ‘leg, kedves báró. Nagy szerencsének tartanám, ha oly nÅ‘re akadnék – akár Capriban, akár Chinában, – a ki ily elhatározásra rávehetne. – No, no! – De bizony. Elengedtem önnek úti benyomásaim részletes rajzát. Csak általában emlÃtettem, hogy a szabadulás mámora fogott el, a látás, tapasztalás és tudás édes szomja éledt fel bennem akkor, midÅ‘n egyszerre a messze világra utalt végzetem. E szerint ön azt gondolhatná, hogy azon tisztÃtó katasztrófa után, melyet Melitta baronessenek köszönhettem, mint szárnyas angyal lebegtem a lét fölött. Pedig az ellenkezÅ‘ történt. Abba hagytam a kártyázást; de élni kezdtem világomat, a mit azelÅ‘tt nem tettem soha. Persze, Berlinben elsÅ‘rendű világfinak ismertek. De édes Istenem! Mi az, a mit a nagy város viveurnek nevez! Oly ember, a ki nappal alszik s alkonyatkor kél, hogy a világot gázfényben tekintse; oly ember, ki társaságban ebédel, társaságban jár szÃnházba, társaságban kártyáz, s a társaság kedveért tart szeretÅ‘t, mert volt-e már világfinak titkos szerelme? Egyáltalán köztudomású, a kártyás ember nem tud szeretni. Maga Venus üljön ölébe, Å‘ mégis csak a végzetes ötösre gondol, mely százezer márkát hozhatott volna, ha véletlenül négyes talál lenni. Elég az hozzá, én a nagyvárosban, harmincz éves korom ellenére, soha sem szerettem… még rossz értelemben sem. Az új élet fölkeltette bennem e nemes érzéket is. Olyan lettem, mint a megifjodott Faust, a ki (persze nem a könyvtárból, hanem a kaszinóból) kilépett a valódi életbe, az új ifjúság varázs-italával ereiben. Valóban nekem _minden_ asszony Helena volt. Egy cseppet sem szégyenlem bevallani, hogy nem volt egykönnyen nÅ‘, a kit öregellettem vagy fiatallottam, a kit szépnek vagy rútnak találtam volna arra, hogy érdekeljen; mihelyt csak olyan volt, hogy még meg kellett hódÃtani, már érdemesnek találtam, hogy ostromoljam. – Ördögöt! Válogatás nélkül? – Semmiben sem voltam válogatós, csak jellem, temperamentum dolgában. Minden asszony egyéniség, az egyéniség pedig mindig fölfedezés. Csak egy neme van a nÅ‘knek, a melyben semmi egyéni nincsen és mely a fajban ki van merÃtve: a megvásárolható asszony. Mondhatom, a legerkölcsösebb kéjencz vagyok, a ki valaha létezett. Utálom és kerülöm az erkölcstelen asszonyt. – Ehem. – Semmi ehem. Erkölcstelennek csak azt a nÅ‘t nevezem, a ki eladja magát. – Értem, – mondá Tessen kedélyesen. – Erkölcsösnek nevezi azt a nÅ‘t, a ki szerelmében nem ismer törvényt, csak a szerelem törvényét. Csakhogy az ily nÅ‘ a hűséget sem ismeri el törvénynek. Ha aztán nem máshoz, hanem önhöz is hűtelen, akkor is elismeri – erkölcsét? – Minden esetre, – mondá a herczeg mosolyogva. – Csakhogy én rajtam az efféle meg nem eshetik. – Alapos okai lehetnek e biztos föltevésre, – jegyzé meg a báró, – nem firtatom. – Egyetlen egy okom van, de ez elégséges. Én minden nÅ‘t csak _egyszer_ szeretek életemben. – MénkÅ‘be! Akkor nyugtalan élete és hálátlan szÃve lehet. – Akár szÃvtelennek is mondhat. Küstner is annak nevezett. Pedig – – Küstner? Szabad tudnom, ki az a Küstner? – Küstner Oszkár, az a fiatal festÅ‘, kire engem az ön Párducza, vagy hogy hÃvják, emlékeztetett. – Furcsa, – mormogá Tessen magában, – hogy Å‘ is Oszkár. – De csak most veszem észre, mily kanyarodóra tévedtem. Hisz KüstnerrÅ‘l akartam önnek szólni és Spadaro Carmeláról – jó barátomról, a kit elvesztettem és a nÅ‘rÅ‘l, a kit elszalasztottam. – Ah, elképzelem! A jó barát, a ki mindenünk, jobb felünk, második énünk, s a ki végül a szeretett nÅ‘t elkapja orrunk elÅ‘l! Régi história! – Mi jut eszébe? – kiáltá a herczeg oly élénken, mintha fel akarna szökni helyérÅ‘l. – Hogy jön ily gondolatra? De nem, – folytatá nyugodtabban, – ön nem ismeri Oszkárt. Igaztalan volt irántam, hálátlanúl, gyerekesen, ostobául cselekedhetett, de csalárd – az nem lehetett soha. Hallgassa meg, milyen ember, mielÅ‘tt Ãtélne róla. Velenczében találkoztunk. Csinos, erÅ‘teljes fiú volt; nyilt arczán annyi egyenesség és férfias dacz, hogy viseltes ruhája álöltözetnek látszott. Ott ült az akadémiában és másolt. A fiatal ember minden körülmények között feltűnt volna; de a hogy a tisztes nyomor minden jeleivel e foglalatosságban láttam, mely oly nyomorultan fizet, kiváncsiságommal együtt részvétemet is felköltötte. Néztem munkáját, eleinte csak üres bámészkodásból, aztán azzal a szándékkal, hogy veszek tÅ‘le valamit, hadd szerezzen hozzá illÅ‘bb öltözéket. De nevezetes volt, hogy mily rosszúl másolt. Ha ott nem függ elÅ‘tte a kép eredetije, bajos lett volna megmondani, hogy mi akar lenni a másolat. Nem is mertem dicsérni a művét; azt hittem, okvetetlenűl észre venné, hogy alamizsnát szántam neki. Csak ott álltam a háta megett s mikor egy Ãzben hátrafordúlt, meg nem álltam, hogy meg ne rázzam a fejemet. – Rossznak találja a képet, uram? – mondá mosolyogva, megütközés nélkül. – Nincs annyira rosszúl festve, mint rosszúl látva, fiatal ember. Ön más valamit fest, mint a mit festeni akar. Pardon, – tevém hozzá, – ez csak az én véleményem. – Egészen helyes vélemény, uram, mihelyt fölteszi, hogy azt akarom festeni, a mit itt magam elÅ‘tt látok. De ez nem volt szándékom. – Ah! Ön tehát nem másol? – Másolni is szoktam, – felelé a fiatal festÅ‘ némi pirulással; – de csak oly képeket, melyeket el akarok adni. – Érdekelne, – felelém gyorsan, – ha jó másolatát kaphatnám a Carpaccio zenélÅ‘ angyalainak. A mit ön itt csinál, az inkább csak variánsa; van talán kópiája? A fiatal ember az állvány mellÅ‘l, a hol több kép volt visszáról felállÃtva, kihúzott egyet. Oly meglepÅ‘en hű másolat volt, hogy elkiáltottam magamat bámultomban. Ez önkéntelen bók mintha bosszantotta volna. Az árát kérdeztem s kissé habozva 100 lirát mondott; hozzátette aztán, hogy ha sokalnám, olcsóbban is adná. Az utóbbi mondást hallatlanná tettem és a képet megvettem; az örömet is sikerült valahogy ignorálnom, melyet a gyors alkú fölött akaratlanúl elárult. Megmondtam neki a nevemet, a fogadót és bucsúztam, – de pár lépést téve, visszafordultam és csak odavetve mondám, hogy tán ráérne személyesen hozni el a képet a másikkal együtt, mely nem eladó, mert szeretném a kettÅ‘t összehasonlÃtani és fölfogásáról vele beszélgetni. Este felé elhozta a képeket s ezzel alkalmat adott ismeretséget kötnöm egy oly emberrel, a ki minden irányban határozottan vonzott. Fiatalsága daczára volt kifejlett, noha szögletes jelleme, szilárd és bensÅ‘ művészi meggyÅ‘zÅ‘dése. A két utánzási mód közti különbséget érdekesen fejtegette. Másolatait, – úgymond, – azért csinálja, hogy megélhessen, szabadabb reproductióit azért, hogy haladjon. Az utóbbiaknál az eredetibÅ‘l csak a tárgyat és az adott világÃtást szokta elfogadni, hogy e kereten belÅ‘l szabadon próbálja ki tehetségét. Ez a gyakorlat érdekesebb és szerinte, érdemesb is a másiknál. S a hogy a két festményt egymás mellé tette, magam is úgy találtam, hogy a másod alkotás többet ért a másolatnál. Megmutatta, hogy a másolatban, bármily hűnek látszott az egész, minden részlet merev, félénk és elfogult, a «tanulmány»-on ellenben minden mozdulatteljes, merész és szabad; hogy az egyik minden tökéletlensége mellett annál jobban lekötheti az embert, mentűl tovább nézi, mÃg a másik csak az elsÅ‘, futólagos tekintetet bÃrja kiállani. MidÅ‘n lassanként belemelegedett – mert eleinte nehézkesen és csak szavaimra válaszolva beszélt, – művészi fejlÅ‘désére vittem a szót, hogy rátérhessek személyes viszonyaira. Ez megint szófukarrá tette. Annyit vehettem ki belÅ‘le, hogy elÅ‘bb diák volt és csak az egyetemen fordúlt a festészet felé. Sokkal késÅ‘bb tudtam meg, – mert ismeretségünket mindenféle ürügy alatt folytattam, – hogy jólétben nevelkedett; hogy atyja, a ki földbirtokos vagy haszonbérlÅ‘ lehetett, hirtelen elszegényedett; hogy Å‘ maga jog helyett bölcsészetet hallgatván, egyszerre kenyérkeresetre volt utalva s Ãgy jutott eszébe, hogy a rajzolásból és festésbÅ‘l, melyet addig szenvedélylyel, de csak mulatságból űzött, kereseti forrást csináljon. Mester és iskola nélkül, rokonai ellenére, kik más pályán támogatták volna, de ez úton cserben hagyták, rálépett az önmÃvelés terére, s a holtakat, a cinque cento festÅ‘it választotta tanÃtókul. Ãgy került BécsbÅ‘l, hol rajzleczkéket adott, Velenczébe s innen végig akarta magát «másolni» egész Olaszországon. Nem fárasztom önt, kedves báró, e viszony leÃrásával, mely részemrÅ‘l legalább igazi barátsággá izmosodott. Sikerült ezen _selfmaking_ ember tartózkodását annyira legyÅ‘znöm, hogy Olaszországon át úti társam lett s vállalkozott az én csekély festÅ‘i tehetségemet, melyet e czélra elÅ‘vettem, a magáéval együtt kiművelni. Hozzá szoktunk egymáshoz és jól összefértünk, noha – vagy talán mert – fiatal társam a mindennapi érintkezés bizalmassága elÅ‘l mindig kitért. Soha sem akart az én coupémba szállni; a hol lehetett, más vonaton ment s legközelebbi állomásunkon, hol külön lakást fogadott, újra találkoztunk. A tanÃtásért fizetést húzott tÅ‘lem, a melybÅ‘l megélt, annyival inkább, minthogy képeit idÅ‘vel (eleinte persze titkos közbenjárásomra) mind jobb áron kezdte eladogatni. Érintkezésünk művészi és elméleti volt, a nélkül, hogy társadalmivá lett volna; mert Å‘ mindig a herczeget szólÃtotta meg bennem és a formákban valami büszke szerénységgel ragaszkodott a rang megkülönböztetéséhez, noha a lényegben mindig nagyon egyenesen mondta meg véleményét. Egyáltalán különös volt, hogy ez a nálamnál vagy tÃz évvel fiatalabb ember idÅ‘vel engem fiatalÃtott, magát vénÃtette. Meggondoltsága az én impulsiv lényemmel, nézeteinek és törekvéseinek egyenessége az én barangoló, sétáló életemmel oly ellentétben állt, hogy Telemachosnak éreztem magamat egy önkéntelen Mentor társaságában. Meg vagyok gyÅ‘zÅ‘dve, hogy – noha volt elég Ãzlése, a vett jótéteményekrÅ‘l soha sem szólni – bensÅ‘ ragaszkodással és háladatossággal viseltetett irántam; de azért annak, hogy mit érez személyem iránt, sem szóval, sem mozdulattal soha sem adta jelét. Sem alázkodni, sem paczkázni nem szokott; de volt valami benne, a mivel sajátságosan tudott hizelegni. Tudott oly módon hallgatni, hogy közlékenynyé lettem, s tudott kevés szóval úgy ellenmondani, hogy ellenvetései sarkalták eszemet és eszmevilágom minden rúgóit mozgásba hozták. Nevetni fog, báró, de nem tagadom: az Å‘ társaságában szellemesnek éreztem magamat. Nem különös ez? – Cseppet sem az, herczeg. Küstner úr az ön aczéljához való kova volt. Kérem, ez aperçu-t megjegyezni; jobb, mint a miket különben mondani szoktam. Esprit par ricochet. A herczeg nevetett. – Ön ép oly szellemes, mint türelmes ember. Csöndes figyelme az oka, hogy mindinkább elkalandoztam a tárgyamtól. De itt úgy látszik, visszazökkenünk a kerékvágásba. Hogy is kerültünk Küstnerre? C’est ca. Ön úgy találta, hogy az a mód, a hogy én a nÅ‘ket szeretem, háladatlan szÃvre mutat. ErrÅ‘l jutott eszembe Küstner, a ki egyenesen szÃvtelennek mondott. Most már az Å‘ révén visszatérhetünk tárgyunkra. – Spadaro Carmelára? – kérdé Tessen báró, némi nógatással. – Még nem, – mondá mosolyogva a herczeg. – Ráér? Igen? Nos hát, gyujtsunk új szivarra, és vitatkozzunk az én szerelmi elméletemrÅ‘l à trois: Ön, Oszkár meg én. Maga a kérdés az, a mi engem érdekel. A kérdés a lényeges. Spadaro Carmela voltakép csak fictio. Az új szivar égett és a herczeg folytatá: V. (Elméletek.) – Küstner rossz embernek tartott, minthogy – úgymond – a szórakozási viszketegnek, nem is szenvedélynek, kész vagyok annyi nÅ‘t – bocsánat, ez roppant bárgyúan hangzik az én ajkaimról. De nem tagadhatom, hogy sokan voltak. – A semel pro semper elvénél fogva, – mondá Tessen nevetve, – a melyet herczegséged vall, nem is lehetnek kevesen. Valóságos Ãrtó gazdaság. – Tehát mondjuk: annyi nÅ‘ boldogságát föláldozni. Hiszen én nem tehetek róla, – tevé hozzá a herczeg inkább szégyenkezve, mint dicsekvÅ‘leg. – Mikor az ember ily hosszú legény, kóbor princz és hozzá egy kissé lelkiismeretlen, akkor nem oly nehéz a hódÃtás, hogy nagyra lehetne vele az ember. Nem is voltam vele nagyra. Kaczérságnak és tetszelgésnek, akárhányszor mondtam ezt Küstnernek, semmi része sem volt az én kalandjaimban. Szórakozási ösztön sem vitt rá, mert én soha sem szoktam unatkozni. Küstner végre rájött, hogy ördögi tudvágy sarkal nÅ‘i szÃvek bonczolására s ebben lehet is valami. Ama vérszopóhoz hasonlÃtott, ki a Marschner «Vampyr» czÃmű operájában szerepel (mely, mellesleg mondva, elÅ‘ttem csak undok butaság) s végül vivisectornak nevezett, a ki tengeri nyulak helyett asszonyok sziveit bonczolgatja. Nem tudom, hogy e pontban miért nem tettek rám benyomást komoly szavai, melyekre különben igen sokat szoktam adni. A vivisectort csak nevettem s azt feleltem, hogy az én tengeri nyulaim még mind életben vannak. De megkisérlettem magamba szállni, hogy tán sikerül-e némi jóakarattal lelkiösmereti furdalásokat fedezni fel magamban? Sehogy se sikerült. A tény az, hogy sohasem hazudtam, mikor egy nÅ‘nek azt mondtam, hogy szeretem. De akkor sem hazudtam, mikor a szerelemnek vége volt, hanem – bucsúzva vagy bucsúzatlan – egyszerűen odább álltam. Az én hibám-e, hogy mindeddig az elsÅ‘ szerelmi láng fellobbanásán túl egy nÅ‘ sem bÃrt lekötni? Lássa, én azt hiszem, hogy nagy ideálista vagyok. Ne mosolyogjon! A szerelemben a quid? elÅ‘ttem közönyös; a quomodo? a legfÅ‘bb mértékben érdekel. A czél, a melyre törekszünk, minden nÅ‘nél ugyanaz. De az út, a melyen haladni kell, az akadályok és kerülÅ‘k, a tempó és a hangnem, mindeniknél más. Hát csoda-e, ha oly ember, kit az ilyen érdekel, ki nem láthat nÅ‘i arczot a nélkül, hogy magában kérdezze: vajjon milyenre változnának e vonások, ha a legtompább közönytÅ‘l a legfÅ‘bb boldogság kifejezéseig emelkednének? ha, mondom, ily ember a szerelmet nem mint regényt, hanem mint tárczaczikket, vagy, mondjuk Isten nevében, mint novellát nézi, s ha nem akarja ismétlések vagy «folytatása következik»-féle hatásokkal profanálni azt az érzést, a mi rövid teljességében oly isteni, mint akár Zeus Å‘satyánk szerelme? ÖnzÅ‘nek és kegyetlennek nevezte ezt a fölfogást az én fiatal barátom. Ezt a vádat egész komolysággal tagadom. Engem semmi tudományos, lélektani bogár nem vezet. Komolyan szeretek, midÅ‘n udvarlok, és igazán szenvedek, mikor szeretek. De szerelem és szenvedés nálam megszünnek egy bizonyos pontnál; az asszony is miért ne szünhetne meg szeretni és szenvedni? Higyje meg, legtöbb esetben meg is szünnek, s a mi Å‘ket néha arra készti, hogy egy megkezdett viszony szálaihoz görcsösen ragaszkodjanak, az nem a szenvedély, hanem a hiúság. Tessen báró itt oly mozdulatot tett, mely önkéntelenségében ép oly határozottan, mint udvariasan azt fejezte ki, hogy asztaltársának okoskodása nem fér a fejébe. Mint jó modorú ember azonban csak annyit mondott, hogy a herczeg igazán nem tud-e oly asszonyt képzelni, a ki egy férfiút valóban szeret, a ki tehát Å‘t magához lánczolni, ne pedig «végkielégÃtni» szándékozik. Hisz elvégre vannak oly nÅ‘k is, a kik nem játékra és mulatságra vannak teremtve. Vannak hitves nÅ‘k és anyák – és van egy meglehetÅ‘sen elterjedt intézmény, melyet kezdenek ugyan némelyek elavúltnak tekinteni, de a mely eddigelé az egész társadalom alapját teszi: a házasság. Hát hogy errÅ‘l mi a herczegnek a véleménye? Å herczegsége a megjegyzésekhez oly buzgón integetett a fejével, mintha minden szó az Å‘ lelkébÅ‘l volna véve. Aztán felszökött helyérÅ‘l – az ebédlÅ‘ben már nem volt más vendég – és a bárót fölszólÃtotta, üljön a kandalló elé, a hol kellemes tűz lobogott bele a félhomályba. – Oda lyukadt ki, – mondá élénken, – az ön okoskodása, a hova akartam, arra a pontra, a hol Oszkárral kenyértörésre került a dolog. Szánjon nekem még egy félórát. Ön tapasztalt, okos ember; nem olyan idealista, mint Küstner, mégis látom, van önben sok az Å‘ becsületességébÅ‘l és józanságából. Ön az igazi békebiró köztem és Å‘ közte. Ãœljön le, ide velem szembe. Nem iszik még egy cognac-ot? – Jó, én is csak egyet. Most hallgasson rám. A _házasságot_ emlÃtette. Nem tagadom jogosultságát. Szükséges az az egyetemre, szép és fenséges az az egyesekre nézve. De a boldog és a szerencsétlen házasságok aránytalansága köztudomású és szembeszökÅ‘. Millió házasság van, melyet ész és érdek teremtett. Az ész és érdek dolga azokat vaskapcsokkal összetartani. Ha magasabb belátás és erÅ‘sebb érdek nem jön közbe, hogy szétrobbantsa, akkor az ily házasságot idÅ‘vel a megszokás és a barátság is körülfonja puha, szÃvós indáival, és Philemon meg Baukisz, karonfogva, lassankint halálra köhögik magukat és egymást. Az ily házasságról, akár boldog, akár boldogtalan, nem akarok beszélni; az nem érdekel, mert nem probléma. Hanem szólok arról a házasságról, mely noha nem szabály, csak kivétel, mégis nagy számban fordúl elÅ‘: a tiszta _szerelmi házasságról_. Mondhatja-e, hogy száz, nem: ezer ilyen házasság közt van több, mint kettÅ‘, mely beváltja, a mit igért? Elsoroljam-e az ezerféle mozzanatokat, melyek az elsÅ‘ mézeshéttÅ‘l fogva közbe szoktak lépni, a kiábrándulás, a kétkedés, a lankadás, a lohadás mozzanatait, melyekbÅ‘l az a különös tünemény származik, hogy e szerelmesek életében, kiket lobogó vágyuk hozott össze, a ma soha sem hasonlÃt a tegnaphoz, sem a holnap a mához, még pedig azért, mert – nagyon is hasonlÃtanak? Tudom, a kivételekre fog hivatkozni. Megengedem a kivételeket és meg fogom mondani, hogy véleményem szerint miért csak kivételek? De a szabály az, hogy a házasság a szerelembe nem fokozást, de még állandóságot sem hoz, hanem csak lankadást, melynek vagy keserű lemondás, vagy nyilt szakadás a vége. És tudja, miben látom az okát? _Az emberek szeretik egymást, a nélkül, hogy egymást ismernék_. Még ez nem baj. De összekelnek, mielÅ‘tt szerették volna egymást, és ez baj. Szerelmi házasságnak hivják, ha égÅ‘ vágyaktól kergetve, tekintet nélkül a világra és a körülményekre, egymás nyakába röpülnek, rangot, vagyont, hitet, nyelvet, e nagyhatalmat semmibe se véve, idÅ‘t és tért üres képzeletnek tartva, csak egymást áhÃtva. És büszkén kérdik: Ha velünk a szerelem, ki ellenünk? De lehet-e az, kérdem, szerelmi házasság, a mit nem elÅ‘zött meg a szerelem, hanem csak a szerelem látszata? Hát egyáltalán tudhatják-e azok a fiatalok, a kik egymást vágyakozásukból ismerik, hogy vajjon szeretik-e egymást? Persze, ismerik egymást; ismerték, szerették egymást gyermekkoruktól fogva; lelkük találkozott: oly sziveknek, kik egymásért vannak teremtve, elég egy pillantás, hogy úgy ismerjék egymást, mintha örök idÅ‘tÅ‘l fogva egy lényt képeznének. S a többi, s a többi… Gyönyörűen hangzik ez és bizonyos tekintetben igaz is lehet. _Arra_ a szerelemre, a mely eddig összekapcsolta Å‘ket, eléggé jól ismerik egymást! S ha a házasság nem volna egyéb, mint ezen szerelem folytatása, akkor még megjárná a dolog. De a házasság _másféle_ szerelem, még pedig az igazi. S hát lehet-e azt mondani, hogy olyan emberek, kik a jó erkölcs korlátai által elválasztva, évekig epekedtek egymás után, kik, – ha messze mentek – egymásból csak ajkaik lehelletét és hajuk illatát Ãzlelték, hogy _azok ismerik egymást?_ Egyáltalán nem, kedves báró. Szóval – én évek óta el vagyok határozva, hogy az elsÅ‘ nÅ‘t, a ki még akkor is leköt, midÅ‘n – megismertem, hitvesemmé teszem. – Azt nem fogja megtenni. – Meg én. Azaz, megtenném, ha megtörténnék rajtam a szerencse, hogy képzeletem szerinti szerelemmel találkoznám. Miért tartja a dolgot oly hihetetlennek? – ElÅ‘ször is, a mennyire ismerhetem herczegségedet, nincs közvetlen veszedelemben. Ön, úgy látszik, a szerelmet oly betegségnek nézi, mely csak recidiva által válik halálossá. És minthogy eddig mindeniken visszaesés nélkül ment keresztül, nincs ok félni, hogy ezentúl recidiváljon. De ha megesnék is, bizonyára az utolsó pillanatban vissza fogna riadni. Mert nem fogja annyi nÅ‘ közül, a ki herczegi koronáját viselhetné, épen azt választani, a kit – gyöngének ismert. – Pedig megteszem, ismétlem önnek, ha e nÅ‘ az elsÅ‘, _a ki odaadása által nem játsza el tiszteletemet_. Csak nem fogja tagadni, hogy lehet ily leány, sÅ‘t ily asszony is? Hát oly nagy dolog az az erény, mely nem áldozza föl magát a világ minden kincseért, de igenis egy lat aranyért, mihelyt esketési gyűrűvé van kovácsolva? Oly lény, ki nem gondol egyébre, mint szerelemre, ki szabódás, ellenkezés nélkül, a világra és a közfogalmakra való tekintet nélkül, meggondolatlanúl, de önzéstelenül csak a természetnek és szivének enged, ne lehetne szeretetreméltóbb, tisztább és magasztosabb, mint a hÅ‘snÅ‘, ki szerelmét határnaphoz köti, ki erÅ‘s az ellenállásban, de egyszerre megpuhul, mihelyt a világi és egyházi hatóság megadta az engedélyt? Kit akarna inkább feleségnek: Heilbronni Katát vagy az orleansi szűzet? Az erÅ‘s Brunhild magasztosabb eszménye a nÅ‘iségnek, mint a szegény Gretchen? Mellesleg mondva, elÅ‘ttem egészen megfoghatatlan, hogy az a Faust doktor hogy hagyhatta oda azt a kedves Margitot. El kellett volna vennie. Csak nevessen. Talán rossz dráma lett volna – ámbár nem épen megvetendÅ‘ tragikai csomó, egy angyal férjének lenni, mikor az ördögnek adtuk el lelkünket – de mindenesetre jó és szép dolog lett volna. Megfoghatatlan gÅ‘g is attól a lateinertól, hogy mésalliancenak nézte az ily frigyet. Végre is csak a szegény Gretchen pártfogásának köszöni a mennyekbe jutását és megváltását. Úgy van! Az ily szerelem maga a megváltás, a mennyország. UgyanÃgy mondtam annak idején Küstnernek is. Azt mondtam neki, hogy én is olyan Faust-féle vagyok, persze tudomány és ördög nélkül; csak egy Gretchenre kéne akadnom, hogy nyugtot és boldogságot találjak. Megmagyaráztam, hogy kalandjaim és szerelmeim nem frivolitásból és szÃvtelenségbÅ‘l erednek, – csak Margitot keresem. S mikor elÅ‘ször emlegették elÅ‘ttem Spadaro Carmelát… – Valahára! – fakadt ki Tessen. – Igaza van. Valahára! Beszéljünk hát valahára Carmeláról! VI. (A Másik.) – Anacapri egy kis helység, mely a sziget kimagaslóbb szirtjén, mint a kis Capri város szegényebb húga, szerény, parasztos magányban éldegél. Egy órányira kigyózik a jól ápolt országút, szédÃtÅ‘en függve a tenger fölött, Capriból Anacapri felé, a mely még dicsÅ‘bb kilátásba nyÃlik, mint a mélyebb teknÅ‘be simuló városka. Ebben is van egy csomó úgynevezett Hôtel, Albergo és Locanda, mind apró és olcsó szálló-fészek, oly festÅ‘knek való, kik itt megvalósÃtják a lehetetlent, azt t. i., hogy még olcsóbban éljenek, mint Capriban. E helységnek ritkán látható csillagzata volt Spadaro Carmela. Csodákat regéltek szépségérÅ‘l, de arról a gondosságról is, a melylyel Å‘rizték. Testvérnénje, hÃr szerint ép oly szép, ha nem szebb még, mint Å‘ maga, egy franczia művész ledérségének áldozata lett. A szégyen, a testi és lelki szenvedés korai halálba sodorták. Anyja, ki özvegy állapotában egy szegényes szállót tartott, e szörnyű eset után megfogadta, hogy második lányának jobb gondját viseli s már el volt tökélve, házát eladni és biztos keresetérÅ‘l lemondani, csakhogy idegennel ne kelljen többé érintkeznie. E szándéka egy ott élÅ‘ német embernek értésére esett, ki már egy-két éve a kis fogadóban élt s ki e pompás levegÅ‘ben talált volt gyógyulást súlyos bajából. Kiszolgált porosz altiszt volt, a kinek orvosa déli éghajlatot rendelt, Caprit jelölve meg neki oly pontúl, a hol kevésbÅ‘l eléldegélhet. Ez ember otthoni kis földjét eladván, úgy találta, hogy az anacaprii kis fészekben, mint jómódú magánzó, kamatjaiból megélhet. A korcsmárosné visszavonulási szándéka mint Damokles kardja függött szerény jóléte fölött. Végre ajánlkozott, hogy megveszi a fogadót s az alkudozásnak az lett a vége, hogy a fogadósnét is elvette. Férfioltalom alatt a szegény asszony kevésbbé féltette kisebbik lányát s Ãgy a fogadónak német gazdája, Carmelának német atyja lett. Rüdeke úr e kettÅ‘s hivatalát egy porosz királyi Å‘rmester egész tekintélyével és alaposságával teljesÃté. A fogadót jó karban, a leányt, a kit gyöngéden szeretett, szoros Å‘rizet alatt tartotta. Ritkán engedte idegenekkel érintkezni, soha sem olyanokkal, kik gyanúra okot adhattak. Szeretete és szigora fokozódtak, mikor felesége meghalt s a leány egészen reá volt utalva. Legszivesebben fogadta házába a német festÅ‘ket, kivált ha szegényesen léptek föl. Mostohalányát alaposan megtanÃtotta német szóra, s a hir azt beszélte, hogy német festÅ‘höz remélte nőül adni – a minthogy pl. a Capribeli hÃres fogadós is, az öreg Pagano, a nagynevü párisi festÅ‘höz, Hennerhez adta lányát, ki most évenként a leggyönyörűbb freszkókkal ékesÃti ipja vendéglátó hajlékát. A hir, mely a fiatal Carmela páratlan szépségét és szemérmetességét emlegette, untalan körülzsibongta fülemet, mikor pár hét óta Capriban mulattam. Több Ãzben fölsétáltam Anacapriba, s azon a czÃmen, hogy földije vagyok, de meg nem nevezve magamat, egy-egy pohárkára betértem Rüdeke bácsihoz. Reményem, hogy a szép lány elémbe kerül, mindannyiszor dugába dÅ‘lt. Elhatároztam, hogy nehány napra egészen odaköltözöm. Ecsetet, vásznat és festéket hurczoltam magammal, remélvén, hogy Cerberus hazámfia majd tehetséges festÅ‘t lát bennem s Ãgy tán nyilik alkalmam, a féltett lánykával találkozni. Küstner, a kit magammal kivántam vinni, a «betörés»-ben semmi áron sem akart részt venni. Egyedül költöztem tehát oda s festÅ‘ szerepemet, úgy hittem, meglehetÅ‘s szabatossággal játsztam. Rüdeke tiszteletteljes, de nem igen nyájas gazda volt. RészemrÅ‘l nagy odaadással és szorgalommal vázoltam, rajzoltam és festettem, s azt hittem, már teljesen meg van nyugodva s kezdtem mostoha lányát szóba hozni; hogy annyit hallottam kedvességérÅ‘l és tisztességérÅ‘l s hogy boldog volnék, ha csak egyszer is mintául ülne – természetesen, apja jelenlétében. A bácsi fejét rázta, azt mondván, hogy az Å‘ leánya még nem ült senkinek és hogy nem is fog; megigérte anyjának, hogy meg nem engedi. Tréfára fogtam a dolgot s azt mondtam, hogy mégis csak veszedelmes, a fiatal leányt még a férfi látásától is félteni; hisz tudja, hogy német leányaink, a kiknek teljes szabadságuk van, meglehetÅ‘sen erényesek, – s hogy az elkülönÃtés a lányokat rosszabb gondolatokra viszi, mint a jól mérsékelt szabadság. Hát hogy valóban nem lehetne-e a szép gyermeket egész tisztességgel megnézni és tökéletességeiben gyönyörködni? Hisz a festÅ‘ elvégre nem boszorkánymester, a ki mindjárt megbűvölné? [Illustration: FestÅ‘ szerepemet meglehetÅ‘s szabatossággal játsztam.] Rüdeke vállat vont. – A festÅ‘, – mondá – még nem ördög. De egy festÅ‘ruhába bujt _herczeg_ nem lányomnak való társaság. – Ezzel alázatosan levette süvegét s ott hagyott. Le voltam tehát leplezve s ezen az uton tovább nem haladhattam. Nagyon bosszantott és bántott a dolog. E láthatatlan lány szépsége mind sűrűbben kóválygott képzeletemben. E mellett gyötört az is, hogy a lányról csak lelki képzetet bÃrtam magamnak alakÃtni: látható kép nem akart bennem létrejönni, sÅ‘t féltem, hogy képzeletem szegényesnek és köznapinak talál bizonyulni, ha magasztalt szépségérÅ‘l fogalmat alkotok. Ellenben jellemét világosan elgondoltam. Úgy képzelém, hogy ábrándos és gyermekded egyúttal; hogy kifejlett nÅ‘iesség duzzad benne, körülborongva az ártatlanság ködétÅ‘l, mely inkább a vallásosság, mint a vele született jellem eredménye lehetett; hozzá erÅ‘s, mélyen érzÅ‘ szÃvet, mely a legnagyobb szenvedélyre és a legnagyobb odaadásra képes: szóval Margitot, olasz vérrel. Elképzeltem, hogy e lélekkel szembeszállok; kifestettem, hogy mily édes volna e szÃvet föltárni önmaga elÅ‘tt. Belehevűltem azon sejtelembe, hogy Å‘ az a lény, mely nekem a keresett nyugpontot megadhatja, a ki a tünékeny diadalon túlragadna odáig, a hol lekötném magamat és a szerelem vándoréveit befejezhetném. Elhatároztam, hogy nem engedek, mig Å‘t meg nem láttam. ElsÅ‘ kisérletem megbukott – tisztára. A féltékeny Å‘rt mindenekelÅ‘tt biztonságba kelle ringatnom s e czélra legjobb volt, tisztesség okáért még egy hétig ott maradni s aztán visszavonulni. Ezt meg is tettem s bucsúzásomkor láthattam, mily jól esett a fogadósnak, hogy a gyanús vendégtÅ‘l szabadul. Capriba visszaérve, fiatal barátomnak számot adtam az expediczió sikertelenségérÅ‘l. Úgy találta, hogy jól van ez Ãgy s hogy a sors megóvott egy nagy bűntettÅ‘l. Ez alkalmat adott azon régi vita alapos megújÃtására, melybÅ‘l ön az imént egy mutatványt kapott. Kifejtettem neki, hogy nem vagyok kéjencz, hogy látnom kell azt a lányt: talán mindkettÅ‘nk szerencséjére. Oszkár ép oly hitetlen volt, mint most ön. Azt mondta, ha mennybéli angyal volna is a lány, nyomorúltan ott hagynám a porban, mihelyt megtépegettem volna szárnyait. Egyébaránt bizonyosan szó sincs róla, hogy angyal s ne hitegessem azzal sem Å‘t, sem magamat, hogy épen egy anacapribeli pórleány legyen hivatva a földönfutó gyönyörvadászt patriarchává varázsolni. Aztán hihetÅ‘leg sem szépsége, sem lelki kitünÅ‘sége nem lesz oly egetverÅ‘, mint a hogy elképzelem. Ezt nyilván fölcsigázott képzelÅ‘désem lelohasztása végett mondotta. De én szaván fogtam, hogy megnyerjem kigondolt tervemnek. – Hisz ebben, – mondám, – igaza is lehet s Å‘szintén szólva, jobban is szeretném, ha Ãgy lenne. Az ön kezében van, hogy bizonyosságot szerezzek. – S mikor csodálkozva nézett rám, előálltam javaslatommal. Azt mondtam, hogy a Rüdeke gyanúja elÅ‘l, melyet eljárásommal fölkeltettem, még ma Nápolyba megyek, még pedig mindenestül, mintha végleg elutaznám. Szerencse, hogy Å‘ – Oszkár – arra a kivánságomra, hogy velem jöjjön Anacapriba, rá nem állott. Most egészen véletlenül, a nélkül, hogy a derék Rüdeke gyanúját felköltse, ott cseppenhet. Neki, csöndes és higgadt magaviselete mellett, bizonyára sikerülni fog, a lánynyal találkozni és szólhatni. Bolondság tÅ‘lem, beismerem; de ennek a bolondságnak, mondám, nem lehet máskép véget vetni, mintha azt a csodás lényt meglátom és megismerhetem, ha másként nem, egy elfogulatlan és megbizható barátom szemei által. – Mondta, hogy «barátom»? – kérdé Tessen báró. – Igen? Nos, az jó volt, de szükséges is; mert mint szegény és herczegségedtÅ‘l függÅ‘ embert sajátszerűen érinthette az efféle ajánlat. – Hüm, – dörmögött a herczeg, ajkába harapva. – Tehát ön is! – – De legyünk igazságosak, kedves báró. MindenekelÅ‘tt megjegyzem, hogy Å‘ ez idÅ‘ben már egy cseppet sem függött tÅ‘lem. Több mint három év múlt el, mióta találkoztunk. Művészi egyénisége ez idÅ‘ alatt kifejlett és megállapodott; festményei jól keltek, persze csak külföldön, a nélkül, hogy otthon is hÃrt szereztek volna neki; ehhez az is járult, hogy egy nagynénjétÅ‘l újabban kis vagyont örökölt. Hisz tényleg nem sokkal ezen epizód után vissza is küldte egyszerre mind azt, a mit évek alatt reá költöttem. Tehát függÅ‘ állásról szó sem lehetett. De ha másként lett volna is, nem úgy bántam-e vele mindig, mint barátommal? Vonzalmamért és bizalmamért nem tartozott-e többel, mint hálával, nem tartozott-e barátságával? Hát folyton arra kellett volna gondolnom, hogy én herczeg vagyok, Å‘ meg roturier? Nem kivánhattam-e inkább én, hogy Å‘ felejtse el a köztünk létezÅ‘ különbséget és hogy a szolgálatot, melyet tÅ‘le kértem s melyet csakis jó baráttól lehet kérni, baráti szolgálatnak tekintse? Tehettem én arról, hogy herczeg voltam, Å‘ meg festÅ‘ s hogy nem volt más barátom? Csak igazságosak legyünk! Legyünk igazságosak! Elhallgatott és némi elfogultsággal várta a Tessen válaszát. De ez, úgy látszott, nem igen kivánt itéletet mondani. – Tehát megtagadta? – kérdé kitérve. – Nem. Ráállott, de kiérthettem volna szavából, hogy kutya van a kertben. Egy órával késÅ‘bb visszatértem a tárgyra, oly hangon, mely meggyÅ‘zhette, hogy kérésemet nem könnyelműségbÅ‘l, se nem kicsinylésbÅ‘l intéztem éppen Å‘ hozzá, hanem ellenkezÅ‘leg azért, mert nagyon becsültem a jellemét. Én, mikor kicsit elmélyedek érzelmeimben, inkább szenvedélyes, sÅ‘t, tartok tÅ‘le, sentimentalis ember vagyok. Megvallom – nevetséges ugyan, de úgy volt – majdnem könnyeztem, midÅ‘n bocsánatot kértem tÅ‘le, ha kérésem tán megbántotta volna. Megmagyaráztam neki, hogy az Å‘ közbenjárása kezeskedik mellette, hogy a titokszerű Carmelához azon erkölcsi komolysággal fogok közeledni, mely az Å‘ itéletét megilleti – mert Å‘ rajta, Oszkáron, lesz az itélethozás. Csak ha Å‘ is azt hinné, hogy e leány képes egy magamszÅ‘rű bűnöst megtérÃteni, fognék hozzá közeledni. Ebben csak megnyugodhatott? – És mit felelt? – MeglehetÅ‘s ridegen szólott. KépzelÅ‘désem láza, mondá, oly fokot ért el, hogy nem fogok engedni és tágÃtani, mig a lányt meg nem láttam. – Nos, – folytatá, – ha ez Ãgy van és herczegséged el van tökélve, e szerencsétlen gyermek nyomát követni, akkor nem árthat, sÅ‘t csak használhat, hogy én elÅ‘bb ismerjem Å‘t! Lehet, sÅ‘t valószinű, hogy sem szépsége, sem lelki magva nem éri fel ezt az emésztÅ‘ tüzet. – Nos, – mondá Tessen, – hisz Ãgy megegyeztek? – Meg, – felelé a herczeg, – s én meg is voltam nyugodva. Csak idÅ‘t kért. Megállapodtunk, hogy addig maradok Nápolyban, mÃg Å‘ Ãr vagy maga jön át érettem. Elmentem és két hétig hir nélkül maradtam. Irtam, hogy nincs-e semmi közölni valója? Semmi válasz. Telegrafiroztam. Semmi. A harmadik hét végén már szakadt a türelmem fonala, Capriba mentem mindenekelÅ‘tt, a régi fogadóba. Azt mondták, hogy Küstner elhagyta a szigetet s levelet hagyott számomra. E levél arra kért, hogy feledjem el Å‘t mint egy háládatlant; hogy visszafizeti, a mit rája költöttem, nem mivel ezzel leróni vélné tartozását, hanem mert módjában van s mert igen jól tudja, hogy festÅ‘-tanulmányaim csak jótéteményeimnek ürügyei voltak. Ezeket szivébÅ‘l köszöni s mindig tisztelni fog, mint jó és nemesszÃvü embert stb… Jellememnek azt a sötét oldalát, folytatá, mely nem jóságosnak, sÅ‘t gonosznak és kegyetlennek tetszik, nem itélheti el egészen, mert végre is azon belátáshoz jutott, hogy az (képzelje csak, báró!) _részbeli elmezavarból_ ered. Ez okból a rábÃzott ügyben úgy viselkedett velem szemben, mint egy Å‘rülttel szokás. Tévútra vitt. Rüdeke házába azzal a szándékkal lépett, hogy a leányt, ha beteges vágyaimnak tápot nyújt, tÅ‘lem és terveimtÅ‘l megmentse. Ezt megtette, a lány biztonságban van – s én (már Oszkár véleménye szerint) megmenekedtem egy bűntény, a lány a szerencsétlenség elÅ‘l. Jól tudja, hogy ez nekem rosszúl fog esni; nem is fogom Å‘t viszontlátni soha. Végül biztositott, hogy megbocsáthatok neki, mert Å‘ is megbocsát; s hozzáfűzte – elég impertinensül – azt a tanácsot, hogy ha jövÅ‘re találkoznék, a kit barátságommal ki fogok tüntetni, sohse bÃzzam meg oly szereppel, a milyent Å‘ neki szántam. A levelet széttéptem s szótlanul ott hagytam a fogadót. Útközben eszembe jutott Rüdeke után tudakozódni, azon ürügyön, hogy Anacapriban lakást akarnék rendelni egy ismerÅ‘söm számára. Erre megtudtam, hogy Rüdeke elköltözött a szigetrÅ‘l, lányostul. Örökölt, mondák, s szállóját eladta. Nem maradt hátra más, mint ott hagynom a helyet, hol a képzelt szerelemért elvesztettem a barátomat. Ez a Carmela és Oszkár története. Voltakép nincs rajta semmi s önt hiába untattam egy óra hosszat. Partagosz úr festménye az oka. Szeretném látni ezt a művészt. Hol is lakik? – A városon kivül, valahol Nussdorf felé. Külön házban él szép feleségével, a kit nem mutat be sehol. Å sem igen fogad. Tanár az akadémián s ott találni Å‘t műhelyében. Ha holnap délben meg akarja látogatni, elÅ‘re bejelentem neki herczegségedet. Valószinűleg egy szép hölgyet is fog ott találni, a ki érdekelhetné: Montelione herczegnÅ‘t. – Palermóból? – Ismeri? – Åt magát nem, hanem gyönyörű nyaralóját. Ott voltam öt évvel ezelÅ‘tt. Hogy kerül Bécsbe ez az asszony? – Fest; Partos tanÃtja. Sokat fecsegnek róla, mert a hölgy nem mutatta be magát a társaságban s minden délelÅ‘tt ott ül az érdekes magyar műhelyében. – Szép? – Gyöngy. De hisz látni fogja. Hát bejelentsem? – Kérem. De – most jut eszembe, hogy holnap nem lehet. Lord Avendalehoz, ki ma este érkezik, reggelire igérkeztem. Tehát holnaputánra, ha szÃves lenne… – Tehát holnapután. Ezzel Tessen báró elbúcsúzott, mélyen meghajtva magát új ismerÅ‘se elÅ‘tt. – Érdekes bolond, – mormogá, mikor kiért az utczára. VII. (Ledér asszony.) A festÅ‘-akadémia szellÅ‘s, de mogorva termeinek egyikében ütötte fel Partos tanár úr művészi tanyáját. Ott állt ma is, mint minden nap, vászna elÅ‘tt, talán még szótlanabbul, mint máskor. Mint hetek óta, ma is ott ült vele szemben érdekes fiatal tanÃtványa, özvegy Montelione herczegnÅ‘, csöndesen dolgozgatva. Néha-néha oda pillantott a mesterre, a kinek mindene, kivéve szemét és kezét, aludni látszott. A herczegnÅ‘ szépsége megkapó volt már az elsÅ‘ tekintetre is. Sudar, tán túlságosan magas termete, parancsoló, halvány arcza, kissé gúnyos, de üde ajkai, ébenfekete hajzata, mely fénylÅ‘ simára volt fésülve, a szépség oly részletei voltak, melyeket csak utólag méltányolt a nézÅ‘, miután az _egész_ kábÃtó hatásától magához térhetett. Ilyenkor aztán észrevehette, hogy ez elÅ‘kelÅ‘, szép és fiatal asszony arczán valami unottság és szeszélyesség uralkodik, valami perczenként ellebbenÅ‘ homály, mint az Å‘szi napfényben derengÅ‘ vidéken, melyen a szél kergette felhÅ‘k árnyai mutatkoznak. E szempár néha fényes, néha sötét volt, vidám sohasem. – Mester, – mondá vagy tÃz percznyi hallgatás után, – maga ma unalmasabb, mint rendesen. A mester próbált mosolyogni, mi elég rosszul sikerűlt, és – hallgatott. – Mester, – folytatá a herczegnÅ‘, – maga nem csak unalmas, hanem goromba is. – Hogy-hogy? – Hallgatásával nem csak beismeri, hogy maga unalmas, hanem még hozzá teszi, hogy én is unalmas vagyok. – De herczegséged – hiszen… – Persze, herczegséged! Egyebet nem tud mondani. Pedig maga nem ostoba. Tudja, mi nekem a herczegség? Sifli!… Ich pfeif’ drauf! Partos ámulva tekintett föl s méltatlankodott. – Már honnan vette megint ezt a kifejezést? – Jó bécsi kifejezés. Szeretem. Az Orpheumban pompás couplet-t énekelnek ezzel a végsorral: Ich pfeif’ auf All’s in der Welt, besonders auf’s Geld. Szörnyű schneidig. S ezzel elfütyölte a nótát is. – Tehát az Orpheumba jár? – kérdé szemrehányólag a művész. – Ön, mÃvelt és elÅ‘kelÅ‘ hölgy létére, valóban élvezetet talál a Sängerei-ok alantas mókáiban? – Hogy ne találnék? Hát min mulassak? Talán a bécsi felsÅ‘bb társaságba járjak? Elle m’a rudement embêtée, a római, a párisi, a londoni magas aristokratia. Szent Isten! S ebbe a társaságba vágyódtam én, gyermekkoromtól fogva! Ennek a becsvágynak a kedveért mindennemű alacsonyságot követtem el, sÅ‘t férjhez is ezért mentem. Az úgynevezett gondviselés elmés volt. Azzal büntetett, hogy megtette kivánságomat. Brr! Pedig azt mondják, hogy a bécsi társaság még rátartóbb és butább, mint a Faubourg St. Germain-é. Nem kérek belÅ‘le. Éljen a Sängerei. Ich pfeif’ auf Ihre Aristokratie. S ujra elfujta a nótát. – Mit rázogatja bölcs fejét? – folytatá bosszankodva. – A népénekesek nótáiban gyakran ugyanannyi bölcsesség rejlik, mint a legmagasztosabb művészetben, mindenesetre pedig több elmésség van bennök, mint a divatos vigjátékokban. Azt hiszi tán, mert Montelione herczegnÅ‘nek hivnak, csak jambusokban mulathatok? Hisz ezt is megteszem, de csak néha. Tegnap «Faust»-ban olvasgattam. Fenséges. De az értelme ugyanaz maradna, ha Ãgy átkozná el a világot: Wenn aus dem schreklichen Gewühle Ein süss bekannter Ton mich zog, Den Rest von kindlichem Gefühle Mit Anklang froher Zeit betrog, So pfeif’ ich Allem – – Az égre! – rimánkodott a festÅ‘. A herczegnÅ‘ csak folytatta: So pfeif’ ich Allem, was die Seele Mit Lock- und Gaukelwerk umspannt – – Ich pfeife auf den Saft der Trauben, Ich pfeife auf die Liebeshuld, Ich pfeif’ auf Hoffnung, pfeif’ auf Glauben Und pfeif’ vor Allem auf – Geduld! [Illustration: – Éljen a Sängerei. Ich pfeif’ auf Ihre Aristokratie.] Igy travestálva a Göthe megrendÃtÅ‘ sorait, a különös asszony földhöz vágta ecsetjét, nagyot kaczagott a Partos szörnyűködésén és czigarettát kért. A festÅ‘ szánakozó csodálattal nézte kipirult szép arczát. – Mit gondol most? – kérdé a hölgy, rágyujtva. – A tisztelt tanár úr bizonyosan úgy találja, hogy igen kommunis vagyok? – S ezzel a zsámolyt odatette szorosan a Partos székéhez, leült és kihivóan nézett szeme közé. – Azt gondolom, herczegnÅ‘, hogy ön angyal, a kibe egy ördög bujt. Ha valaki ezt az ördögöt kikergethetné!… – Pompás. Maga ritkán beszél, de akkor nagyot mond. Csakhogy miért nem akad ördögűzÅ‘ számomra? Angyal! Az nem. De maradhatna egy nÅ‘, s ez több, mint angyal, mert nem olyan unalmas. Tudja-e, Partos, hogy ön voltaképen nevetséges ember? Most megmondhatom, mert a veszély elmult. Egy ideig azt hittem, hogy maga fogja az ördögöt belÅ‘lem kiűzni. De maga kutyába se vett, s Ãgy nem maradt számomra egyéb, mint hogy magát is – tanárszámba vegyem. S ezzel szeme közé fujta a dohányfüstöt. – Az égre kérem, – mondá Partos bosszúsan, – ne rágalmazza magát. LázÃtó az, a hogy a herczegnÅ‘ önmagával bánik. Nem úgy tesz-e, mintha rám akarta volna magát kötni? – Úgy teszek, kedves tanár, mert úgy van. Rá akarom magamat valakire kötni – minden áron. Magára inkább, mint másra. De maga philister. Nemcsak hogy szereti feleségét, hanem hű is hozzá. Ez kezdetben imponált; most nevetségesnek találom. Legyen tehát nyugodt; nincs már baj. Rágalmazom magamat? Hogy-hogy? Mert kimondom az igazat? Tehetem. Gazdag vagyok, független, nincs elÅ‘Ãtéletem. Megengedhetem magamnak az igazság luxusát. Az igazság az, hogy mindnyájan – hÃmek és nÅ‘stények – a tilos után epedünk. Maga kivétel – talán. Talán mégsem. Ha annyira ragaszkodik a feleségéhez – megengedem, hogy eléggé szép asszony – akkor fölteszem, hogy e nÅ‘ önre nézve a tiltottnak ingerével bir. Talán nem is szereti önt; ez is inger. Talán úgy lopta. Mit néz olyan különösen rám? Jó, ne személyeskedjünk. Hát, mondom, mind a tilos felé vonzódunk. Csakhogy maguknak, férfiaknak, kiváltságuk van arra, hogy fölkeressék a tilost, ellenben nekünk várnunk kell, hogy az keressen föl bennünket. Persze, mi sem vagyunk hijával a tisztes provokáczió némely eszközeinek. Egy lopva vetett pillantás, egy-egy szándékos pirulás, egy-egy sóhaj – és fÅ‘kép a kaczérság grand-jeu-je: a tulságos szemérmetesség, mely oly nyomatékos a visszautasÃtásban, hogy utóvégre mint kihÃvás hat… Eh, én gyűlölöm ez álczákat; én tagadom a támadás privilegiumát, melyre a férfiak igényt tartanak. Unatkozom, de mennyire! ezen a világon, mely mindent ád, csak tápot nem szivemnek, sem tüzelÅ‘ anyagot égÅ‘ képzeletemnek. Tehát keresem, igenis _keresem_ azt a férfiut, a kit szerethetek s a kinek meg is fogom mondani, hogy szeretem, oly egyenesen, oly kereken, vagy tán – mit tudom én? – oly reszketve és pirulva, mint akármely ifju szokta megmondani imádottjának. Térdepelni sem röstellek majd, a hogy az urak térdepelnek, ha kedvem lesz rá. Szemérmetesség, nÅ‘i tartózkodás – persze! Szemérmetlenség-e, oly érzést, melyet mindenki magasztosnak mond, elárulni, csak azért, mert asszony az ember? NÅ‘ietlenség-e, odaadást mutatni, mikor égünk az odaadás vágyától? A szinlelés teszi-e a nÅ‘iességet? Belénk neveltétek ezt az úgynevezett nÅ‘iességet, a hogy a khinaiak elkorcsosÃtják asszonyaik lábát, hogy ne bÃrjanak messze járni. A török a nÅ‘ arczára erÅ‘szakolja a leplet; a keresztyén a nÅ‘ _szivére_ kényszeriti a pánczélt. A zsarnokság mind a két esetben ugyanaz. Talán nemcsak zsarnokság, hanem raffinement. Hogy önök ne nélkülözzék a hódÃtás ingerét és örömét, azért _nekünk_ erÅ‘sséget kell játszanunk s a szemérmetesség bástyája mögött éheznünk és dideregnünk! Tiszta szédelgés! Partos félre tette ecsetét és ránézett. – Herczegséged, – mondá, – most addig beszélt bolondokat – pardon – mig végre okosat is talált mondani. Lássa, én erÅ‘sen hiszem, hogy bolondságai a rossz könyvekbÅ‘l erednek, melyeket olvasni szokott, okossága pedig a saját fejébÅ‘l. – Kiváncsivá tesz, – felelé a herczegnÅ‘. – Bók az ön ajkairól, zsémbes mester, oly ritka dolog, hogy kár volna meg nem érteni. Halljuk! – Azt mondotta, hogy a szemérmetes tartózkodás, melyet a nÅ‘tÅ‘l követelünk, talán csak a férfiak találmánya, a kik akadályokat kivánnak, hogy legyÅ‘zhessék. Legyen Ãgy. Mi következik belÅ‘le? Az, hogy az asszony sokat veszt bájából, mihelyt maga hárÃtja félre ezen akadályokat. Én különben másként vélekedem. Én azt hiszem, hogy a szemérem és tartózkodás a nÅ‘ lényéhez tartozik s hogy, a mit ön intézménynek tart, a természet törvénye. De akármint legyen is, a nÅ‘ mindenesetre helytelenül cselekszik, ha kevésbbé szép akar lenni, mint a milyen. A _kihÃvó_ asszony pedig nemcsak hogy veszÃt szépségébÅ‘l, hanem egyszerűen _rút_. Utálom a festett nÅ‘ket; a legszebb szÃn, melyet nÅ‘ arczára rakhat, undok a természetes bÅ‘r életteljességéhez képest. De hát mit mondjunk oly nÅ‘rÅ‘l, a ki _szennyes_ szÃnekkel kendÅ‘zi magát, csakhogy olyan ne legyen, mint a többiek? Kéjencznek ez pikáns lehet; az igazi férfiút vissza fogja riasztani. Az ön beszéde, herczegnÅ‘, csupa korom, csupa önfeketités. Egy szót sem hiszek el belÅ‘le; de azon számos pillanatban, mikor furcsa nézeteit vitatja, herczegséged minden szépsége és szelleme daczára elÅ‘ttem már – nem nő… Lássa, ez udvariatlan beszéd. De jó szándékkal mondom. Nyilvánvaló, hogy herczegséged még sohasem volt szerelmes. De ha az lenne és választottja elÅ‘tt ily hangon találna szólani, akkor nem fog neki tetszeni. E dicsÅ‘ termettel, e büszke, szép arcz-éllel, e szikrázó szemekkel vissza fog neki tetszeni! Nem hiszi el? Herczegséged «Faust»-ból idézett, a maga módjára. Én is szoktam benne olvasgatni, mert hát mi egyebet olvasson a mai ember, ha költészetet keres, a mely modern, de még sem rút? Azt a fiatal boszorkányt, kit Mefisztó a Valpurgisz-éjjeli tánczra Fauszt mellé ád, szépnek vagy rútnak képzeli-e? – Csodaszépnek – természetesen. – Lássa, pedig ezt a pokoli szépségű lényt, a ki oly csábÃtóan tánczol és danol, az epedÅ‘ Faust hirtelen ott hagyja. Miért? «Nem bir örvendeni danáján, Piros egérke ugrott ki a száján.» Ah! Herczegséged befogja száját! Helyes. Fogadja meg tanácsomat s tegyen ugyanÃgy, mikor ideáljával találkozik. Meglátja, ennek csodás hatása lesz. A térdeplésre nem is fog rákerülni a sor, legalább az ön részérÅ‘l nem. Haragszik? – Nem. Csak folytassa. Szeretem, mikor oly nevetségesen eloquens. Magán jól fest az erkölcsösség. Partos nem nagyon kapott a dicséreten. Megint elÅ‘fogta ecsetjét és koronként oldalt nézve szép tanÃtványára, festés közben folytatta: – Nem szeretek ily hosszan beszélni; önhittségnek látszik. De ha már elkezdtük s herczegséged kegyes meghallgatni, kiöntöm a szÃvemet. Mondja csak, herczegnÅ‘, milyen gyönyörűséget talál abban, hogy tönkreteszi hÃrnevét? – Hirnevemet? – Azt, Bécsbe érkezik, hol mint Montelione herczeg özvegye minden ajtót nyitva talál s ezen ajtók mellett elhalad, anélkül, hogy csak be is kukkantana. Az olasz nagykövetnél egyszer tett látogatást, azóta feléje sem néz. Inkább a consulhoz jár, mert az az apró szinházak apró nagyságait vÃg vacsorákra gyűjti; egy operette-tenorral, a ki még ostobább, mint hangjánál fogva lehetne, a czigányokhoz kÃsérteti magát; holdfényben kocsikáz a bankárvilág gavallérjaival, hÃres ujságÃrókkal sétál a Ringen. Az emberek arról disputálnak, hogy számos udvarlói közűl melyik dicsekedhetik kegyeivel; s mert egyikben sem tudnak megállapodni, majd nemsokára azt fogják mondani: Mindenki. Szóval, mÃg más asszony azon van, hogy lehetÅ‘ tiszta hÃrrel lehetÅ‘ sokat élvezzen, herczegséged mindent megtesz, hogy apácza-életet folytatva, ledér nÅ‘ hÃrébe jusson. – Apácza-élet! Hogy’ tudja? Partos vállat vonva hallgatta e kihivó kérdést. – Tudom, mondá, mert hetek óta naponként látom és hallom a herczegnÅ‘t és mert nem estem a fejem lágyára. Engem el nem ámÃt. A herczegnÅ‘ a bűn szájhÅ‘se, olyan vasgyúrója a könnyelműségnek, ki mint a latin comoediabeli Bramarbas folyton emlegeti azon hÅ‘stetteket, melyeket – elkövetne. Pedig semmit nem fog elkövetni. Egy utczai kisasszony jobban adná Lucretiát, mint ön Messaliánt. Mondjon le errÅ‘l a szereprÅ‘l. Lássa, ha nem szeretném, nem mernék egy herczegnÅ‘vel Ãgy beszélni, s ha nem ismerném jól, a megtiszteltetést, melyben kis nÅ‘met látogatásával részesÃteni szokta, bizonyára el nem fogadnám. Nem tudok mást képzelni, mint hogy szörnyen unatkozik, s a világi tisztesség ellen elkövetett apró rugdalózásokkal csak bátorságot akar magának csinálni, a gyakorlati ledérségre való bátorságot, melyre eddigelé nem tudott szert tenni. Ne tegye! Ne pazaroljon el oly jószágot, melyre valamikor igen nagy és sürgÅ‘s szüksége leszen. – Hogyan érti ezt? – kérdi a herczegnÅ‘ élénken. Ajkai körül a gúny már régen eltünt, és feszült komolyság, sÅ‘t bágyadt szomorúság lépett helyére. Hangja rezgett, mikor e kérdést tette és Partos nyugtatólag fogta meg kezét. – Eljön ám! – mondá biztatón, a hogy a gyermekeknek a karácsonfiát szokás igérni. Eljön bizonyosan, talán már közel is van. Minden pillanat meghozhatja Åt, a sors küldöttét, az ön reményeinek vagy félelmének tárgyát. Hogyan tudna elÅ‘tte megállani, ha hozománya meg volna szegve, nÅ‘i természete meg volna hamisÃtva? Ön nem arra való, hogy ha szeret egy férfiút, hazudni tudjon neki. Oly csábÃtónak tetszik-e önre nézve, hogy majdan az elsÅ‘ ember elé, a ki szÃvét hangosabb dobogásra készti, ily vallomással lépjen: «Kerestelek mindenféle tévúton, mÃg rád akadtam; most te vigy vissza a jó útra?» Hiszen nevetséges, hogy férfi létemre önnek prédikálok. De nem is erkölcsöt prédikálok én, hanem okosságot és Å‘szinteséget. Ha már minden áron le akar térni a szokás és erkölcs ösvényérÅ‘l, ha nem akar egy férfi eszménye, hanem csak szeretÅ‘je lenni – Isten neki. De akkor tartogassa e boldog ember számára mind azt, a mit neki nyujthat: nem csak a gyümölcsöt, hanem a takargató lombot is, nem csak szépségét, hanem a hamvát is, a szeplÅ‘tlen nÅ‘iességet. Azt hiszi, hogy a jövÅ‘ ezen embere jobban fogja önt szeretni, ha tudja, hogy nem áldozott neki semmit? Hiszen van olyan is; vannak emberek, a kik az asszonyban is, mint a vadban, a haut-goût-t szeretik. Az ilyenre vár? Reménylem, hogy nem. Rosszúl is járna vele, mert az igazi haut-goûtra a herczegnÅ‘ nem fog szert tenni. Ön nem is fáczán, – – Hanem liba, – mondá a herczegÅ‘ nevetve. – Ön mindig szeretetreméltó. – Igazán kár, herczegségeddel komolyan beszélni, – felelé a festÅ‘ s visszatért vásznához. Bántotta a fordulat, melyet a hölgy a beszélgetésnek adott. A szép asszony megint elkomolyodott. Merengve nézett Partosra, aztán odament, vállára tette kezét és halkan mondá: – Nem kell haragudni. Igazán liba vagyok. Mondja meg Å‘szintén: komolyan hiszi, hogy – eljön? A festÅ‘ mélyen nézett a komoly, halavány arczulatba, melybÅ‘l a derült boldogságnak még lehetÅ‘sége is mintha száműzve lett volna. Összefacsarodott a szÃve, midÅ‘n e lankadt, kietlen vonásokban olvasott. – Hisz jönnie kell, – mondá szintén halk hangon, mint a ki maga sem hisz jóslatában. – Csak kell, hogy éljen valahol az a megváltó lovag, a kire ennyi szépség várakozik. Csak aztán késÅ‘ ne legyen. – KésÅ‘? Bizony – máris elkésett. Évekkel, örökre! Hát azt hiszi, tanár, hogy olyan volnék, a milyen vagyok, ha még becsülném magamat? J’ai perdu l’estime de moi-même, voilà tout. Eh mit! Pfeif drauf! Å is visszatért festÅ‘polczához. – De az ég szerelmére, – kiáltá Partos bosszúsan, – mit vétett ön voltaképen? Hiszen lehetetlen, hogy csalódjam. Tisztességes asszonynak tartom! Bocsánat! Ez persze a legkevesebb, a mit egy herczegasszonyról mondhat az ember. – Hagyjon nekem békét a maga herczegasszonyával, – fakadt ki türelmetlenül a hölgy. Nem vagyok én herczegasszony; talmi aristokrata vagyok. Atyám becsületes munkásember volt, a kinek okosabb tervei voltak velem. De én, liba, herczegnÅ‘ akartam lenni, vagy nihilista, vagy más valami portentum. A könyveknek vagyok áldozata, melyeket faltam. Magam is akartam valamivé lenni, miután atyám gazdaggá tett. A selfmade woman! Én a magam alkotása vagyok. Hahaha! Gyönyörűen sikerült, mondhatom. Hogy mit vétettem, kérdi ön? Hát nem elég az, hogy Montelione herczegné vagyok? A római table d’hôte-nál azt a szegény öreg embert, kinek nevét viselem, elkaczérkodtam magamnak. Tudtam, hogy nincs benne két esztendÅ‘re való élet; tudtam, hogy vagyona elsülyed az adósság árjában; de nem tágÃtottam, mÃg férjem nem lett, mert herczegnÅ‘ akartam lenni. S ezt egy tizennyolcz éves leány tette! Egy gyermek! És még becsüljem magamat! Partos egy darabig elhallgatott. – Ez az egész? – kérdé aztán. – Nem szép dolog – de elvégre ön szép volt és gazdag s mindenesetre többet adott, mint a mit kapott. – Higyje meg asszonyom, – folytatá, erélyes homlokát ránczbaszedve, – kevés ember van a világon, a kinek nincsen semmi oka, önmaga vagy más elÅ‘tt elpirulni. De azért szomorú volna lemondani az önmagunk becsülésérÅ‘l. Emberek vagyunk. A viszonyok néha oly tömkelegbe sodornak, melybÅ‘l a legbecsületesb lélek sem tud egyenes úton szabadulni. Ezt Partos annyi meggyÅ‘zÅ‘déssel mondta, hogy a herczegnÅ‘nél kevésbbé élénk eszű nÅ‘ is kiérezhette, hogy tapasztalásból beszél. – Ön is? – kérdé ámulva. – Lehetséges ez? Az ön lelkét is furdalná valami? – Ãltalánosságban szólottam. – Magáról szólott. Bocsásson meg, indiscrét vagyok. De – mégse. Föltártam önnek egész valómat, mint jó barátnak. Ön szÃvemhez szólott, mint barátom, mint gyóntatóm. Úgy-e, ön azt bizonyÃtgatta, hogy egy-egy botlás miatt nem kell mindjárt beadni a kulcsot, hogy az ember kiküzdheti újra az önmaga iránti respectust? Jó; hajlandó vagyok kisérletet tenni, ha megmutatja, hogy mikép járt el ön? Oly derék és jóravaló ember mivel vádolhatja magát? Nem lehet az oly rettenetes dolog, hogy rám ne bÃzhatná. Elmondja? Partos mosolygott. – Egy cseppet sem rettenetes, – mondá, – de nem szeretném elmondani. – Tehát semmi rossz dolog? – kérdé a szép asszony. – Semmi rossz. Inkább jó szándék. De gyávaság – nem, csak félénkség a kivitelben az, a mit szememre hányhatok. Kérem, ne tegyen több kérdést. – Nem teszek. De találgatnom szabad. Tudom, hogy ki lebegett szeme elÅ‘tt, midÅ‘n azt mondotta, hogy mindenki lehet olyan helyzetben, hogy valaki elÅ‘tt elpiruljon. _Portenstein_ herczegre gondolt. Partos türelmetlenül felelt: – Herczegségednek még most is e rangtársán jár az esze, a kivel állÃtólag sohasem beszélt. Annyit kérdezÅ‘sködött utána s én mindent elmondtam, a mi érdekelhette. Megrajzoltam jellemét, gondolkozásmódját s megmondtam azt is, hogy nagy fájdalmamra ez ismeretséget – mondhatom: e baráti viszonyt – meg kellett szakÃtnom. – De hogy mi okból tette, azt soha sem akarta megmondani. Partos, e megjegyzést hallatlanná téve, Ãgy folytatá: – Elmondtam, hogy elvesztettem nyomát, mint Å‘ az enyimet s hogy remélem, hogy soha sem fogunk többé találkozni. S mikor kÃvánságának eleget tettem volt, kértem herczegségedet, ne szóljunk többet e tárgyról. Herczegséged megÃgérte… – Meg – de eszem ágában sincs megtartani ez Ãgéretet. Eh, mit! Ide jöttem Európa legdélibb pontjáról ebbe a hideg Bécsbe, csak hogy mindent megtudjak, a mit ön a herczeg felÅ‘l tud. Palermóban észrevettem, hogy fordúlt meg ön hirtelen, hogy irult-pirult, midÅ‘n a Montelione-parkban véletlenül rábukkant. Ön ezt fölindulásával magyarázta, melyet az elhagyott jóbarát hirtelen föltünése okozott, a kitÅ‘l haragban vált meg. De magát a haragot, a szakÃtás okát és folyamát nem akarta elmondani. – Herczegséged meg fogja engedni, hogy errÅ‘l most is hallgassak. Nem vagyok hÃve a gyónásnak. – De meghallgatta az enyimet. – Sohasem bátorkodtam kérdezÅ‘sködni. Még az iránt sem, hogy mi oknál fogva érdeklÅ‘dik azon férfiú iránt. – Hát elmondom. – Nagyra becsülöm a herczegnÅ‘ kegyét, de le volnék kötelezve, ha e tárgyban nem tisztelne meg bizalmával. A herczegnÅ‘ ajkait harapta. Bizony, a festÅ‘ magaviselete e perczben elég rideg volt, és oly természetre, mint Montelione herczegasszonyé volt, sértÅ‘leg is hathatott. De a herczegnÅ‘ elnyomta érzését és azzal az udvariassággal, mely bizonyos körökben gorombaság, könnyedén meghajtotta fejét. – Barátomnak tartottam a tanár urat, – mondá. – Bocsássa meg elbizakodásomat. Nem fog ismétlÅ‘dni. Az ajtó felé indult, midÅ‘n belépett Tessen báró. VIII. (Hogyan történt?) Tessen kiérezte azt, a mit minden okos ember kiérez, mikor oly szobába jön, a hol ketten bizalmasan feleseltek. Ily helyen annál hűvösebb a levegÅ‘, mentül hÅ‘bb volt a tusa, s a feszültség annál feltünÅ‘bb, minél fesztelenebbül akarják leplezni. A báró, a ki sokkal gyöngédebb természetű okokra gondolt, mint a melyek valósággal fenforogtak, mint igazi világfi azzal sietett a helyzeten könnyÃteni, hogy egy ugrással in medias res rohant, Partosnak másnapra bejelentvén «legujabb barátját,» Portenstein Erik herczeget. – Megbocsát, – tevé hozzá, – hogy bejelentés nélkül jöttem. De mikor magam is mást jelentek be, – de mi lelte magukat? E fölkiáltást a báró a legnagyobb discretio mellett sem volt képes elnyomni. A kiket Å‘ ez új tárgy hirtelen fölvetésével ki akart segÃteni a zavarból, azok szobrokká kövülve álltak elÅ‘tte, merev tekintettel, egymásra bámulva. Partos elÅ‘bb tért magához. – Nem csalódik? Portenstein _Erik_ herczeg? – Úgy van. Portenstein Erik herczeg. Mi ebben oly különös? Egyptomból érkezik – véletlenül találkoztunk. Talán ismeri? Partos új kérdéssel felelt. – És azt mondta, hogy engem, Partos Oszkárt, akar meglátogatni? – Úgy van, önt, Partos Oszkár tanár urat. De mit csodálkozik ezen? Hiszen úgy tesz, mintha tanuló volna a festÅ‘-egyetemen, nem pedig egyik hÃres professora. – Jó, jó – de hogy egy Egyptomból érkezÅ‘ utas az én nevemet ismerje, az mégis feltünÅ‘. – Megengedem. De nem is a neve tünt fel neki, hanem festménye, az «Önimádat» a kiállitáson. Sajátságosan meghatotta. Persze, személyes vonatkozás is volt a dologban. Azt mondta, hogy a festmény modora oly valakire emlékezteti, a kivel barátságos viszonyban élt, egy fiatal festÅ‘re, a ki – sajátságos! – szintén Oszkár volt. Kister vagy Küster… – Küstner Oszkár, – mondá Partos és félre téve ecsetjét, föl s alá járt a műhelyben. Tessen csodálkozva nézett a herczegnÅ‘re, ki a maga részérÅ‘l le nem vette szemét Oszkárról. A halványság és lankadtság eltüntek a szép asszony arczáról. Kipirúlt arcza, szikrázó szeme egészen más nÅ‘t mutattak… Tessen ámulva nézte a föl s alá rohanó Partost. – Ön ismeri Küstner Oszkárt? – kérdezé. – Mint magamat, felelé Partos keserűen. Aztán félig magában folytatá: – Mit bámulok? Hiszen egyszer meg kellett ennek történnie. Hideg vér, hideg vér. Tessen elÅ‘tt kezdett valami derengeni. – Saperlipopette! – kiáltá, homlokára csapva tenyerét. – Ez szép história. Akkor talán méltóztatik ismerni a hÃres Spadaro Carmelát is? Partos ökölbe szorÃtott kezekkel rohant a báró felé. – Hogy ismerem-e? – dörgé. – Igenis, ismerem. Talán azt gondolta az úr, hogy el fogom tagadni? Feleségem! A báró meghajtotta magát. – Gratulálok, – mondá. – De azért nem kell úgy kiabálni. Persze, már tegnap is eltalálhattam volna. – S azzal a közvetlenséggel, mely a bécsi ember ajkára nevezetes pillanatokban mindig bécsi kifejezést csal, fölkiáltott: – Verfluchtes Kaffeehaus! Partos megint föl s alá rohant, mint oroszlán, ki elÅ‘ször van a kalitban s minden vasrúd között kibuvót keres. – Zu dumm, – mondá végre Å‘ is, bécsiesen. – A dolog nem olyan tragikus. – Én is a mondó volnék, – jegyzé meg Tessen némi félénkséggel. – Tehát a herczeg önnek mindent elmondott? Ez hasonlÃt hozzá. – Mindent, a mit tudott. De hogy kegyed Küstner és hogy neje született Spadaro Carmela, arról a legkisebb sejtelme sincs. – Óh! Hisz méltóságod maga is csak tÅ‘lem tudta meg. Milyen ostoba vagyok! De a rossz lelkiösméret mindig ostoba. Itt megszólalt a herczegnÅ‘ is. – A rossz lelkiösméreten – mondá higgadtan, de némi gúnynyal is – legjobban könnyÃtünk, ha meggyónunk. De tanár úr nem hÃve a gyónásnak. ElkÃsér-e, Tessen? Tessen karját nyújtotta. – Ne még, – kiáltá Partos. – Kérem herczegségedet, maradjon. Szükségem van jó tanácsra. Meggyónok. – Hát egyedül távozzam? – kérdé Tessen discrete. – Maradjon, kérem, báró úr is, ha nem untatja a dolog. Megbeszélni a herczegnÅ‘vel is lehet az ügyet, de a jó tanácsért, tartok tÅ‘le, önhöz kell folyamodnom. Egyébaránt úgy is mindent tud, kivéve az összefüggést; érdekemben van, hogy éppen ezt ismerje. Kérem, üljenek le, – bezárom az ajtót, üljünk hadi tanácsot. Kiment és megmondta a szolgának, hogy nincs otthon senkinek; Partosnénak is, ha véletlenül jönne, mondják meg, hogy az úr elment. Aztán visszatért, az ajtóban megfordÃtotta a kulcsot és fölkérte a bárót, mondja el, miképen ismerkedett meg a herczeggel és mit tudott meg tÅ‘le. – Ezzel, – mondá, – fölment engem sok ismétléstÅ‘l és a herczegnÅ‘nek módot nyujt arra, hogy egy embert, kit csak hÃre után ismer, a saját világÃtásában is megismerjen. Tessen elmondta tegnapi benyomásait, azok elhagyásával, a mik a herczeg száműzetési korszaka elÅ‘tt történtek; ezeket kényes természetűeknek tartotta s különben sem tartoztak a Partost érdeklÅ‘ dologhoz. A herczegnÅ‘ feszűlten, növekedÅ‘ érdekkel hallgatta. Minden részlet fontosnak tetszett elÅ‘tte, a mi a herczeg jellemére és gondolkozására világot vethetett, úgy hogy több helyütt fölkérte Tessent, hogy a herczeg saját szavait ismételje; a Carmela története csak másod sorban érdekelte. Végül, mintha egészen elfeledte volna, hogy Partost nem a herczeg jellemzése, hanem a saját, meglehetÅ‘sen kényes helyzete érdekli, elkezdett a német aristokrata elveirÅ‘l értekezni, a kit Å‘ egy cseppet sem hóbortosnak, hanem inkább elsÅ‘rangú gyakorlati bölcsésznek tekintett. – Bocsánat, herczegnÅ‘, – jegyzé meg Tessen, én csak elmés bolondnak nézem Å‘t. De nem errÅ‘l van most szó, – ha nem csalódom – arról, hogy kedves mesterünk kényes helyzetében miként viselje magát a herczeggel szemben? Ha be lehetne bizonyÃtani, hogy ezen érdekes jövevény rögeszmékben szenved, akkor a legegyszerübb dolog az volna, ha egy félreesÅ‘ nyájas házikóba vitetnÅ‘k, kerti kilátással. Csak hogy tartok tÅ‘le, hogy erre a kellÅ‘ bizonyság nem lesz egyhamar megszerezhetÅ‘. Még egyszerűbb lenne a dolog, ha Å‘ herczegségét egészen épeszű embernek lehetne tekinteni. Ez esetben Partos úr Å‘t a legmelegebben fogadná, elvinné házába és bemutatná neki hölgyét, hogy ime, herczeg, ez Partosné született Spadaro Carmela; be fogja látni herczegséged, hogy bizonyos tervek, melyeket e hölgyre nézve táplálni méltóztatott, ma már túl vannak haladva s nem kerülhetnek többé napirendre. A baj az, hogy a herczeg se nem egészen bolond, se nem teljesen ép elméjű. Ebben rejlik, szerény hozzávetésem szerint, az egész nehézség. – Nem egészen, – felelé Partos, a ki e jelenés alatt egy szót sem szólt, s most visszanyerte higgadtságát. – A nehézség rám nézve fÅ‘leg abban van, hogy egyszer életemben nem mondtam igazat, illetÅ‘leg elhallgattam az igazságnak egy részét. Ha úgy jártam volna el a dologban, mint minden másban szoktam, akkor most a herczeget vagy épen nem, vagy teljes nyugalommal fogadnám. Hogy elfogult lelkiismerettel kell Å‘t viszontlátnom, az nyomja szÃvemet. S még más is. A nÅ‘m sem tud semmit arról, hogy mily úton jutottam hozzája. Azt hittem, hogy bemocskolnám lelkét, ha a herczeg szándékairól beszélnék neki. Most mind ezt tisztázni kell. El lehettem készülve erre. Hazugság nem maradhat elintézetlen. Olyan, mint a szálka a húsban; ki kell húzni, vagy gennyedés támad. – Hazugság… hazugság… – mondá Tessen elgondolkozva. – Úgy emlékszem, boldogúlt atyám aphorizmáiban (legértékesebb hagyatéka) olvastam egy tanácsot a hazugságról… «Ne hazudj soha – _félig_.» – Azt hiszem, kedves tanár, hogy tovább kéne hazudnia, véges végig. A herczegnek sejtelme sincs arról, hogy bájoló neje ugyanaz a hölgy, ki iránt neki is érdeklÅ‘dni méltóztatott. Minek tudná meg ezentúl? Ha pedig nem tudja meg, akkor Å‘ Nagysága egyszerűen az Å‘ régi, bár hűtlen barátjának felesége, és [Illustration: Egyszer életemben nem mondtam igazat.] – _Nem_ voltam hűtlen, – felelé a tanár nyomatékkal. – Hallgassák meg, miként történt minden. Én már láttam volt Carmelát, midÅ‘n a herczeg Å‘t még csak nevérÅ‘l ismerte. Az anacaprii kis templomban találkoztunk. A bibliának nincs mindig igaza. Nem az talál, a ki keres, hanem az, a ki nem keres. A homályos szentélyben egy oltárkép elÅ‘tt álltam s hogy a kellÅ‘ nézpontot megleljem, egy lépést hátráltam, midÅ‘n lábam valamiben megakadt. Nem értem rá megnézni, hogy mi – mert már is hanyatt feküdtem, bosszankodva és szégyenkezve is, mert mellettem valaki kaczagott. Egy lányka volt, ki ott imádkozva térdepelt s kinek ruhájában megbotlottam. Ez a lány Carmela volt. Bocsánatot kértem, a miért elestemben káromkodtam. Azt felelte, hogy sebaj, az apja is szokott káromkodni, még pedig szintén németül, s hogy a legjobb emberek is néha káromkodnak. Ãgy megeredt a beszélgetés – németül is folytattuk, mert Å‘ mindjárt egy kicsit kérkedett ebbeli tudományával, s úgy találtam, hogy rendkÃvül szép és vidám lelkű egy teremtés. Mélyebb benyomást nem tett rám. Azért nem is szóltam a herczegnek a találkozásról, a mint egyátalán elvem volt, a szép asszonyokról és lányokról, a kikkel találkoztam, elÅ‘tte hallgatni. – – Helyes! – dörmögé Tessen. Partos folytatá: – Mikor a herczeg elÅ‘ször emlÃtette nekem a hÃres Carmelát, igazság szerint talán megmondhattam volna neki, hogy ismerem. Meg is teszem, ha hozzá tehettem volna, hogy kevésbbé szép hÃrénél. Ezt hazugság nélkül nem mondhattam, tehát inkább elhallgattam. Hazugságom tehát voltakép igazmondásból eredt. A herczeg mind jobban belehevült szeszélyébe s azt javasolta, hogy együtt költözzünk a Rüdeke házába. Ez elÅ‘l kitértem; de nagyon furdalt, hogy az elfogulatlan, kedves teremtést űzÅ‘be vette. Megvallhatom ma, hogy atyja szigora daczára nem jól Å‘rzöttnek tartottam a leányt. Vidámságát és pajzánságát könnyelműségnek néztem, s a hogy velem tréfálgatott és végül megkért, hogy ne áruljam el, hogy oly hosszan beszélgettünk, azt a benyomást hagyta volt bennem, mintha épen a szigorú Å‘rizet tette volna Å‘t titkos pajkosságokra fogékonynyá. Azt is mondotta, hogy apja úgy Å‘rzi, mint valami elbűvölt herczegkisasszonyt, s nevetve hozzá tette, hogy a szomszédasszony is a kártyából «Principé»-t jósolt neki. Mindez fejemben járt, mikor a herczeg Anacapriba készült. A nélkül, hogy legkevésbbé is magamra gondoltam volna, a szép leány szerencsétlenül járt nénje kÃsértett elÅ‘ttem s elképzeltem a mostoha apa gyötrelmeit, ha Carmela is úgy találna járni. Elhatároztam, hogy megintem s megmondom neki, ki az a festÅ‘, a kit hajlékába fogad. A herczeg felsült s én szabadabban lélekzettem egy jó cselekedet öntudatában, melyben az önzésnek semmi része sem volt. Tudják, mi következett. A herczeg nem mondott le az ostromról; azt kÃvánta, hogy mint szövetségese, mint kémje lopózzam abba a várba, melyet ellene védelmeztem. Ezt sokalltam. Azon a ponton voltam, hogy egyszerűen szakÃtsak vele. De eszembe jutott, hogy akkor már azért sem mondana le a játékról. A mily kártyás természetű, gondolám, csak fokozná a tétet, mindaddig, a mÃg megnyeri a parthiet. Fejes lettem, mikor Å‘t oly nyakasnak láttam s elhatároztam, hogy ez egyszer elvágom az útját. Fogadkozásaira, hogy csak azt a nÅ‘t keresi Carmelában, a ki örökre lekösse, s hogy csak akkor fog vele «kezdeni», ha én is az «igazi»-nak találom, semmit sem adhattam. Carmela nem volt Gretchen, s a herczegrÅ‘l egyáltalán nem hittem, hogy Faustnál lelkiismeretesebb fogna lenni. Hagytam tehát Nápolyba menni és megszálltam Rüdekénél, de csak azért, hogy kereken megmondjam ennek, mi járatban vagyok. Többet is tettem. Egyenesen megkérdeztem tÅ‘le, hogy hajlandó-e eladni a lányát, hozzátévén, hogy utóvégre lehet, hogy ezzel a lányt is szerencséssé teszi. SÅ‘t azt hiszem, egy kicsit biztattam is, elmondván neki a herczeg sajátságos nézeteit, még pedig egészen a herczeg értelmében: hogy t. i. le is köthetné magát annak, a ki le bÃrná kötni. Szóval, bizonyos ujsághirdetések stilusában szóltam, melyek azon erényes mondattal szoktak végzÅ‘dni, hogy «házasság nincs kizárva.» Ennyire szÃvemen feküdt, hogy a herczeggel szemben tiszta legyen a lelkiismeretem. Hisz az öreg német tisztes képű gazember is lehetett, a kis leány pedig oly ártatlan-ravasz keverék, mely legalkalmasabb a herczeg kóborlásainak véget vetni. E beszéddel majdnem életemet koczkáztattam; mert Rüdeke, a ki idÅ‘vel fél taljánná lett, dühében kés után nyúlt. Kicsavartam kezébÅ‘l s most már szÃvem szerint beszéltem neki. Az öreg erre sÃrt, mint a gyermek s egyszerre oly gyámoltalannak is érezte magát, mintha gyermek volna. Mit tegyek? – kiáltá folyton – mit tegyek? Aztán fölnézett elhúnyt felesége arczképére, melyet valamely festÅ‘ fénykép után ajándékba készÃtett neki s térdre borúlt elÅ‘tte: «Tanácsolj! Szegény gyermekedet akarja!» Igazán szÃvszaggató látvány volt. Egyszerre felugrott, mintha látománya lenne. – Tudja, mit fogok csinálni? – kérdé. – Å súgta meg, a jó asszony. Azt teszem, a mit Å‘ akart annak idején s a miben én meggátoltam. Elmegyek, elhagyom ezt a szerencsétlen házat. Mert félek, nem annyira a herczegtÅ‘l, mint magamtól. Leszúrnám, a hol érném. S aztán mi legyen Carmelából? [Illustration: Úgy találtam, rendkÃvül szép és vidám teremtés.] – Ez oly argamentum volt, mely rám is hatott. Azért helyben hagytam elhatározását, sÅ‘t segÃtettem a kivitelben, egy kis tÅ‘két kölcsönözvén neki (jókor örököltem), mely a kis birtok árához csatolva, elegendÅ‘ lehetett új életpálya megkezdésére. Eddigi üzlete folytatásáról szó sem lehetett s Ãgy elhatározta, hogy Rómába megy s ott valamely fogadóban mint kapus keres alkalmazást, a miben németül tudása segÃthette. Nem tettem ellenvetést, csak annyit jegyeztem meg, hisz elég lesz, ha félesztendÅ‘re tűnik el innen. A herczeg, ha egyszer nyomuk veszett, egyhamar nem fog Capriba jönni, s aztán csak találkozik Carmelának való férj, s ezzel minden félelemnek vége szakad. Egy héttel rá a terv végre volt hajtva s már hÃrt is vettem Rómából, hogy az öreg ott lakást fogadott s keresi az alkalmazást. Most már én is fölszedtem sátorfámat s a herczeg számára hátrahagytam a tudvalevÅ‘ levelet. Egy kissé bántott, hogy Ãgy suttyomban kellett eltünnöm; de mégis nyugodt voltam, mert egészben tisztességesen jártam el. – Bizonyára, – mondá Tessen. – Eddigelé igen, – jegyzé meg a herczegnÅ‘. Partos folytatá: – Keressük tovább, hogy hol rejlett a bűnöm; mert kell bűnnek lenni a dologban, noha minden oly természetesen fejlÅ‘dött, mintegy magától. Legkevésbbé sem volt szándékom az elköltözöttek nyomát tovább követni. Az öreg Rüdekének meg kellett mondanom, hogy mikor, hol ér el levele, mert mindenképen szÃvén feküdt, hogy a fölvett kölcsönt a kis birtok árából megfizethesse. Hazamenet meg sem álltam Rómában, és mindent, a mi oda számomra érkezhetett, Firenzébe rendeltettem. E küldemények között egy levelet találtam, mely arra bÃrt, hogy Rómába visszatérjek. Rüdeke beteg volt s Rómába czÃmzett levelében megkért, látogatnám meg keresztülutaztomban. Rossz állapotban leltem szegényt. Az orvos azon kérdésemre, hogy nem a római éghajlat árt-e neki s hogy baját talán elkerülhette volna, ha Capriban marad, tagadólag felelt. A betegség a tüdÅ‘ meg-megujúló gyuladása volt s az orvos hite szerint bárhol is Ãgy jelentkezett volna. Ez megnyugtatott magamra nézve, de nem a szép leány tekintetében, a ki, ha helyesen olvastam a betegnek és az orvosnak arczvonásaiban, nem sokára egyedül fogott a világban állani. Rüdeke úr nyilván sejtette a dolgot, noha a lány jelenlétében a legnagyobb bizalmat mutatta közel felépülése iránt. Egy este – mert kötelességemnek tartottam, mindennap elnézni hozzá – Carmelát a külsÅ‘ szobába küldte és nyÃltan kezdett velem közel haláláról beszélni. Végül azt kérdezte tÅ‘lem, el fogom-e hagyni árváját vagy oltalmazni fogom-e? Zavarba jöttem, mert magamban már rég kezdtem azon gondolkozni, hogy mint menekülhetnék a kedves lány veszélyes légkörébÅ‘l? Hogy a beteg embert megnyugtassam, azt feleltem, hogy baját nem tartom ugyan veszedelmesnek, de hogy barátságomban minden körülmények között bÃzhatik, s leánya is, ha tanácsomra találna szorulni, reám számÃthat. Ezzel nem érte be. Tekintete aggódó és nyugtalan lett, kezem után kapott, mintha nem akarna többé elbocsátani, aztán tört hangon kérdé, hogy hát ne vihesse sÃrjába azt a vigasztalást, hogy Carmela lesz a feleségem? Meg voltam ijedve. Carmela e szomorú idÅ‘kben, a mikor mindennap találkoztunk, új és egyre mélyebb benyomást tett lelkemre. _Szépsége_ ellen a rendkÃvüli hÃr, mely mint harsonás megelÅ‘zte, megóvhatott; kedves, egyszerű _lelke_ védtelenül talált. Különösen egy tulajdonsága vált veszedelmessé, mely ily ritka szép lényben meglepÅ‘, mintegy csodaszerű volt: a szerénysége. Tudta, hogy szép, mégis úgy tett, mintha a szépség semmit sem nyomna. Már több Ãzben kérdeztem volt magamban, hogy e bájos teremtés az Å‘ végtelen egyszerűségében nem volt-e igazán az a lény, a ki a herczeget lefegyverezhette és megjavÃthatta volna? Ezen gondolataim közé úgy esett az öreg ember kérdése, mint kÅ‘ a kút mélyire. Visszhangjából, mely tompán kongott lelkemben, egy örvény mélységét véltem fölismerni – s Ãgy kitérÅ‘leg feleltem: hogy Carmela nem mutatott szerelmet irántam, hogy rosszabb volna Å‘t oly férfihoz adni, kit nem szeret, mintha önnön oltalmára bÃzná stb. Az öreg bocsánatot kért merészségeért, hiszen tudhatta, mondá keserűen, hogy szegény leány becsületes úton nem jut szerencséhez. Hiába iparkodtam Å‘t megnyugtatni. Végre látván, hogy falnak fordul és nem felel, jó’szakát mondtam neki és elmentem. Keresztül kelle mennem a külsÅ‘ szobán, a hová Carmelát küldötte volt. Úgy éreztem, el kell lopóznom a nélkűl, hogy feléje nézzek. De midÅ‘n a gyengén megvilágÃtott szoba elsÅ‘ tekintetre üresnek látszott, mégis önkénytelenül visszafordúltam. Ott guggolt Carmela, összezsugorodva egy szekrény mögött, arczát, két tenyerével eltakarva, mint egy gyermek, a ki a villám elÅ‘l búvik. Hallottam görcsösen elfojtott zokogását s úgy éreztem, hogy nem hagyhatom el vigasztaló szó nélkül. Nyilván hallgatózott volt – beteg atyja miatti aggodalmában – s most tudta, hogy gyámolója el van veszve. De a többit is hallotta, a mit beszéltünk; ez meglátszott kÃnos zavarából, a midÅ‘n biztattam, hogy számÃtson reám, ha véletlen baleset fogná érni, pár akadozó szóval megköszönte «kegyes jóakaratomat,» – hozzá tévén, hogy Å‘ nem fél – megél valahogy Capriban. De szegény atyja! S megáradtak könyei. Vigasztalgattam; egyszerre erÅ‘szakosan kirántá magát fájdalmából, megtörlé szemeit s jó’szakát mondott. Feléje nyujtott kezemet mintha nem látná, szótlanúl bement atyjához. [Illustration: Tudta, hogy szép…] Elnéztem hozzájuk másnap, s a következÅ‘ napokon. A tartózkodás, melylyel Carmela ezentúl fogadott, nem hagyott nyugtot. Az elfogulatlanság eltünt érintkezésünkbÅ‘l – és ez a betegágy melletti csöndes együttlétet még veszélyesebbé tette, mint a minÅ‘ azelÅ‘tt volt. Minél kevesebbet szóltunk, annál beszédesebb lett tekintetünk s egy este, midÅ‘n a lány borus szemébÅ‘l csöndes könnyek peregtek, kezeink is találkoztak. A beteg szundikált s én mintegy félve hajoltam föléje, a hogy a tilosban járó gyermek szokott félszemmel anyjára nézni. E közben valami hÅ‘séget éreztem kezemen. A szegény leány térdre borulva csókolgatta kezemet. S a midÅ‘n ijedten elrántom kezemet, s Å‘ zokogva mondá: – Hagyjon el bennünket! Ne törÅ‘djék velünk! – fölemeltem és karjaimba zártam… A beteg fölébredt; fölemelkedett ágyában, mosolyogva felénk terjeszté reszketeg kezeit, aztán könnyebbülten és kimerülten visszaejté fejét a vánkosra és meghalt. IX. (Hadi tanács.) A herczegnÅ‘ és Tessen báró megoszlott érzésekkel hallgatták ez elbeszélést. A hölgy súlyosnak és kényesnek találta az esetet. Megengedte, hogy Partos végzetszerüleg jutott oda, hogy Carmelát nőül vegye. Védangyal gyanánt akart belenyulni életébe s végre kénytelen volt a cselekvÅ‘ gondviselés szerepére vállalkozni, hogy a leány ne legyen szerencsétlenné azon ember által, ki fejébe vette, hogy sorsát intézi s ki talán szerencséssé is tette volna. Ez a féligazság átka, mondá, mely mindnyájunkat elér, a kik oly eszményi erÅ‘ után törekszünk, melynek csak az észben van forrása, de melyrÅ‘l igazi természetünk nem tud semmit. Természetünk – ezt vitatá az elÅ‘itélet nélküli hölgy – eredettÅ‘l fogva önzÅ‘ és élvhajhász. A legnagyobb ámÃtás és kétszÃnűség, ez ösztönöknek magunkban és másokban hadat üzenni. Ãgy Partos, midÅ‘n látszólag minden önzés nélkül egy kéjenczet rossz cselekedettÅ‘l s egy ártatlan leányt az elcsábÃttatástól akart megóvni, csupa rossz és hűtlen dolgot mÃvelt s mindhármukat megcsalta: elÅ‘ször is jóltevÅ‘jét, ki elÅ‘l most álnév alatt bujdokol; azután feleségét, kire a maga szerényebb sorsát tukmálta, választást nem engedve, meg se mondva neki, hogy oly ember, mint a herczeg, rá vetette a szemét; s végül önönmagát, mert most csak fölmondásra kötött házasságban él. Mihelyt ugyanis neje megtudja, hogy mi elÅ‘zte meg e házasságot, érezni fogja, hogy most is van joga – választani. Tessen lázÃtónak találta e felfogást. Az Å‘ szemében Partos fölmentésére nem kellett semmi hivatkozás a fátumra; még ha kezdettÅ‘l fogva is az volt a szándéka, hogy a leányt magának szerzi meg, akkor is teljesen igaza volna. JóltevÅ‘jét semmiben meg nem csalta, csak férfiasan megtagadta tÅ‘le a kerÃtÅ‘ szolgálatot. Neje iránt nagylelküen és gyöngéden járt el, midÅ‘n nem zavarta meg tiszta lelkét annak megmondásával, hogy mily veszélytÅ‘l mentette meg. S a mi Oszkárt magát illeti, a báró nem látott veszélyt. A herczegnek nem kell megtudnia, hogy Partosné valaha Spadaro nevet viselt, még azt sem, hogy Carmelának hÃvják. A herczegnek Ãgy (ha egyáltalán szükséges Å‘t a tanárnéval összehozni) semmi sem fog feltünni. – Ha önnek volnék, – végzé Tessen báró, – a herczeget el sem fogadnám: ha mégis megtenném, nem mutatnám be nÅ‘mnek; ha mégis bemutatnám, nem mondanám meg, hogy ki a feleségem, még pedig nem magamra való tekintettel, hanem magáért a herczegért, ki e részben maniakus és fejébe venné, hogy ön elorozta boldogságát. Partos egyik nézettel sem tudott megbarátkozni. Nem tett rosszat, mondá, de mégsem érzi magát egészen tisztának a herczeggel szemben. Épen ezért kénytelen Å‘t fogadni, mert a bujósdinak végét kell vetni. Szabadulni akar a hazugságtól. Majd megmondja neki: Én vagyok Küstner és ez Carmela. Ezzel be kell érnie a herczegnek. Persze az, hogy másnak a felesége, a herczeg szemében még csábÃtóbbá fogja tenni Carmelát. De ez a csáb egyszersmind korlát, melyen vágyai meg fognak törni s melyet vagy respectálni fog, vagy – A herczegnÅ‘ közbe vágott. Igen feszülten kisérte volt a beszédet, s most ellenvetéseit feltünÅ‘ higgadtsággal és tisztasággal tette meg, mi lázasan égÅ‘ tekintetével erÅ‘s ellenmondásban volt. – Az ön felfogása, – mondá, – igen tiszta és egyszerű; de a lehetÅ‘ következések kevésbbé egyszerűek. A herczeg az ön nyiltságára bizonynyal nem fog hadüzenettel felelni. Még önmagának sem fogja tán bevallani, hogy régi terveivel még most sem szándékozik felhagyni. Az elsÅ‘ felháborodás elmulván, tán kezet fog önnek nyujtani azon nagylelkű kijelentéssel, hogy jól tette, a mit tett, s hogy Carmela a legjobb kezekben van. Ekkor aztán ön nem igen fogja eltilthatni, hogy egymással ne érintkezzenek, hacsak nevetségessé nem akar válni. E mellett azt koczkáztatja, hogy neje azt, mit öntÅ‘l meg nem tudott, egész tisztességgel tÅ‘le tudja meg, még pedig az Å‘ világÃtásában. A herczeg aligha azt fogja neki mondani, hogy azért vetette magát utána, mert _kedvesévé_ akarta tenni; de igenis enyelegve, vagy komolyan meg fogja vele értetni, hogy szerelmes volt beléje – a hÃre után. Nem lesz elég udvariatlan, elhitetni vele, hogy személyesen megismervén Å‘t, kevésbbé szépnek és bájosnak találja, mint a milyennek gondolta. S bizonyára nem fogja titkolni elÅ‘tte, hogy esetleg _herczegnÅ‘vé_ tette volna – sÅ‘t tartok tÅ‘le, egész bizonyosnak fogja utólag mondani azt, a mi annak idején halvány lehetÅ‘ség volt. Nem mondom, hogy ez elég, egy nÅ‘t, a ki önt oly bensÅ‘leg szereti, magából kiforgatni. De nyugtalanitani és zavarni fogja Å‘t, hogy ön sohasem szólt neki a dologról és el fog gondolkozni azon, hogy ön volt az, ki atyját rávette, hogy Capriból elköltözködjék. S ha végül ön jókor állna is a résre, hogy háza küszöbét férfiasan megvédje a herczeg ellen, mi következhetik? Egy hüvös reggeli óra a Prater tisztásain, a midÅ‘n ön pisztolyát azon jóltevÅ‘ mellének szegezi, kit halálos ellenségévé tett. – Eh, – mondá Tessen kissé idegesen, – olyan tragikus vége csak nem lesz. – De lehet, – viszonzá nyugodtan a herczegnÅ‘, – s a kimenetel nem lehet más, mint végzetes. A megsebesült vagy a megölt vetélytárs veszedelmesebb, mint az éptagú udvarló. – És hát mit tenne herczegséged az én helyemben? – kérdé Partos. A herczegnÅ‘ lassan és meggondoltan felelt: – Két útja van. Az egyik az, a melyet én követnék, de melyet önnek hiába tanácsolnék. _Elmondanék mindent_ mindkettÅ‘jüknek, úgy nÅ‘mnek, mint a herczegnek s aztán hozzátenném: – Monsieur et Madame, faites votre jeu. Ismeritek egymást. Jogtalanul közétek állottam, Ãme szabad az út. Ha szeretitek egymást, akkor hivatlan prókátor voltam s illik, hogy eltünjem. Ha nem szeretitek egymást, akkor helyesen tettem, s nem én vagyok az, a kinek el kell tünnie. – Szivbeli ügyekben nincs más parancs, mint a természeté. Elvek, törvények csak zavarni és kötni tudnak, megoldani és helyrehozni nem. Ha Ãgy jár el, két hét alatt tudni fogja, hányadán van; s ha jól ismeri feleségét, már most is elÅ‘re tudhatja, hogy az ön javára dÅ‘l el a kisérlet. De ön nem fogja ezt az útat választani, mert ön az elvek és a tisztesség embere. Szóljunk hát a másik útról. Ön hazudni nem akar, de az igazat sem mondhatja meg. Tehát iparkodnia kell oly helyzetet teremteni, melyben lehetÅ‘ kevés kérdezÅ‘sködésnek van kitéve s nem kényszerül hazudni, sÅ‘t feleségét is hazugságra tanÃtani. A herczeg tudhatja, hogy ön nÅ‘s; de azért nem kell nejével találkoznia. _Nejét el kell tüntetni._ – Eltüntetni? – Még pedig azonnal, még ma. A legegyszerűbb dolog a világon. – Csak bemutat nejének? – mondja a herczeg. – Kétségbe vagyok esve, – feleli ön, – nÅ‘m a napokban elutazott… Gyengélkedik… vérszegény… az orvosok déli levegÅ‘t rendeltek, stb. A herczegnek semmi gyanúja, mert hisz’ megérkezése elÅ‘tt utazott el Å‘ nagysága. A legrosszabb esetben odavetve kérdezi, hogy hol van a tanárné? Ön ép oly hangon azt feleli, hogy cousinejével a Rivierára ment és orvosi tanács folytán a szükséghez képest vándorol az egyik helyrÅ‘l a másikra. Ezzel vége. Különösen a _cousine_ meg fogja ölni a gyanúnak minden lehetÅ‘ségét is, mert hisz Spadaro Carmelának nincs cousineje. Tessen ezt a javaslatot egészen okosnak találta. Partos szÃve is könnyebbültnek látszott. – Csakhogy honnan veszem azt a cousinet? – kérdé habozva. – Carmelának csakugyan nincs, és nem ismer egy nÅ‘t sem Bécsben – a minek különben magam vagyok az oka. – Megmutatom önnek, hogy mi az igazi barátság, – felelé a herczegnÅ‘, inkább gúnyos, mint jóakaró mosolylyal. – Kész vagyok, önnek nemcsak tanácscsal, hanem tettel is kezére járni. _Én_ leszek a cousine. Nem csekély áldozat, mert égek a vágytól, e herczeggel megismerkedni. De lemondok e kivánságról – legalább egyelÅ‘re – hogy önnek kezére járjak. Ha rám bizza nejét (tudja, hogy jól férünk meg egymással), akkor holnap virradóra _Abbaziában_ lehetünk, még pedig oly név alatt, melyet én fogok választani s melyet önön kÃvül senkinek sem kell tudnia, még a bárónak sem. Szeretném látni, hogy ily körülmények közt hogy jöhetne Erik herczeg a mi nyomunkra? Tessen, mint egy claqueur, úgy tapsolt a pompás tervnek, mely egyszerre megszabadÃtá az önvádtól, hogy Å‘ hozta a bajt a festÅ‘ házába. Kevesebb lelkesedéssel, de igaz hálaadatossággal fogadta Partos a herczegnÅ‘ ajánlatát. Tudta, mily élénk a herczegnÅ‘ titokszerű részvéte a herczeg iránt és egész nagyságában becsülte az áldozatot. Egy kicsit meghökkent ugyan az ellenmondáson, melyben a herczegnÅ‘ szolgálatkészsége a herczeg nézetei iránt tanusÃtott rokonszenvével állott. De másrészt tudta, hogy ez asszonynak a végletekre hajló jellemében a könnyelműség összefér a legeszményibb önmegtagadással s azonfelül a herczegnÅ‘ áldozatkészségét arra magyarázta, hogy nyilván maga szereti a herczeget s Ãgy érdekében áll Å‘t a Carmela nyomáról elvonni. E fölfogásban annyi megnyugvást talált, hogy örömest megállapodott benne. Biztosabbnak érzi magát az ember, midÅ‘n felebarátja önzésére, mint ha nagylelküségre számit. A herczegnÅ‘ ajánlatának fÅ‘elÅ‘nye a festÅ‘ szemében az volt, hogy nejét megkimélhette azon veszedelemnek még sejtelmétÅ‘l is, melyet Partos a herczegben megtestesÃtve látott. A hirtelen elutazást a herczegnÅ‘nek teendÅ‘ szivességre lehetett magyarázni. Sokszor panaszkodott volt Carmelának e szellemdús asszony fölött, ki a nélkül, hogy rosszat tenne, mintegy készakarva rossz hÃrbe keveri magát; sokszor beszélte el, hogy kérte a herczegnÅ‘t, változtasson magaviseletén s szabaduljon a hozzá nem való összeköttetésektÅ‘l. Most úgy adhatta elÅ‘ nejének az utazási tervet, hogy arról van szó, hogy a herczegnÅ‘ néhány hetet Abbaziában töltvén, egy csapásra kirántsa magát tarthatatlan viszonyaiból, s hogy e czélra a Carmela társaságát kéri, a ki iránt mindig nagy rokonszenvet mutatott. Ãgy minden mintegy magától látszott összeilleni, s Tessen azon megnyugvással távozhatott, hogy a megoldás megvan és elfogadtatott. A herczegnÅ‘ kész volt Partossal azonnal Währingbe hajtatni, hogy a fiatal asszonyt úti társul megkérje. … Hét órakor elvitte a vonat a két szép asszonyt. Partos föllélegzett, midÅ‘n a pályaudvarról visszament a városba. Felesége kÃvül volt a bécsi levegÅ‘n; Oszkár most már nem félt a herczegtÅ‘l, sÅ‘t sajátságos vágyat érzett, a találkozást siettetni. Kocsiját a Sacherfogadóba utasÃtá és kérdezÅ‘sködött Portenstein herczeg után; nem volt otthon. Partos névjegyét hagyta hátra, melyen a – «Partos Oszkár, akadémiai tanár» – mellé onnan ezt a két szót jegyezte: – «quondam Küstner.» – Aztán merengve ment vissza elhagyott otthonába. X. (Szereti-e az urát?) Kettecskén utazni vasúton sajátságos dolog, mely annyiban hasonlÃt a házasélethez (hisz mai nap ez is rendesen a coupéban kezdÅ‘dik), hogy sohasem folytatódik úgy, a hogy kezdÅ‘dött. Ha meghitt ismerÅ‘sök találkoznak a robogó boudoirban, akkor menten oly erÅ‘vel ered meg a közlékenység áradatja, hogy azt hinné az ember, sohasem fog megapadni, hanem észrevétlen, mintegy játszva fogja az utazókat a megérkezés kikötÅ‘jébe ringatni. De lassanként mégis sekély pontokra ér a beszélgetés; a közlés «esése» csekélyebb lesz; a társalgás, mint az elsekélyedÅ‘ Tisza, több Ãzben oly helyre kanyarodik vissza, a hol már megfordúlt, és nemsokára mindkét fél, midÅ‘n még látszólag élénk közöttük az eszmecsere, titokban a könyv vagy az ujság felé kandikál, s elgondolkozik, vajjon sértÅ‘ volna-e most már valami olvasmányba mélyedni? Még nem Å‘röltek le két órát a naphosszat tartó útból, s már is mindenik arcz egy holt lap betűin csüng, mindenik elme más-más gondolatokkal foglalkozik – épen mint olyan házasságban, mely túlságos áradozással kezdÅ‘dött. EllenkezÅ‘leg járnak többnyire, a kik mint ismeretlenek szálltak az úti kalitba, s kik eleintén a jól nevelt kulturlények rejtett ellenségeskedésével méregetik egymást, hogy egy tekintettel elhatározzák, vajjon az úti társ mely osztályhoz tartozik: a tolakodóan udvarias vagy a dölyfösen tartózkodó osztályhoz? Ãllomás robban el állomás után, s a két emberfia a coupé két szélsÅ‘ pontján némán dűl vánkosára s minden telhetÅ‘t megtesz arra, hogy a másikat kitagadja a világból. Végre a véletlen elárulja, hogy nem siketnémák. Egy málhadarab gurul le a hálóból s mindketten sietnek fölszedni. A véletlen mindnyájunk gazdája – a tÅ‘le való függés kollegákká tesz bennünket. A málhadarab mindegyikünk fejére eshetett volna, az enyimre úgy, mint az övére. Szintúgy a nap is, a mint a Semmering kanyarodóin majd jobbról, majd balról süt be a kocsiba, mindkettÅ‘nket megizzaszt, s az alagutakban betolakodó füst mindkettÅ‘nket fojtogat. A hÅ‘ség vagy a füst az egyik utasból egy szitkot vagy egy sóhajt csikar ki, mely a másik lelkén is könnyit. Ez adja az elsÅ‘ szót: – F… meleg van! – S szó szóra talál, s az utolsó állomáson a két utazónak, ki talán tÃz óra hosszat nem találta meg a nyelvét, annyi a kérdeni és mondani valója, hogy sajnálnak megérkezni… ép mint némely házasságban, mely lelkesedés nélkül kezdÅ‘dött. A ki e megfigyelésben némi igazságot talál, az föl fogja tenni, hogy a két hölgy, ki a Bécs-Mattuglie-Fiume-i szalon-kocsiban most ért a Semmering hátára, még igen kedélyesen fog elmulatni; mert eddigelé, noha meglehetÅ‘sen jól ismerik egymást, Meidling óta csak igen ritkásan beszélgettek egymással. Már a fiatalabbik, a mint a legközelebbi alagút végén a döbörgés elgyengül, kis bÅ‘rvánkosát készül igazÃtani, hogy elszundikáljon, midÅ‘n társa hirtelen elhatározással mellette terem, megfogja kezét és e szókat intézi hozzá: – Mondja, gyermekem, – _szereti az urát?_ A kérdés eléggé sajátságos volt arra, hogy a bájos kis asszonykát egy pillanatra kihozza sodrából, még ha jobban lett is volna rá elÅ‘készÃtve. De a kérdés oly csodálatosan vágott össze a tárgygyal, a melyre a szépséges nÅ‘ eszméi már vagy két órája szakadatlanul voltak irányozva, hogy hatása e pillanatban villámszerű és kábÃtó volt. Partosné oly szótalan ámulattal nézett utitársára, mintha valaki, a kivel ép most álmodott, egyszerre kézzelfoghatólag termett volna elÅ‘tte. Úgy látszott, várta, hogy a kérdés ismétlÅ‘djék. E szünet közben vessünk egy tekintetet a kedves nÅ‘re. Spadaro Carmela nem remeke – klasszikus értelemben – azon ódon talajnak, a melyen bölcsÅ‘je ringott; de annyival bájosabb emberi lény, mert távolról sem hasonlit istennÅ‘höz. Szépségét a természet úgyszólván elmés ötletekbÅ‘l alkotta szeszélyes összhanggá, mintha a teremtÅ‘ erÅ‘ rajta be akarta volna bizonyÃtani, hogy a legnagyobb genie, a természet, mindenre képes, még a szabály ellenére is. Carmela selymes bÅ‘rének bronze-szerű alapszÃne van, mely a nyakán, ott, hol a hajzat apraja fodorodik, majdnem feketére sötétül; de barnás orczáin dús és életteljes pirosság játszadoz, mintha a délies arczulatból éjszaki egészség akarna kicsattanni. Finom és rendes a fekete szemöld, hosszú és gazdag a még feketébb pilla, gyengéd hullámokban simul a sötét selyemhaj, mely oldalt világitva, aranyos barnaságban csillog. De mindez csak alapszÃn, mely a fényesÃtÅ‘ fÅ‘szint várja – egy oly zene alharmoniája, melyet csak a melodia ébreszt igazi életre. E fÅ‘szint, e vezérhangot a világos azurkék szempár adja meg, melyen át Carmela lelke oly békésen s mégis valami ámuló csodálkozással tekint világgá. Mikor alszik vagy szemeit behunyja, akkor vonzó, kedves arczot látunk, melyben az orr parányi félrehajlása és a telt ajaknak érzéki szélessége nem marad észrevétlen; de ha ez a két szem végtelen kéke tárva áll, akkor mindenek elÅ‘tt Å‘ket látod, s minden egyéb csak az Å‘ gazdag, meghatóan gyermekes fényükben tünik fel. E szempár nevetségesen nagy és nevetségesen világos; nézése oly Å‘szinte és egyenes, e mellett oly kérdÅ‘ és kiváncsi, a milyen csak a gyermeké lehet. Nem csoda, ha az egész asszonyra a gyermekség bélyegét nyomja. Pedig e nÅ‘ termete egyáltalán nem gyermekded: ez alakon duzzadó élet és teljesség uralkodik – «alkotmányos» módon, mert e ruganyos erÅ‘t természetes arányosság és jól választott, elegáns egyszerű ruházat mérsékli. A Vénus-alkat féktelen vágyat kelthetne, de a kedves, nagy szemek óriási ártatlansága minden bűnös gondolatot elcsitÃt és lefegyverez. Lehetetlen volt Å‘t látni és nem szeretni; de hogy vágyra is gyúljon az ember, vagy nem volt szabad a szemébe nézni, vagy el kelle altatni e hűséges Å‘röket. Igazán, szivtelen kéjencz lehetett, kiben elsÅ‘ tekintetre hevesebb kivánságokat kelthetett e verÅ‘fényes arczulat, mint hogy a tiszta homlokot gyöngéden simogatva, csak nézze, nézze… Pedig a lélek, mely ez arczban tükrözÅ‘dött, igen távol állt a puszta gyermekdedségtÅ‘l: abban egy kis manó egy angyallal ölelkezett: a pajzánság az ábrándossággal. Mi mindkettÅ‘t féken tartotta, az Carmela házassága volt egy komoly és jelentékeny férfiúval, kiben Carmela nemcsak férjét és urát, hanem jóltevÅ‘jét és gyámolÃtóját is látta. Ilyennek ismerte Å‘t atyja szavaiból, a nélkül, hogy sejtette volna a veszélyt, a melytÅ‘l megóvta. Csak azt tudta, hogy atyja kénytelen volt Capriból menekülni, hogy e menekülést Partos elÅ‘segÃtette, hogy atyjának egy kis vagyont kölcsönzött s hogy Å‘t végül elvette, s Ãgy férje, atyja, hazája, mindene lett. Elég volt ez arra, hogy hozzá teljes életén át hű bensÅ‘séggel ragaszkodjék. Partos határozott, világos lénye, gyengéd és komoly vezetése azonban még tetézte azon mű sikerét, mely Carmela lelkének teljes meghódÃtásában, szivének ájtatos megadásában állott. Nem volt a nÅ‘ben gondolat, óhaj és ösztön, mely ne Partosra vonatkozott volna. Csak benne és vele gondolkozott és érzett, a mint hogy egész eszmevilágát tÅ‘le nyerte s egészen uj szellemi lénynyé vált az Å‘ vezetése alatt. Férje csak ritkán s csak meghatározott czélokra vitte Å‘t a városi életbe; Ãgy hát búsásan ráért, eltelni mindazon tanulmányokkal, melyeket a festÅ‘ gazdag és finom szelleme számára kijelölt. A fiatal nÅ‘ lassanként valóságos conpendiumává lett a legjobb értelemben vett mÃveltségnek; e miveltség modern volt a fölfogásban, melyet kedves esteli beszélgetéseik közben szÃvott magába, de klasszikai volt tartalmára nézve, mert Partos a legjobb korszakok javából merÃtette oktatása anyagát. A hogy öltözetet a művész izlésével, a magyar ember eredetiségével s a bécsi lakos chic-jével szemelt ki számára, úgy alakitotta át lelkét is. A délszaki nÅ‘ tiszta és fogékony természetét a peripatetikus bölcsész becsvágyával igyekezett a műértÅ‘ asszony szÃnvonalára emelni, a nélkül, hogy gyermekded kedélyén csorbát ejtsen. Tökéletes alkotás sikerült neki e nÅ‘ben, és Å‘ szerette nejében alkotását. Vajjon nejét is szerette-e? Nem állt-e mint egy megfordÃtott Pygmalion egy élÅ‘ Galateával szemben, a kit addig formált, mig elég tökéletes volt arra, hogy szoborrá merevedjék? Carmela nem vetette föl e kérdéseket; de néha érezhette, ha öntudatára nem jutott is, hogy egészen férje szerint alakulván, a gyűjtött kincsért sokat el is ejtett abból, a mi a magáé volt. Pedig az ily hódÃtás az, mely sohasem foly le lázadás nélkül. Könnyebben áldozzuk föl azt, a mink van, mint azt, a mi bennünk van. Carmela néha sajnálta levetett hibáit és – némely bolondságát. Ha csak tarka sallang lett volna is, mégis helylyel-közzel hÃját érezte és kedve volt búsulni utána. Férje boldogÃtotta s Å‘ büszke volt, vele lépést tarthatni; de néha elcsodálkozott, hogy mért tudott Å‘ leánykorában a legbolondabb csekélységen jókat nevetni, a legbárgyúbb mesén pedig jó verset sÃrni, s mért, hogy mindebbÅ‘l most egészen kitanult? Mily pompásan tudta Å‘ régen a tanÃtót kifigurázni, hogy a többi lányka görcsöket kapott nevettében; hogy tudott éjféltájban átsuhanni Maruccia nénihez, a ki mesélt és jósolgatott neki! Mind ez a bohóság hová lett? Néha oly jól esett volna az ura fülebotját megfogni s addig nyomni, mÃg feljajdul; miért állott ellene e csábnak? Egy este, mikor Oszkár sokáig késett a városban, már el is bújt a szekrénybe, hogy jót nevethessen rajta, mikor majd hiába keresi és elkezd aggódni. De nem volt bátorsága kijönni a szekrénybÅ‘l, a mÃg férje a szobában volt; csak mikor észrevétlenül tehette, osont ki félve rejtekébÅ‘l s egy másik oldalról ment elejébe, szégyelve a csint. Úgy szeretett nevetni – de mostanság bizony csak akkor nevetett, ha ura méltóztatott rákezdeni. EzekrÅ‘l az asszonyka eddig mélyebben nem gondolkozott; ma mindez nem akart kimenni a fejébÅ‘l. Hisz ma váltak meg elÅ‘ször, mióta férjnél volt; vagy ezer éjszaka közül ez volt az elsÅ‘, a midÅ‘n nem pihent oldalán. E kirándulás eszméje oly váratlanul jött, s oly hirtelen hajtatott végre… Ijedtség is, öröm is volt neki utazni. Megijedt, hogy férjét elhagyja; de örült is rajta, nem tudva világosan, miért? Csak utazás közben gondolta el, hogy tán az önmagával való találkozásnak örült, mert egyedül lévén, tán újra megleli a régi, bohó Carmelát? E mellett egy kissé bosszantotta is, hogy ezen fontos lépésben neki magának semmi része sem volt; csak a herczegnÅ‘ kegyelmébÅ‘l kapott szabadságot és csodálkozni sem igen mert, hogy Oszkár eleresztette. Férje azt mondta, hogy utazik, ezzel minden el volt határozva. Hisz Å‘ szivesen utazott, örömestebb, mint hitte volna; de miért nem mondta soha férjének, hogy szeretne utazni, és miért nem jutott Oszkárnak eszébe, hogy tán nincs kedve elmenni? Tán haragudott urára? Dehogy! Óh – dehogy! Inkább magára haragudott, hogy oly könnyen elvált tÅ‘le és hogy most inkább kivágyódott az ismeretlen felé, mint vissza az ismert világba. Oszkár ebben ártatlan volt. Hisz Oszkár Å‘t úgy szereti – oly komolyan, oly biztosan, oly szentül, a hogy csak a maga művét szereti az ember. Hátha hálátlan vagyok? kérdé magától, – hátha… – Ismételem a kérdést: _Szereti az urát?_ A nagy szemek még nagyobbat bámultak mint rendesen, mikor a kérdés Ãgy ismétlÅ‘dött. Már-már zavartan el akartak fordulni, a mi annyi lett volna, mint bevezetés arra, hogy minden kétségeit kivallja – mert a férfi akkor tekint félre, mikor hazudni készül, az asszony akkor, midÅ‘n igazat mond, – ekkor fölébredt benne az asszonytermészet. Eszébe jutott, hogy szép és fiatal nÅ‘ az, a ki vallatja, a ki oly hirtelen le akarja rántani a leplet szÃve szentségérÅ‘l. Ez önvédelemre sarkalta. A kék szemekbÅ‘l a kis manó villámlott ki s mosolyogva viszonzá: – Hogy szeretem-e az uramat? _Hát ön szereti-e?_ A herczegnÅ‘ nagyot nevetett. [Illustration: Hogy szeretem-e az uramat?] – Ön egy kis ravasz, – nem csalódtam magában. – – Hogy-hogy, Principessa? – A társalgás olaszul folyt, olasz élénkséggel. A herczegnÅ‘ még közelebb ült Carmelához; szép arczát két tenyere közé fogta és bizalmasan beszélt szeme közé: – Mindig gondoltam, hogy maga nem lehet oly egyszerű, a milyennek látszik. Minden szép asszonyban egy ördög lakik, különben nem is lehetne szép. Az úgynevezett malaszt nélküli szépségek voltaképen hamisság nélküli szépségek. Tudtam én, hogy él önben az ördögöcske, ha méltóságos urától nem mer is mocczanni. Alig kerül ki a mester bűvkörébÅ‘l, már megszólal a pajkos manó. Azt kérdi Manócska, hogy én szeretem-e a maga urát. Nem, Manócska, nem szeretem. Tán szerettem volna, de Å‘ oly unalmasan becsületes és hű – oly antik, – én meg únom az antik alakokat, kivéve a satyrokat. Az én kérdésemnek egészen más a czélja, mint hogy elszeressem a maga férjét. Egy történetkém van a maga számára, de csak úgy mondhatom el, ha bizonyos vagyok benne, hogy maga egészen bizonyos arról, hogy szereti az urát. – Egy történetke! Jaj, mondja el! – Elmondom, – de elÅ‘bb biztosÃték kell. Oly történet az, melyet férje nem mondott el magának, pedig Å‘ is tudja. Tehát vannak rá okai. De nekem is vannak okaim, hogy elmondjam. Partosnak kötelessége lett volna, hogy önt beavassa; de talán kételkedett, hogy eléggé szereti-e, hogy baj nélkül meghallgathassa. Azért újra kérdem: szereti-e az urát? Most már lehetetlen volt nem válaszolni. NÅ‘olvasó be fogja ismerni, hogy oly asszony is, ki férjét gyűlöli, ez esetben kész lett volna esküvel erÅ‘sÃteni hÅ‘ szerelmét. TörténetkérÅ‘l volt szó! Carmela is megesküdött, és nem tett hamis esküt. De midÅ‘n a herczegnÅ‘ komolyabban ismételte, hogy oly mélyen és igazán szereti-e Oszkárt, hogy egy _hibáját_ is megbocsátaná, akkor az asszonyka egészen kipirult és sugárzó szemekkel kiáltá: – Carissima principessa, mondja el, mondja el! Szeretem Oszkárt – ki ne szeretné? De ahhoz, hogy _imádjam_, csak egy hiányzik; az, hogy valami hibája is legyen! – À la bonne heure, – mondá a herczegnÅ‘ könnyebbülten. – Világos. A tanár úr tökéletessége elnyomja önt. Ezen könnyÃthetünk. De a kis história nem oly komoly, mint a bevezetés volt, hanem igen jó megfér egy kis vacsorával, a milyent a fogadós ide csomagolt. MindenekelÅ‘tt terÃtsünk. A dÃszes ét-kosár, mely minden kivánatos Ãzzel meg vala rakva, nemsokára kifejtette szép adományait. Az utazás egyetlen alkalom, a mikor a nÅ‘ férfiak jelenléte nélkül is élvezetet talál az evésben. A herczegnÅ‘ ép oly jóÃzűen evett-ivott, mint a hogy mesélt; Carmela kellemes és fokozódó izgalommal hallgatta, s észrevétlenül lépést tartott vele az evésben és ivásban is. A história, melyet hallott, az Å‘ saját igazi története volt s a herczegnÅ‘ örömmel látta, hogy Carmela tisztán kómikus oldaláról fogta föl. Nagyokat nevetett az asszonyka Portenstein herczeg fölsült cselein, bolondos elvein, s hogy mily könnyen fog szÃve tüzet, hogy még könnyebben elhamvadjon. S azon is nagyot nevetett, a mivel a herczegnÅ‘ befejezte történetét, mondván: – MindebbÅ‘l láthatja, hogy derék ura voltaképen hamis kópé (persze szerelembÅ‘l) s hogy a szegény herczegnek szépen kitörülte a szemét. Nevetett, mondjuk, de némi erélylyel hozzátette: – De az enyimet is. Voltakép Oszkár sem volt jobb véleményen rólam, mint az a drágalátos Principe. Ugyan miért? Igazán azt hitte-e, hogy csak egy pillanatra is habozhatnék, ha választanom kellene? Ilyen két ember közt! Egy naplopó és egy művész közt, egy kéjutazó és egy gondolkozó közt, egy szerelmi mesterember és egy – férfi közt! Hisz az nem is választás! Volna-e nÅ‘, a ki itt még ingadoznék? A férfiak nagyon ostobáknak tartanak bennünket. – Ki tudja? – viszonzá elmerengve a herczegnÅ‘, karikát fujva czigarettejébÅ‘l. – Volt-e önnek más választása? Tudhatta-e elÅ‘re, hogy vajjon egy ily gavallér, egy elÅ‘kelÅ‘ bolygó, egy pompás tollú vándormadár, ki csak souverain élvezetre van teremtve, a világ dÃszeül, nem teherhordó állatnak – hogy vajjon ily férfi nem tenne-e, – tán épen állhatatlanságánál és megfoghatatlanságánál fogva, – nagyobb benyomást szÃvére, mint ünnepélyes férj ura? Persze, a házasság…! Ha ez a nÅ‘i boldogság eszményképe, akkor meghiszem, hogy a professzor úr a férfiak netovábbja. De ha a házasság csak eszköz, és a czél a szerelem, akkor az oly férfiú, milyen a herczeg, mégis kissé veszedelmessé válhatnék magácskára nézve. – Ennyit sem, ni! – felelé Carmela, középsÅ‘ ujjával elfricskázva a czigarette hamvát a herczegnÅ‘ köpenyérÅ‘l. – Szeretnék vele találkozni, hogy bebizonyÃtsam. – Az nem oly lehetetlen, mint gondolja, – mondá a herczegnÅ‘ nagy élénkséggel, még közelebb férkÅ‘zvén az ámuló Carmelához. – Hallgasson rám, lelkem… A vonat már a zöld Styria déli határán dübörgött; a kocsi-osztályokban már a kék lepel borÃtotta az álmos mécseket; az utasok már jobbadára a leghihetetlenebb fekvésben szundikáltak s a legképzelhetetlenebb hangokon hortyogtak s csak mint a más világról hallották a mozdony füttyeit: de a két szép asszony még mindig vigan fecsegett és szÅ‘tte a beszéd fonalát végtelenül. A herczegnÅ‘ elÅ‘bb csak atyja elköltözéseig mondta el Carmelának a történteket, most megtoldotta a legújabb fordulattal, a herczeg Bécsbe megérkeztével. Carmelát a Partos aggódásai, a «Corpus delicti» hirtelen eltávolÃtása (a hogy Å‘ az abbaziai kirándulást nevezé) mód nélkül mulattatta. Azután önmagáról beszélt a herczegnÅ‘, vigan, cynikusan – de ezt már komolyabb részvéttel hallgatta a kékszemű asszony; a kis ördög, úgy látszik, már elszundikált lelkében, s csak az angyalka virrasztott… Az elbeszélés után vita következett, elmélkedés a nÅ‘krÅ‘l, a férfiakról, szerelemrÅ‘l, házaságról, arról, a mi tiltva van s arról, a mi meg van engedve… És végül tréfák következtek, meg _tervek_, meg egy kis _összeesküvés_… Carmela nem emlékezett, hogy éltében ily jól mulatott volna; kevés hÃja, hogy azt nem találta, hogy elÅ‘ször boldog életében. Több Ãzben behunyta szemeit, mintha Ãgy jobban tudná megragadni vidám gondolatait, melyek csapongtak agyában és nem akartak helyt állani. A herczegnÅ‘ mind hosszabb szüneteket tartott s végre elhallgatott; Carmela lassanként álomba mosolyogta magát. A Karst fölött szürkült a reggel s már távolról az Adria rózsás tükre ragyogott. Carmela békésen aludt, mosolygós gödröcske játszván üde arczában. A herczegnÅ‘ erÅ‘sen nézte. – Mily szép ez a nÅ‘! Csak álmában ne lássa! Nem is fogja! Egy negyed óra multán a vonat megállott a mattuljei kis pályaudvaron, a hol az abbaziai kocsik várták az ásÃtva didergÅ‘ utasokat. XI. (Viszontlátás – elválás.) A legkellemesebb meglepetéssel olvasta volt Portenstein herczeg a névjegyet, mely az elveszett jóbarát közellétét oly váratlanul jelentette. MidÅ‘n másnap a festÅ‘-akadémia elé ért, valóságos szÃvdobogást érzett. Ösztönszerű lénye elÅ‘re is lelkesedéssel töltötte el az újra éledÅ‘ baráti viszony iránt. Nem lehetett már harag közöttük; hisz Oszkár az idegen név mellé odaÃrván a régit, gyöngéden jelezte, hogy vele szemben a régi akar lenni. Hogy _neki_ is van megbocsátani valója, az a herczegnek örömében eszébe sem jutott. Megszokta, hogy fiatalabb, de határozottabb társában felsÅ‘ forumot lásson. Most a jellem fÅ‘lényéhez még a bevégzett művész tekintélye is járult – a tanÃtványból mester fejlÅ‘dött. Elfogult örömmel kopogtatott a herczeg az ajtón, melyre Partos neve Ãrva volt – s melyen belÅ‘l a festÅ‘ már hasonló nyugtalansággal várakozott, az alig engedelmeskedÅ‘ ecsettel kezében. Az elsÅ‘ pillanat megoldta az igézetet. Egy kézszorÃtás, egy ölelés – s a herczeg azonnal érezte, hogy minden rendben van. De szóval is el akart hárÃtani mindent, a mi a multból nyomasztólag hatolhatna közéjök. – Egy indÃtványom van, kedves Oszkár, – mondá. – Beszéljünk mindenrÅ‘l a világon – hÃsz annyi a megbeszélni való, – csak _egyrÅ‘l_ ne. Azt indÃtványozom, _temessük el ezennel ünnepélyesen Spadaró Carmelát_. Å választott el bennünket – voltaképen nem Å‘ maga, hanem az a délibáb, melyet én róla alkottam. E percztÅ‘l fogva megszünök rá gondolni – nem fogok róla kérdezÅ‘sködni, ezennel bevádolom, elÃtélem, lefejezem, eltemetem. Halva van – requiescat – jól van? Partos egy kicsit elpirult s azt mondta, hogy – jól van. – Aztán – kérdezetlenül – kezdte magyarázni, hogy miért változtatta meg nevét. Magyarországon születvén, hol családja egyik ága a Partos nevet viselte, azon rokona kedveért, kitÅ‘l örökölt, Å‘ is Partosnak nevezé magát. S ezzel áttértek a festményre, a mely Å‘ket újra összehozta, megnézték a műhelyben levÅ‘ munkát és vázlatokat s beszéltek a fejlÅ‘désrÅ‘l, melyen Oszkár felfogása és technikája keresztül ment. Ez oly élénken foglalkoztatá a lelkes műbarátot, hogy hajdani párfogoltjának külsÅ‘ életviszonyaira alig gondolt. Nem igen érdeklÅ‘dött családi élete iránt s inkább csak udvarias sajnálkozással vette tudomásul, hogy Partosné egészségére való tekintetbÅ‘l távol van. Csak annyit kérdezett, hogy nincs-e komoly baja, a mely a művész munkakedvét rontaná s azon készséggel és orvosi bölcseséggel, melyet mindnyájan tanúsÃtunk, mikor valami betegséget csak hallomásból ismerünk, hozzá tette, hogy bizonyosan meggyógyul, csak gyermeke legyen. Aztán magára tért át a herczeg, utazásaira és benyomásaira. Elmondta, mekkora hÃját érezte Oszkárnak keleti utazása közben. Most azon a ponton volt, hogy öccse, az uralkodó herczeg óhajtására haza menjen, de nem végleg – legalább a mennyire tÅ‘le függ, – mert Å‘ borzad azon otthontól, mely oly ridegen kilökte magából. Az uralkodó herczeg igen szerencsétlen volt. Egymásután elhaltak gyermekei. Vakbuzgó hitében balsorsát annak tulajdonÃtotta, hogy a család kegyetlenül bánt Erikkel, midÅ‘n a lemondásra kényszerÃté. Pedig Å‘ – Erik herczeg – nem tart haragot. Hajlandó hazamenni, hogy errÅ‘l biztosÃtsa öccsét és megvigasztalja. Aztán megint világgá – talán Indiába… vagy déli Afrikába. Oszkár általában nagy változást talált pártfogójában, még pedig az Å‘ felfogása szerint, kedvezÅ‘ változást. A herczeg komolyabbnak, mélábbnak, sÅ‘t, bizonyos értelemben, fiatalabbnak látszott, mint négy évvel ezelÅ‘tt. A viszontlátás örömében oly bensÅ‘séget, ragaszkodást és egyszerűséget mutatott, mely Oszkár elÅ‘tt egész új dolognak látszott s melegebben vonzotta Å‘t hajdani párfogója felé. Kissé bántotta, hogy titkon megszólalt szivében azon önzÅ‘ gondolat is, hogy az álmodott Carmelára nézve ez a mostani Erik mindenesetre veszélyesb lehetne, mint az akkori szellemeskedÅ‘ tourista. Partos ettÅ‘l fogva gyakran és hosszan találkozott a herczeggel és mindannyiszor Carmela merült föl elÅ‘tte, naponként élénkebben és aggasztóbban. Pedig nem igen tudta, mi nyugtalanÃtja? A kedves és drága lény távolléte volt-e, vagy szemrehányás a multból, vagy aggódás a jövÅ‘ iránt? Partos sokat gondolkozott most feleségérÅ‘l s erre az Å‘ levelei is szolgáltattak anyagot. Az asszony gyakran Ãrt, még pedig jól és érdekesen; de e levelek hangja új volt Partos elÅ‘tt. Levelei csapongók és pajzánkodók voltak. Carmela jó kedvvel rajzolta a fürdÅ‘társaság egyforma életét s hozzátette, hogy az majdnem oly unalmas, mint a währingi élet. A tájat gyönyörűnek találta és Caprihoz hasonlÃtotta, de hozzá tette, hogy Capri mégis csak más, – vajjon soha se fognak-e többé Capriba menni? Azt is Ãrta, hogy isteni jó kedve van; csak egy kicsit vágyik férje urát látni, ha csak azért is, hogy megpróbálja, fél-e még a tanár úrtól? – Ez nagy szegett ütött Partos fejébe. Tehát félt tÅ‘le! Többször gondolta volt ezt, de nem akarta elhinni. Egyik levelében Carmela hirtelen átmenettel azt a kérdést vetette föl, hogy miért oly tökéletes az Å‘ ura? Hogy az ily hibátlanság hiba az Å‘ (Carmela) szemében. Gondolkozzék az Istenért, hogy nem talál-e valami hibát lelkiismeretében? Kétszeresen tudná akkor szeretni. E levél kissé megijesztette Partost. Attól félt, hogy a herczegnÅ‘ társasága elrontotta a kis angyal ártatlanságát. SzÃvébÅ‘l kezdé óhajtani, hogy a herczeg távozzék és az epizódnak vége legyen. Ez óhaj váratlanul teljesült. Egy sietve Ãrt levélben Portenstein értesÃtette, hogy hirtelen el kell utaznia; nem tudja, mikor térhet vissza Bécsbe, de mindenesetre meg fogja Ãrni. Partos mintha újjá született volna, oly könnyűnek érezte lelkét. Egy jókedvű, majdnem bolondos levélben – maga sem tudta, hogy jutott e hanghoz, – értesÃté Carmeláját, hogy keresett magában hibát, talált is eleget s alig várja, hogy neki meggyónhasson. Csak igyekezzék mentÅ‘l elÅ‘bb hazajönni, mert eddig a herczegnÅ‘ is bizonnyal ráunt Abbaziára. A herczegnÅ‘nek pedig megirta, hogy az ellenség eltünt s nincs többé szükség arra, hogy a herczegnÅ‘ az Å‘ kedveért száműzetésben éljen. Abbaziában élni, Ãrá, és Meyersberg nevet viselni, mégis nagyobb áldozat az ily szép nÅ‘ részérÅ‘l, semhogy sokáig elviselhesse. ElsÅ‘ nap csak a herczegnÅ‘ felelt. Azt Ãrta, hogy Carmela társaságában oly jól és boldognak érzi magát, hogy áldozatról szó sem lehet. Csak nem lesz a tanár úr oly önzÅ‘ és irigy, hogy sajnálja tÅ‘le azt a megtisztulást és földerülést, melyet Å‘ e kedves lélekbÅ‘l merÃt? Carmelának is jól esik az ottani élet. Oly vÃg, oly gyermekes, oly bolondos, mint soha: iskolás gyermek módjára élvezi a szabadságát. Ehhez egy kis czélzást csatolt a herczegnÅ‘, hogy tán nem ártana, ha a bájos gyermek otthon is tarkább oldaláról ismerné az életet. Oly okos és tanult nÅ‘, az összhangzatos mÃveltség remeke: miért a világ elÅ‘l Å‘t, s a világot elÅ‘le rejtegetni?… Partost e levél gondolkodóba ejtette. Mindig meg volt gyÅ‘zÅ‘dve, hogy feleségét boldoggá teszi. Addig védekezett azon túlzott hálaérzet ellen, melylyel neje benne oltalmazóját, jóltevÅ‘jét és mesterét tisztelte, mÃg végre mégis hallgatagon beleszokott felsÅ‘bbségébe. Most elmerengett azon, hogy mily szomorú lenne, ha kisülne, hogy azon lénynek, kit saját képmására formálni vállalkozott, igazi jellemét sem tudta fölismerni. S a mint Ãgy felcsillant elÅ‘tte a lehetÅ‘ség, hogy Carmela talán másforma, mint a minÅ‘nek Å‘ eddig gondolta, hogy azon forma mögött, melyet urától nyert, egy sajátságos, elÅ‘tte még ismeretlen lény lappang – valami nyugtalan, új érzet, valami új szerelem ébredett szÃvében. Nyugtalanság, hogy e lény Å‘t igazán szereti-e? Új szerelem – az új lény iránt! S most úgy érzé, hogy eddig nem is szerette nejét, mert hisz önmagába csak nem szerelmes az ember. Ãlmodozni kezdett ez új szerelemrÅ‘l, oly boldogságról és örömrÅ‘l, melyet eddigelé nem ismert, talán – apai örömrÅ‘l… Másnap Carmelától jött levél. Jelenté, hogy a herczegnÅ‘nek nincs nagy kedve visszamenni, Å‘ maga azonban kész utazni, akár egyedül is, ha Oszkár úgy kivánja. De mielÅ‘tt hazamenne, egy vallomást kell tennie, mely már sokszor volt a nyelvén, de nem mert vele előállani. Pedig gyerekség az egész s most is szó nélkül hagyná, ha egy véletlenség nem jött volna közbe, melyet intésül kell tekintenie. A herczegnÅ‘ Abbaziában egy igen elÅ‘kelÅ‘ és szellemes úrral ismerkedett meg, kit Bruckthal grófnak hÃvnak s ki igen sokat van velünk. – Az én szememben, – Ãrá Carmela, – azzal az egy vonzerÅ‘vel többje van, hogy egy kicsit rémszerű. Ugyanis csodálatos módon hasonlÃt valakihez, a kit évekkel ezelÅ‘tt sajátságos körülmények között láttam, – otthon, Anacapriban. S itt következik a vallomásom. Soha sem mondtam meg neked, hogy leánykoromban érdeklÅ‘dtem egy férfi iránt, persze csak gyermekmódra. Német festÅ‘ volt, a ki apámnál megszállt. Apa akkor padlásszobámba zárt s nem engedett nappal lejönnöm. Ez ingerelt s én folyton az ablakból leskelÅ‘dtem a festÅ‘re. Meg is láttam, s magas, imponáló alakja annyira megtetszett, hogy kedvem volt lekiabálni: «Itt vagyok!» Mert elhitettem magammal – hisz oly fiatal voltam! – hogy Å‘ álruhában bujt princz, ugyanaz, kit Maruccia néni nekem egy Ãzben a kártyából megjövendölt. Ennyi az egész. Vétek volt-e, hogy neked el nem mondtam? Hisz tréfából megtettem volna, ha egyáltalán szoktunk volna egymással tréfálózni. De komoly vallomásnak mégis nevetséges lett volna. Ma sem Ãrnék a dologról, ha ez a Bruckthal gróf nem volna szakasztott olyan – mint az a német festÅ‘. Megfoghatatlan módon hasonlÃtanak egymáshoz. Meg nem állhatom, hogy legközelebb meg ne kérdezzem tÅ‘le, volt-e valaha Capriban… Partos fejéhez kapott, mikor e levelet elolvasta. Forróságot érzett s homloka mégis oly hideg volt. Azt hitte, hogy mindjárt, készület nélkül, a pályaudvarra kell sietnie, s a leggyorsabb vonaton délnek röpülnie, hogy kedves madarát visszahozza a biztos kalitkába. Valami még tartóztatta. Egy kicsit szégyenkezett is, meg aztán véletlenség is lehetett a dologban. A festÅ‘, a ki elÅ‘l akkor Carmelát dugdosták, más is lehetett, mint Erik herczeg, s akkor Bruckthal gróf sem lehetett Portenstein. Egy napig várt, hogy kijózanodjék s okosan tudjon gondolkozni. Másnap a következÅ‘ levelet kapta Abbaziából: «– április 1-én. Drága Oszkárom! Igen, csodálatosak a sors ösvényei. Vagy úgy mondjam: az _ön_ útjai? Mert _ön_ az, ki mint a végzet, mint a gondviselés intézkedett helyettem. Megleltem Å‘t, Spadaro Carmelát – megleltem, kezemben tartom és úgy remélem, enyém lesz. A valóság fölülmulja sejtelmeimet, képzeletemet, legforróbb vágyaimat. Minden, a mi alantias és állhatatlan volt bennem, e nÅ‘ által megnemesül, megállapodik. Érzem, Å‘ benne van boldogságom, de azt is tudom, hogy e boldogságot végleg csak az _ön_ kezébÅ‘l illik megkapnom. Valamikor megigértem önnek, hogy e nÅ‘, ha szeret, nem fog nekem csak játékul és mulatságul szolgálni. Beváltom igéretemet, nÅ‘mmé akarom tenni. De elismerem, hogy önnek van joga a döntÅ‘ szót kimondani. JÅ‘jjön el. Türelmetlenül várom! Boldog barátja _Erik_. U. i. Carmela nem tudja, hogy ön lejön. Az új hôtelben lakom, Bruckthal gróf neve alatt». Partos Oszkár sápadtan, de nyugodtan állt ott műhelyében, midÅ‘n e különös levelet olvasta. A határtalan gúny, mely abból kirÃtt, nem csikart ki belÅ‘le szitkot vagy dühkiáltást. Azon emberek közé tartozott Å‘, kiket csak a lehetÅ‘ségek nyugtalanÃtanak, de a bizonyossággal szemben megtalálják a kétségbeesés nyugalmát. LeÃrta a következÅ‘ táviratot: «Bruckthal gróf, Abbazia. Megtiltom, hogy az illetÅ‘vel találkozzék. Este indulok. Fegyvert viszek. _Oszkár_.» Milyen nyugodtan és egyformán baktatott az esti vonat a Semmering felé! Nyugodtan és egyformán mindazoknak, kiket üzlet vagy mulatság vitt délfelé s kiknél az elsÅ‘ órák csevegés és lakmározás közt, a többiek békés szundikálással multak el. Nekik a dübörgÅ‘ vaskocsi oly békés fekvÅ‘helyük volt, mint gyermeknek a bölcső… De a megdühödött szörny zajongásával zúgta körül a vágtató gépezet azt a halvány férfiút, ki a coupé sarkába dÅ‘lve némán, mozdulatlanul bámult ki a holdfényben derengÅ‘ hegyek közé. A vonat Å‘rjöngeni látszott, a nélkül, hogy elÅ‘re menne. Bércz és örvény, hegy és völgy kisérteties halványságban röpültek el szeme elÅ‘l, mindig másformán, mégis mindig ugyanazok, – mint a mult, melyet elfelejteni nem lehet, s mely még sem tér vissza soha… soha! Oda van, oda egy élet boldogsága – egyetlen hazugság, jámbor hazugság miatt. Hát érdemes volt becsületesnek lenni?… A vonat tovább száguld, bele a hosszú, hosszú éjbe, melynek vége – megsemmisülés… XII. (A herczeg naplójából.) Márczius 24-én (Bécs). Irásba kell tennem, hogy elhihessem. A holtak föltámadnak. Spadaro Carmela él… Látni fogom. Nevetséges. Hát hittem én valaha e szeszélyben? Mi nekem Spadaro Carmela? Hogy évekkel ezelÅ‘tt bele lovalhattam magamat egy rögeszmébe, annak még volt értelme. Carmelát szülÅ‘földje legszebb lányának mondta a hÃr; féltékenyen Å‘rizték; legjobb barátom útjába állott vágyaimnak és erkölcsös ellenkezésével föltüzelt. De mikor itt viszontláttam a jó barát becsületes, férfias arczát, az elsÅ‘ percztÅ‘l fogva igazat adtam neki s szégyelni kezdtem a gyerekes szeszélyt. Zsákban macskát szeretni! S érte föláldozni egy barátomat, a ki tÅ‘lem annyira elütÅ‘, ki valódi támasz és horgony lehet csapodár, libegÅ‘ dilettáns életemben. Mikor Küstnert újra szÃvemre zártam, Carmela csalképe mint egy Homunculus cserépre törött; nevettem magamon s bizonyos voltam, hogy többé rá se gondolok. Ma pedig ezt a levelet kapom: «Spadaro Carmela él. Ha Erik herczeg szÃvében vagy képzeletében is él még, akkor módjában lesz a herczegnek összehasonlÃtani képzelete alkotását az eredetivel. Carmela rá fog ismerni a herczegre, ámbár sohasem látta életében. KÃváncsi, hogy Å‘ is megismeri-e Carmelát? Se nevével, se szavával nem fogja magát elárulni; de Abbazia száz vendége között lehetetlen lesz vele nem találkozni. Ez nem komoly szándékú légyott, hanem meghivó álarczos bálra, világos nappal. A herczeg okosságától és loyalitásától elvárható, hogy utazása irányát és czélját titokban fogja tartani mindenkivel, különösen Partos úrral szemben». AláÃrva: «Caprice de Capri». Kelt: «Abbaziában, márczius 22-én». … Gúny ez vagy valóság? Regény, vagy adoma? Ki tud itt valamit Spadaro Carmeláról, kivéve engem, Partost és azt a Tessen bárót? A báró csak nem engedi meg magának az ily tréfát? Nem hinném; hisz Å‘ kerüli a szorosabb ismeretséget velem; igaz, el is hanyagoltam Å‘t, mióta Oszkárral találkoztunk. Kérdést semmi esetre sem intézhetek hozzá, ez nem illenék. Akár tréfa, akár komoly dolog: hallgatok és utazom. _Abbazia_, márczius 25-én. Itt vagyok, Bruckthal gróf neve alatt. A hely gyönyörű – marasztaló; az élet unalmas és majdnem elkerget. Még eddig nem tünt fel senki és semmi. – Márczius 26. Megint senki, ismét semmi. Ãttanulmányoztam az idegenek névsorát s a lajstrom szerint szemlét tartottam a vendégek fölött. Sok beteg, néhány szépség, semmi érdekes. Csak három név van a listán, a kinek nem láthattam tulajdonosát: egy tábornok özvegye, a ki podagrában szenved; egy szerkesztÅ‘, a ki nem mozdul szobájából, mÃg a déli szél fú és «_Meyersberg asszony, társalkodónÅ‘jével_». E két nÅ‘rÅ‘l azt mondják, hogy szépek és fiatalok, de kerülik a társaságot. Csak pár napig idÅ‘ztek a fogadóban, aztán egy magasabban fekvÅ‘, régi nyaralót rendeztettek be maguknak s e félreesÅ‘ helyen laknak. E rettenetes név alatt csak nem képzelhetem, hogy Capribeli vad zergém lappangjon? Vagy tán a társalkodónÅ‘? Brr! Cselédség! Megjárja ráadásul az úrnÅ‘ mellé. De mint causa principalis a cziczus mégis csak szegényes hódÃtás. Megeshetik, hogy a hozzáférhetÅ‘ hölgyekhez tartoznak és hozzáférhetetlenség szÃne alatt akarnak feltünni. Mindegy – utána nézek. – Márczius 27. Láttam a Torlics-villát s hallottam, hogy Santa-Luciát énekelték; ennyi minden. Igaz, hogy a fordulóra érve, a honnan a nyaraló elÅ‘ször tünik szembe, két nÅ‘alakot láttam a verandán. De mire odaértem, eltüntek. Ez inkább mondva csinált szenteskedés. Az ember nem bujkál a saját házában, ha csak ingerelni nem akar. Furcsa! Csak nem fogok sub titulo Carmela valami hétköznapi készpénz-kalandba bonyolódni? – Márczius 28. Ez a nap is sine linea. De azt mondják, hogy a két hölgy igérkezett a holnapi jótékonysági tombolában részt venni. Voltaképen már kiváncsi sem vagyok, hanem csak szerfölött unom magamat. Hogy unatkozom, annak legjobb bizonyÃtéka az, hogy elmélkedem. Hosszú sétát tettem az erdÅ‘n keresztül Ika felé s úgy találtam, hogy mégis nevetséges élet az, a mit én folytatok. Séta a világon végig. Gyöngy dolog annak, a ki életével elkészült vagy új életre készül. Békésen tekinteni egy világra, melyet meg akarunk hódÃtani, vagy a melylyel nehéz küzdelem után leszámoltunk, mélységes élvezet lehet a gondolkozásnak és az érzelemnek. Úgy találtam én is, mikor a katasztrófából a békébe, a játék és élvvadászat éjébÅ‘l a szemlélet és okulás országába léptem. Azt hittem, végzek valamit, mert bűnhÅ‘dtem, s elképzeltem, hogy vagyok valaki, mivel új emberré akartam lenni. De mily nevetséges ma elÅ‘ttem az a képzelt vértanúság – s mily csekély a különbség mai tudós ostobaságom s a hajdani kaszárnya-tudatlanság közt! Nem vagyok-e ugyanaz a lapos filkó, a ki azelÅ‘tt voltam? Nem futok-e szÃvbeli ösztön nélkül, csak a változás kedveért, bolondul az ismeretlen után? Mindaz, a mit tapasztaltam és olvastam, a mivel gondolkozva és gyűjtve gazdagÃtottam elmémet, megóv-e attól, hogy ma is – noha más formában – kártyás ne legyek, a ki unatkozik, mihelyt nincs nyerni és veszteni valója? E dicsÅ‘ öböl iránt, melyben a leáldozó nap a hegységet, a tengert és a távol fehérlÅ‘ kikötÅ‘t a béke rózsás képébe egyesÃti, nem volnék-e vak és tompa, mihelyt ama félreesÅ‘ nyaralóban ingert lelnék titkos és tilos gyönyörökre?… Bizony, tartok tÅ‘le, hogy az embert a szellemi oldaláról művelni hiábavaló törekvés. Az összhang, melyet keresünk (vaj’ létezik-e?) nem abban rejlik, hogy _olvasmányainkat_ mikép válogatjuk, hanem abban, hogy honnan veszszük óhajtásunk tárgyait. Eugène Suet és Zolát olvasni, mikor Wilhelm Meister ott van a könyves polczunkon, durva és barbár dolog. De úgy _élni_, a hogy a naturalisták _Ãrnak_ s a szerelem nagy rejtélyét egy sor lóugrásos talányra fejteni, az még sokkal durvább és barbárabb dolog. Az Ika-i vendéglÅ‘ben egy paraszttal találkoztam, a kinek zsémbes felesége ki akarta kaparni a szemét, mert kocsmába tévedt a szegény. Az emberek nevettek a gyámoltalan tökfilkón, a hogy csitÃtani iparkodott a kofálkodó asszonyt és alázatosan haza ballagott vele. Én meg azt gondoltam magamban – c’est bête! – hogy ennek az embernek jobb dolga van, mint nekem. Hiába, valami páratlan kéj és boldogság lehet az _otthonban_, ha az ember érte izzadtságot, gondot, nélkülözést, megalázást eltűr, és semmikép ki nem szidatja magát hajlékából. Hazamenet aztán elgondolkoztam, hogy nem jobb lett volna-e, azt a petroleuse szépséget, Melitta baronesset elvenni s családapává lenni? Mily végtelen unalom ez, mely ily gondolatokra tereli az embert! De most csak azt a tombolát várom meg. Ha itt nem ölt testet a Carmela-rém, egyenest Oszkárhoz sietek, egy új élettervet beszélni meg vele. Megesik, hogy ez az egész kaland az Å‘ tréfája s nincs más czélja, mint hogy azt a régi rögeszmét végleg nevetségessé tegye. Igaza is lenne. Ha jól meggondolom, még ma kéne elutaznom. De mégis – maradok. – Márczius 29. Óh! – Óh! – Óh! _Van_ helyzet, a mikor gondolatainkat és érzéseinket lehetetlen hÃvebben kifejezni, mint ha egy álló félóráig nem Ãrunk egyebet, mint csupa Óh-t meg Ah-t, meg felkiáltó jelt. Óh!… Hogy jártam! Mi történt én velem! Mily meseországban vagyok? Lehetetlen – és mégis megtörtént. Láttam Carmelát és – nem tudom, milyen. _Két_ Carmelát láttam, s most nem tudom, – _melyiket_ szeressem! Pedig mind a kettÅ‘ szép, bódÃtóan szép – s mindegyik Carmela akar lenni. Melyik igazán Å‘? És melyikrÅ‘l kivánom én, hogy Å‘ legyen? Gondolataim összezavarodnak, még a papiron is; szörnyű nevetséges helyzetben vagyok, de mégis komoly izgatottságban – mert érzem, hogy történik valami… De hát legalább itt, naplómban, csak kell, hogy tisztába jöjjek a helyzet felÅ‘l. Majd ha nem lesz éjfél, ha nem ülök magamban a nyugodt mécs világánál, ha nem a csendes hold lesz társam, a ki bűvösen reszket föl hozzám a tenger tükrébÅ‘l, ha ismét azzal a két dicsÅ‘ Sphynx-arczczal állok szemben – akkor nem érek rá többé magamhoz térni s okos gondolatra jönni… Hogy’ is esett a dolog? Meglátom végre Meyersbergnét és társalkodónÅ‘jét. Åk is meglátnak s észreveszem, a hogy egyikök, a nagyobbik, társát, a kékszeműt, meglöki és figyelmezteti, hogy «ez az». Gépiesen közeledem asztalukhoz, legkevésbbé sem sejtve, hogy mitévÅ‘ vagyok. Látom, hogy az egyik – szeme után a _Feketének_ nevezem – mélyen elpirul, a másik – mondjuk, szeme után: a _Kék_ – majdnem fölkiált örömében. Ez bizonyos. Nem képzelÅ‘dés; tisztán láttam. Én zavarba jövök s megállok két lépésnyire, nem tudva, mit csináljak. Ekkor a Fekete fölkel, elémbe jön s megszólÃt olaszul: «Örvendek, Erik herczeg». El vagyok ámulva – de ámulatom fokozódik, mikor megfogva kezemet odavezet a másik elé, s Ãgy mutat be bennünket egymásnak: «Portenstein Erik herczeg – Spadaro Carmela.» Szemem szikrát vet, mikor rá akarom szegezni a bájos lényre, kitÅ‘l lázas álmaim megtestesülését várom. De a biztos valóság érzete csakhamar eltünik, még mielÅ‘tt megmondhatnám. Mert Spadaro Carmela is fölkel, mélyen bókol, s pajzán méltósággal, mely rettenetesen illik neki, most Å‘ mutat be a másiknak: «Portenstein Erik herczeg – Spadaro Carmela». Odanézek a másik Carmelára, mosolyogni akarván a jó tréfán, – de ez oly halványan és izgatottan áll elÅ‘ttem, hogy nem mertem tréfára venni a dolgot. Félve szegezi rám nagy fekete szemét, ingadozik, keze reszketve keresi a szék támláját. Sietek a széket odaigazÃtani és szó nélkül közéjük ülök. Ne tagadjuk, hogy a szÃvem erÅ‘sen dobogott. Ez Å‘, gondolám (a Feketét értve) s majdnem magam is reszkettem. De a Fekete idÅ‘közben magához tért. «Carmela!» mondja feddÅ‘ hangon, s mosoly mutatkozik finom ajkain, «nem Ãgy volt kikötve! Esküszöm önnek, herczeg, _engem_ nem hÃvnak Spadaro Carmelának». Nagyon együgyű lehettem, de tény, hogy e szóra ismét egész erÅ‘vel a Kéket fogtam szemügyre s hogy a Fekete egyelÅ‘re a földbe látszott sülyedni. Hiába, az ábrándkép, a melyet magunk csináltunk, úrrá lesz hajlamaink felett. A Kék azonban nem látszott az én igézetem alatt állani. «Én meg», mondá nevetve, «esküszöm, hogy _engem_ nem hÃnak Spadaro Carmelának. Úgy volt kikötve», folytatá barátnÅ‘je felé, «hogy Excellenza maga keresse ki közülünk az Å‘ Carmeláját. Nos, uram, egyikünk az. Akar bizonyÃtékot? Bármelyikünk kész (választhat), önnek az anacaprii szállót, a táj képét, az udvart, még a szobának is, a hol lakott, minden bútorát tövirÅ‘l-hegyire lerajzolni. De hisz erre nincs is semmi szükség. Herczegséged tudta, hogy Carmelát szereti, mikor még csak a nevérÅ‘l ismerte. Oly bizonyos volt ebben, hogy mindjárt kérÅ‘t is küldött hozzá. Abban is meglehetÅ‘sen bizonyos volt, hogy szerelme viszonzásra fog találni – már a maga módja szerint. Csak ne szabadkozzék! Hisz az nem önhittség volt, csak fatalizmus. Egyszerűen meg volt gyÅ‘zÅ‘dve, hogy a végzet önöket össze fogja hozni. A végzet igazat ad önnek. Most itt ül – Carmela mellett. Jog szerint rá kellene ismernie ezer nÅ‘ közt; hiszen százak közül, kiket herczegséged szeretett, – a maga módja szerint – csak Å‘ lesz vala képes önt lekötni. Nos, nem százan vagyunk, csak ketten. Nem eshetik nehezére a választás. Sejtelmes szÃvnek, műértÅ‘ szemnek, mint a herczegé, semmi sem lehet könnyebb ennél. Paris úrfinak három istennÅ‘ közül kellett választania, – pedig nem volt annyi tapasztalása, mint herczegségednek. Önnek csak két földi nÅ‘ között kell döntenie. Melyik hát a szép, az egyetlen? _Melyik Spadaro Carmela?_ – De az Istenért, hamar vágjon más képet! Ott leskelÅ‘dik Alberti, bécsi gyáros, a ki photografirozni tanult s ma lekapja az egész tombolát. Ha ezzel az arczczal kerülne a képre, a melylyel most bámul reám, mily szerencsétlenség lenne az herczegségedre nézve!» – S itt nagyot kaczagott. – De Carmela! – feddé a másik. – Mit parancsolsz, Carmela? – kérdi alázattal a kék. – El fogod riasztani tisztelt vendégünket, ha ily udvariatlan vagy. – Aztán hozzám fordulva: – Kedves herczeg, – mondá még sápadtan, de nyájas mosolylyal, – ön a mi hivásunkra jött s reméljük, hogy meglátogat bennünket a Torlics-villában. Ne haragudjék e bolondos teremtésre – s nekem is bocsássa meg, hogy nem vagyok sokkal jobb nálánál. Én ugyan nem vezetem, mint Å‘, orránál fogva, hogy megbotoljék a sötétben, de mégis – a sötétségben hagyom herczegségedet. Igen is, egyikünk Spadaro Carmela. Mindketten kivántuk személyes ismeretségét, miután távolról hozzánk hatolt a hÃre. ElÅ‘nyösb helyzetünket arra használjuk, hogy álarczos bált csinálunk, álarcz nélkül. Ön, mint az urak szokták, vendégorcza nélkül jelent meg, mi – csak a nevünket rejtegetjük… Reménylem, nem bántja, ha kissé megkÃnozzuk. Egyet már is nyertem az alakoskodással: Erik herczeget zavarban látom, s szeretem ilyennek látni. Nem gondoltam, hogy efféle úr zavarba ejthetÅ‘. Jól fest rajta az elfogultság s azt hiszem, hogy szellemességének is becsületére válik. Csak okos ember nem restelli, hogy zavarba is tud jönni; ha kevésbbé lenne az, akkor iparkodott volna egy halom frázis alá rejteni elfogultságát. [Illustration: Melyik Spadaro Carmela?] Ezt a Fekete igen elmésen és respectussal is mondotta. Hangjának melegsége jól esett nekem s végre képes voltam szintén szólani egy pár szót. Okosat beszéltem-e vagy bolondot? Iparkodom recapitulálni. – Köszönöm, hölgyeim, – mondám, – hogy az álarczosok kiváltságát oly mérséklettel használják. A maszkok gorombábbakat is szoktak mondani. Nagyságtokról elismerem, hogy a lehetÅ‘ legkiméletesebben adták értésemre (mindegyikök a maga módján), hogy ostoba képet vágok. Kérem, ne bánják; nem mondhatom, hogy valami lángész vagyok; de azt elhihetik, hogy nem vagyok olyan ostoba, a milyennek e perczben látszom. Igaz, hogy sok is lenne. De hisz minden ember együgyű olyanokkal szemben, kikrÅ‘l Å‘ semmit sem tud s kik róla mindent látszanak tudni. Csakhogy önök sem tudnak mindent, – legalább szabatosan nem. Küstner barátom – más nem lehetett a forrásuk – az én furcsa, mondjuk: könnyelmű eszméimet mindig az Å‘ komor jelleme szemüvegével nézte; azért festette le feketébb szÃnben, mint a milyenek valaha voltak. Ha tehát önök Spadaro Carmelát ismerik, ha ezen ritka hölgy itt jelen van, akkor mindenekelÅ‘tt hadd kérjek tÅ‘le bocsánatot istentelen szavaimért. Azok nem egyes személyre, hanem csak a nemre vonatkoztak általában, s e szavakban ama hölgy maga annyira ártatlan, hogy Å‘t bizonyára nem sérthetik. Ezenfelül mondják meg neki, hogy sohasem véltem Å‘t oly könnyű szerrel megnyerhetni, a hogy ezt ma egy édes szájacska oly keserűen vetette szememre. Hisz a mit képzeletem Å‘ benne keresett, az nem a könnyű, hanem a nehéz hódÃtás volt, – sÅ‘t mondhatnám, a hódÃtás lehetetlensége… Úgy éreztem, hogy jó úton vagyok. De az ördöngÅ‘s satan bleu szavamba vágott. – Úgy, úgy! – mondá, – a herczeg olyan, mint az a bizonyos úr a keztyűsboltban. – Hogy érti ezt? – kérdém. – Nos az az úr, a ki szűk keztyűt rendelt. Ha fel birom húzni, mondá, akkor nem kell. – Az adoma, – felelém, – igen csinos, de rám, szép ellenfél, nem illik. Ha csak a lehetlenség birna rám vonzerÅ‘vel, akkor eddig sohasem szerettem volna, s e perczben – az ön lábaihoz borulnék. A kék ördög nevetett. – Meg is tenné okvetetlenül, csak bizonyos volna benne, hogy én vagyok Carmela. Ismét zavarba jöttem, s nem találtam feleletet; ismét a fekete angyal segÃtett ki a bajból. – Elég volt, – mondá, szelÃden, – a tréfából; máskorra is hagyjunk belÅ‘le. Mára engedjük át a herczeget kétségeinek. Ha holnap meg akar bennünket látogatni, akkor elkezdheti a találgatást; illik, hogy ily nehéz rejtvényen egy éjjel gondolkozhassék. Ezzel általánosabb mederbe terelte a beszélgetést, utolsó utazásaimról kérdezÅ‘sködött, a kék ördög látható bosszúságára, a ki ezentúl ritkaszavú lett. Azért mégis azt hiszem, hogy a kékszemű a Carmela, mert Å‘ mindig Carmeláról akar beszélni. Szebb is, mint a fekete. Vagy tán nem szebb, de gazdagabb szépségekben. Arczocskája valóságos kincses szekrény. Az ember nem gyÅ‘zi sorra venni bájait – úgy szólván zavarja egyik a másikat. Hanem végre is megpihen a szem e tengerszemek kék fényében. És az a duzzadó, ruganyos, kedves ifjú termet! Ezt a gyönyörű márványt, a ki érzÅ‘vé tehetné! A ki érezné, hogy melegszik, enged, éled – ezt a tiszta kék szemet a ki zavarttá csókolhatná, mÃg eltelne a szerelem méla bújával és a fekete pilla nedvesen és reszketegen ereszkednék le, elfödni mámorát… óh Carmela! Carmela! Hátha még sem Å‘ az? Hátha a másik…? Nem vagyok valóságos bolond? Tegyük, hogy a másik Carmela, ezzel kevésbbé szép lesz a kék szem? SÅ‘t hiszem is, hogy a Fekete a Carmela. Az Å‘ szépsége klasszikusabb, stylszerűbb: az egész nÅ‘ _egy_ szépség. Az Å‘ komoly, erÅ‘teljes és mégis szelid lényében Capri borának egész heve és édessége egyesül. Van oly szép termete, mint a másiknak, csakhogy nemesebb, mert sugarabb, s az idomok nem akarnak túláradni a kereten, hanem harmoniába szorulnak. Aztán csupa szellem és lélek. Itt nem kellene érzést keltegetni; azt hiszem az elsÅ‘, forró tekintetre lobbot vetne magától. Ez a nÅ‘ olyannak látszik, hogy a ki szerelemre tanÃtja, annak egyetlen csókjáért meg tudna halni. Ezek a szemek a csók közben nem zárulnak be, hanem megmerevednek a boldogságtól. Oh Car – Milyen nevetséges vagyok! Ãgyba! Márczius 30. Páratlan szép napot élveztem. Jó ebéd a Torlics-villában, tiszta olasz konyha. Séta a babérfaberkekben, csolnakázás az öbölben. Carmeláról szó sem volt. A Kék unatkozott s majd elszundÃtott a csónakban. A Fekete semmi áron sem engedte aludni. Félt talán, hogy magunkra maradunk? Mikor a Kék egy pillanatra behunyta szemeit, azt véltem, hogy a kék szem eltünésével veszteni fog szépsége. De még szebb volt Ãgy. Ha Å‘ lenne! Márczius 31. Kirándulás Fiumébe. Felejthetetlen. A Fekete fájdalmat okozott. A hôtelban ebédeltünk – pezsgÅ‘ztünk is. Megeredt a nyelvem, s egy kicsit elmélkedtem a házasságról és a szerelemrÅ‘l. Az volt a szándékom, hogy megtisztult állapotomat kifejtsem; magamat akartam mintegy térÃtgetni. Alig pendÃtettem meg a tárgyat, a Fekete czigarettát kért és átvette a szót. El voltam ámulva, mikor egészen az én tónusomban – a régiben – mondta el nézeteit. Az én rendszerem, csakhogy határozottabban, a végletekig következetesen kifejtve, nÅ‘i ajakról! Rémes torzképnek látszott. Azt hittem volna, hogy parodizál, de a higgadt meggyÅ‘zÅ‘dés hangja, melyen szólott, kizárt minden tréfát s az elÅ‘adás közvetlen eredetisége figyelmet követelt. – Szerelem! – mondá körülbelül – csak egy érzelmet tudok, a mely e nevet megérdemli. A szerelemnek eszményét abban találom, a mit az _istenek_ szerelmérÅ‘l tudunk. Nem az isteni szeretetrÅ‘l, hanem az istenek szerelmérÅ‘l. A hogy az emberek szeretik egymást, az mégis jobbadára nyomorúságos dolog. Az Å‘ szerelmes gondolataikba annyi más gondolat vegyül! Félelem, tekintetek, önösség, hiúság, gyanakodás, erény, szemérem, lappangó remények, elnyomott aggodalmak – mindez oly zenekar, mely a vezérhangot ledörgi, hogy a nóta nem is juthat szóhoz s csak hébe-közbe nyöszörög ki a lármából. Egészen más az, a hogy az istenek korából zeng el hozzánk a szerelem dallama. Jupiter nem ismert méltóságot, mikor szeretkezett. Danae nem fertÅ‘ztette meg menyasszonyi nyoszolyáját a német Elza buta kiváncsiságával, a ki Lohengrin elé odateszi az idegenek könyvét, hogy töltse ki e rovatokat: «Honnan jÅ‘? Hová megy? Meddig marad? Mi a polgári foglalkozása?» Abból a régi szerelembÅ‘l persze még származhattak félistenek. A mai még fejedelmi vérbÅ‘l is csak szatócsokat tud nemzeni. S ha még csak a kiváncsiság tenné! Ez nÅ‘ies dolog. De mikor alapja csak gyávaság, utálatos meggondoltság! A _Honnan_ és _Hová_ csak ürügy, a mit kérdezni akarnak, az a _Meddig?_ Örökké! Ezt akarják mind válaszul. Örök szerelem! Mily nevetséges! Az örök szerelem a természetesség után jött korszak találmánya. A nemes és boldog szakokból nincs hagyomány, mely azt mondaná, hogy ketten _örök_ szerelmet esküdtek egymásnak. Sem a biblia nem tud róla, sem Homér, sem Sophokles. Még Shakespeare sem ismeri, legfeljebb iróniával tünteti föl néha. Romeo is változó holdra esküszik örök szerelmet Juliának – ugyanazon nézÅ‘k elÅ‘tt, kik félórával elÅ‘bb hallották, hogy Rozamundot nem hagyja, de soha. Örök szerelem! Mintha a valódi szerelembÅ‘l _egy_ pillanat már nem volna maga az örökkévalóság! Örökké foglak szeretni! Nem annyi az, mintha Nagy Frigyessel azt mondatják: Indulok – a hétéves háborúba? Az örök szerelem fogalma nevetség, de komoly oldala is van. Megmérgez minden igazi érzést. Megfizethetetlen vámmal sujtja a legmagasztosabb érzések szabad forgalmát s ezzel aljas csempészetre ád alkalmat. Az «örök szerelem» balhite az oka, hogy mikor a magunkról való megfeledkezés egy sorba helyezne bennünket az istenekkel, a legsilányabb próza visszaránt a porba; hogy oly pillanatban, midÅ‘n két lény a legfÅ‘bb önzetlenséggel összeforrna, az _Egyik_ nem gondol másra mint: «Hogy fogok tÅ‘le szabadulni?» s a _Másik_ csak azt, hogy: «Mikép fogom magamhoz kötni?… Fi donc!» Elragadó volt az Å‘ büszke gúnyosságában, mikor ezeket mondta; de noha lelkembÅ‘l mondta, még sem esett jól. Egész nap nem bÃrtam róla levenni szememet, de nem is igen beszéltem többet, ha elkerülhettem. Elmerengtem, elhallgattam s jól esik, hogy ismét magamra vagyok. Mi fáj hát abban, a mit mondott? Maga az elmélet? Inkább azt hiszem, hogy a _gyakorlat_ elképzelése bánt. Ha arra gondolok, hogy ez a szép asszony, az Å‘ tiszta és büszke arczával tényleg is gyakorolja azt a kultuszt, melyet oly határozottan vall, akkor összeszorul a szÃvem és – olyant látok, a mi nem szép. S ha magam lennék is a szerencsés, a ki az Å‘ teljes odaadásának gyümölcsét szakÃthatnám, úgy érzem, hogy nem örülnék neki. S ha hozzá elgondolom, – a mi voltakép nagyon valószinű, – hogy nem volnék sem elsÅ‘, sem utolsó – fi donc! mondom, a hogy Å‘ mondta. Pedig – – az ily fölfogást máskor a nÅ‘knél egy cseppet sem resteltem, sÅ‘t úgy találtam, hogy magasztos, fÅ‘kép pedig – kényelmes. De azok más nÅ‘k voltak. Meg úgy hiszem, hogy ha a kékszemű mondta volna, egy cseppet sem bántam volna. A kedves Kék! Oly ártatlanul hámozta a narancsot, mintha egy szót sem értene abból, a mit a másik Carmela mond. A másik! De hát, vigyen el az ördög, _melyik_ is voltaképen az igazi? Rá kell jönnöm; ezt a nevetséges helyzetet nem bÃrom tovább. Oszkárnak bizonyára benne van a keze. De miért áll az ellenséghez, miért nem hozzám szegÅ‘dik? Lovagiatlanság lenne-e Å‘t beavatni? Eh mit – úgy is tudnia kell róla – cselre cselt! Holnap utolsó kisérletet teszek, hogy magam segÃtsek magamon. Ha nem sül el, akkor adieu, discrétion, – Oszkárhoz fordulok. Ãpr. 1. Elment a levél Oszkárnak s egy kicsit nyugtalan vagyok miatta. De nem lehetett másként. Most már tudom, hogy _Å_ Carmela. Annyival nagyobb szükségem van Oszkárra. Kedves, édes, szépséges teremtés! Hogy meghatott, hogy megrendÃtett! Oly régen szeretni! Oly soká követni engem hű szemével! Annyira fölolvadni szerelmében, hogy még gondolataimat is magáéivá tette, csakhogy nekem megtessék! A ki erre képes volt, az nem lehet más, mint Å‘, kivel gondolatban eljegyeztem a lelkemet. Egyedül leltem otthon, a másik nem akart mutatkozni. Halvány volt és szomorú és épen oly rossz éjszakát tölthetett, mint én. Megjelenése úgy fájt, hogy majdnem szótlan lettem. Nem is mertem kérdezni, hogy mi történt vele, hogy ennyire megváltozott tegnap óta. Végre megszólalt magától, félénken, majdnem reszketve. Mondjam meg, milyennek képzeltem annak idején Carmelát, s mily képet csináltam magamnak jellemérÅ‘l. Rajzoljam le neki akkori lelkiállapotomat, Å‘szintén leplezzem le, hogy mit éreztem, akár szerelem lett légyen, akárcsak kiváncsiság, vagy még rosszabb valami? Szavai oly egyszerűek voltak, oly kérÅ‘ volt tekintete, hogy egyszerre, mintegy meztelenül láttam elÅ‘tte szÃvemet s mint egy vÃzbefuló egy szalmaszál igazságot kerestem, hogy abba kapaszkodjam. Hiába. A nagy hazugság ott állt elÅ‘ttem; tiszta volt, hogy Spadaro Carmela iránt semmi mást, de semmit sem éreztem, mint a kóborló ember banális kiváncsiságát. Egy név, egy legenda felgyujtott, mint egy szalmaköteget, mely után hamu is alig marad. És ezt most megmondjam neki? gondolám. Hisz az igazat akarja tudni. Megmondtam; tehettem, mert a mit mondottam, az nem neki szólt, a szépnek, élÅ‘nek, jelenvalónak, hanem az üres légalkatnak, mely csak saját henye agyvelÅ‘mnek szülötte volt. A vallomás nem Å‘t alázhatta meg, csak magamat. Elmondtam ezt neki, nyiltan, gyengéden megfogva kezét. Éreztem, hogy keze reszketett s csakhamar vissza is vonta. Ez nem illett megszokott lényéhez, de illett érzelmeimhez s majdnem jól esett. – Kedves szép gyermek, – mondám, – Carmela meghalt, a rémkép szétfoszlott, a bálvány a földön hever – ne tegyen több kérdést utána, ha nem akar bántani és sérteni. Egy nÅ‘ áll elÅ‘ttem, a kit Carmelának hÃvnak vagy sem, de kinek amaz együgyű diákképzelgéshez semmi köze nincs; a kiben minden becses, minden vonzó, minden fontos reám nézve, csak egy nem: neve és származása. Ãgy nézzünk egymás szemébe, Ãgy szóljanak lelkeink egymáshoz, azon borús ködfátyol nélkül, melyet ama név közénk bocsát, tréfa, gúny és czélzás nélkül, mint két ember szokott, a ki elÅ‘ször találkozik életében s egymás hÃrét sem hallotta. Úgy legyen? Az igazságban különös ékesszólás van. Szavaim mélyen hatolhattak szivébe. Láttam, hogy szép keble a fodros ruha habja alatt halkan hullámzani kezd, hogy komoly, fenséges arczát csodálkozva, ámulva, aztán mintegy megdicsőülve fordÃtja felém. Kezével, melyet elÅ‘bb visszavont, bensÅ‘séggel, melegen megszorÃtotta az enyimet. – Úgy legyen! – mondá s megint elfordult. Azt hiszem, egy könnyet rejtett el elÅ‘lem. És e perczben tisztában voltam, hogy Å‘ az, a kit annyi ideig kerestem. – Úgy fogom hÃvni, a hogy maga akarja, – mondám, elcsodálkozva, hogy mily halkan beszélek. – Carmelának nevezzem? – Nevezzen – Mélának, – viszonzá még halkabban. Megcsókoltam finom kezét és gyöngéden kérdezém, hogy mi történt vele tegnap és ma közt, hogy oly egészen másnak találom? Hogy remélem, nem esett baja? – Semmi bajom, herczeg, – mondá s mintegy kérdÅ‘leg nézett szemembe. – Csak elgondolkoztam azokon, a miket tegnap beszéltem és – és – elszégyeltem magamat. E szavakat kimondva, a támlásszékbe vetette magát, tenyereit arczára csapta és keserves zokogásra fakadt. Nem tudom, meddig néztem Å‘t némán, meghatottan, meddig álltam ott mozdulatlan és tehetetlen, meddig voltam rémült tanúja e szilaj, forró fájdalomnak, a milyent csak egy ostorozott test vonaglásai, egy meggyötört angyal sóhajai bÃrnak kifejezni. Mindent megértettem, s el voltam telve bánattal és csodálattal. Ez oly nÅ‘ vezeklése volt, a ki elég tiszta arra, hogy bukottnak nézze magát, mert szavával vétkezett. De hát Ãgy volt-e? Nem túlságos bűnbánat ez egy szóval ejtett bűn miatt? Nem kellett valami nagyobbnak, valami tettleges botlásnak lappangni alatta? Halkan megszólÃtottam s szeliden lebontottam kezeit könnyben úszó arczáiról. Mint a sÃró gyermeknek, megsimogattam puha haját, mÃg búbánata apadni kezdett. – Igaza van, barátom, – mondá végre, – gyermek vagyok s a szerint kell velem bánnia. Ãœljön le és hallgasson meg. Azt akarom, hogy ne higyjen egy szót sem abból, a mit tegnap beszéltem. Elérem-e? Képes leszek-e, s ön – képes lesz-e eltörölni annak minden nyomát? Åszintén, igazán! Mondja, képes lesz-e? – Én mindent hiszek, a mit ön mond, a hogyan és a mikor mondja. Tegnap is hittem önnek, ma is hiszek. A szÃnlelés nem az ön kenyere. – Igaza van, – mondá méla mosolygással, – de tegnap kivétel történt. Ön hitt nekem, jól éreztem. Nem is volt puszta szÃnlelés. Hiszen, Istenem, én nem is tudok hazudni. De mégis hazugság volt – hazugság, mert oly dolgokról beszéltem, a melyeket nem ismertem – helyesebben: a melyeket nem ismerek. _Ezt_ elhiheti. Kérem, ezt az _egyet_ higyje el. A szerelemrÅ‘l úgy beszéltem önnek, a hogy a kegyeskedÅ‘ az égi lényrÅ‘l beszél, a kit sohasem látott. Csak az éj sötétében jutott eszembe, hogy ön szavaim után hihetné, hogy a szerint _éltem_, a hogy beszélek. Ez nem igaz. Az örök szerelemre mondom, _nem igaz!_ Soha férfit nem szerettem – ez elÅ‘tt. Cselekedhetném úgy, a hogy szólottam – de nem tettem. Elhiszi? El! Köszönöm! Köszönöm! – Most pedig – az ég szerelmére – hagyjon el! KönyörgÅ‘ tekintetének engednem kellett. HelyérÅ‘l felszökve, összekulcsolt kezeivel az ajtó felé mutatott. Hallgatagon ott hagytam a szobát, noha minden Ãzem marasztalt, és a nélkül, hogy tudtam volna miként, az erdei kanyarodón találtam magamat – hazamenÅ‘ben. Hangos nevetés zavart föl merengésembÅ‘l. A _másik_ állott elÅ‘ttem. Széles karimájú parasztos szalmakalapja elragadóan furcsa keretül szolgált a kedves arcznak. Csókolni való volt, s hogy ezt neki meg nem mondtam, az legjobban bizonyÃtotta, hogy mily hatást tett rám Carmela. Komoly hangon kértem, engedje meg, hogy egy darabig elkisérhessem. Mély bókkal felelte, hogy ez neki nagy megtiszteltetés; s hogy tudom-e már végre, melyik az _igazi?_ Tudom, mondám, s megkértem, mondjon el mindent, a mit barátnÅ‘je felÅ‘l még tud. Erre már komolyabban nézett; elfogadta karomat s fölszólÃtott, hogy csak kérdezgessek, Å‘ majd megfelel, a mennyire csak lehet. MindenelÅ‘tt azt kivántam tudni, hogy Spadaro Carmela honnan ismer engem? – Nem ismertem be, – felelé a Kék sajátságos mosolylyal, – hogy az én barátném az ön Carmelája. De tegyük föl, hogy Å‘ az, akkor igen jól el tudom képzelni, hogy önt ismerheti. A herczeg úr ott lakott az Å‘ házukban. Hogy ön nem láthatta Å‘t, abból korán sem következik, hogy Å‘ önt ne látta légyen. Gyermek volt s a gyermek kiváncsi. Talán – nem mondom, hogy Ãgy volt-e, de Ãgy lehetett – talán a padlás-szobából, a hová atyja Å‘t eldugta, ki-kitekintgetett a veszélyes emberre, talán mindenféle gondolatra jutott unalmas számüzetésében… Talán nemcsak az ön külsÅ‘ megjelenése – mely iránt fogadja teljes elismerésemet – hanem elÅ‘kelÅ‘ rangja is foglalkoztatta lányias képzelÅ‘dését… Homályosan emlékszem, hogy egy vén asszony kártyából azt jövendölte neki, hogy egy Principe felesége lesz. Herczeg, szép ember, incognitó, jövendölés: kÅ‘bÅ‘l kellene annak a lánynak lenni, a ki ezek iránt érzéketlen maradna. A kék szemű ezen szavaknál ismét csintalanul nézett, mintha kifigurázna; de azért megmaradt a benyomásom, hogy Carmela szerelmi vallomását hallom – másodkézbÅ‘l. Minden derengeni és világosodni kezdett elÅ‘ttem. A lány már Capriban érdeklÅ‘dött irántam s Oszkár annyival inkább féltette terveimtÅ‘l. Most, hogy megjavultnak talált, maga ejtette módját, hogy Carmela közelébe férjek. Oszkár most mint egy Mágusz állt elÅ‘ttem. Majd hogy kalapot nem emeltem, midÅ‘n a kedves kék szeműhez lehetÅ‘leg könnyed és elfogulatlan hangon azt a kérdést intéztem, hogy hát Partos Oszkár mije Carmelának? – _Mindene_, – mondá a kicsi ünnepélyesen; – de önnek mégsem áll útjában. Ezzel ott hagyott s ismét homályban maradtam. Csak az világos elÅ‘ttem, hogy Oszkár tanácsa és segÃtsége nélkül a tömkelegben tovább nem haladhatok. Azért Ãrtam neki – s holnap reggel kezében lehet a levél – holnapután itt lehet Å‘ maga… Mily új érzés; inkább izgatottság, mint öröm, több borzongás, mint vágy. De ez érthetÅ‘. Nem kaland elÅ‘tt állok – vÅ‘legénynek érzem magamat – vakon belenyúlni a jövÅ‘ titkába, – e szép rejtélyt feleségül venni – hogy ne lenne szédÃtÅ‘ érzés? E papiron, mely Å‘szinteséget követel, nem is merem boldogságnak nevezni, a mit most érzek. Mégis ezt az elfogult félelmet nem adnám a gyönyör minden viharos rázkódásaiért, melyeken keresztül mentem. Egy Magdolna, ki tisztának találná magát – csak Å‘ érezhetne olyant, mint most én, midÅ‘n egy érzelem szűziességét fedezem föl magamban. Tudja Isten, azt hiszem, nem is úgy szeretek, mint férfiú, hanem azzal a felsÅ‘ óhajtással, melylyel e leány gondol az ismeretlenre; mintha – menyasszony volnék… Szeretném látni Å‘t, – mindjárt, ez új, szokatlan érzés világában – Å‘t, ki enyém, s kit mégsem akarnék magamévá tenni imádság, gyónás, eskü nélkül. Borzalmas szép lehet, ezt a holdvilágos tavaszi éjt ablaka alatt tölteni és közelvalóságát érezni. Nem birok ellenállani. – Megyek! – Ãprilis 2. 5 óra reggel. – – – Ãldalak Carméla! Imádkozom hozzád, édes, magasztos bűntársam! – – – Meg kellene halnom. Boldogabb embert még nem temettek a földbe. Van hát odaadás, mely szentebb minden lemondásnál. Van boldogság, mely imádkozni tanÃt, hogy: köszönöm, teremtÅ‘m, hogy létrehoztál! Carmela _nÅ‘m_. Annak tekintem, bármi történjék. Háza elÅ‘tt találtam Å‘t, épen mintha összebeszéltünk volna, hogy éjjel találkozunk. Hallgatagon, megbeszélés nélkül jöttünk le a tenger szélére. Egy gazdátlan csónakba szálltunk. A teli hold világÃtott az esküvÅ‘höz, a derengÅ‘ oczeán, a távoli hegyek voltak tanúink. NÅ‘m, nem kedvesem. Å az elsÅ‘, az egyetlen, a kit nem nézek bukottnak, mert enyém lett. Ily odaadón, ily önfeledten, ily kéretlen, egyszerűn, óhajtás és megbánás nélkül még asszony nem szeretett senkit… Enyém, bármi történjék. Oszkárt türelmetlenül várom. Szükségem nincs rája, de diadallal állhatok eléje, mert igazam lett. Sejtelmem jósszerű volt. Carmela az lett, a minek képzeltem: megváltóm. A nap jelentkezik. Csaknem fáj a hajnal. Hát ha fordulatot hoz? Ez éjszaka bár örökké tartana. De holnap is lesz éjszaka… – Ãpril 2-dikán, este. Ott voltam; Carmela nem volt látható. A hölgyek Fiuméba rándultak. Különös. A cselédség nem tudja, mikor jönnek meg. Furcsa. Nyugtalan vagyok s úgy érzem, hogy utánuk kellett volna mennem. Mégis itt ülök és mélázom. Minek is sietnék. Oszkár eljön s nélküle úgy sem teszek döntÅ‘ lépést. Miért nem? Nem elég erÅ‘s-e érzésem arra, hogy a maga törvénye legyen? Mit mondhat Å‘ olyant, a mi elhatározásomat gyengÃthetné vagy megszilárdÃthatná? Elhatározásomat! Hát el vagyok csakugyan határozva? Carmela nem kivánt elhatározást. De úgy érzem, hogy nem láthatom Å‘t viszont máskép, mint e szóval: Légy nÅ‘m! S hát kell-e, hogy viszont lássam?… … MinÅ‘ gondolatok ezek!… Utálat!… … Az utálat nem dönt. Meg kell magamat ismernem. Ha azon gondolatnál, hogy Å‘ mindörökre az enyém lesz, egyebet érezhetek a legmélyebb boldogságnál, akkor Å‘t csak boldogtalanná tehetném… S ha egyáltalán lehetséges volna, hogy valaha ráunjak, akkor jobb lenne és férfiasabb, az elsÅ‘ ölelés után megfutamodni, mint bevárni – az utolsót. Futás. Gyáva szó. De bizony futás lenne – még pedig rögtöni. Szökés – Oszkár elÅ‘l. Szemébe bÃrnám-e mondani, hogy mégis neki volt igaza? De hát akarok-e én futni? Nem vágyódom-e e nÅ‘ után? Nem szeretem-e Å‘t? Vágyódom utána, szeretem Å‘t, nem féltem, hogy értékébÅ‘l valaha veszÃtsen. De féltem magamat… Azt hiszem, akkor szeretném Å‘t _örökké_, ha többé nem látnám soha. MinÅ‘ pokoli kétségekkel gyötrÅ‘döm? Sohsem ingadoztam, mikor szakÃtani kellett. Csak akkor volnék ingadozó, mikor kötni kell magamat? Megváltozott a jellemem? Nem. SzÃvemben nincs habozás – csak a fejemben. A megrögzött szokás, mely utolsót vonaglik. Mindegy – e napom meg van keserÃtve. Mért kellett elmennie? Ha most elém jönne, váratlanul, egész szépségével és szerelmével – egy pillanat alatt tisztában volnék… – Portenstein Carmela – … illik ez Ãgy?… XIII. (Kiderül.) A herczeget félbeszakÃtották. Táviratot hoztak: Oszkár jelentette, hogy reggelre itt lesz. Erik herczeg nem tudott hova lenni ámulatában, haragjában. Megtiltja, hogy Carmelát lássa! Fegyvert hoz! Ez már sok volt a protectióból. Világos, Oszkár jogot tart e nÅ‘re. De minÅ‘ jogot? Nem lehetett a férje – a herczeg meg volt gyÅ‘zÅ‘dve, hogy nem… Föl kellett e rejtélyt derÃtenie. Partos csak másnap érkezhetett. A herczeg el volt tökélve, hogy nem várja meg, hanem még az nap menekül Carmelával. Most már nem ismert habozást és kétséget. Most már tudta, hogy szereti és hogy nem hagyja. Fölsietett a Torlics-lakba. A «másik» fogadta. Kivánságára, hogy Mélával szeretne szólni, azt a különös választ nyerte, hogy rosszul van és _senkit_ sem fogadhat. Hiába volt minden kérlelés. A kis kék szemű komolyabban nézett, mint máskor, s nyomatékkal kérte, hogy álljon el kivánságától. A herczeg erre csak azt kérte, hogy néhány sort Ãrhasson s várhasson a feleletre. Hamarosan megÃrta, a mi mondani valója volt, a borÃtékba beletette Oszkár táviratát is és várakozott. TÃz percz mulva kijött a kék szemű s egy kis papirt adott neki; csak annyi állott rajta: – Nem láthatom. Holnap hÃrt kap tÅ‘lem. – Dúlt szemmel nézett Erik a szép asszonyra. Ez nem tudott magyarázatot. Csak annyit mondott szomorúan: – Nagyon megbánthatta Mélát. Sokat sÃr. – Aztán jó’szakát kivánt. Mennie kellett. Å sem töltött sokkal jobb éjt, mint Partos Oszkár. – – Reggeli kilencz órakor szemben állott egymással a két férfiú. – Partos úr, – mondá a herczeg, magát feszesen meghajtva, megkaptam az ön táviratát. – Szabad-e mindenekelÅ‘tt kérdeznem, milyen jogon meri megtiltani, hogy az illetÅ‘ hölgyet láthassam? Partosnak erÅ‘feszÃtésbe került a szólás. A gúnyt nagyon is arczátlannak találta. Véresre harapta nyelvét, mielÅ‘tt rekedt halksággal mondá: – Herczegségednek tréfálni méltóztatik. Spadaro Carmela az én nÅ‘m. A herczeg szeme villámlott. – Ãruló! – kiáltá. Aztán elcsodálkozva nézett Oszkárra. – De nem lehet. Nem igaz… S ha úgy volna is, akkor alapos kifogásom alá esnék e házasság. – S mi lenne e kifogás! – Az, hogy – nehéz ezt elmondani… Az, – hogy e házasság – – érvénytelen. Most már Oszkáron volt a sor csodálkozni. – Nem értem herczegségedet, – mondá. – Nem hittem volna, hogy az elégtétel elÅ‘l, melylyel nekem tartozik, ily feleseléssel akarjon kibujni. Végezzünk. Kérdezze meg jelenlétemben magától e nÅ‘tÅ‘l, hogy kinek a nevét viseli – illetÅ‘leg viselte. – Je ne demande pas mieux, – felelé a herczeg. – Menjünk el hozzá azonnal. A két úr szótlanul ment le a fogadó lépcsÅ‘jén s egymás mellett haladtak föl a Torlics-nyaraló felé. Partosnak összefacsaradott a szÃve, mikor meggondolta, hogy a herczeg vezeti Å‘t, hogy Å‘ maga nem tudja az utat azon házhoz, hol a neje lakik… Szó nélkül haladtak egymás mellett, egyenlÅ‘ nyugodt lépéssel, dobogó szÃvvel. MidÅ‘n a nyaralóhoz értek, élénk sürgést-forgást láttak a ház körül. Egy kocsi állott a kapu elÅ‘tt; a kertész a cselédekkel málhát rakatott föl a bakra. – Óh! Itt van! – kiáltott föl Partos, a kapufélfához kapaszkodva. Felesége e perczben jött ki a küszöbre, útra öltözve, rövidke fátyollal kalapján. Mindez, az üde reggeli levegÅ‘vel elragadó széppé tette a kedves nÅ‘t. Oszkárt felismerve, nagyot sikoltott örömében. – Oszkár! Hála Istennek! – S oda sietett keblére. Oszkárt e hang megremegeté az örömtÅ‘l; mégis félretolta karjával a szép asszonyt és a bámuló herczeghez fordult: – Herczegséged még szükségesnek látja a kérdezÅ‘sködést? – Nem értem, uram. E hölgy – – Az én nÅ‘m. – Akkor csak szerencsét kivánhatok. De Å‘ nem Spadaro Carmela. – Igenis az. Inkább az, mint Partosné. Szóljon maga, asszonyom! Carmela nagyot kaczagott. Visszaveté fátylát, hogy még jobban nevethessen férje ura szeme közé. – Nem tagadhatom, – mondá mély bókkal a herczeg felé, – hogy én vagyok Spadaro Carmela. De én ezen udvarias gavallér Carmelája vagyok, a ki épen most lökött el magától. Van azonban másik Carmela is, a ki, úgy látszik, a herczegséged Carmelája. Fájdalom – nincs többé jelen. Ma éjjel szökött el mellÅ‘lem, nem hagyva hátra mást, mint számomra öt szót és herczegséged számára egy levelet, melyet most akartam arra menet a fogadóba felküldeni. Égek a vágytól, megtudni, hogy miért tünt el oly hirtelen. Nekem csak ezt Ãrta: – Isten hozzád. El kell mennem. – De tán bemehetnénk a házba? Szabad a karját kérnem, tanár úr? De ne taszigáljon ám! Oszkár félénken és bámulattal nézett kis feleségére. Ugy találta, hogy nagyot változott az asszony; de még nagyobb változást önmagában fedezett föl. Tudta, hogy nagyot vétett neje ellen s mégis a helyett, hogy restelné, boldog volt. Gépiesen nyujtotta karját. Azt sem tudta, hogyan érkeztek a szalonba s pár percz mulva oly helyzetben látta magát, a milyenben sohasem volt életében: ott térdelt a gyönyörű teremtés elÅ‘tt, szép kezeit csókolgatta és mint a megvert gyermek, sÃrt: – Óh, lelkem, Carmela – mennyit szenvedtem! Carmela pedig oly végtelen boldognak érezte magát protectori állásában: hogy Å‘ fent ül, a férje meg térdel, hogy Å‘ bolondozott, s a férje kér bocsánatot – mindez oly új és mulatságos volt, hogy könnyei közt is nevetett. – Óh te szegény, szegény bűnös! – És kedvére csókolgatta Partos égÅ‘ homlokát. A herczeg ezalatt a verandára ment és fojtott lélekzettel olvasta az eltünt nÅ‘ bucsúszavait. Sokáig olvasta, nedves pillákkal: pedig nem is lehetett oly hosszú az a levél, hogy oly soká kelljen olvasnia. Végre kihÃvta magához Oszkárt. – Å nagysága, – mondá Carmela felé némi zavarral, – meg fog bocsátani, hogy… – Jól van, jól, – felelé az asszonyka. – Nem hittem volna, hogy herczegséged csakugyan megszomorÃtja azokat, a kik jó szÃvvel vannak hozzá. Ön az oka, hogy kedves barátnénk elmenekült. Nem tudom, mivel bántotta meg. De nagy dolog lehetett. Tegye jóvá, mert szeretném herczegségedet szeretni. Ezzel félre vonult. A herczeg odaadta Partosnak a levelet. – Remélem, – mondá izgatott hangon, – hogy most ismét jó barátok lehetünk. Több megbocsátani valóm van, mint neked, fiatal ember. Capriban megóvtál egy betöréstÅ‘l – de csak azért, hogy magad lophass… Ne szabódjál, ne méltatlankodjál, nem – adok ezekre semmit s te sem vagy jobb a Deákné vásznánál. De a dolog rosszabbra is fordulhatott volna. Ha a te feleségedbe találok bolondulni – pedig ördöngös nÅ‘ s egészen arra való – akkor egyikünk ma nagyon boldogtalan lenne, sÅ‘t valószinűleg mindhárman. A végzet okosabb volt. Boldog vagy – de az én boldogságom is a te kezedben van. Mondd meg tisztára, _ki az a leány, ki ezt a levelet Ãrta?_ Hol kell Å‘t keresnem? Tudnod kell róla, mert megérkezésed hÃrére szökött meg és te rád hivatkozik. Olvasd! A levél Ãgy szólt: «Isten hozzád, Erik, te régi vágyam, kései szerelmem, egyetlen álmom, egyetlen valóságom! Megérkezik az az ember, a kitÅ‘l meg fogod tudni, hogy nem vagyok érdemes birtokodra: neki elhiheted. De _nekem_ is higyj, mikor azt mondom, hogy megérdemeltem a rövid boldogságot, melyet tÅ‘led nyertem. Évekkel ezelÅ‘tt bele akartam tolakodni életedbe – nyomorult, nÅ‘höz nem illÅ‘ módon. _Ezt_ a vétkemet bocsásd meg a _másik_ kedveért, a mely a _nÅ‘_ vétke volt. BebizonyÃtottam, hogy van szivem. De e másik vétkem, melylyel az elsÅ‘t jóvá tettem, egyszersmind száműz mellÅ‘led – futnom kell, mert hiányzik bennem a gyalázat bátorsága. Futok, mert rossz vagyok arra, hogy feleséged, de nem vagyok elég rossz arra, hogy csak kedvesed legyek. Óh mért nem maradtam jobb, vagy mért nem lettem rosszabb! Nem tudlak kiérdemelni! A nÅ‘, kit karjaidba zártál, ha úgy élt is mint egy Diána, de úgy gondolkozott, mint egy BacchansnÅ‘. Gazdagság, becsvágy, tétlenség és zabolátlan képzelet – szövetkezve oly olvasmánynyal, mely a valóság örve alatt eltörölné az erkölcs nemességét – mindez megmérgezé eszmevilágát, letarolta szemérmetességét – s Ãgy eszével vétkezett, a nélkül, hogy a bűnt ismerte volna. Partos megmondhatja, mennyire meg volt Å‘ rémülve a nÅ‘i természet torzképe által, melyet bennem fölfedezett. De Å‘ nem tudja, mi volt a fÅ‘oka e fásultságnak; nem sejti, hogy szerencsétlen voltam, mert a magam becsülését elvesztettem oly botlás által, melyet _veled_ szemben követtem el. Å megmondhatja, hogy az a nÅ‘, ki olyanokat beszélt és cselekedett, mint én, nem lehet a te nÅ‘d. De azt nem tudja Å‘, hogy oly nÅ‘, ki mindezeket még azzal tetézi, hogy a szeretett férfiút csellel magához vonja, azért még nem elég silány arra, hogy becsülés nélküli szerelemben boldogságot találjon. Megaláztam magamat, jó Erik, hogy fölemelkedjem. S Ãme, nem lelek magamban erÅ‘t az emelkedésre. A szemérem, melyet holtnak hittem, akkor ébred föl bennem, mikor el akarom temetni. Rémült tekintettel néz rám, mint a kÃsértet és fülembe súgja: Még élek! Ne temesd el az élÅ‘t! – S ez űz el mellÅ‘led! Ne kövess! Ãldjon meg a sors! Kövesd férfiasságod fényes csillagát! Légy boldog! Légy nyugodt! Ugy emlékezzél rám, hogy általad nem rosszabbá, csak jobbá lettem. Isten veled! Isten veled! _Mela_.» Oszkár fejcsóválva adta vissza a levelet. – Mindig ilyennek Ãtéltem, – mondá, – mégsem tudok kiokosodni belÅ‘le. A festÅ‘ bámulattal vette észre az aggódó tekintetet, melylyel a herczeg szeme rajta csüggött. – Ki az a nÅ‘? – ismétlé… – Szeretted? Partos meg nem állta, hogy ne mosolyogjon. – Féltékeny! A herczeg! Ez új dolog. Nem. Nem szerettem, sem Å‘ engem. Hogy a _botlás_ alatt mit ért, arról semmi képzetem… de hiszen azt mondja, hogy a herczeggel szemben követte el. A legrosszabb, a mit róla tudok, az, hogy frivol beszédekben leledzett és a szerelemrÅ‘l furcsa fogalmai voltak – körülbelül olyanok, mint herczegségednek. De különös is az, Erik herczeg. ElÅ‘ször találja meg herczegséged egész tökélyben, a mit keres; egy ragyogó szép nÅ‘t, a ki szereti, de nem akarja lekötni, sÅ‘t maga szántából valósÃtja meg a «soha többé!» elméletét – és herczegséged ezzel sincs megelégedve. Azt hinném, hagyná menni ez üstököst a maga pályáján. Vagy komolyan menekülni kiván, akkor hasztalan üldözné! vagy csak szÃnleli a futást, akkor visszajön magától. A herczeg az asztalra csapott az öklével, hogy indulatán könnyÃtsen. – Ember! Hát nem értesz? Szeretem Å‘t! Meg kell Å‘t találnom. Meg fogom találni. De az a botlás! Miféle botlásról beszél? Oszkár gondolkozott. – Talán házasságát érti, – mondá kételkedve. – Házasságát! – kiáltá a herczeg. – Hát csakugyan férjes nÅ‘! – Nem tudom, miért nem bÃr herczegséged e gondolathoz hozzá szokni. Férjnél volt. Önt szeretve, egy majdnem gyámoltalan aggastyánnak, Montelione herczegnek, karjai közé vetette magát, csakhogy herczegnÅ‘ legyen; mert annyit tudok, hogy nem aristokrata vérbÅ‘l való; valami dúsgazdag német gyárosnak a leánya. A herczeg újra bele nézett a levélbe. Apró lidérczek czikáztak emlékezetében. Minél jobban nézte az Ãrást, annál ismerÅ‘sbnek tetszett elÅ‘tte. Végül az aláÃráson akadt meg a szeme. Mela! Most is folytatja az alakoskodást? Igazán Carmelának hÃvták-e Å‘t is? – Partos e kérdésre azt felelte, hogy Mela csak megrövidÃtése a _Melitta_ névnek, s hogy látott névjegyet, melyen Montelione herczegnÅ‘ egyszerűen Montelione Melának nevezte magát. A Melitta névre a herczeg homlokára csapott. Å az! Wuertz Melitta! mondá mosolyogva. A _másik!_… A verandára sietett, mintha ki kellene integetnie a tengerre, hogy visszahÃvja a szökevényt. Merengve dűlt a hintaszékbe, a melyen Melitta ülni szokott. Lelkében, mint viharos éjjel, nagy hullámokat vetett a visszaemlékezés. Ott látta magát berlini szobájában, élete legborúsabb óráján: elÅ‘tte a becstelenség, mögötte a meghunyászkodás, kezében a töltött pisztoly, melytÅ‘l egy perczig a lét ostoba rébuszának együgyű megoldását várta. Aztán látta a visszatérÅ‘ ügynököt, a hogy párolgott az izgatottságtól – és látta a hideg, számÃtó bankárleány alakját, a ki apja halottas ágya mellÅ‘l pénzutalványt küld neki, egy jól fogalmazott, okosan gondolt levélke kiséretében. S most – az volt az a hÅ‘keblű lény, Å‘, a forró, odaadó, önmegtagadó, jóságos, szégyenkezÅ‘ szökevény! SzÃve egyszerre tágult és elszorult valami fájó melegségtÅ‘l. Részvét fogta el, fájdalmas könyörület e nagy, e nyugtalan és mégis oly állhatatos szerelem iránt. És büszke is volt rá, hogy Ãgy meg volt szeretve… S most égett a vágytól, megjutalmazni és viszonozni e szerelmet, boldogÃtani és megnyugasztani azt az izzó, gyötrÅ‘dÅ‘ asszonyszÃvet s mint édes vánkoson rajta pihentetni meg jövendÅ‘ életét… Honvágyat érzett utána és végre megnyÃlott elÅ‘tte a legédesb szerelem titka: az a szerelem, mely isteni is meg emberi, az a szerelem, melylyel _boldogÃtunk_… Boldogan, majdnem derülten tért vissza Partoshoz, hogy többet tudjon meg Melittáról és eddigi életérÅ‘l. Partos nem igen tudott újat mondani, kivéve azt, hogy a Montelione-parkban is közel voltak egymáshoz. Erik ebben új bizonyságát látta azon végzetszerű hűségnek, melylyel ez asszony lelke folyton körülte lebegett. Carmela, kit Oszkár segÃtségül hÃvott, már többet tudott mondani. Å ismerte a Melitta történetét és kárörvendve leplezte le a cselt is, melyet a két asszony idejövet kiforralt, de melyet Å‘, Carmela, a maga feje szerint módosÃtott a kivitelben. A herczegnÅ‘ ugyanis nem akart eleinte egyebet, mint alkalmat arra, hogy Portensteint lássa és vele megismerkedjék; Melitta maga a társalgóné álarcza alá akart rejtÅ‘zni. Hogy Å‘ is Carmela legyen, nem jutott eszébe. – Ez az én eszmém volt, – mondá büszkén Carmela és nagy fölénynyel mosolygott az ura felé. – De tegnap óta, – folytatá, – Melittának nyilván komoly oka volt megbánni a tréfát. Fiuméba bizonyosan már szökés szándékával ment, mert ott meglátogatott egy Florio-féle gÅ‘zöst, mely Genuába készült s melynek ma reggel kellett indulnia. Aztán haza jöttünk, s leszállás közben valami parancsot adott a kocsisnak. Éjszaka illant el és most kétségkÃvül úton van Corfú felé s onnét haza megy Palermóba… – – Másnap Portenstein herczeg is elindult Sicilia felé… * Partos tanár úr szép nejével már jó ideje elhagyták währingi magányukat és Bécs kellÅ‘ közepében laknak, vÃgan lubiczkolva a bécsi vÃg élet árjában. Carmela asszony nagyban aratja a hódÃtásokat, de csak egy udvarlójára büszke, olyanra, a kit minden nap újra akar meghódÃtani s ez az Å‘ férje. Mióta kis Erik fiuk született, a szép asszony még inkább szépül s a tanár úr néha furcsa komolysággal kérdi, hogy mi vége lesz már ennek? De a szép asszony még komolyabban felel, hogy a tanár úr nyugodt lehet, mert Å‘ bizony megöregszik, mire csak félig is oly szép lesz, mint Portenstein herczegnÅ‘. A herczeg levelei Palermóból oly boldog békét tükröznek vissza, hogy Oszkár mosolyogni kénytelen rajtuk. De azért nagyon jól esnek neki. A jámbor hazugság jó véget ért. Hanem Partos sohasem felejté el azt a vasúton töltött végtelen éjszakát s megfogadta magában, hogy a gondviselést ezután a sorsra bÃzza, vagyis a jó Istenre, a kinek megvan az ilyenhez való bölcsesége, meg – némi gyakorlata is. KIS MURÃNYVÃR Diáktörténet (1866) A leány szÃve néha olyan, mint az erdÅ‘ség sürűjébe rejtett sziklavár. Azt hinnéd, könnyen behatsz a berek szentélyébe, ha játszva konyÃtod félre az ellenszegülÅ‘ bokrokat: de egyszerre ott állasz merev falak tövében s képzelni sem mered, hogy valaha megszálljad. De ha van szÃved akarni, nem szabad elveszteni bátorságodat. Ãme a titok! Mindegyikébe a sziklaváraknak, bármi jól legyen is megÅ‘rizve, egy titkos, kicsiny _hátsó_ ajtó vezet, ezt kell fölfedezned; ha kopogtatsz – de halkan ám! – örömest fog elÅ‘tted kitárulni és bevonul a titokteljes szerelem, halkan, csendesen, észrevétlenül… I. (Emma.) Emma oly név, mely a b…i egyetem hallgatói közt szájról-szájra jár. Emma a marczona öreg Brummer, az egyetemi portás csodabájú tizenhét éves leánya: az érdes sziklatönk oldalán nyilt kedves virág. Apja lánya Å‘, ugyanabból a merev anyagból készült; bájoló szobor, rideg érczszÃvvel a rideg érczkebelben. Mindazon deli ifjak közt, kik százával népesÃtik az egyetemi épület komor folyosóit, nem volt eddig csak egy is, a ki avval dicsekedhetik, hogy egyetlen nyájas sugarát fogta volna fel a sötét, fekete szemnek; egy sem, a ki csak félénk köszöntéssel is mert volna neki alkalmatlankodni. MidÅ‘n a kis Széchi Mária – úgy nevezé Å‘t az egyetemi polgárság magyar része – a portáslakból a folyosóra lépett, a Muzsák vakmerÅ‘ fiai egyszerre félénken léptek vissza és élÅ‘ sorfalat képeztek a leány elÅ‘tt. Ilyenkor pedig Å‘, sem jobbra, sem balra nem vetvén egy pillantást, oly nyugodtan és csendesen haladt át a rá leselkedÅ‘ szemek kereszttüzén, mintha csak kÃvüle senki sem lett volna jelen. Képzelhetni fájdalmát azon ifjú uraknak, kiknek mindegyike annyi hódÃtásról tudott beszélni, a hány gyÅ‘zelemrÅ‘l Napoleon öreg katonái. ÉrtetÅ‘dik, hogy a körülmények ilyen szerencsétlen állásánál fogva mindenki: a legmartialisabb körszakállú szintúgy, mint a legábrándosabb szÅ‘ke fürtű és csupasz állú fÅ‘, bűverejében való hitérÅ‘l lemondani kényszerült és hogy a kis Emma szivét bevehetetlen várnak tekintették, melyhez a hódÃtásnak gondolata sem férhet. Nem mintha nem lettek volna egyes vakmerÅ‘k, kik egy-egy félénk támadást mégis koczkáztattak. Az egyetem legifjabb polgári, kik átjutván az érettségi vizsgálat szűk kapuján, az «alma mater» emlÅ‘ibÅ‘l legelÅ‘ször csak a nagyvárosi arszlán büszke öntudatát szÃtták, ezek, mondom, sohasem hittek azon jelentés hűségében, mely a kis «Széchi Máriát» illetÅ‘leg közszájon forgott és gyakran határozták el, – nem tudom, a dÃj nagysága, vagy a gyÅ‘zelem dicsÅ‘sége által tüzelve – egy-egy merész rohamot intézni a kis Emma szÃve ellen. Kinálkozott is némi alkalom, a portás szép leányával érintkezésbe jönni. Emma mogorva atyjával osztozkodott az egyetemi hallgatókhoz érkezÅ‘ levelek kiadásának hivatalában. Ilyenkor egy-egy kiváló áhÃtattal odalehelt: «Jó estét»-tel, egy-egy különös czélzattal ejtett: «Nincs levelem»?-mel meg lehetne kisérteni a szerencsét. – De – különös! – nem volt példa rá, hogy az ilyen vakmerÅ‘ ugyanazon arczczal hagyta volna el a portás szobáját, a melylyel belépett volt. A jövet mindig kissé sápadt arcz, menet mindenkor gyanusan közeledék a karmazsin piroshoz, s a jövet «eget kérő» orr, menet mélyen lenyult az ajak fölé, rosszul palástolva azt a keserű vonást, mely ott a «lefÅ‘zést» hirdette. S e symptomákat az egyetemi ifjak már oly jól értették, mint a sok tengert látott hajós a tengeri betegséget. Hisz mindnyájan tapasztalásból ismerték a keserves állapotot s vigasztalás volt másokon látni, mit mások ismét rajtok nevettek. [Illustration: Sem jobbra, sem balra nem vetvén egy pillantást.] Ily módon már mindenki kikapta küzdelme dÃját: a karmazsin arczrózsát s a keserű mosolyra szemérmesen lenyuló orrt – s egyszerre csak elismert dolog lÅ‘n, hogy Emma kisasszony vagy épen nem nÅ‘, vagy ha az, akkor boszorkány, a ki hétköznap lányfÅ‘vel jár, de a szombati estéket a Gellérthegy titkos soiréein tölti, hová Brummer úrnak hires seprÅ‘jén szokott ellovagolni. Pedig ezzel nagyon igaztalanok voltak a jó fiúk a szép Emma – és nagyon elnézÅ‘k önmaguk iránt. Mindnyájan zajos hirtelenséggel kopogtattak volt a sziklavár nagy kapuján, nem vévén fáradságot arra, hogy a titkos hátsó ajtót kikémleljék. Pedig az Å‘ szivében is volt ily hátsó ajtó, mert Emma bizony csak nÅ‘ volt. II. (Andaffy Béla joghallgató úrnak helyben.) Az egyetemi templom tornyáról ledörmögé a rekedt óra a nyolczat. E dörmögés estenként hű visszhangra szokott lelni a portás lakában. Brummer úr szeretetreméltó szokásai közé tartozott, hogy a harang utolsó ütését jóÃzű morgással kisérte, mely Emmának jelül szolgált arra, hogy félre tegye kötését és elfoglalja az Ãróasztal mögötti helyet, mert Brummer úr a korcsmába készül. Ezt pár perczczel késÅ‘bb egy másik hangosabb dörmögés szokta követni, mely majd hogy emberi szóhoz nem hasonlÃtott és mely Emmára nézve azt jelenté, hogy: «Szervusz, bakot ne lÅ‘jj: a leveleket össze ne téveszd!» Végül zajosan csapta be maga után az ajtót s ez megint jel volt; mert ilyenkor rögtön megnyilt a konyhára vezetÅ‘ ajtó és besompolygott Zsuzsa, a vén szakácsné, gyertyavilággal, melyet szótlanul letett az asztalra. Szintoly némán húzódott aztán a szoba legsötétebb zugába s folytatta Emma kötését. Sajátságos csend volt az, mely e szoba szűk birodalmán souverain gyanánt uralkodott. Egy fiatal és egy öreg asszonyszemély, kiket az általános felfogás a fecsegés fonalának soha ki nem fáradó párkái gyanánt tekint, együtt van és hallgat. Még a légy is elült. Kerüli a nyugtalan ezt a csendes szobát: nyilván elunná magát. Egyszerre az öreg asszony fölegyenesedik összezsugorodott helyzetébÅ‘l. Emma mindig nyugalmas szemét az ajtó felé emeli. A folyosóról szokatlan zajos léptek hallatszanak s fölrepül az ajtó, még mielÅ‘tt a heves kopogtatásra «Szabad»-dal lehetett volna válaszolni. – Jó estét! Kérem levelemet. Emma csodálkozva és nem minden rosszalás nélkül tekint a türelmetlenkedÅ‘re, azután nyugodtan az elÅ‘tte fekvÅ‘ levelekre és kérdi: – CzÃme? – Andaffy Béla. – Nem jött ily czÃmű levél. – Lehetetlen! Óh, teljes lehetetlen. Emma könyvet vett elÅ‘ s azt az ifjú elé az asztalra téve, mondá: – A lajstrom. Az ifjú futó pillantást vetett a könyvön át a leányra, azután mohón nyelte a lajstromot. – Semmi! – szólt végre felindulással – semmi! De hisz ez nem lehet! Ebben tévedésnek kell lenni. Óh, kérem, az egekre kérem, nézzen utána a levelek közt. Talán mégis… De… bocsánat, visszaélek türelmével! Emma öntudatlan pillantást vetett a hirtelenkedÅ‘re. Nem volt egyéb, mint néma kinyilatkoztatása annak, hogy: «Uram, ön sokat késik itt és szokatlanul sokat beszél». E futó pillantásnál nem kerülheté el Emma szemét némi sajátság, mely Andaffy úr alakját feltünÅ‘vé tette. Hollófürtű, nagy izmos ifjú állt a leány elÅ‘tt, sürű szakálla után itélve, már huszonnyolcz éves lehetett, mÃg sajátságos kék szempárja gyermekdeden mosolygó sugárral látszott meghazudtolni az arcz komolyságát és érettségét. Ki csak szemeibÅ‘l itél, tizenhat éves fiúnak nézi. Az összbenyomás az volt, hogy bizony nem volt csúnya. Nagyon tévednénk, ha azt hinnÅ‘k, hogy e pillanatban a kis Emma fejében is ilyesmi fordult meg. Å csak épen megnézte volt a fiatal embert, s amúgy mellesleg emlékezetébe véste alakját. Többször jöhetett még levélért és akkor elkerülhette azt az alkalmatlan kérdezgetést neve után. – Visszaélek türelmével! – volt az ifjú utolsó szava. Emma ily udvariassági phrasisokra nem szokott felelni. Nem annyira a felizgatott ifjú megnyugtatása végett, mint azért, hogy minden további kérdezgetésnek elejét vegye, csak annyit mondott, hogy negyedóra mulva érkezik az esti posta. Az ifjú erre sem készült még visszavonulni. – Ah, – mondá hévvel, – köszönöm, kisasszony! Ez reményt nyujt. Hisz nem tart soká – bevárom. Erre sajátságos szünet állott be. Emma hallgatott, kimeritettnek látván a tárgyat; Andaffy pedig valamit várni látszott, de midÅ‘n e valami nem akart megtörténni, bizonyos elfogultsággal kalapja után nyult és kiment. Az utczára szolgáló ablakot nehéz cseppek verdesték; künn meglehetÅ‘s erÅ‘vel eredt meg az esÅ‘. De eszeágában sem volt a kegyetlen lánynak, hogy Andaffy urat a szobában várassa. Itt benn ismét a régi csend vette át uralmát. Csak az ajtó elÅ‘tt hallatszottak egyarányos léptek, ez ifjúéi, ki esÅ‘ és szél daczára ott várakozott. Emma akaratlan is hallgatózott e léptekre. – Fontos hirek lehetnek, – mormogá. Az öreg Zsuzsi bámulatában elejtette kötését. Megesett az a hallatlanság, hogy Emma magával beszélt! Újból léptek, a levélhordó volt. Jól ismerte a ház rendjét, csak fejbólintással köszöntött, aztán az asztalra tette a leveleket s a könyvecskét, melyben az átvételt nyugtázni kellett. Szokása ellenére ma Emma elmulasztá azt, mi máskor elsÅ‘ teendÅ‘je volt. Nem számlálta meg a leveleket s a levélhordót várakoztatta. – Itt van! – szóla egyszerre. – Ah, gyönyörű illat! – És gyönyörködve hajolt le egy csinos, halavány-rózsaszÃn borÃtékú levélkére, melyre finom, árnytalan betűkkel volt Ãrva: «Andaffy Béla joghallgató úrnak helyben». A pecsét helyét egy kicsi, ékes jegy foglalá el, melyen grófi korona alatt «E» betű volt látható. A borÃték oly finom, átlátszó papirból volt, mintha igazán gyengéd rózsalevelekbÅ‘l készült volna. Szerfölötti megerÅ‘ltetés nélkül lehetett volna kibetűzni a levél tartalmát. A levélhordó még folyton várakozott. Emma kezében tartva a levelet, az ajtóra nézett; de az ifjú nem jött még; nyilván a levélhordó távozását várta. Végre minden rendben volt. A postás átvette könyvecskéjét és távozott. Ugyanazon pillanatban lépett be Andaffy úr. – Nos? – Itt van. – Hála Istennek, – szólt az ifjú a legnagyobb elragadtatás hangján és a levelet kiragadva a leány kezébÅ‘l, ajkaihoz vitte. Azután rögtön mintegy föleszmélve némi elfogultsággal tekintett a portás lányára, kilesni elhamarkodása hatását s készen valamely ártatlan körülménynyel magyarázni szerfölötti örömét. De Andaffy úr csalódott. Emma nyilván nem vett észre semmit, legszorgosabban el lévén foglalva a levelek rendezésével. Ez láthatóan megnyugtatá az ifjút. A legnagyobb higgadtsággal tette tárczájába az áhÃtott levelet s hideg köszöntéssel távozott. III. (Egy parfümirozott levél következményei.) Ismert dolog, hogy az érzékek visszaemlékezése erÅ‘sebb, mint az elvont észé. Egy parányi kis nóta, egy sajátságos, röpke illat, egy régen izlelt Ãz világosabban és sokkal több részlettel képes elénk varázsolni a rég letünt napokat, mint az elvont emlékezÅ‘ tehetség leggondosabb buvárkodása. Mind ez nem annyira igaz, mint régi. Persze, hogy az. De nem is azért áll itt e bevezetés, hogy szellemdús legyen, hanem hogy természetes módon magyarázzon meg egy nagyon különös dolgot, mely nagyon különös dolog pedig abban állott, hogy Emma kisasszony még a következÅ‘ estén is visszaemlékezett a tegnapi kis jelenetre. Mondom, ez különös volt; sÅ‘t mondhatnám, hogy hallatlan volt, mert könnyebben történhetett, hogy lúdtoll hagyjon nyomot a csiszolt üvegen, mint hogy egy földi anyagból készült fiatal ember, akár egy negyedóra hosszat is, magára vonja a kis Emma figyelmét. Ki merné állÃtani, hogy a 28 éves szakállú és 16 éves szemű fiatal ember a vasnÅ‘re valami benyomást gyakorolt? Bizonyára senki, a ki Emmát ismeré. És mégis e napon Emma folyton a rózsaszÃnű levélre gondolt. Miért? Mert – – oly sajátságos illata volt. Gyarlóság, a te neved orr! Szemünk, szájunk elzárhatjuk; kellemetlen szavakat hallatlanul hagyhatunk elsuhanni fülünk mellett; de sohasem gátolhatta meg halandó, hogy orra szárnyai egy váratlanul felpárolgó szag elÅ‘tt föl ne táruljanak. Emma el tudott haladni a legdelibb ifjak gazdag során a nélkül, hogy csak egynek képe is visszasugárzott volna fekete szeme camera obscurájából; a legnyájasabb szavakat hallgathatta a nélkül, hogy hallotta volna; de nem akadályozhatta azt, hogy egy parfümirozott levél édes illata orrába ne csempészsze magát s ott naphosszat ne fészkelÅ‘djék. Két nap mult el Ãgy s már is kezdett elpárologni a lenge illat a kis szobából, midÅ‘n ismét a levélhordó nyitott a szobába. Ez alkalommal a számlálás ugyan a régi rend szerint kezdÅ‘dött, de nem ment egészen végbe: itt volt ujra a kis levélke, itt újra az ismert parfum. Emma öntudatlanul kivette a rózsaszinű borÃtékot társai közül és csak miután ezt félre tette, végzé be a levélhordóval való teendÅ‘it. Különös egy levélke volt biz az! Oly csinos, takaros, oly sima, illatos, oly igazán csókolni való! S hisz az az ember valóban meg is csókolta. Persze Å‘, t. i. Emma, nem akarta észrevétetni, hogy e csókot látta, mert Å‘ nem avatkozott soha más dolgaiba. – Levelet megcsókolni! Bolondság! Mi kellemes is lehetett egy ilyen papirban? Emma közelebbrÅ‘l nézte a levelet. DiszÃtésül inkább, mint zárul látszott reá illesztve a pecsétjegy. Menthetetlen bűnnek tetszett Emma elÅ‘tt, ily csinos, kedves borÃtékot a postabélyeggel elidomtalanÃtni. Pedig épen oly gyönyörű szép s karcsu «K» betű volt ez, mely a bélyeg kerületétÅ‘l ketté hasÃtva látszott ki, – a szó, mely oly arányosan és szépen, de mégis bizonyos bizonytalansággal volt Ãrva: «K–e–d–ve–sem!» Kedvesem!! Emma gyorsan a többiekhez dobta a levelet, s ösztönszerűleg visszafordult a vén Zsuzsa felé. Bolondos gondolat volt az öreg Zsuzsára nézni. Ez csak kötögetett, szundikált és nem láthatta, hogy mit gondolt a kis Emma! E perczben kopogtatás hangzott s hevült arczczal lépett be Andaffy. Még mielÅ‘tt kérhette volna levelét, Emma oda nyujtá azt. – Köszönöm, kisasszony, – szólt Andaffy melegen, – nem is tudja, mily boldoggá tesz. Semmi válasz. Az ifjú összeszedni látszék minden bátorságát; nyilván valami merényt készült elkövetni. – Kisasszony, egy kérelmet koczkáztatnék, ha nagyon terhére nem esnék. Emma kérdÅ‘leg tekintett fel hozzá. – E levél, – folytatá az ifjú felbátorodva, – nagyon-nagyon fontos hÃreket hoz nekem. Engedje meg, hogy itt fussak végig rajta. Emma hallgatva oda tette az ifjú elé a bal keze mellett álló gyertyát. Andaffy felszakÃtá a levelet és a gyertyához hajolva, mohón falta a betűket. A leány mindig hevesebben látta hullámozni keblét, mindig ragyogóbban csillogni szemét; ekkor váratlanul átosont Andaffy tekintete a papiron és Emmáéval találkozott. KésÅ‘n fordult ez ismét az asztalra vissza. Emma azt érzé, a mit eddig soha: hogy elpirult. – Még egyszer köszönöm! – szólt az ifjú bucsuzván, – az én boldogságomhoz csak az hiányzott, hogy ily áldott galambpostája legyen! Emmát komolyan kezdék bosszantani a rózsaszÃn borÃtékok. Volt bennök valami nyugtalanÃtó gonoszság; illatukban nyilván valami bűvszer rejlett, mi az embereket átvarázsolta, természetükbÅ‘l kiforgatta. Ki látott ilyent? Beszélt-e vele egy deák valaha annyit egy levélrÅ‘l? Nézett-e Å‘ valaha annyi megérkezÅ‘ levél közt csak egyet is nagyobb figyelemmel? S mi gondja van egyáltalán idegen levelekre, ha még oly édesen illatoznak is? Mi köze ahhoz, vajjon az a jogász örömmel veszi-e levelét, vagy sem? Mit törÅ‘dik Å‘ ez idegennek családi viszonyaival? Mert nyilván nÅ‘vére vagy anyja volt, kitÅ‘l a levelek jöttek. Ki más is szólÃtotta volna Å‘t «kedvesem»-nek? Hogy nÅ‘vére volt-e vagy anyja, – azt egyébiránt könnyen meg lehetne tudni. Csak az elsÅ‘ szót kellene olvasni a «kedves» után, hogy «testvérem» vagy «fiam» áll ott. Olvasni? – Emma már másodszor is elpirult s elhatározá, hogy ily bohóságokra többé nem gondol, és hogy a rózsaszinű boritékot, ha még egyszer mutatkoznék, figyelmére sem méltatja. Emma a vén Brummer lánya volt és ha valamit egyszer elhatározott, az oly szilárdan állott, mint a szikla. Rendesen két-két napi közökben érkezett meg a kis levél; rendesen minden második estén eljött Andaffy és örömsugárzó arczczal vette a levelet. Már megszokta azonnal megnyitni leveleit és Emma jelenlétében elolvasni. De úgy látszott, hogy vigyázóbbá lett, mert gyakorta félbeszakÃtá az olvasást, kilesendÅ‘, nem nyugszik-e rajta a leány kérdÅ‘ szeme? – Pedig nyugton lehetett; sohasem találkozott többé Emma tekintetével, mely merev közönynyel függött az Ãróasztalon. IdÅ‘vel sajátságos fordulat állott be a különös levelezésben. Úgy látszott, hogy a levelek mindig hosszabbakká lettek, mert gyakran egy negyed óra is eltelt, mÃg az ifjú átolvasta. Egyszersmind a hatás is egészen más kezdett lenni. Emma figyelmét nem kerülhette ki, hogy Andaffy az olvasás után nem mutatta többé azon örömet, mely eleinte annyira feltűnt. SÅ‘t egy alkalommal úgy rémlett a lánynak, mintha valamit elmorzsolna szempilláin. Már meg sem szokta köszönni a leveleket, hanem néma bucsúval távozott. Emma nem akarta feszegetni magában, hogy mind ez mit jelent, hisz elhatározta, hogy nem gondol többé a levelekre. Ekkor egy este megtörtént a történhetÅ‘ legszörnyűbb: nem volt rózsaszÃnű borÃték a levelek között. A levélhordó nagy csodálkozással látta, hogy számlálgatja Emma a leveleket egyszer, kétszer, háromszor is, a nélkül, hogy az átvételt megerÅ‘sÃtette volna. – Hiányzik tán egy? – kérdé aggódva. – Igen! persze! – – azaz hogy… Jól van, egészen jól van, – tevé hozzá gyorsan és megerÅ‘sÃté az átvételt. A levélhordó fejcsóválva hagyta el a szobát. Emma nagy nyugtalansággal tekingetett az ajtóra. – Az Istenért, mit fog mondani? – mondá oly hangosan, hogy az öreg Zsuzsi ámultában ujjába szúrta a kötÅ‘tűt. Emma is összerezzent, mert épen most hallá az ismert lépteket. Érzé, hogy szÃve összeszorul. Mit fog mondani az a szomorú fiatal ember? Bárcsak ne is jönne, mert szörnyű lesz Å‘t látni. Andaffy belépett; Emma régóta ma tekintett rá nagyobb figyelemmel. Az ifjú nagyon megváltozott. Szakálla hosszabb, arcza halaványabb, szeme oly mélán szomoru, oly felhÅ‘borús volt, mintha belÅ‘le minden perczben a könyek zápora akarna megeredni. – Kérem, – mondá szenvedést eláruló hangon, – a levelet. Emma nem mert reá tekinteni. Mintha nehéz álom nyomta volna, oly lassan, fojtottan fakadt ajkáról a szó, midÅ‘n mereven az asztalra szegezve szemeit – mondá: – Andaffy úr! – elÅ‘ször szólitá Å‘t nevén – ma nem jött az ön számára levél. [Illustration: – Kérem, – mondá szenvedést eláruló hangon, – a levelet.] Andaffy összerezzent; kalapja kiesett remegÅ‘ kezébÅ‘l. Görcsösen megragadta Emma kezét és remegÅ‘ ajakkal kérdé: – Nem jött? Ma nem jött? Emma annyira megijedt, hogy észre sem vette, hogy keze az övében nyugszik, vagy inkább nyugtalankodik és remeg. – Ma – nem – jött – ismétlé gépiesen. Andaffy arcza rémÃtÅ‘ kifejezést öltött. – Jól megnézte-e a levelet? – kérdé esdekelve és mintha köny függne szempilláin. Emma nem igen látott sÃrni, fÅ‘kép ily fiatal embert. Brummernek csak akkor voltak könyei, ha a kapadohány fölötte sürűen füstölgött orrába; a vén Zsuzsi csak olykor jött kipirult szemekkel a füstölgÅ‘ konyhából. Emma maga, sziklakemény szive s mindennapi, csendesen áradó életmódja mellett sohasem érzé azt a bizonyos reszketést fekete szempilláiban. Mindennek daczára vagyis inkább mindezek okáért sajátságos érzelmek kezdték Å‘t ostromolni az idegen könyük láttára: érzé, hogy remegÅ‘ s félhomályával minden tárgyat megremegtetÅ‘ fátyol ereszkedik szemére, midÅ‘n nagy erÅ‘lködéssel ismétlé: – Minden bizonynyal, ma nem jött levél. Andaffy nem tudott érzelmeinek ura lenni. – Tehát vége mindennek! Jó éjt! – és kirohant a viharos éjszakába. Emma látta Å‘t eltünni, kipirult arczczal és vadul lobogó fürtökkel. Ijedve képzelé Å‘t bolyongani a hólepte utczákon, fedetlen fÅ‘vel a vihar… – Oh, ég! Hisz kalapja még itt van a padlón! Egy ugrással az ajtóban termett, és kisietett a kapu elé. – Andaffy úr! – kiáltá a legmélyebb felindulás hangján. – Andaffy úr, a kalapját! Ön itt feledte a kalapját! Megbetegszik, az istenért! IV. (Egy nyugtalan éj.) Az öreg Brummer nem kevéssé ámult, midÅ‘n tizenegy órakor hazatérve, még kivilágÃtva látta ablakát. – MennydörgÅ‘s adta lánya! – dörmögé, a zárba téve kulcsát, – csak nem aludt el az égÅ‘ gyertya mellett! Csakugyan! Ott ült az asztalra borulva, fehér karja vánkosára hajtva fejecskéjét és szunnyadt. Brummer úr legalább azt hitte, hogy szunnyad; mert midÅ‘n belépett, a lány egészen kikelve fölriadt és szótlanul, mint alvajáró, eltünt kamarájába. A hajadon ágya olyan, mint egy földre ereszkedett pelyhes felhÅ‘, mely angyalt visz el honába. Alig száll belé kedves gazdája, a dagadó pehely lassan fölemelkedni kezd a föld zsibongása fölé. A tárgyak hátrább s hátrább maradnak, bódÃtó, édes semmibe folyva szét és lenn a mélységben zavarodva sürögnek a nyugalom ellenségei, a gondolatok… Emma álma mindig édes szokott lenni. Alig kötötte fejére a hófehér fejkötÅ‘t, feje már fáradtan a lágy vánkos mélyébe, az összekulcsolt kezek pedig csendesen a takaróra sülyedtek. Egy mély lélekzet és Emma aludt, – álmak nélkül. Ma ez máskép volt. A vánkos nem jól volt elrendezve. Az ágy kemény volt és redÅ‘s. És minden ránczból apró kis manók lebegtek ki, merész tolakodók, kik az álmot elűzék, csupa rózsapapirt zörögtetve kezeik között. S midÅ‘n végre bezárá szemeit és fáradt lelke föl akart emelkedni az álom lenge honába, egy lázas kezet érze a magáén nyugodni és fülében remegÅ‘ hang susogá: «Nem jött?… Ma nem jött?» Mért nem érkezett ma levél? Nem tudta a küldÅ‘, mi nagy fájdalmat okoz ezzel Andaffynak? Nem tudta, mi epedÅ‘ vágygyal sóvárog ez a finom vonások után? Hisz már oly régóta megszokta Å‘ket! De micsoda levelek is lehettek, melyekre oly titokteljes szabályszerűséggel vártak? Micsoda levelek lehettek, hogy ujjongó örömhangokat s kétségbeesÅ‘ könyeket sajtolhattak ki egy férfi szivébÅ‘l? KitÅ‘l eredtek? Nem olyanok voltak-e, mint egy felsÅ‘bb hatalom, melyrÅ‘l az ifjú jó és balsorsa, öröme és fájdalma függött? Nem hasonlók voltak-e a gondviseléshez, mely majd áldva, majd sujtva vezeti az ember sorsát? Egy hatalmas tündér, istenség volt talán az, a ki Ãrta?… És mi oka lehetett, szegényt annyira sujtani, hogy ma nem Ãrt neki? Nem volt-e többé oly méltó kegyére, mint azelÅ‘tt? – Nem, ez ifjú nem lehetett büntetésre érdemes. Szeme még most is oly hű, oly jámbor, mint valaha; – Å‘ jó ember. Annál gonoszabb az a gonosz tündér… Vajjon milyen lehetett? Mindenesetre szép volt és ifjú, mint ő… Mint ki?… Emma már nem volt egészen ébren s ha nem aludt is, de álmodott, és nem volna szép, álmát kilesnünk. Másnap este Emma szokott némaságával ült az asztal elÅ‘tt. Nagyon nyugtalannak látszott és több Ãzben tekintett az ajtó felé. Végre megérkezett a levélhordó. Emma fölsóhajtott, mert az elmaradt rózsalevélre gondolt. De ime! Nem a rég ismert illat volt-e az, mely a levélhalomból elészivárgott! Ide vele! És egy heves mozdulattal kiragadta a rózsaszinű borÃtékot a még föl nem bontott csomóból. A levélhordó elámult. – No lám! – dörmögé – most föltépte a levelet. Emma kiejté a levelet kezébÅ‘l. – Az Istenért! Mit tegyek? – Én nem vagyok oka, én leragasztva hoztam! Miért is ehült rá úgy erre a hiábavalóságra? – Csak… Semmi… Olyan nagyon jó illata van! – No nyugodjék meg, hisz csak ragasztójegy van rajta s ennek nincs csorbája. Könnyű lesz ismét beragasztani. Micsoda könnyelműség becsületes levelet ily izével pecsételni be. Az a bolond divat! – És dörmögve távozott. Emma reszketett az indulattól. Andaffy, kit a levél elmaradása bizonyosan nem hagyott nyugodni, minden perczben megjelenhetett. Mit kelle gondolni felÅ‘le, ha fölszakÃtva találja a levelet? Gyorsan! Ezen segÃteni kell. ReszketÅ‘ kézzel vevé elÅ‘ a rózsaszÃnű borÃtékot, hogy elhamarkodása nyomait egy gyors szorÃtással eltüntesse. Egyszerre, midÅ‘n a pecsétjegyet megáztatandó a borÃték felsÅ‘ részét fölemelé, megállott és félbenhagyta munkáját. Arcza égett, szemei mohó csillogással függtek a félig föltárt vonásokon, melyek nyilakként látszottak keresztül-kasul szelni egymást. Mi zavarta meg a leányt? Mért nézett oly aggodó szemmel majd az ajtóra, majd a kötögetÅ‘ öreg asszonyra? Görcsösen nyomá két kezét hullámzó keblére. A kis szoba oly csendes, néma volt, hogy szivének heves, áruló dobogását hallani vélte. És újra a levél után nyult. Valami delejes erÅ‘nek kelle e sima, varázsillatú papirban rejlenie. Mint egy álomban látta le-letünni a rózsaszinű leplet a fehér tartalomról; le-le, lassan, majdnem észrevétlenül – s Ãme a borÃték az asztalra hullott s a levél Emma kezében volt. Emma összerázkódott: «Ha most találna jönni!» És szörnyű félelmének engedve gyorsan keblébe rejté a levelet. Ha Andaffy e perczben találna jönni, Emmára nézve nem maradt más kigázolás, mint – hazudni, s azt mondani, hogy nem érkezett levél. Emma, a sziklaerÅ‘s, nyugodt lelkű Emma, megszegte a levéltitkot; Å‘, kinek közönyös kezén bizton és sértetlenül ment át sok ezer levél; Å‘, ki oly féltékenyen Å‘rzé az érintkezés határait és egy bizalmas szócskát sem viselt el: most tolakodva hatolt be egy idegen viszonyaiba és nem átallá kikémlelni magán élete titkait! E változás egy éj műve volt: Emma a mult éjjel elÅ‘ször nem aludt volt. V. (A levél.) Lepergett egy félóra. Andaffy nem jött. Lassan-lassan eltünt a lázas hév. Emma arczáról lassan-lassan lelohadt a vihar. Csak szemei csillogtak még mélyebben és tüzesebben és keblét bűvös lánggal égette a levél titka. Emma az öreg nÅ‘ után nézett. Ez elszundikált volt, miután a harisnyát elkészÃté. Most egyedül volt Emma magával. ElÅ‘vevé a levelet és olvasá: «Oh kedvesem! Mit véthettem ön ellen, hogy ma nem jött el? Készen vártam a leczkére és alig valék képes palástolni lázas várakozásomat. Pedig mellettem ült anyám, rám szegezve azt a szörnyű kémlÅ‘ tekintetet, melyet egy idÅ‘ óta rémülve vettünk rajta észre. S ön, kiért szenvedék és aggódám, ön nem jött. Nem jött, épen e napon, melynek oly iszonyúnak kellett reánk nézve lennie, s melynek rémülését egyedül kelle tűrnöm. Vagy már sejté ön a rettenetest, a mi történt? Már megsúgta tán szive, hogy minek kelle bekövetkeznie? Igen, Bélám, a mitÅ‘l rég rettegtünk, s a mit kimondani még sem mertünk: megtörtént. Béla! Szivem megszakad e gondolat szörnyű súlya alatt Béla – el vagyunk árulva! Szerelem! Rettenetes édes titok! Megmérhetlen kÃnos gyönyör! Mért adtak téged nekünk az istenek, ha nem tudnak adni erÅ‘t, tégedet elrejthetni, megÅ‘rizhetni. Bélám! Kedves, szegény Bélám! Mily remegve féltettük a kincset! Mint szenvedtünk és tűrtünk érette! Mint ültünk szemközt egymással égÅ‘ ajakkal s nem mertünk szólani, kéz-kéz mellett, s nem mertünk érintkezni! Csak egymás szemeiben mertünk olvasni; csak pillantásaink voltak érzelmünk félÅ‘, titkos hirnökei. Oh átok reátok, ti csalárd hirnökök, – ti voltatok árulóink. Nem Ãrtam önnek tegnap; nem is Ãrhattam, mert Å‘rszemek kisértek. Ma, midÅ‘n oly nehezen vártam jöttét és a várakozásom arczomra Ãrta türelmetlenül kérdÅ‘ szavát: «Hol maradt Å‘!» anyám e szavakkal szólÃtott meg: – GrófnÅ‘! Úgy látszik, rosszul érzi magát. Ez a zongorajáték önt szerfölött hevÃti. – Oh nem, kedves anyám! – felelék ijedten, – egyáltalán nem! – De igen, édes gyermekem, s én elhatározám egészsége érdekében a leczkét egyelÅ‘re felfüggeszteni. Monsieur Andaffy nagyon is szenvedélyes zenész, magával ragadja önt is szenvedélye rohamába, pedig az ön alkata nagyon gyönge. JövÅ‘ben ön két kézre fog zongorázni. Meg fogom ezt mondani Andaffy úrnak. Oly hangon mondotta Å‘ ezt, melynek fagyos éle elvágta minden további ellenvetésemet. Ott ültem, érezve, mint dúlta a vihar belsÅ‘met és mégis erÅ‘szakosan kelle fékeznem keblem hullámzását, hogy kÃnom ki ne áradjon. Végre, midÅ‘n ön nem jött, szobámba mehettem és kÃnom ezredrészét könyzáporba önthettem ki. Oh, Andaffy, Andaffy! Mivé tett ön engem! Miért kelle nem sejtÅ‘, ifjú életemnek az ön szeméhez füzetnie, mért minden gondolatomnak és vágyamnak önnel egybefolynia, hogy önön kivül élni, létezni megszünjem? Rang- és kortársaim ezrei oly boldogúl élnek, örömet lelve apró csecse-becsén és gyermekes tréfákon, boldogok ruhájuk pompája, büszkék hiuságuk által, mÃg én… Oh nem! nem! Bocsáss meg, oh bocsáss meg, kedves ifjú, egy gyenge boldogtalan lénynek! Bocsáss meg nekem, ki nem vagyok méltó büszke lelkedre, de bocsáss meg általad szentelt fájdalmamnak! Óh rút hálátlanság, mely egy perczig uralkodtál rajtam! Nem! Nem szabad szemrehányásokat tennem neked, mert te valál ébresztÅ‘m egy halvány szÃnleges életbÅ‘l a valódi létre. Mi a leány, mielÅ‘tt szeretni tanul? Korlátolt, jelentéktelen teremtmény! Emberi lény, mely elÅ‘tt zárva minden, mi az istenség képmásává tehetné! Beszéde hiú s hallgatása álméltóságban pompáz, mely a semmis, tartalmatlan belsÅ‘t szemfényvesztÅ‘ palásttal takarja. Boldogtalanok, kik nem fogadták be keblök merev földébe a szerelem csiráját! Életük a derült egű, de virágtalan pusztához hasonlÃt. Örökké felhÅ‘tlen felettök a menny, örökké nyugodt s vihartalan a lég; de siket-némákként járják pályájukat és virág nem nyÃlik derült egük alatt. Itt fekszem térdeimen én, a dúsgazdag grófi gyermek, jajgató, tört keblemmel és fohászkodom a szeretet atyjához és hálát adok neki ez összezúzott szivért; hálát neki, hogy megáldott legszentebb érzelmével általad, éltem mennyei harmatja te! És hálát adok neked is, kedves Bélám, hálát, hogy felemeltél a csillogó arany porból szived trónjára, fölnyitád elÅ‘ttem azon varázsvilágot, hol a szeretet templomában te vagy a király és áldozár, azon bűvös világot, melynek fénye oly igézÅ‘leg sütött reám, lángoló szemedbÅ‘l. Oh Béla, Béla, ne hagyj el, mert örökre tied vagyok! Örökre! Mert most sem fognak tÅ‘led elragadhatni. El vagyok határozva, merészelni a legmerészebbet, daczolni világot hódÃtott balitéletekkel, daczolni a rossz világgal, érted, ki jobb világom vagy! Van egy hű anyai barátnÅ‘m, ki gyermekségem boldog éveit Å‘rizé és boldogságomért most is mindent megtenni kész. Åt szabad olykor meglátogatnom. Reá fogom bÃzni titkunkat; Å‘ lehetÅ‘vé teendi, hogy gyakrabban találkozzunk. Isten hozzád, Bélám, élj addig boldogul és bÃzd szerelmem erÅ‘s szárnyára lankadó reményedet. Viszontlátásig, élj boldogul! Még egyet! Ervin bátyám egyetemi barátod, tarts tÅ‘le, mert Å‘t tartom árulónknak! A sÃrig _Evelinád_.» VI. (Stadiumok.) Közel tizenegy óra volt, midÅ‘n Emma fölkereste ágyát. Szemei izzó fényben égtek az apadhatlan könyek fátyolán keresztül. A levelet újra és újra átolvasta volt és minden olvasás után úgy érzé, mintha egy-egy ürömcsepp hullana szive fenekére. «Mi a lány, mielÅ‘tt szeretni tud? Korlátolt, jelentéktelen teremtmény!» Könnyű papirra lehelt röpke szavak voltak ezek és mégis az Å‘ szivét nyomták, sebezték s úgy érzé, mintha izzó betűk vésettek volna keblébe, mélyen, fájóan, eltörülhetetlenül! Igen, Å‘ jelentéktelen, korlátolt teremtmény volt e szép tündöklÅ‘ grófi leány mellett, ki boldognak érzé magát, leszállhatni rangja polczáról, le a nemes ifjú szivéig! Oh! Mi volt Å‘ hiú, üres elzárkózottságával, merev, érzéktelen, száraz kÅ‘szivével, nevetséges negélyével, nagyralátó mindennapiasságával amaz eszményi lényhez képest, ki tudta mi az: szeretni; – ki oly odaadó, oly lángoló, oly szép volt! Oh igen, szépnek kelle lennie, szépnek, mint a rózsa, mely a gyÅ‘ztes lovag sisakját diszÃti. Oh, bizonnyal, Å‘ igézÅ‘ szép volt! És Emma izzó arczát a vánkosba nyomta és keservesen zokogott. Sokáig sÃrt Ãgy, nem tudván eltelni a soha nem ismert könyekkel! Enyhe vigaszt talált Å‘ a könyek végtelen ömlésében. Lassan-lassan szálltak le az álom szánakozó istenei, lelki szárnyaikkal hűsÃtvén a forró szép homlokot, édes bódÃtó csókban szÃván fel a fájdalom harmatját. Emma pillái lezáródtak. Irigyelték Å‘t, a bájos jó gyermeket! Tudtán kÃvül, álmában, e poros világból az édenbe viszik Å‘t mosolygó angyalok: földön szunnyadt el, s ha majd fölébred – szeretni fog. Rózsaszemű tündérrel álmodott, oly széppel, dicsÅ‘vel, mint a júliusi nap hajnala. Remegve lépett a tündérhez, oda terült lábai elé és csókkal illeté ruhája illatos szegélyét. – Könyörület, dicsÅ‘ lény, könyörület a koldúsnak, ki megelégszik boldogságod hulladékaival! Tied Å‘, egyedül a tied! Å tégedet szeret! De engem ne hagyj elsülyedni jelentéktelenül, érzéktelenül: hagyd Å‘t szeretnem! Ekkor csengÅ‘, hangos kaczajra fakadt a rózsaszemű tündér, karjait szétterjeszté és szétfolyt párolgó ködbe. S midÅ‘n a köd eloszlott, a tündér helyén nem volt semmi, mint egy rakás rózsaszÃn levél. S ezek susogni, zörögni, oszlani kezdének s elÅ‘lépett egy ifjú, ragyogó, de szelid s tavaszi mennyként mosolygó szemekkel s föltárá karjait és – Å‘ volt, és Emma boldogan nyugodott karjai közt. … Andaffy nagyon csodálkozott, midÅ‘n másnap megjelenvén, nem csak levelet, hanem nyájas megszólÃtást is kapott. – Látja, Andaffy úr, – mondá Emma nyugodt bensÅ‘séggel, bár szemét más felé fordÃtá, – látja, már tegnap jöhetett volna. A levél már egy napja várja önt. Andaffy hévvel ragadta meg kis kezét, melyet Å‘ szeliden visszavont. – Oh, mily jó ön! Ön aggódott egészségemen! Ön tegnap visszahÃtt! Ön részvevÅ‘nek mutatkozott irántam. Hogy érdemlem meg ezt? Én szerencsétlen elhagyatott ember vagyok, ki jóságát semmikép meg nem hálálhatom. De ön épp oly angyali jó, mint angyali szép! Emma gyorsan elfordult. Vérét lázadva érzé szivébe tolulni. – Hisz… ön… el sem olvassa a levelet! – remegé elfogultan. Andaffy felszakasztá a borÃtékot. – E levél könyek nyomát viseli – szóla megdöbbenve és pillantása kémlÅ‘leg függött a leány arczán. – Talán… sÃrt a levél Ãrója, midÅ‘n – megÃrta? – Úgy van, Å‘ sÃrt. Oh, e drága könyek! – szóla Andaffy hévvel – s el sem olvasva a levelet megragadta és hevesen megszorÃtotta a leány kezét, és ismétlé: «ŠsÃrt.» Emma nem mert föltekinteni, gyorsan valami dolgot keresett a levelek körül. MidÅ‘n megint fölnézett, Andaffy már nem volt a szobában. Hetek folytak el és Emma ezalatt titkos részese volt egy boldogságnak, mely nem volt az övé. A levelek mind oly könnyen voltak beragasztva, hogy egyszerű kiváncsiság, nem pedig lángban égÅ‘ titkos szerelem kell vala ahhoz, hogy fölbontásukra csábÃtsa a tizenhat éves leányt. Emma tolvaja lÅ‘n a rózsaszinű levelek titkának. Aggódó lelkiismeretét azon gondolattal szeretné csitÃtgatni, hogy ez oly orzás volt, mely csak Å‘t boldogÃtá, a nélkül, hogy a mások boldogságát megzavarta volna, valamint olykor tán egy elrejtve virágzó ibolya ugyanazon napsugárban fürdik, mely teljes arany áldását a ragyogó tulipán kelyhébe önti. S Å‘ fürdött a napsugárban, szeme derült sugarában, s csak az volt sajátságos tulajdona e napnak, hogy csak napnyugat után tünt fel a kis Emma láthatárán. Mert szabályszerűleg, mint eddig, minden második estén vendége volt Andaffy a kis szobának. Mintha nem is a levelekért járt volna el, gyakran leült Emma mellé s csak félórai beszélgetés után vitte el az elÅ‘bb oly epedve várt kincset. Emma nem is tudta, miért tesz Å‘ kivételt éppen ezen ifjú irányában, mÃg a többiekkel csak éppen oly idegenszerűen bánt, mint azelÅ‘tt. Nem is vetett számot magával: azt érzé csupán szive mélyében, hogy az Å‘ élete csak most kezdÅ‘dött. Mily üres volt eddig minden vágya és gondolata! Most volt egész nap mire gondolnia. Nyugtalan kis fejébÅ‘l, mint az erdei forrásból bugyogtak a csillogó, villogó eszmék, melyek egymást űzék, mint hullám a hullámot, elÅ‘re csak egy czél felé, s a czél Å volt. S Å‘ oly jó, oly nyájas volt! A homályos kis szoba napfényt nyert mosolyától, s Emma szivében a boldogság s megelégedés űztek vidor gyermekjátékot. Ez elsÅ‘ állomása volt Emma szerelmi történetének; a szerelem boldog gyermek-napjai, midÅ‘n ez nem akar mást csak szeretni; midÅ‘n távolból szeretünk, igény nélkül, óhaj nélkül, azt sem kivánva, hogy azon istenség, kinek áldozunk, hódolatunkról csak tudjon is. De ez megváltozék. IdÅ‘vel a kis Emma, valahányszor egy-egy levélbÅ‘l tudomást vett a szeretÅ‘k leendÅ‘ találkozásáról, metszÅ‘ fájdalmat érze szivében. Ily estvéken aztán nem volt képes, sem a szokott nyájassággal az ifjú szemébe nézni, sem közönséges elfogulatlanságával folytatni a beszélgetést. Nem felelt az ifjú szavára még akkor sem, midÅ‘n az részvevÅ‘leg tudakozódék szomorúságának oka után. És mégis, midÅ‘n elment, nagyon fájt neki. Ez volt a féltékenység korszaka. Még a harmadik, a legnehezebb stadiumon kelle Emmának keresztül mennie; azon phasison, midÅ‘n a lánggal égÅ‘ szerelem szenvedélye hatalmával leküzdi azt, mi erÅ‘sebb az egész világnál, azaz: önmagát. E végsÅ‘ harczot sem kerülheti ki a kis Murányvár. Nagy vala a kis «Széchi Mária» bűne Amor ellen: ezért meg kell töretnie merev kis szivének, hogy fölvegye magába a szerelem dús vetÅ‘magvát. Kisérjük a kedves gyermeket még e próbára is; ez lesz az utolsó. VII. (A katasztrófa.) Egyike volt azon estéknek, melyeken rózsaszÃnű levél nem szokott jönni. Azon végzetteljes napot kivéve, melyen Emma az idegen levél pecsétjével együtt önnön szÃvét is fölbontá, szakadatlan rendben minden második estén érkeztek volt a levelek. Ma már azért sem jöhetett, mert küldÅ‘ és vevÅ‘ – a mint Emma azt a tegnapi levélbÅ‘l megtudta volt, – ma a szokott helyen találkoztak pártfogójuk oltalma alatt. Emma elzárkozék, s mélázva ült az asztal elÅ‘tt, kezére támasztva fejét. – A boldog grófi lány! Titkon az éj fátyla alatt láthatta Å‘t s nem kelle annyiszor elfordÃtania kipirult arczát. Óh, ha Å‘ is Ãgy találkozhatnék vele, csak egyszer! Tán kimondhatná azt, mi úgy égette szÃvét, mire oly büszke volt s mit mégis kimondani szégyelt – – tán kimondhatná. Nem! Azért sem! Soha soha! Inkább hamuvá égni titkos lángtól, mintsem koldulni annak hulladékiért, mit Andaffy oly pazarul vetett oda egy más leánynak. Nem, ezt nem teszi soha! No várj, kis Széchi Mária! Murányvárt már körülállják Amor király nyilas Å‘rei. El nem osonsz! Föllázadni Å‘ felsége tekintélye ellen? Várj csak! Megadod az árát! Megérkeztek a levelek. Emma bámulva látta, hogy az ismeretes rózsaszÃnű borÃték is ott volt közöttük. Ma is? Mért ma is? Hisz egy óra mulva találkozniok kellene! RemegÅ‘ kézzel nyitá meg a borÃtékot. A levél csak kevés sorból állott, de ezek nehéz tartalmúak lehettek, mert Emma mihelyest átolvasta, sikoltva dÅ‘lt a székre és kezével takarta el arczát. A levél tartalma a következÅ‘: «Kedvesem! E sorokat éltem veszélyeztetésével irom. Bátyám megtudta titkunkat. Tudja a helyet, az órát és magán kÃvül van. Megtiltotta elhagynom a házat. Magához vette pisztolyait. Csak egyikét tölté meg. Véres elégtételrÅ‘l szólott. Béla! Bátyám aristocrata! Nem tudom, mi ád erÅ‘t az Ãrásra, ha nem a kétségbeesés ereje az, mely belÅ‘lem szól: Béla! kerüld e találkozást. A kétségbeesés Å‘rjöngése az, mely azon reménynyel biztat, hogy e sorok még jókor fognak kezedhez jutni. Jókor! Óh mennyei hatalmak! Bennetek bÃzom! Engedjétek e levelet, melyen Béla élete függ, egyik jó angyaltok által kezéhez jutni. Imádkozok és reménylek. _Eveline_.» VIII. («Kis Murányvár» megvétele.) A külváros mohos temploma elÅ‘tti nagy tér csendes volt s csak a sűrűn ültetett gesztenyefák árnyai népesÃték meg a nappal oly látogatott sétányt. A teli hold olykor biztatólag mosolygott le, mintha azt akarta volna mondani: «Ne féljetek! Itt vagyok én!» De ekkor felhÅ‘ foszlányok lebegtek boszantón agg szemei elé, s elkomorodott a jó öreg az izetlen tréfán. Tizet kongott a torony órája, midÅ‘n a városból kiszolgáló járdán két nÅ‘ alak közeledék. Minél kisebb lett azon köz, mely az elsÅ‘t a sétány terérÅ‘l elválasztá, annál nagyobb lett az, melyben társnéja Å‘t követte. Végre mintegy futva ére el az elsÅ‘ a tér közepére, s a második csak nagy lihegve jött utána. TÃz óra! Itt a hely, a tizenhatodik fa mellett. Å nincs itt! Óh, ha nem jönne! Mily boldog volnék! – Hah! A meglepetés e hangját azon körülmény okozta, hogy azon fa árnyéka, mely mellett a nÅ‘k állottak, egyszerre hosszabbra nyult s egy férfiúi alak vált ki belÅ‘le. – Ne ijedj meg, kedvesem. Én vagyok. – Ön! – Ön! Mi hideg e nyári est; édes, meleg szavadat jéggé olvasztja! – Ön. Óh, add kis kezedet, hadd melegedjék forró ajkamon! s az ifjú hévvel ragadta meg a leány kezét. Ez egy perczig szótalan maradt: egyszerre, mintha hirtelen gondolat villant volna föl agyában, megrázkódva súgá: – Ime kezem; de csak azon föltétel alatt, hogy általa engedi magát vezéreltetni. – Hová? – El innen. – El? Miért! – El. Rögtön el. A többit azután. – Rögtön el? De miért el? Én szeretem e helyet, s neked ez rémületes! És «_Önnek_» szólÃtasz? Te nem szeretsz! – Andaffy! Az Istenért, jÅ‘jjön velem! Bizzék bennem! – Én nem bÃzom benned. Nem vagy Å‘szinte irántam. Nem követlek, mÃg meg nem tudom e különczködés okát! – Okát! Hallja tehát! Én… Nem, nem! most nem mondhatom meg! Andaffy! Kérem, esedezem, kövessen! Óh, minden perczben… Andaffy, kövessen, ha… szeret! – Ah! – felelt Andaffy elragadtatva, – a varázsszó ellenében tehetetlen vagyok. Vezess, angyalom! A leány hévvel ragadta meg Andaffy karját és majdnem futva vezette Å‘t magával. Gyakran tekintett maga körül, mintha valamitÅ‘l félne. Teste remegett, keble hullámzott, mint a tengerár, melyet a teli hold bűvös fénye vonz. Lassan-lassan lecsendesedett viharos izgatottsága. Minél közelebb jutottak a belvároshoz, annál lassabb lÅ‘n járása, annál csendesebben vert szÃve. MindkettÅ‘ szótalan volt. A leány mélyen látszott valamirÅ‘l gondolkozni; az ifjú a leány szavát várta. Egyszerre, midÅ‘n a belváros tekervényes utczahálózatába értek, egy szeglet mellett a leány elbocsájtotta az ifjú karját és maga után vonva kisérÅ‘nÅ‘jét, eltünt a jobbja mellett kezdÅ‘dÅ‘ utczába. Két ugrással utána termett az ifjú és kezén ragadta a szökevényt. – Andaffy! kérem önt, bocsásson! Én nem vagyok az, kinek ön tart. Bocsásson! – Tehát, ki vagy! – kérdé az ifjú, és az ellenszegülÅ‘t a közelben pislogó lámpa felé fordÃtá. – Én vagyok!… Emma! – Emma, igen, Emma. S ki másnak tartottam volna önt? – Annak, kit ön a templomtéren várt. Óh, ön nemes ifjú; elnyomja bámulatát, hogy meg ne sértsen. De kiméljen tovább is, bocsásson! Nekem haza kell mennem! – Haza? Igen! De engedje meg, hogy a kedves tisztet, melyet a szerencsés véletlen rám bÃzott, szent kötelesség gyanánt teljesÃtsem. Fogadja el karomat és hadd kisérjem kegyedet. Emma habozott, de végre elfogadta az ifjú karját. Néhány perczig ismét szótlanul haladtak egymás mellett, midÅ‘n Emma egyszerre megállott és újból kiragadta karját az ifjúéból. – Nem lehet! Ezt nem birom tovább; ön valamit gondol, mondja ki! Andaffy mosolyogva közeledett a leány felé és lehajolva piruló arczára, mélyen tekintett tündöklÅ‘ szemébe. – Kimondjam, mit gondolok? Jó! De csak az ön felszólÃtására. S ez jusson eszébe, ha az a kis daczos szÃv zokon találná venni, mit a fülnek súgok. Én azt gondolom, hogy mi fölötte boldog lehet az, kinek kedvéért ön ma e szokatlan sétát tette. – Ön… _még_ valamit gondol. – Hogyan? – Ön nem kérdi: ki az? – Mert tudom. – Nem tudhatja. Az égre esküszöm, hogy nem is fogja tudni. – Neve… – Ne mondja ki! Kérem, ne mondja ki! Ha már kell, hogy kimondassék, legyek én az, a ki mondja. Uram, én bűnt követtem el, s magam akarom magamat megbüntetni s azért magam vallom be; én önt megcsaltam! – Lehetetlen, szép Emma! – Én tilos módon hatoltam be leveleinek titkába! – Lehetetlen, szép Emma! – De megnyugtat az, hogy a bűnöm félig gondviselés műve volt, mert ez mentette meg az ön életét. – Lehetetlen, szép Emma! – Lehetetlen, szép Emma! Óh ne ejtsen kétségbe e nyugalmával. Ön gúnyolja vallomásomat – ezzel büntetésemet kiállottam. Vegye e levelet, mely ma jött az ön számára. Ezt felbontottam s ez meg fog mindent önnek magyarázni. Ön megvethet, de ezzel tartozásom le van róva. Isten önnel! Emma e szavait a visszafojtott zokogás szakÃtá félbe! elfordult és indulni készült, de az ifjú gyengéd erÅ‘szakkal tartá vissza. – Emma! Hallgasson meg! Hallott-e valaha ajkamról szót, mely a gúnynak csak árnyékával is bÃrt? – Nem, de ma… – Ma? – Ma ön egészen megváltozott. Ön máskor szomorú volt, ma vÃg, máskor beszédes, ma szótalan, ma nyájas hozzám, ma oly… oly lenézÅ‘ nyájas, oly szánalmasan leereszkedÅ‘! – Óh, Emma! Ez élesen látó szép szem is megcsalhatta önt! Ön félreért engem; nyugodtabb vagyok önnél, mert önt tévedésben látom, mÃg én világosan látok mindent. Tévedését sajnálom s ön leereszkedÅ‘nek tart. Ön azt vallá, hogy engem megcsalt. Én azt felelém: lehetetlen, szép Emma. Hogy ön Emma, azt ön maga bevallotta; hogy szép, azt sem fogja tagadhatni. – Andaffy úr, ön ismét gúnyol. – Az égre! Nincs nagyobb gúny, mintha az ajak önmagát akarja meghazudtolni! De tovább. A gúnyt e szerint csak abban találhatta, hogy azt mondtam: Lehetetlen. Pedig igazam volt. Lehetetlen volt, hogy ön e levél olvasása által megcsaljon, mert e levél nem nekem volt szánva… – Nem önnek? De hát… – Nem nekem, sem Evelinának, a ki _nem létezik_, hanem önnek. – Nekem? Hogyan? Andaffy úr, én szegény leány vagyok, védtelen ön ellenében. Ne faggasson talányokkal! Ne játszék velem! – Emma! Ön látott engem gyakran, ön beszélgetett velem, ön szemembe nézett. Mondja ki nyiltan: hiszi-e valóban, hogy önnel játékot űzhetnék? Hiszi-e? Emma! Szóljon! – Óh… nem! – De tudja-e, hogy ki űzött játékot önnel? Ön maga! Ön elámÃtá önmagát! Ön e kis szÃv dobogását, mely hivatva volt, egy életboldogság ütere lenni, egy szélkelep üres kelepelésére akarta hangolni. Emma, nézzen szemem közé! Nem játék volt-e ez? Ön élni akart és nem szeretni. Nem játék volt-e ez! Én csak ámÃtást gyÅ‘ztem le ámÃtással! E levelet szétszakÃtom és eloszlatom vele az álomképet, mely lelkedet fogva tartá! Te letettél az ámÃtásról; te lemondtál önmagadról, hogy megmentsed veszélyben vélt életemet! Ez erÅ‘s szivedhez szintoly méltó volt, mint az, hogy csalásomat – most megbocsátod! Emma! Nem csalatkozom benned! Nemde, megbocsátasz? Emma egy ideig szótalan maradt, mÃg Andaffy csókokkal halmozá el kezét. «Kis Murányvár» meg volt véve. De a kis Széchi Mária most is erÅ‘s volt és érzelmének urává levén, e szavakkal búcsúzott: – Andaffy! Evelina holnap Ãrni fog. JÅ‘jjön el a levélért. E szavakkal elsuhant. Andaffy másnap is levelet vitt a portás szobájából. Mik voltak a levélben, ezt, kedves olvasó, a legjobb akarat mellett sem mondhatom el, mert ezek – már való dolgok voltak. MENNYI? X vármegye Y. városa fölött beborult az ég. Bele is ütött a mennydörgÅ‘s ménkÅ‘ a legmagasabb épületbe, a törvényszék házába. Az elnök urat agyonütötte, a jegyzÅ‘t csak súrolta. Más szóval: a törvényszéki elnök bűnügyi vizsgálat alá került, a jegyzÅ‘t felfüggesztették. Az igazságügyi miniszter pedig, a ki mindig készletben szokott tartogatni jó és megbizható tisztviselÅ‘ket, de bölcs takarékossággal nem pazarolja Å‘ket, csak mikor a rosszakat kikóstolgatta, – a miniszter úr, mondom, egy újdonatúj törvényszéki elnökkel és egy egészen jó karban levÅ‘ aljegyzÅ‘vel ajándékozta meg a megye székvárosát. Az új törvényszéki elnököt Zalabérnak hÃvták s körülbelül 40 éves lehetett; a jó karban levÅ‘ aljegyzÅ‘ neve Lezsinszky volt, kora nem egészen harmincz. Zalabér negyven esztendÅ‘s létére újdonatújnak volt nevezhetÅ‘, mÃg a huszonnyolcz-huszonkilencz esztendÅ‘s aljegyzÅ‘nek amolyan viseltes szine volt. A jegyzÅ‘ úr ugyanis eddigelé «élt», az elnök ellenben csak hivataloskodott. Ez szembeötlÅ‘ dolog volt még azokra nézve is, a kik véletlenül nem tudták azt a nyilvánvaló dolgot (az utolsó fÅ‘rendi vita tette nyilvánvalóvá), hogy Lezsinszky úr voltaképen Lezsinszky báró volt s csakis családi okokból – azaz szegénységére való tekintetbÅ‘l – nem élt a méltóságos titulussal. Mily jól és mily gyorsan élhetett, hogy elÅ‘bb kopott ki a Lezsinszkyék vagyonából, mint gesztenyeszin hajából! S mi mindent követhetett el, a mig annyira jutott, hogy az évi 1200 forintos fizetéssel járó aljegyzÅ‘i állással beérje! Lezsinszky úrnak csakugyan – ruganyos alakja és kellemes arcza daczára (mert hiába, a kék vér nem tagadja meg magát) – valami hajótörött, menekült, maradék formája volt. Kivágott topánja, tarka, de elmosódott harisnyája, jól kikefélt kalapja, kissé görnyedt, de azért öntudatos tartása, viseltes keztyűje, mely nélkül sohase lépett ki az utczára, rövid pálczája, melyet nem a kezében, hanem mindig a bal hóna alatt hordott, rácsoló «r»-je és gáncstalan udvariassága, melybÅ‘l mindig valami eltitkolt fölény rÃtt ki: mindez afféle Robinsonnak tüntette fel Å‘t, a kit a fÅ‘városból a vidéki élet szigetére vetett ki az élet vihara, s a ki most már csak elnyűvi utolsó emberi ruháit, mielÅ‘tt véglegesen hasonló állati bundába bujnék, a milyent a többi vidéki állat visel. Egészen másforma volt az elnök úr. Zalabér úr Å‘ nagyságán minden szabatos és tisztességes volt. Látszott, hogy a nagyságos úr teljes életében egy czélra törekedett, sohasem forgácsolta el erejét és idejét. Ez az ember bizonyára nem szokott szerelmeskedni, se kártyázni, se gÃrálni, se duellálni, különben negyven esztendÅ‘s korában csak nem lenne törvényszéki elnök és nÅ‘tlen. Zalabér egyike volt a magyar faj azon ritka példányainak, melyeket a föltámadt Magyarország minden várakozás ellenére itt-ott fölszÃnre vetett: értem a komoly és józan törekvÅ‘ket. MidÅ‘n huszonhárom éves korában bejutott az állami szolgálatba, tisztában volt az iránt, hogy az új államszervezetnek nagy szüksége lesz munkabiró és alapos emberekre, s hogy fajunk ily erÅ‘kben nem bÅ‘velkedik; hogy tehát oly embernek, a ki kész is, képes is dolgozni és magát összeszedni, lehetetlen carrièret nem csinálni. Zalabér tehát összeszedte magát és dolgozott, s Ãgy tizenhét évi munka és törekvés útján lassan, fáradságosan, de csalhatatlan bizonyossággal odakerült, a hol most állott: az Y-i törvényszék elnöki székébe. A zarándoklás dülÅ‘jén túl volt s föltehetÅ‘, hogy Zalabér úr, midÅ‘n a magaslatot elérte, egy perczre föllélekzett s Ãgy szólott magában: – Most már kifúhatom magamat, pihenhetek és boldog lehetek. A boldogság pedig nem állhat csupa carrièrebÅ‘l, sem a pihenésbÅ‘l. A boldogsághoz, úgy sejtem, szerelem kell. Szeretni akarok; s hogy tisztességgel szerethessek, meg kell házasodnom. Életösvényem meredek részét, a melyre nem jó málhát vinni, bevégeztem. A mi hátra van, az valóságos séta, még pedig, ha csinos feleséget találok s a feleséggel csinos hozomány jár, igen kellemes séta. Rendszeres ember Ãgy szokott gondolkozni, s Ãgy föltehetjük, hogy Zalabér törvényszéki elnök úr is Ãgy gondolkozott, midÅ‘n a városi kaszinóban kötött ismeretségeket a családi körökig folytatván, az aljegyzÅ‘ úrral egyetemben, ki meghitt barátja volt s kit jó modora miatt igen nagyra becsült, Y. városa hölgyeinek, anyáknak és leányzóknak egyaránt magát bemutattatta. KépzelhetÅ‘, hogy az Y-i hölgyvilág különben oly csöndes pontytavában mily élénk mozgalom támadt, midÅ‘n ez a két nevezetes agglegény-csuka kezdett abban uszkálni. Ãllami alkalmazásban álló, rangos és fizetéses kérÅ‘ oly ritka dolog, hogy ha kettÅ‘ egyszerre lép föl egy kis városban, nincs oly anya és eladó leány, a ki izgalomba ne jönne. Tény, hogy Alter és Kiss, valamint Monaszterly és Kuzmik soha sem szállÃtottak annyi remekművet Y. városába, mint azon farsangon, mely a két új birósági személy kinevezését követte; a mi mellesleg mondva, világosan bizonyÃtja azon tétel igazságát, hogy a megbÃzható igazságszolgáltatás az ipar emelkedésére is a legüdvösebb hatást gyakorolja. Sajnálattal kell azonban kiemelnünk, hogy a divatárus üzletnek ezen örvendetes lendülete nem bizonyult tartósnak, Y. városa csakhamar meggyÅ‘zÅ‘dött arról, hogy a bárót (Lezsinszkyt szabadkozása ellenére csak Ãgy czÃmezték) nem lehet komolyan venni, mert Å‘ maga nem akarta magát komolyan vétetni. Å mindig csak az apákkal és az anyákkal foglalkozott, a lányokkal mindig meg igyekezett értetni, hogy Å‘ «passé», vagy «fâné» vagy «raté», s folyton adta a jóakaró apai barátot. Mikor pedig a fiatal hölgyvilág üde naivitásával ennek erélyesen ellenmondott, a báró úr más módon iparkodott kitüntetni, hogy Å‘ nem számbavehetÅ‘ ember; ugyanis jóÃzű tréfálódzással, de kiállhatatlan következetességgel hánytorgatta az Å‘ 1200 forintos fizetését s nagyon is kétes elÅ‘menetelét, tekintettel azon sajnos körülményre, hogy csak ideiglenesen van alkalmazva, s hogy végleges kinevezése oly vizsga letételétÅ‘l függ, melyre csak a jövÅ‘ évben készül – készülni. Az ily beszédek mind az Y-i hajadonokra, mind az Å‘ körültekintÅ‘ tisztes anyáikra oly fagyasztó hatással voltak, hogy a báró úr nemsokára elérte kivánt czélját, azt, hogy Å‘t senki se tekintse számbavehetÅ‘ kérÅ‘nek. Zalabér úr viszont más, de még hathatósabb eszközt talált a legtöbb Y-i anya és lány kijózanÃtására: _egy_ lánynak udvarolt. Ezzel a többiek mindjárt tisztában voltak az iránt, hogy Zalabér úr nem komoly ember. Ennél az egy lánynál azonban Zalabér úr aránylag rövid idÅ‘ alatt annyira volt, hogy megkérhette volna, ha… ha megkérhette volna. Egy nevezetes akadály állotta az útját; prózai, közönséges akadály, de olyan embernek, a milyen az elnök úr volt, igen lényeges és életbe vágó akadály. A lány szép volt, jó családból való (igazi gentry vér), jó nevelésű, fiatal, szelid, jókedvű, házias, ábrándos is – szóval megvolt minden kivánható jó tulajdonsága; de nem tudódott, hogy mekkora a hozománya. Hogy _lesz_ hozománya, az kétségen felül állott. Az egész megyében nem volt fiatal ember, a ki Köpcsényi Annát fényes parthienak ne tartotta volna. Atyja, Köpcsényi Fábián, földbirtokos volt; egy nagy pusztát birt, kettÅ‘t még nagyobbat haszonbérben kezelt. AzonkÃvül nagymérvű bortermelést űzött, s volt nagyszabású mintapinczéje, melyben saját terményein kÃvül még speculatióra vett borokat is a legújabb rendszer szerint kezeltetett. Az öreg Köpcsényi modern ember volt és azt állÃtotta, hogy a gentry az Å‘ régi állását csak az újkor eszközeivel tarthatja fönn. Å tehát a mezei gazdaságot iparral és kereskedéssel egyesÃtette; búzát, gyapjút, bort nemcsak hogy eladni szokott, hanem venni is. Volt pénztárosa meg könyvelÅ‘je; – sÅ‘t azt is rebesgették, hogy mindenféle részvény is hever a pénztárában, s hogy a pesti tÅ‘zsdén külön ügynöke van. Világos volt, hogy ilyen ember az Å‘ egyetlen lányát (két fia volt még) nem fogja bizonyos hozomány nélkül adni férjhez. De ez a «bizonyos», a mely voltaképen bizonytalant jelent, nagy szeget ütött a törvényszéki elnök fejébe. _Mennyi?_ Ez volt az a kérdés, mely örökké gyötörte. Mig erre feleletet nem tudott, addig nem birta magát döntÅ‘ lépésre határozni. Ezt a fölfogást önök, tisztelt uraim, kik e sorokat olvassák, s még inkább önök, tisztelt hölgyeim, igen együgyűnek és mód nélkül közönségesnek találják. Magam is. Azonban az ember sokra képes, akarattal meg kitartással, a mint a kezükön járó és a lábujjaikkal varró «művészek» bizonyÃtják; de odáig a legügyesebb kautsukember sem vitte, hogy ki tudjon bújni a bÅ‘rébÅ‘l. Zalabérnak egyenesen más bÅ‘rbe kellett volna bújnia, mint a melyben eddigi terhes és dÃszes pályáját végigjárta, hogy az emlÃtett köznapi felfogástól szabadulhasson. Nem volt poéta (a ki tudvalevÅ‘leg semmibe sem veszi a földi javakat, mikor hÅ‘seinek megházasÃtásáról van szó), de Harpagon sem volt, hanem egyszerűen rendszeres ember. Sohasem volt két lába egyszerre a levegÅ‘ben, sohasem tett ugrást, mindig csak járt, a mi annyit jelent, hogy nem bÃzott sohasem a bizonytalanban s tudnia kellett, hová vezeti a legközelebbi lépés, mielÅ‘tt a fél lábát is fölemelte. Az ilyen ember, ha nem vezeti is önzÅ‘ pénzvágy, nem képes vaktában házasodni; rendszeressége és hÃvsága gátolja ebben, mert nem tudná magának megbocsátani, ha kisülne, hogy bármit elmulasztott, a mit okos és meggondolt ember nem szokott elmulasztani. Kétségtelen, hogy midÅ‘n a házassági szándékot – elvben – megállapÃtotta, elsÅ‘ sorban szeretÅ‘ szÃv után vágyódott. De másrészt meg volt gyÅ‘zÅ‘dve, hogy sem neje Å‘t, sem Å‘ nejét nem lesz képes boldogÃtani, ha nem lesznek oly helyzetben, hogy az elsÅ‘ három év költségvetését pontosan megállapÃthassák, és tényleg meg is valósÃtsák. A rendszeres ember ilyen. Ha az elnök úr bizonyossággal tudhatta volna, hogy jövendÅ‘belije, mondjuk: harminczezer forintnyi vagyont hoz a háztartásba, akkor megcsinálta volna a kálkulust, hogy ennek a kamatjából és az Å‘ saját jövedelmébÅ‘l kitelik-e annyi, hogy két gyermekkel tisztességesen megélhessenek, s ha a számÃtás jól összevág, azt hiszem, a harminczezer forintos Köpcsényi Annát inkább elvette volna, mint bármely milliomos lányt. Közönséges földbirtokos apával szemben nem is lett volna ennyi aggodalma. De Köpcsényi Fábián vállalkozó, spekuláns, szóval kiszámÃthatatlan ember volt. Lehetett millionárius, lehetett bankrótos. E kétségek örvényébÅ‘l csak egy határozott kérdés és egy ép oly határozott válasz ránthatta volna ki Zalabér urat. A kérdés az lett volna, hogy: – _Mennyi?_ – A válasz az, hogy – _Ennyi._ – De Zalabér úr sokkal finomabb ember volt, semhogy ily kérdést tehetett volna, Köpcsényi úr pedig valószinüleg sokkal büszkébb, semhogy ily kérdésre feleljen. Ily körülmények között elkerülhetetlen volt, hogy Zalabér úrnak érintkezésében a Köpcsényi családdal bizonyos tespedés ne álljon be. A fontos ügy, mint Bismarck mondá, kezdett eliszaposodni. Ezt nemcsak a szép Anna érezte meg, hanem atyja is kénytelen volt észrevenni. Egyik este Zalabér úr bevégezvén látogatását, Köpcsényi papa odaült leánya mellé és meggyóntatta. KérdezÅ‘sködésének veleje az volt, hogy Zalabér mondott-e már neki valami lényeges dolgot? Anna elpirult s kétségkivül, ha lett volna édes anyja, annak a keblébe rejtette volna zavarát. De Köpcsényi úr özvegy ember volt s az özvegy ember egyetlen leányában mindig van valami érettebb, meggondoltabb vonás, a mely abból az érzésbÅ‘l ered, hogy neki az anya szerepét kell elvállalni önmaga felett is. A szép Anna sokkal okosabb és becsületesebb lány volt, semhogy édes atyjával ily komoly ügyben bujósdit játszék. Tehát kereken kimondta, hogy Zalabér úr neki udvarolt, hévvel és határozottsággal, bizonyos pontig; de hogy ezen a bizonyos ponton egyszerre megállott, mint a czölöp, s onnan hetek óta nem mozdul, sem elÅ‘re, sem hátra. Köpcsényi papa, a ki igen gyakorlati és szemfüles ember volt, erre ümgetve járt föl s alá a szobában, aztán még néhány részlet után tudakozódva, egyenesen megkérdezte lányát, hogy hát mit gondol Å‘ a dolog felÅ‘l? Hogy mért állhatott meg az a vonat az állomáson kivül? Hogy nincs-e tán oka Zalabérnak azt hinni, hogy a pálya «el van állva?» Hogy Å‘, Anna nem adott-e valami tévedésbÅ‘l olyan jelt, a mit a másik «megállj!»-ra magyarázhatott stb… S mikor Anna a maga szokott egyenességével azt felelte, hogy a pálya szabad, hogy neki Zalabér igen tetszik, s hogy mindig igen kellemesnek és vonzónak találta a vele való érintkezést, Köpcsényi úr ismét gondolatokba merült, hogy hát akkor mi az ördögért «bremzol» az az ember? újra föl és alá járt a szobában, mÃg végre homlokára csapva megállott és fölkiáltott, hogy: – Megvan! Meg is volt. Az oly gyakorlati ember, a milyen Köpcsényi úr volt, nem maradhatott sokáig kétségben, hogy mi az oka Zalabér úr habozásának. Csakhogy a gyakorlati ember egy pontban hasonlÃt az eszményi emberhez, hogy Å‘ is túlságba eshetik. Köpcsényi úr kitalálta, hogy a törvényszéki elnök urat mi bántja; ennyiben igen gyakorlati volt. De az már nagyon is gyakorlati volt, hogy lányának is megmondta a dolgot. – Látod fiam, – mondá egész jókedvvel, – a dolog igen egyszerű. – Zalabér azért nem megy elÅ‘re, mert fenn akarja magának tartani az utat hátrafelé, a mig nem tudja hogy «lehet». Édes lányom, nem kell Å‘t megitélned, ha komoly ember létére azt hiszi, hogy pénz nélkül nem lehet. Én részemrÅ‘l ezt rendén valónak találom s mondhatom, hogy én épen ilyen vÅ‘t óhajtottam magamnak, ilyen férjet neked. Å tudni akarja, hogy mennyi a hozományod. A mai világban ez lényeges, joga is van rá, mert mi is tudjuk – az országos költségvetésbÅ‘l, – hogy neki mennyije van. Ez közös érdeketek; haszonlesÅ‘ vagy korhely kérÅ‘ beérte volna azzal, hogy közfelfogás szerint jómódú ember vagyok és vakon megkért volna. Az ilyen embernek elég annyi, hogy van «pénz» hogy mennyi van, s hogy számszerint mennyi lesz belÅ‘le az övé, azzal nem gondol, mert sem számolni, sem gazdálkodni nem akar, csak arra számit, hogy bármennyit költsön, itt lesz az ipamuram, az Å‘ gondja, nem az enyim. Zalabér nem Ãgy tesz. Hogy nem házasodik, a mig nem tudja, hogy megélhettek-e együtt, az becsületes dolog, hogy nem kérdezÅ‘sködik, az gyöngédségre vall. Most a mi dolgunk – az én dolgom, ép oly gyöngéd, diszkrét módot találni arra, hogy tudassam vele, a mit tudnia kell. Hisz, hála istennek, eléggé örvendetes a helyzet s nincs okom a titkolózásra. E szavakkal Köpcsényi úr az Å‘ csinos lányát térdére ültette, megcsókolta és elmondotta neki ügyei állását. Hozzátette, hogy boldognak érzi magát, hogy Å‘t jómódúvá, sÅ‘t gazdaggá teheti; hogy százezer forintot rendelt neki hozományul, s hogy végrendeletében legalább ugyanannyit, ha többet nem, remél rája hagyhatni. Ezzel, ha megtudja, Zalabér úr igen meg lehet elégedve. Évi 5000 frt ráadással úgymond, s egy törvényszéki elnök jövedelmével elég csinos háztartást lehet alapÃtani, kivált mikor még ugyanannyira van kilátás… Ezzel egy báró is beérhetné… Ad vocem báró! Pompás! Tudod, mit gondoltam? Elmondom a dolgot, csak úgy odavetve, Lezsinszkynek. Az jó barátja az elnöknek és visszamondja neki, ha nem bizom is meg vele. KétségkÃvül ez a legdiszkrétebb útja… Ha eljön a báró, küldd be hozzám egy pipa dohányra. Ezzel Köpcsényi úr még egyszer homlokon csókolta szép leányát és visszavonult a maga szobájába. Anna pedig, a ki ma hallotta elÅ‘ször, hogy Å‘ milyen gazdag lány, szótlanul és mozdulatlanul ült ott és hiába próbált örülni. Gondolkozott, gondolkozott, de semmi okos és világos dolgot nem tudott kigondolni; csak a fejét rázta, folyton azt súgva: – Mennyi? Igazán megkedvelte volt a törvényszéki elnököt. Szépen termett, jó magyar arczú és igen okosan beszélÅ‘ ember volt, s azonfelül törvényszéki elnök. Nagy dolog az egy vidéki lány szemében – de még a nagyvárosi lány sem szokta megvetni, ebben a mai, férfiszegény világban. Anna nemcsak hogy Zalabérhoz vonzódott, hanem valljuk meg, egy kicsit büszke is volt a törvényszéki elnökre. Nem volt az csupa hiúság; a szivének is jól esett, mint valami hálaérzet fogta el az, hogy a kitünÅ‘ férfiú a város és megye valamennyi szépei közül Å‘t tüntette ki figyelmével, még pedig Å‘t egyedül, kaczérkodás és tapogatózás nélkül, az elsÅ‘ naptól fogva, a mióta megismerkedtek. E különbözÅ‘ érzések – egy tiszta, fiatal szivben találkozva, a hajadon lány ifjú képzeletének hevénél összeszűrve, – bizonyára kitesznek egy érzelmet, melyet a lány szerelemnek mondhat. Anna hitte, hogy szereti Zalabért, tudta, hogy büszke rá. S Ãme, öt percz óta ezt a szerelmet hűlni, ezt a büszkeséget lohadni érezte. «Mennyi? Mennyi?» ez zsibongott a fülében. Okos lány volt, húszéves volt, apja lánya volt, de azért nem birta azt a kérdÅ‘ számszót ez esetben annyira természetesnek találni, mint a hogy édes atyja tette. Az meg sehogysem fért a fejébe, hogy Zalabér úr e kérdésen oly nagyon fönnakadt, hogy «sem elÅ‘re, sem hátra». Úgy érezte, hogy ha még oly fontos lenne is a kérdés, férfinak egy kedves lányért mernie is kell valamit; s hogy az, a ki nem mer, nyerni sem érdemes. Igazságtalanságnak tünt fel elÅ‘tte, hogy Zalabér ily körülmények közt nyerhesse el Å‘t, meg azt is, a mi – vele járt. E gondolatnál Anna a tükörbe nézett s önkéntelenül szebbnek találta magát, mint félórával azelÅ‘tt. Talán bizony gazdagabbnak is? Lezsinszky bárót jelentette a szobalány. Anna tudhatta, hogy el fog jönni, mert megbeszélték, hogy ma hozza el Blaháné legújabb nótáit s hogy Å‘ fogja Annát kisérni a zongorán. Mégis meg volt lepve a lány, hogy épen ma jön Lezsinszky. Elpirult láttára, mert eszébe jutott, hogy édes atyja általa akar Zalabér elhatározására hatni; e gondolatra szeretett volna a föld alá sülyedni – szerette volna a törvényszéki elnök urat arczúl ütni. Hát lehetséges, hogy annak az embernek oly közönséges, oly aljas gondolkozásmódja legyen? Nem lehetett valami más oka tartózkodásának? Hátha féltékeny? De ugyan kire? Talán bizony Lezsinszkyre? Nevetséges. Lezsinszky sokat járt a házhoz, de sohasem udvarolt; alighogy beszélt Annával; csak a zongorán kisérgette nótáit. Aztán Lezsinszky egyáltalán nem «komoly ember». Hát mi más oka lehetett Zalabér kételyeinek? Ezt kéne kitudni, még mielÅ‘tt a papa azt a végzetes és döntÅ‘ «felvilágosÃtást» megadja. Mert arról bizonyos volt a lány, hogy ha Zalabér az Å‘ készpénz értéke tudatában kéri meg Å‘t, akkor mindennek vége, és Köpcsényi Annából sohasem lesz az életben törvényszéki elnökné. Ez járt a fejében még mindig, mikor Lezsinszky már régen a zongora mellett ült és Å‘ maga is már elénekelte volt gépiesen az elsÅ‘ nóta jó részét. A báró egyszerre abba hagyta a játékot és fölnézett a szép éneklÅ‘höz. – Magácskának valami baja van, – mondta az Å‘ szokott magnásos és protektoros fölényével. – Talán abbahagynók? – Igenis, barátom, hagyjuk abba. Tele van a fejem. – Akkor magára hagyom. Minek untassam? – Nem untat engem, – ellenkezÅ‘leg. Nagy szolgálatot tehetne. – Én? – mondá Lezsinszky nagy csodálkozással. – Ez már nagy dolog; hogy én szolgálatot tehessek valakinek – azt nem igen reméltem megérni. Hát még magának! Anna komolyan, majdnem bánatosan nézett rá. – Édes báró, – mondá végre reszketÅ‘ hangon, – igen nagy és nehéz kérésem volna önhöz, olyan, a mihez igazán – nagy bizodalom kell. Lezsinszky elejtette a már kezében levÅ‘ kalapot. Folyton mosolygó arcza mély komolyságot öltött; gavalléros fejhajtással mondá: – Beszéljen, kisasszony és mutasson bátran annyi bizodalmat, a mennyire szükség van, többet, mint a mennyit megérdemelni látszom. Lump vagyok ugyan, de csak a magam kontójára. Barátaim ügyében egészen tisztességes ember vagyok. Anna csodálkozva nézett rá, de sokkal jobban foglalták el saját gondolatai, semhogy eszébe jutott volna, a kellÅ‘ udvariassággal ellentmondani. A pamlaghoz vezette látogatóját és akadozó szégyenkezéssel Ãgy szólÃtotta meg: – Kedves báró, Ãtéljen rólam elnézÅ‘leg, ha olyant találok mondani, a mi – nem illik egészen fiatal lány szájába. Igen sajátságos és súlyos helyzetben vagyok… MindenekelÅ‘tt tudja meg, hogy atyám várja önt szobájában, egy pipa dohányra, mint mondá. Úgy tudom, hogy a pipa dohány csak ürügy. Igazi szándéka az, – meg ne Ãtéljen, kérem! – hogy önt felhasználja – az én érdekemben. Meg akar engem házasÃtani. Lezsinszky zavarba jött. – Hogy érti ezt, kisasszony? Anna erÅ‘t vett magán és folytatta: – Édes atyám azt hiszi… azt képzeli, hogy az ön barátja, Zalabér úr, érdeklÅ‘dik irántam… – Helyesen képzeli, – vágott közbe Lezsinszky. – Csak nem kételkedik benne, hogy Ãgy van? A lány vállat vont. – Meglehet. De nem ez a fÅ‘dolog. Atyám szÃvesen látná, ha én – Zalabérné lehetnék; de úgy hiszi, hogy az elnök úrnak… tájékozásul némi felvilágosÃtással tartozik az ő… anyagi körülményeirÅ‘l. – Óh! – kiáltá Lezsinszky tiltakozó mozdulattal. – Csak nem hiszi, hogy Zalabér… – Én semmit sem hiszek, mondá Anna, – s bizonyos lehet benne, hogy nem szólanék önnek e dologról, ha igen kényes és kényszerÃtÅ‘ okaim nem volnának. Szóval, atyám, úgy tudom, az ön révén akar Zalabér úr tudomására juttatni bizonyos adatokat, melyekrÅ‘l azt hiszi, – Å‘, nem én, – hogy Zalabér úr elhatározásaira döntÅ‘ befolyással lesznek. – Kisasszony! Atyja igaztalan az én barátom iránt. Szavamat adhatom, hogy – Anna, a ki örömmel hallgatta ezt a tiltakozást, mégis közbe vágott; félt, hogy Lezsinszky szavai Å‘t meg találják ingatni eltökélt szándékában. – Hallgasson végig, báró úr, – mondá némi hévvel. – Nem arról van most szó, hogy én milyen véleményen vagyok az ön barátjáról, hanem arról, a mi elÅ‘ttem sokkal fontosabb, hogy neki ne legyen oka rólam táplálni lenézÅ‘, sÅ‘t megvetÅ‘ véleményt. Atyám beszélni fog önnek az Å‘ vagyoni körülményeirÅ‘l. Kérem, legyen meggyÅ‘zÅ‘dve, hogy édes atyám derék, nemeslelkű ember, de legyen elkészülve egy dologra, arra ugyanis, hogy az én kedvemért, mikor azt hiszi, hogy az én boldogságomról van szó, mindenre képes, még – hazugságra is. Lezsinszky elbámult. – Nem értem, – mondá némi elfogultsággal. Anna, nekibátorodva, mind élénkebben folytatá: – Édes atyámnak egyátalán valami beteges hajlama van – nagy, kerek számok csoportosÃtására. Az a szerencsétlen vállalkozási szenvedélye okozta ezt. Tartsa, kérem, ezt eszében, mikor vele beszél: ezt és irántam való vak szeretetét. Atyám fog önnek beszélni az Å‘ nagy tÅ‘kéirÅ‘l s a nekem szánt hozományról és örökségrÅ‘l. Lelki békém érdekében s az ön barátjának érdekében, melyet én is szivemen viselek, arra kérem önt, hogy hallgassa meg azt, mit atyám önnek mondani fog, látszólagos jóhiszemmel, de – _ne vegye komolyan_ és… ne mondja vissza Zalabér úrnak… fáj, hogy Ãgy kell önnek beszélnem, de helyzetem kényszerÃt s reménylem, hogy nem fog érte elÃtélni. És… én azt hiszem… hogy atyám vagyona, az is, a mit tán nekem szánt, szerencsétlen, túlzott vállalkozások által nagyon meg van terhelve s hogy nekem voltaképen semmi, – de _semmi vagyonom sincs_. Ezt – ezt az egyet szeretném Zalabér úrral tudatni, és önt arra kérném, – ha igazán számÃthatok barátságára, – hogy barátjának ezt bizalmasan megmondja. Megigéri? Lezsinszky e vallomást növekedÅ‘ bámulattal hallgatta. Oly nagy volt csodálata, hogy nem bÃrt ülve maradni. Mikor a lány befejezte szavait és kérdÅ‘ tekintettel fordult hozzá, a báró meghatottan állt elÅ‘tte és kérdésére kérdéssel felelt: – Szereti ön Zalabért? Anna is fölkelt székérÅ‘l. – Hogy szeretem-e? Az – a mostani körülmények között igen meddÅ‘ kérdés. Tudassa vele a dolgok valódi állását; ez az elsÅ‘, a leglényegesebb, a mit megnyugtatásomra tehet. Én most nem érzek egyebet, mint aggodalmat; hogy szeretem-e Zalabér urat, azt – majd meglátom. Most pedig igérje meg, hogy megteszi, a mire kértem. Megteszi? – Meg. – Köszönöm. Most pedig, kérem, menjen be atyámhoz. Lezsinszky hosszú, bámulatteljes pillantást vetett a szép leányra, aztán oda nyujtotta kezét. Úgy érezte, hogy meg kell ezt a kis kezet csókolnia, de meggondolta magát, mély tisztelettel hajtotta meg fejét és bement az öreg Köpcsényihez. Másnap Anna erÅ‘s szÃvdobogást érzett, különösen estefelé. Mégsem hitte volna, hogy ennyire szeresse Zalabért. Eddig megmondhatta neki Lezsinszky, hogy Å‘ neki semmije sincs. Vajjon hát eljön-e mégis a szokott órában? Ha igen, akkor ez nagy diadal: akkor aztán csakugyan dicsekedhetik az Å‘ elnökével mind a vetélytársakkal, mind édes atyjával szemben. De ha nem jön? Akkor – no akkor is jól van. Akkor világos, hogy Zalabér Å‘t sohasem szerette, s akkor ugyancsak könnyű lesz róla lemondani. Könnyű-e? Hát mért dobog úgy a szive? Pedig bizonyos, hogy nem jön. Már hat óra. Csak igaza volt a papának. Mind ilyen a férfi… Hallga! Ni! Léptek, kopogtatás. Csakugyan – Å‘. Anna kipirultan, sugárzó szemekkel ment eléje. Sohasem érzett iránta ily mély, ily Å‘szinte vonzalmat. Keze reszketett, mikor odanyujtotta. Az elnöké is; csakhogy más okból. A lány elÅ‘zékenysége mintha zavarná, mintha visszariasztaná. Elfogultnak, szórakozottnak látszik. Hát miért jött el? Lidércznyomás alatt nyög az olyan beszélgetés, a melynél senki sem szól arról, a mi szivén fekszik. Zalabér is, Anna is mint igazi mentÅ‘angyalt üdvözölték az egy órával késÅ‘bb érkezÅ‘ Lezsinszkyt. Å is kissé elfogultnak látszott, de a világfi elfogultságában is el tudja kerülni az ügyetlenséget. Lezsinszkynél az elfogódás nem akadozásban, hanem abban nyilatkozott, hogy megeredt a nyelve. Tréfált, csevegett, zongorázott és mindenképen «lendÃteni» igyekezett a hangulaton; sÅ‘t egy-két Ãzben úgy rémlett a lány elÅ‘tt, hogy majd bátorÃtó, majd méltatlankodó jelekkel sarkalni iparkodik valamire a ritkaszavú elnök urat. Anna nem értette a helyzetet; végre, hogy némi felvilágosÃtást nyerjen, a zongorához szólÃtotta a bárót. – Énekeljünk egyet. Lezsinszky követte a lányt a zongorához, és mialatt együtt keresgéltek a kotta között, Anna súgva kérdezé: – Megmondta? – Meg, – felelé Lezsinszky. – Nos?… – kérdé a lány feszülten. – Nos – itt van. Kell ennél több? Látja, hogy gentleman. Gentleman, persze. Restelt szakÃtni az nap, mikor elÅ‘ször látta tisztán a helyzetet. Lezsinszky a beszélgetést ravaszul azon kezdte, hogy szereti-e a lányt? Az elnök határozottan mondta hogy igen. Csak ezután állott elÅ‘ a báró a többivel, hÃven referálva mind Köpcsényi papa százezreirÅ‘l, mind a lány zérusairól. S mikor Lezsinszky azon végezte, hogy – «Angyal ez, barátom, a milyen nem születik minden nap. Érdemeden felül is boldog lehetsz vele. Hogy szerethet, hogy atyját Ãgy beárulja neked!» – akkor az elnök úr kénytelen volt azt felelni, hogy – bizony ritka teremtés. – S mikor a szokott látogatás órája ütött, eljött, mint rendesen, de inkább kénytelenségbÅ‘l, mint szabad akaratból, inkább szemérembÅ‘l, mint szerelembÅ‘l. És Ãgy eljárt a házhoz még jó darabig – beszélgetni, társalogni, de nem nyilatkozni. Anna már megszokta Ãgy; barátságosan fogadta, de nem várt tÅ‘le semmit és inkább Lezsinszkyvel beszélgetett. Hanem az öreg Köpcsényi nem tudott beleszokni ebbe a kétes helyzetbe; napról-napra jobban csodálkozott, mÃg végre elhatározta, hogy törik, szakad, valahogyan dülÅ‘re viszi a dolgot. Egy este látogatóba küldötte Annát és maga várta be Zalabért. Lezsinszkyre fordÃtotta a szót s azt kérdezte az elnöktÅ‘l, hogy mi a véleménye e mágnás hivatalnok jellemérÅ‘l? Zalabér azt felelte, hogy könnyelmű – volt, de szorgalmas hivatalnok s kiválóan becsületes ember. – Hát föltétlenül megbÃzik minden szavában? – kérdé a földbirtokos. – Föltétlenül, – volt a felelet. Köpcsényi úr a füle botját vakarta. Már bizonyos, hogy ha a báró visszamondta, a mit tÅ‘le hallott, akkor Zalabér hitelt is adott neki. De hát ha nem mondotta?… Itt új gyanú támadt az öreg úrban és félig tréfás hangon folytatá: – Hát nem tartaná Å‘t arra képesnek, hogy egy kis ártatlan csÃnnal kifogjon rajta? Példának okáért, hogy valami gazdag parthie kedvéért, melylyel báróságát felfrissÃthetné, egy kicsit elárulja barátját? Tegyük fel, hogy Lezsinszky megtudná, hogy van egy lány, a ki ön iránt érdeklÅ‘dik, s hogy a lányra jócska vagyon néz, mondjuk egy negyed millió, lehetetlennek tartja, hogy a báró úr ezt ön elÅ‘tt eltitkolja, vagy valami zavart csináljon, hogy Å‘ foghassa el az aranyhalacskát? Zalabér eleinte nagy érdeklÅ‘déssel hallgatta az öreget. Eszébe jutott, hogy Anna az utóbbi hetekben igen bizalmasan és nyájasan társalkodott Lezsinszkyvel és hogy ebbÅ‘l Å‘ nem egyszer azt a reményt merÃtette, hogy hátha a báró vállalja magára a csomó megoldását, hátha Å‘ veszi el azt a derék, szegény leánykát? De mikor Köpcsényi uram a negyedmillióra tért, akkor a törvényszéki elnökben megszakadt a türelem fonala, szánakozva nézett az öreg úrra és elhatározta, hogy véget vet mindennek. Köpcsényi úr állÃtólagos szélhámossága megszüntette minden további tépelÅ‘dését. – Hogy nincs semmije, – gondolta magában, – azt elnézhetném; de svihákoskodik is. Svihák legyen az ipam? Ments isten! Másnap nem jött el, harmadnap sem. Anna nem csodálkozott elmaradásán; de Lezsinszky magán kÃvül volt. A következÅ‘ délelÅ‘ttön a törvényszéki pandurok nagyon csodálkoztak, hogy mily szokatlan zaj van az elnök úr irodájában. Lezsinszky volt nála és a beszélgetés oly hangon folyt, mintha a két úr meg akarná egymást fojtani. – Egyszersmindenkorra mondom, – Ãgy hangzott az elnök kemény szava, – hogy nem lehet. – Én meg azt mondom, – dörgé a báró hangja, – hogy ha van benned becsületérzés… – Ezentúl csönd lett, de öt perczczel utóbb Lezsinszky kijött és sietve otthagyta a hivatalt. Egyenesen Köpcsényiékhez ment és bejelentette magát Anna kisasszonynál. – Búcsúzni jöttem, – e szavakkal üdvözlé az elhalványodó leányt. – Elmegy? – kérdé az, egy székhez kapaszkodva. – El. Elhagyom ezt a várost, a megyét, a hivatalt. – És miért? – Azért, mert nem szolgálok Zalabérral. – S miért? Megsértette? – Nem, mert megsértett; hanem mert nem gentleman. Anna könnyebben lélekzett; kitalálta, hogy Zalabér levetette végkép az álarczot és most Å‘ is szabadabban nézett Lezsinszky szemébe. Elmondatta vele, hogy mi történt, aztán szeliden, sÅ‘t némi vidámsággal mondá: – Nem kell hamarkodni. Ön túlságos szigorral Ãtél barátja felett. MindenekelÅ‘tt tudja meg, hogy Zalabér úr nekem soha sem mondta, hogy szeret, tehát semmit sem vethetek szemére, ha elhatározásaiban szabadnak érzi magát. Aztán – beszéljünk Å‘szintén, nincs-e igaza, ha nem mer egy majdnem vagyontalan lányt elvenni? Csak térjen magába és mondja, hogy ön is nem úgy tenne-e az Å‘ helyzetében? – Az Å‘ helyzetében – _én?_ – kérdé Lezsinszky csodálkozva. – Ha nem volnék elkallott existentia, ha tanulmányom, biztos hivatalom és kenyerem volna, a melybÅ‘l a feleségem is megélhetne – és _ilyen_ feleségem!… De hogy’ képzeljem magamat ilyen helyzetbe? – Ne térjen ki a kérdésem elÅ‘l, – felelé a lány. – Úgy a hogy itt áll, a maga helyzetében is, a mely még sokkal közelebb áll az enyimhez, elvenne-e? E szavakat oly kedvesen, oly édes pirulással, mégis oly pajkosan, sÅ‘t némi gúnyolódással mondotta, hogy a báró fejéhez kapott, nem tudva, jól érti-e vagy sem? Megfogta a lány kezét; a kéz reszketett, a piruló arcz elfordult, – már most tudta, hogy megértette. – Isten és emberek elÅ‘tt, – mondá dobogó szÃvvel, de határozott és ünnepélyes hangon, – szegényen és gazdagon, mint napszámos, vagy mint herczeg: mindenképen ellenkezÅ‘jét tenném annak, a mit Zalabér tett, ha ön – engem szeretne. – Pedig _szeretem_, – mondá a lány, egyenesen nézve szeme közé – régóta szeretem és neje akarok lenni, noha azt mondja, hogy lump. De az majd elválik. Akar-e atyámhoz jönni? Én fogom megkérni tÅ‘le az ön kezét. Lezsinszky keblére ölelte a könyek közt mosolygó lányt és háládatos, hÅ‘ imádattal nézett harmatos szemeibe. Aztán összeszedve minden bátorságát – mert félt az öreg úr regényes százezreitÅ‘l – begombolta kabátját és bekopogtatott Köpcsényi úrhoz. Bámult az öreg és majdnem a föld alá nézte a váratlan kérÅ‘t, mikor Anna előállott a dologgal. Köpcsényi Fábián meg volt gyÅ‘zÅ‘dve, hogy az Å‘ negyed milliója zavarta meg a báró fejét és lesujtó, majdnem sértÅ‘ tekinteteket vetett Lezsinszkyre. – A báró úr, – mondá végre, – nagyon megbecsül tisztességes szándékával; de félek, hogy nem vagyunk összevalók. Én nem báróságot óhajtok a lányom számára, hanem _férfiút_, a kinek viszonyai körülbelül megegyeznek –. De itt Anna félbeszakÃtotta Fábián úr szónoklatát: – Édes apám, – mondá, – ne beszéljen ezekrÅ‘l. Mi csak áldását kérjük, egyéb semmit. Valahogy csak megélünk. Lezsinszky tudja, hogy nincsen semmim s hogy nem is lesz… – Mi–i–it? – dörgé az öreg kidülledt szemekkel. – Nincs semmid? És nem is lesz? Tudja? Tudja ám, hogy van is, lesz is, jobban mint magad. És tÅ‘lem tudja! Különben nem is állna itt mint kérÅ‘. Lezsinszky nagy zavarban állott ott s kissé elszorult a szive, hogy milyen megátalkodott szédelgÅ‘ az Å‘ leendÅ‘ ipja… De azután ránézett mosolygó kis menyasszonyára és az Å‘ biztató szemébÅ‘l erÅ‘t merÃtett ennek a kÃnos jelenetnek az elviselésére. Köpcsényi Fábián e közben egy kicsit meggondolta magát; egy kicsit haragudott arra a tökfilkó törvényszéki elnökre, a ki Ãgy lóvá tétette magát, egy kicsit örült is, hogy nagy kópé az a báró, egy kicsit meg megindult a szÃve a lánya kérésén: szóval, belenyugodott a dologba és elhatároztatott, hogy másnapra közhÃrré teszik az eljegyzést. Lezsinszky nagyon boldog volt ezen a nevezetes napon: de mégis bántotta, hogy este felé az öreg úr behÃvta szobájába és egy álló óráig magyarázta neki – a negyed milliót. Örült, hogy szabadult tÅ‘le. – Szentül hiszem, – mondá magában, mikor haza felé ment, – hogy nem csaló, hanem félbolond. Maga is azt hiszi, hogy gazdag ember… Zalabér volt az elsÅ‘, a ki szerencsét kivánni jött s ez alkalommal kibékült a báróval, tudatva vele, hogy alapos reménye van, végleges kinevezését, melylyel nagyobb fizetés is jár, felsÅ‘bb helyen kieszközölni… Az egész város pedig tele volt a Lezsinszky szerencséjével – némi boszuságára a bárónak, a ki tudta, hogy nem a menyasszonyát irigylik, hanem a hozományt, mely pedig – nincsen. Az esküvÅ‘ elÅ‘tt három nappal azonban egy kis kellemetlen jelenet történt a jegyesek közt. Megérkezett ugyanis az Anna kelengyéje BudapestrÅ‘l. Az öreg úr dicsekedve mutatta meg vejének, – a vÅ‘ ellenben igen nyugtalan pillantásokat vetett a menyasszonyra, a ki majd megpukkadt nevettében. Végre Lezsinszky félrevonta jegyesét a mellékszobába és komolyan kezdett tiltakozni a kelengye ellen, hogy ez comtessenek vagy bankárlánynak való kelengye, nem egy jegyzÅ‘né asszonyságnak s hogy Å‘ nem veheti a lelkére az ily adósságra szerzett pompával kezdeni háztartását… Anna elpirult, aztán fülébe súgott valamit – a mire a vÅ‘legény roppant ostoba képet vágott és kissé elhalványodott… Nem merném mondani, hogy nem örült, de azt sem lehet tagadni, hogy szörnyen elszégyelte magát. Ugyanis Zalabér jutott eszébe, s hogy mily szÃnben fog Å‘ feltünni az elnök elÅ‘tt, ha kisül, hogy… Szaladt is nyomban az Å‘ nagyságos fÅ‘nökéhez és elmondta neki az egész dolgot, tövirÅ‘l-hegyire, fÅ‘kép azt, hogy Anna Zalabér ellen fordÃtotta cselét, de Å‘t is megejtette vele. – Most már, barátom, – Ãgy végzé, – vagy bocsáss meg, vagy verekedjünk meg. Hanem Å‘szintén szólva, jobb szeretném, ha megbocsátanál, mert nem szeretek lÅ‘ni, mikor nincs igazam. Zalabér úr sem kivánt lÅ‘ni; nyilván ugyanazon oknál fogva. FIFINE BOSZÚJA A Rue de la Paixbeli Cercle des Courses verandáján… Ön csodálkozik, bájos olvasónÅ‘ és kérdi, hogy mi a kÅ‘ ütött a szerzÅ‘be s hogy magyar ember létemre és mágnás nemlétemre mi az ördögöt keresek Párisban a Sportsmenek klubjában? Nos, beismerem, hogy a mit itt elmesélek, az ép úgy történhetett áldott hazánkban, mint a sokat átkozott franczia Babylonban. HÅ‘sömet szintúgy nevezhetném Mindszenty grófnak, mint a hogy valósággal Comte Gaston de Tourain-nek hÃvják. A Cercle helyébe nagysád bátran képzelheti a hatvani-utczai Nemzeti Kaszinót. De én magam ezt nem tehetem, mert bajban volnék, hogy tán kitalálja történetem személyeit. Ellenben nagysádnak nem baj az, ha az egész históriát Francziaországba helyezem. A francziáknál úgy is divattá lett egy idÅ‘ óta, hogy regényeikben azt, a mi képtelen, Magyarországon játszatják. Nagylelkű boszút veszek rajtuk. Mert elÅ‘ször is az én novellámat nem fogják francziára fordÃtani, tehát a párisiak nem fognak rajta boszankodni; másodszor pedig ez az én történetem, ámbár eléggé csodálatos dolog, de korántsem oly képtelen, hogy valósággal meg ne történhetett volna. Nem is mondom én, hogy meg nem történt. Lehet, hogy épen azért teszem át szinhelyét idegen földre, _mert_ valósággal megtörtént. Ki tudja? TÅ‘lem nem fogja azt megtudni senki – de senki. Tehát a Cercle des Courses verandáján egy szép tavaszi estén ott ült Olivier de Cuny és az esti lapokat böngészte. Unatkozott, de nem azért, mert az esti lapokat olvasta. Inkább megfordÃtva állt a dolog. Azért olvasta az esti lapokat, mivel unatkozott. A club üres volt, mert szépen sütött a nap és pünkösd szép ünnepe a küszöbön állott. Cuny Olivér a pompás étteremben egymagában végezte el ebédjét. Semmi sem gátolta, hogy a Champs Elysées egyik kávéháza elÅ‘tt jobb levegÅ‘ben és vÃg társaságban ne élvezze siestáját: ott a leghiresebb viveurök közt szÃhatta volna czigarettejét, ihatta volna cognacos kávéját és nézhette volna a Bois de Boulogneból hazaözönlÅ‘ fogatokat, melyeknek mindegyikérÅ‘l egy-egy kis regényt tudott vagy költött az arszlánvilág. De Cuny nem érzett kedvet e társaságot fölkeresni, mert Å‘ ott nem tudott volna kedvére unatkozni. Pedig van óra, van nap, vannak hetek, midÅ‘n csupa unalomból nem is akarunk egyebet, mint unalmat: a hogy példáúl egy fájó fogat megpiszkál, megszivogat, megnyomogat és megkopogtat az ember, hogy az elkerűlhetetlen fájást szándékos fájdalommal tetézze. Cuny Olivér tehát _akart_ unatkozni. Elégedetlen volt, nem sorsával, de önmagával. Gazdag volt, tűrhetÅ‘n csinos és fiatal (Párisban a férfi 40 éves korában kezd fiatal lenni) és hozzá még tehetséges is. Sokat olvasott, meglehetÅ‘sen festett s még meglehetÅ‘sebben irt. A club számára irt bohózatos revueje még irodalmi körökben is feltűnt és literátor hirébe hozta. Ez sarkalta becsvágyát s Å‘ elhatározta, hogy most már magasabbra tör. Darabot akart irni, formális, teljes szÃnművet; égett a vágytól, hogy kipróbálja tehetségét; gondolkozott, tervezgetett, készült: de irni, ahhoz lusta volt. Tárgynak s anyagnak nem volt hÃjával; száz terv közül választhatott. Csakhogy ezek a tervek, melyek már évek óta vonzották, épen olyanok voltak, mint némely asszony. ElsÅ‘ tekintetre megragadók, vonzók, eredetiek; de ha az ember megismerkedik velük, közönségesek, laposak s a mellett kiszámÃthatatlanok. Az esti lapok is unalmasak voltak s Olivér épen a szÅ‘nyegre akarta ejteni az utolsót, mikor a szinházi rovatban egy kis közlemény megragadta figyelmét. Elolvasta és mosolyogva rázta fejét. – Ejnye! Ki hitte volna! A közlemény Ãgy szólott: «A Bouffes de l’Elysée szinházat érzékeny veszteség sújtja. Mademoiselle Adolphine Orsay, kit a közönség inkább Fifine kisasszony néven ismer, kijelentette az igazgatónak, hogy visszavonul a szÃnpadtól. Hogy hova és meddig, senki sem tudja. Fifine az Å‘ kedves kis lakásából – s úgy látszik Párisból – egyszerűen eltűnt, szó nélkül, nyomtalanúl. Hogy boldog vagy boldogtalan szerelem-e az, a mi a szinpadot e bájos művésznÅ‘tÅ‘l megfosztja, egyelÅ‘re el nem dönthetÅ‘ kérdés. De hogy szerelem van a dologban, kétségtelen; mert Fifine kisasszonyt évek óta nem látták imádó kiséretében. Már pedig az oly művésznÅ‘, a kinek nincsen imádója, okvetetlenül szerelmes. E hitünkben nem fog semmi sem megingatni, még az sem, ha maholnap ki talál sülni, hogy a szép hölgy klastromba vonúlt. SÅ‘t ebben új bizonyságot fogunk látni a mi föltevésünk mellett.» – Lám, lám! – mondá Olivér, a findzsa szélén lehorzsolva czigaretteje hamvát. – Ki hitte volna! Gaston négy napos házas, Fifine eltűnt. Hát mégis van igazi szerelem? Csak nem lett öngyilkos? Eh! A ki az élettÅ‘l készül megválni, az nem ir elÅ‘bb a szinházigazgatónak. De utolsó levele Gastonhoz! Hogy szólt csak? «Ön tehát házasodik s velem egyszerűen tudatja, hogy vége mindennek. Pedig nincs? Csak házasodjék meg és legyen boldog, ha tud. Nem fogom megakadályozni, bár tehetném; nem akarok nevetséges lenni és hasznát sem tudnám venni az oly szeretÅ‘nek, a kit erÅ‘vel küzdöttem vissza magamnak. De _boszút_ fogok állani, _példátlan, hallatlan boszút_. Megmondom elÅ‘re, hogy el legyen rá készülve. S ha majd azt mondhatja, hogy tud példát rá, hogy nÅ‘ _Ãgy_ boszúlta meg magát hűtlen kedvesén, akkor nem bánom, ha azt is mondja, hogy megérdemeltem hűtlenségét.» Ãgy szólt körűlbelÅ‘l a Fifine levele. Szegény Gaston félt tÅ‘le, én meg betürÅ‘l betüre kimutattam neki, hogy vak töltés: az igazi boszút nem szokták elÅ‘re hirdetni. De hogy a lány Ãgy eltűnik, az mégis csak szeget üt a fejembe. Hallatlan boszú? Hát valóban újat találna? Kiváncsi volnék, hogy van-e leleményessége, hogy talál-e valami igazán eredetit? Olyant, a mi se nem vitriol, se nem méreg, se nem pisztoly, sem öngyilkosság az esketés alatt, sem elkeseredettségbÅ‘l kötött házasság, sem hirlapi botrány, sem névtelen levél az anyóshoz vagy a menyasszonyhoz… De mi hát? Ha újat találna – akkor igazán kedvem volna, vele megismerkedni és Å‘t munkatársul szerzÅ‘dtetni új darabomhoz… Új darabomhoz! Milyen tökkel ütött csacsi vagyok! Van is nekem darabom! Jut is valami eszembe!… Mi baj, George? George a klub komornyikja, nagy ezüst tálczával állt ott, melyet mély tisztelettel odanyújtott az önmagával társalgó Olivér orra alá… «Távirat de Cluny úrnak. Az inas utána hozta, mert rajta áll, hogy sürgÅ‘s.» Olivér átvette a sürgönyt, nagy szemeket meresztett, mikor elolvasta. – Gastontól. Négy napi házasság után. Hihetetlen. A távirat Ãgy szólott: «Jer azonnal Tourainba. Iszonyú helyzet. ÃllomásfÅ‘nöknek telegrafirozz, hogy mely vonattal érkezel. Titoktartás szükséges. Incognitó jÅ‘jj, kastélyba nem szállhatsz. Tragédia vagy bohózat: tÅ‘led várom a megoldást. Gaston.» Olivér elÅ‘kérte a vasuti menetrendet; rövid lapozgatás után a touraini állomásfÅ‘nöknek ezt sürgönyözte: «Reggeli ötkor érkezem. Cuny.» Aztán haza hajtott – pakkolni. * Reggeli ötkor a Pomme d’or-hoz czimezett touraini szálló legszebb szobájában együtt ült a két jó barát. – Fránya szÃnben vagy, Gaston. Csak nincs komoly baj? – kérdé Olivér. – A legnevetségesebb dolog a világon. De nekem elég komoly arra, hogy öngyilkosságba kergessen, ha nem tudsz kigázolást. – Na, na! Halljuk csak. – Azon kezdem, a mit különben úgy is tudsz, hogy Geneviève, az én kis feleségem, most lesz tizennyolcz éves. Mikor elÅ‘ször beszéltem neki a szerelmemrÅ‘l, mindjárt e szavakkal szakÃtott félbe: Gaston úr, mielÅ‘tt tovább beszélne, feleljen egy dologra – de becsületére: mondta-e már azt, a mit nekem mondani készül, más lánynak is? – Sapristi. ErÅ‘s dolog. Azt mondtad persze, hogy soha! – Természetes. Geneviève elragadó volt. Elszánt komolysága, mosolygó ajka, könybe lábadó szeme oly hatással voltak rám, hogy a szentségre is megesküdtem volna. Bizony a legnagyobb szentségtörés az lett volna, az Å‘ szent hitét megingatni. Tehát becsületemre mondtam, hogy soha. Mondhattam is, mert igazán azt, mit iránta éreztem, még soha más nÅ‘vel szemben nem éreztem volt. Ha pedig nem éreztem, hát nem is mondhattam. Nem igaz? – Igaznak tán igaz, de logikának roppant illogikus. Tovább. EbbÅ‘l a kis sophismából csak nem eredhetett valami komoly baj? – Nem ám – ha ezzel beérte volna. De Å‘ mind inkább beleszeretett ebbe a gondolatba, tán jobban, mint belém. A leggyöngédebb odaadás a legrajongóbb szerelem perczeiben mindig erre tér vissza. Minden reményét, szerelmét, büszkeségét és bizalmát, szóval egész élete boldogságát erre az egy rögeszmére alapÃtotta, melyet meg nem szűnt fejtegetni és részletezni, melyet mind nyakasabban igyekezett fixirozni: az én – az én – hogy is mondjam – az én érintetlen tisztaságom eszméjére. Nem irtóztató ez? – Hüm… Persze… De ha hisz benne… – Hisz. Szörnyen hisz. Én csak lassan kezdtem Å‘t egészen érteni. Anyjának az a szerencsétlen gondolata volt, hogy Å‘t az ellenkezÅ‘re készÃtse elÅ‘. A derék asszony jót akart és másforma leánynyal szemben ez egészen gyakorlati s okos eljárás is lett volna. De Genevièvere rettenetes hatása volt a dolognak. MagánkÃvül volt, mikor anyja hosszas kerülgetés után meg akarta vele értetni, hogy a férfiak általában, azaz legtöbben közülök… s a t., hiszen értesz. A lány meg volt rettenve s oly természetességgel, s oly meggyÅ‘zÅ‘dötten kérdé: hogy, úgy-e bár, az ilyen férfiak nem szoktak megházasodni?, hogy édes anyjának nem volt bátorsága, a megkezdett leczkébÅ‘l kivonni az erkölcsi (vagy mondjuk: az erkölcstelen) tanulságot. Meg volt gyÅ‘zÅ‘dve, hogy Geneviève, ha csak legcsekélyebb gyanúja támadhatna, hogy én is ama «legtöbb férfi» osztályba tartozom, legyÅ‘zhetetlen undorral fogna tÅ‘lem elfordulni. Anyósom tehát meghagyta lányát ama boldog hitében hogy én valami Cherub vagyok, s nekem az a szép s nehéz szerep jutott, hogy menyasszonyomat e hitében megszilárdÃtsam. Mentségemre hozzátehetem, hogy szentűl megfogadtam magamban, hogy a kegyes hazugságot igazzá teszem és a jövÅ‘ben valósággal az leszek, a minek a multra nézve látszanom kellett. – Nagyszerű. Igen szépen volt mondva. Nos – tovább? – Kérlek, ne tréfálj. El fog múlni a tréfáló kedved. Szándékomat azzal kezdtem foganatba venni, hogy Fifinenek kiadtam az utját. – Ad vocem Fifine. Tudod-e, hogy eltűnt Párisból? Gaston nagyot sóhajtott. – Hát ki tudná, ha én nem? Itt van. – Itt! Tourainban? – Itt. Kastélyomban. – Nálad! Négy nappal esküvÅ‘d után? – Nálam? Nem. A feleségemnél. Nem négy nappal esküvÅ‘m után, hanem _esküvÅ‘m napja óta_. Háznépemhez tartozik. – Az lehetetlen! – kiáltá Olivér. – Tourain Gaston gróf, neje Tourain Geneviève, született Sayès bárónÅ‘ és Orsai Fifine, a Bouffes de l’Elysée énekesnÅ‘je együtt töltik a mézesheteket Tourain kastélyban! Ilyent még nem gondolt ki regényköltÅ‘. – Bizony, Olivér, – bajos elképzelni az én helyzetemet. Megérkezünk a menyegzÅ‘ napján – boldogságban úszva, ebbe a magányos révbe. Az állomáson diadalkapu, a park határán rózsakoszorús, fehér lányok, tarczkdurrogás, szónoklatok; – a kastély ajtajában reszketeg örömmel fogad Madeleine, az öreg kulcsárnÅ‘ és bevezet bennünket Å‘seim lakába. Megcsókolom kis nÅ‘met, a ki reszket a boldogságtól és az izgalomtól s öltözÅ‘ szobájába kÃsérem. A mint onnan visszafordulok, hogy magam is szobámba vonúljak, ott látom Madeleinet, a ki bátorÃtólag nógat egy másik személyt, hogy csak álljon idébb. Amaz nagyon félénk teremtésnek látszik, mert a biztatás daczára az ajtósark félhomályában áll meg. Az öreg Madeleine mentegeti, hogy a gróf úr megbocsát, de szegény lelke úgy látszik megijedt a gróftól. A grófnÅ‘ új komornája. Hiszen megtelegrafiroztam gróf úrnak, hogy Jeannette, az a szobalány, kit Sayès bárónÅ‘ elÅ‘re küldött, hirtelen elment; láza lett és semmi áron sem akarta magát falun gyógyÃttatni. Szerencsére volt egy ismerÅ‘se Párisban, a kinek épen nem volt állomása, s a kit jó lélekkel ajánlhatott. Telegrafiroztunk s épen ma jött meg, elég jókor. Neve Suzette, Lafleur Suzette, papirosai rendben vannak. Megengedi, gróf úr, hogy bemutassam? No, álljon hát errébb, bolondos leány! A gróf úr nem fogja megharapni… Erre a kis Suzette közelebb jÅ‘. Az inas behozza a lámpást. Odanézek. Kit látok, a mint mély bókkal bemutatja magát? Å az! _Fifine_, Orsay Fifine, mint _feleségem szobalánya_! – Hatalmas! – KÅ‘vé merevedtem. Egy hang sem fért ki torkomon. Még mielÅ‘tt magamhoz térhettem volna, Fifine befejezte alázatos bókolását, egész nagyságában fölemelkedett és egy elszánt, megvetÅ‘ s kihivó pillantást vetve rám, szó nélkül benyitott feleségem lakosztályába, hogy az átöltözésnél segÃtse. – Borzasztó helyzet! Szegény Gaston! És mit akart? Mit akar még? – Ezt kérdeztem magamtól, ezt kellett tÅ‘le is kérdeznem. Okvetetlenűl szólanom kellett vele, úgy éreztem, még az nap, négy szem között. Ki kellett tudnom, hogy mi szándékkal jött és minden áron kivinni, hogy pusztuljon el innen. De hogy lehessen vele egyedül szólni – feltünés nélkül? Facsartam az agyvelÅ‘met, hogy módot találjak, és el voltam keseredve a sors keserű iróniáján, mely azt hozta magával, hogy esküvÅ‘m napján nem volt egyelÅ‘re forróbb óhajtásom, mint az, hogy légyottom legyen Orsay Fifine-nel, a komédiás nÅ‘vel. – Bizony szép boszú! – mondá Olivér Å‘szinte bámulattal. – Rettenetes leány! Nagyszerű leány! Gaston folytatá: – Végre találtam módot. BehÃvattam Madeleinet és azt mondtam neki, hogy mégis megfontolandó dolognak tartom, oly cselédet venni föl házunkba, a kit egyikünk sem ismer; hogy szükségesnek látom, a szobaleányt és papirosait valamivel jobban megtekinteni; küldje hozzám az új komornát bizonyÃtványaival együtt, még ebéd elÅ‘tt. Madeleine kissé furcsán nézett; de tiz percz mulva magunkra voltunk Fifine-nel. – Roppantul érdekel a dolog. Hát mit mondott? – LehetÅ‘ rövidre fogom. Kérdésemre, hogy mért jött ide, kereken kimondta, hogy azért jött, hogy engem megbüntessen s hogy ugyanazért itt is fog maradni. Hogy irásban adtam ki neki az utat, nem adva neki jó szót, nem nyujtva alkalmat utolsó találkozásra, magyarázatra, egy bucsúkönyre, egy könyörületes végölelésre, az gyávaság volt. Hogy leveleire nem feleltem, hogy azokat végül el sem fogadtam, hogy ajtómat elzártam elÅ‘le, az alávalóság volt. Hiszen tudta, hogy meg fogok házasodni; erre el volt készülve régen, nem is hitte, hogy Å‘t fogom elvenni, nem is próbált rávenni ilyenre. De azt várta s várhatta, hogy _szeretni_ Å‘t fogom, nem pedig feleségemet. Mások is Ãgy tesznek – nekem pedig, úgy mond, kötelességem volt Ãgy tenni. Mert – – itt jött a boldog vége: mert Å‘, Fifine, szeret engem – mindig is szeretett. Hogy kétkedem-e ebben? Hogy lehetek-e elég nyomorúlt, ezt kétségbevonni? És most özönlött a szó ajkairól, mint a láva. – Szerettelek, Gaston. Nem tehettem róla. Kénytelen voltam vele, mert te rákényszerÃtettél. Mért voltál oly jó irántam? Mért bántál velem olyan tisztességesen, nem mint egy maitresse-szel, hanem mint egy szeretÅ‘ leánynyal? Ha úgy akartál velem végezni, mint fizetett kedveseddel, akkor nem volt szabad Ãgy _kezdeni_. Nem volt szabad bennem fölkelteni és táplálni a hitet, hogy a magamformát is lehet becsülni és szeretni. Te fölemeltél és fölmagasztaltál önnön szemeimben; ezért szerettelek, gyöngéden, bensÅ‘leg, szenvedélyesen, mint életemet, mert hisz te benned egy új életet éltem. Nem vetted észre? Mire vélted hát, hogy gazdag ajándékot, lovat, fogatot, házat nem fogadtam el tÅ‘led, még kiséretedet sem – hogy eltitkoljalak a világ elÅ‘tt, holott a szép Gaston gróf szerelmével dicsekedhettem volna? Szerettelek – és bizton reméltem, hogy méltóvá teszem magam szerelmedre. És e reménybe, e boldogságba belevágsz egy száraz obsittal, egy brutális szakÃtással, melybÅ‘l semmit sem lehet kiolvasni, mint azt a négy betűt, hogy _kell!_ Ez nem tÅ‘rdöfés volt, hanem arczúlütés; ez több volt, mint a mit elviselhettem. Megfogadtam, hogy nem fogom elviselni és állok is fogadásomnak. Én nem akartam tágÃtani egy kis baba elÅ‘l, a ki nem tett, nem szenvedett érted semmit, a kinek semmi érdeme, nevén és vagyonán kÃvül… Ha pedig kell tágÃtanom, nem teszem küzdelem nélkül, hanem megpróbálom vele birkózni – szemtÅ‘l szembe. Láss bennünket együtt, egymás mellett – én pedig látni akarom, hogy melyikünk tud téged jobban szeretni, Å‘-e vagy én – s hogy melyikünket tudsz igazabban szeretni, engem-e vagy Å‘t? Nászod éjjelén tudj engem hajlékodban, s aztán legyen bátorságod, nÅ‘dnek esküdni azt a szerelmet, a mely az én jogos tulajdonom. Akarom, hogy virradóra találkozzál velem és estére ki ne térhess elÅ‘lem és örökké veled legyek és kisértsek elÅ‘tted mindaddig, mÃg… igen, mÃg tudni fogom, a mit tudni akarok. – De az égre, – vágtam közbe, – mit akarsz… mit akar tudni? Megmondok mindent azonnal, a mit tudni akar, csak hagyja el aztán ezt a házat! – Hogy mit akarok tudni? – felelé lángoló szemekkel. – Azt akarom tudni, hogy melyikünket szereti? GyÅ‘zzön meg róla, hogy feleségét szereti; ezt úgy fogja bebizonyÃtani, ha engem erÅ‘szakkal hurczoltat el innen, mert önként nem megyek. Vagy gyÅ‘zz meg arról, hogy engemet szeretsz: akkor önként megyek el innen. De ne gondold, hogy szónak, eskünek higyjek; be kell _bizonyÃtanod_, hogy engem szeretsz, hogy jobban szeretsz, mint Å‘t, s a bizonyÃtékot abban fogom látni, hogy visszatérsz hozzám, még mielÅ‘tt az övé lész. Egy órát követelek szerelmedbÅ‘l, aztán – el fogok innen tűnni és várni fogok arra a napra, a mikor egészen visszatérsz hozzám. Most válaszsz!… – Ãtkozottul kényes egy választás, – veté közbe Olivér. – Hanem azért ha neked vagyok, a kettÅ‘ közül valamelyiket okvetetlenül megtettem volna, hogy szabaduljak tÅ‘le. Gaston szomorúan rázta fejét. – Bámulom elhatározottságodat. Én egyikre sem tudtam magamat elhatározni. E nÅ‘ szenvedélyessége, vagy ha úgy akarod, szemtelensége, egészen elkábÃtott, kÅ‘vé meresztett. De az iránt tisztában voltam, hogy erÅ‘vel el nem távolÃthatom, mert zajt ütne s a maire elÅ‘tt kisülne, hogy ki; sÅ‘t a más okmányainak használata miatt bűnvádi eljárás alá is kerülne. Másrészt azt is világosan éreztem, hogy e nÅ‘vel nem szerelmeskedhetem, még szÃnre sem, – két lépésnyire nÅ‘mtÅ‘l, nászom éjjelén. Könyörgésre fogtam tehát a dolgot. SzÃvéhez, jobb ösztöneihez akartam szólni. Fölhánytam, hogy a miért boszút akar rajtam állani, a miért ily nevetséges és egyszersmind veszedelmes helyzetbe hoz, az nem hibám és vétkem, hanem érdemem. Ha rosszul bántam volna vele, ha úgy tekintettem volna mint a szinpadi félvilág egyik csillagát, akkor a szakÃtást természetesnek találná és belenyugodnék. Hát igazságos dolog, kérdém, boszút állani rajtam, mert tisztességesen viseltem magamat iránta? Szabad azért tönkretennie nemcsak az én boldogságomat, hanem kis feleségemét is, a ki pedig oly teljesen ártatlan a dologban? – De minden könyörgésem hasztalan volt. – Dobass ki, – mondá – vagy zárj szÃvedre. Ezzel az eltökéléssel jöttem ide s e mellett állok. Nem birsz kidobatni úgy-e? Nos, hát maradok. Látni akarom, hogy szeretitek-e egymást, ti tisztességes népek, és hogy mikép szeretitek egymást? Látni akarom, hogy jobb-e, szebb-e, igazabb-e ez a törvényes szerelem a mienknél? Hátha tanulok valamit? De egy dolog iránt meg lehetsz nyugodva. Ha azt látom, hogy igazán szeretitek egymást, akkor nem lesz semmi baj – legalább nektek nem. De én látni akarok és e szerint akarok itélni. Boszúm egyik felét, azt, hogy kezemben vagy, már most is élvezem. A többit majd meghozza az idő… Nos, gróf úr, rendben találja papirjaimat? Természetesen, hisz szobalányom bizonyÃtványai. Rendben? Jó! Hát jó ’szakát kivánok a gróf úrnak. – S ezzel ott hagyott. – Mit mondasz ehhez, Olivér? – Azt mondom, szegény Gaston, hogy ha ezen négy nap alatt meg nem Å‘szültél, igen sokáig fogod megtartani szép gesztenyeszÃn fürteidet. Négy napot tölteni ebben a rémes helyzetben, ezzel a DamoklesnÅ‘vel fejed fölött… Kell valamit találnunk. – Persze, hogy kell… Különösen, mert… – Nos, mert…? Miért akadsz meg? – Mert… még nem mondtam el mindent s mert az, a mit még mondanom kell, egyszerűen kimondhatatlan… Olyan borzasztóan nevetséges, hogy az ember belebolondulhatna, ha jókor fÅ‘be nem lövi magát. – No, no! A megÅ‘rülést bajos golyóval megelÅ‘zni, mert az tölti meg a pisztolyt. Ha nevetséges a helyzeted, akkor nevetni kell rajta; ha komoly, akkor segÃteni kell. Hát csak ki vele, fiam: ez is olyan lesz, mint a foghuzás. A kinek fáj, az tragikusan veszi, a másiknak kómikus, mert tudja, hogy nem tarthat sokáig. Nos hát, mibÅ‘l áll az a kimondhatatlan? Gaston kÃnosan köszörülte a torkát, aztán elszántan mondá: – Fifine magamra hagyván, nÅ‘mhöz mentem. Megebédeltünk – ebéd után a daemonszerű szobalány levetkeztette nÅ‘met, úgy látszik, igen nagy körülményességgel, mert másfél óráig tartott ez a műtét. Végre magunkra voltunk Genevièvevel. Gyermekded szerelme, boldog odaadása már már elfelejtetik velem borzasztó helyzetemet, el az egész világot. Karjaim közt tartom nÅ‘met, ölelem, csókolom s a rózsaszÃnű függÅ‘lámpán kÃvül nincs tanúja boldogságomnak, midÅ‘n Geneviève még egyszer kibúvik karjaimból és halkan kérdi, hogy hát igazán Å‘-e az elsÅ‘, a kit «Ãgy» ölelgetek? Egy forró «igen»-nel túl vélek esni a dolgon és újra szÃvemre akarom Å‘t zárni; ekkor Geneviève egy boldog mosolygással elém tart egy kis keresztet, melyet nyakán szokott viselni és édesen súgja: Hát esküdjél meg! El akarom tÅ‘le kapni a keresztet; figyelmeztetem, hogy nemcsak gyermekes dolog, hanem egy kicsit szentségtörÅ‘ is, ilyent kivánni tÅ‘lem. Å csodálkozva, ámulattal néz rám. Hiszen, úgy mond, ez rendes, elfogadott dolog. Minden tisztességes nÅ‘ ezt az esküt kivánja urától, mielÅ‘tt – egészen urának tekintené. E nélkül nem is illik – urának tekinteni. Csak formalitás, mert hisz meg van gyÅ‘zÅ‘dve, hogy eskü nélkül is igazat mondok, de ennek a formának eleget kell tenni; ez becsület kérdése a nÅ‘re nézve. Ezt én talán nem tudom, de Å‘ tudja. Hát esküdjem meg. – Én még mindig azt hiszem, hogy tréfál; kérdezem, hogy kitÅ‘l hallotta: Å‘ azt mondja: «Olyantól, a ki tudja. Esküdjél!» és megint elibém tartja a keresztet. Én elvesztem a türelmemet és azt mondom, hogy ha szeretne, az ilyen eszébe sem jutna. Å sÃrni kezd – és az éj el van rontva. Két óra kellett, mÃg türelmes rábeszéléssel lecsendesÃtettem zokogását s mikor végre fáradtan elszendereg, még jól esik szobámba vonulhatni és elgondolkozni helyzetemen. Ãlom nem jött szememre. Már kora reggel kijövök az ebédlÅ‘be s ott találom Fifinet, azaz Suzettet a legegyszerűbb szobalányi öltözetben, reggelire terÃtve. A mint pedig elmegyek mellette, oda súgja: «Hát megesküdött?» – Érted, Olivér? _Å_ – – Å! – Igen is, Å‘ tette fejébe a szegény Genevièvenek ezt a bogarat! Å hitette el vele, hogy ez az eskü okvetetlenül szükséges, általános szokás és hogy tisztességes nÅ‘, a ki megbecsüli magát, nem szokta azt elengedni. – Sátáni gondolat!… Nos, azóta? – Azóta… Ne kérdezd. Nap nap után kél és nyugszik, egyformán, csak fokozott kÃnok közt. Három napot elviseltem. A negyediken elküldtem azt a táviratot, innen az állomásról. Tanácsolj, segélj, tégy valamit. Vidd el azt a nÅ‘t a kastélyból, élve vagy halva – csak úgy, hogy feleségemnek fel ne tünjék. Keress, találj – rendelj, intézkedj tetszésed szerint; de hamar segÃts, mert különben szerencsétlenség történik. – Saperlipopette! mondá Olivér tünÅ‘dve, – persze, hogy el kell tenni Å‘t láb alól – de hogyan?… A kastélyban nem tud senki rólam. Az igen okos elÅ‘vigyázat volt. Ezt a Fifinet csak lesbÅ‘l lehet megfogni. Hátha valami ürügyet találnál, hogy leküldjék a parkba, úgy alkonytájban?… A faluból két erÅ‘s suhanczot kerÃtenék s aztán… – Az istenért, Olivér, – kiáltá kétségbeesetten Gaston, – ha _te_ is csak ennyit tudsz kifÅ‘zni, mi legyen belÅ‘lem? Lármát ütne, ellentállana és legjobb esetben késÅ‘bbre tartogatná boszuját. Hiszen ha haragban megy el innen, akkor ezer módja lesz, hogy feleségemnek mint volt kedvesem mutassa be magát! – Az ördögbe is! Roppant kényes feleséged van. Hát arra kell dolgozni, hogy önként menjen el Fifine? Az roppant bajos lesz! – Pedig nemcsak önként kell mennie, – tevé hozzá Gaston, – hanem békülten is. – Sapristi. Nehéz megoldás. Ennyi erÅ‘vel egy jó vÃgjátékot is lehetne kigondolni. Én csak egy utat látok. – Nos? – Add meg neki az utolsó légyottot. Hagyd meg neki azt az elégtételt, melyre, úgy látszik, roppant sokat tart: hogy _egyszer_ diadalmaskodjék a feleségeden, akkor aztán békéd lesz. – Mit rázod a fejedet? Olyan nagy áldozat lenne az? Fifine talán nem is olyan szép, a milyennek a szinpadról látszik? – Dehogy nem! Még sokkal szebb. De én szeretem nÅ‘met és nem akarom megcsalni. A multra nézve hamis esküt nem teszek. De a jövÅ‘re nézve letehetem az esküt. Olivér nagy izgatottan sarkalta képzelÅ‘ és gondolkozó erejét. Látszott, hogy minden áron meg akarja találni az utat e tömkelegbÅ‘l. Egyszerre fejéhez kapott. – Hátha! Hátha! Ez nagyszerű lenne! Gaston kezdett reménykedni. – Találtál valamit? – kérdezé nagy feszültséggel. – Még nem tudom, hogy lehet-e. De ha van lehetÅ‘ség, csak ezen az úton van. Mondd csak: te, látom, irtózol a hazugságtól; de úgy reménylem, csak nÅ‘ddel szemben. Hanem FifinetÅ‘l tán nem sajnálnál egy kis ártatlan cselt? – Egy gyilkosságot sem. – Akkor, édes Gaston, talán van mód a menekülésre. Ne ujjongj. Merész játék, különösen részemrÅ‘l, mert… no, nem akarok dicsekedni, hogy nagy áldozatot hozok, csak elÅ‘re figyelmeztetlek, hogy meg ne itélj, mert barátságból teszem és könyörületességbÅ‘l. Hanem ni, már hét az óra. Otthon kell lenned, mielÅ‘tt házadnépe ébren lesz, hogy senki ne gyanakodjék. Egy darabig elkisérlek, – az alatt megbeszélhetjük a többit. * Gaston szerencsésen bejutott a kastélyba, a nélkül, hogy valaki észrevette volna. Gyorsan belebújt reggeli pongyolájába és papucsban oda lopózott neje szobája elé. Ott várta, nem a feleségét, hanem Fifinet, ki ilyenkor szokta megkezdeni szolgálatját a grófné mellett. Csakhamar el is jött. FürkészÅ‘ pillantást vetett Gastonra, midÅ‘n a grófné ajtajában találta Å‘t. Lehetett valami a gróf arczában, a mi önkéntelenül elárulta, hogy valami változás állott be, mert az álkomorna gúnyosan kérdezé: – Hát mégis – megesküdött a gróf? – Nem, Fifine, – felelé Gaston. – Nem tettem és nem is fogok. Elérted, a mit akartál. – Ugyan mit? – BebizonyÃtottad, hogy nÅ‘m nem tud szeretni. Hideg és szÃvtelen. – Az nem igaz! Hazudsz! A nÅ‘d angyal, s te nem vagy érdemes szerelmére. – Az is meglehet, – felelé Gaston keserűséggel. – Annyi bizonyos, hogy én nagyon szerettem Å‘t, mikor elvettem. Nem is a vagyonáért vettem el, sem azért, mert rád úntam, hanem egyszerűen azért, mivel beleszerettem. Jobban mondva, azért, mert meghatott az Å‘ szerelme. De most belátom, hogy az a mód, a hogy Å‘ szeretni tud, nem nekem való. Nem vagyok Jákob, a ki ezer angyallal tudott megbirkózni. Én már ez egy angyallal sem birok és teljesen belefáradtam – a birkózásba. Más csókok voltak azok, Fifine, melyeket _mi_ cseréltünk. – Hallgass, te hálátlan! – Hallgatok, mert e helyt nem tanácsos sokat beszélgetnünk. Minden perczben nyakunkra jöhet valaki. Hanem ma éjjel – a parkra nyÃló pavillonban többet mondhatnék. A te szobádtól csak egy folyosó választja el. Én a park felÅ‘l jöhetnék, mert van hozzá kulcsom. Lásd, jól esnék, ha kipanaszkodhatnám magamat. Mondd, hogy ott léssz – éjfélkor! Csönget a feleségem. Mondd hamar: ott léssz-e? Fifine félig gúnyosan, félig sajnálkozva nézett rá. – Szegény fiú! – mondá. – És szegény grófnÅ‘. De megfogadtam és nem hátrálok. – Hát eljössz? – suttogá Gaston sürgetÅ‘ hangon. – Kérlek, Fifine – térden állva, ha akarod, – eljössz-e? – El! – mondá Fifine elszántan és benyitott a grófnéhoz. Gaston könnyebbülten lélekzett. Csak ma segÃts, pokol! Holnap megtérek a mennyországhoz. * A kastély nagy órája elütötte a tizenkettÅ‘t. A kerti épületszárny földszinti termében ott várakozott Fifine, kaczérul elterülve a nagy virágos cretonne-divánra. Lába felÅ‘l egy kis zsámolyféle szék állott, egészen arra való, hogy egy bűnbánónak térdeplőül szolgáljon. A szinésznÅ‘ nem állhatott ellen jelenetezÅ‘ ösztönének; külsÅ‘leg is úgy rendezte a hely szÃnét, a hogy képzeletének legjobban megfelelt. A szomszéd növényházból minden mozdÃtható plántát és bokrocskát a pamlag köré állÃtott; maga egy csábÃtó, Suzette komornához nem igen illÅ‘ pongyolába volt öltözve, mely azonban igen szépen illett Fifinehez. Kedvencz parfumjével sem fukarkodott s hogy szépségével maga is elteljen, a salonbeli girandolet is elhozta volt, melynek nyolcz rózsaszÃn gyertyája kéjesen és bizalmasan világÃtotta meg az erkélyt. Már több percz mult el az utolsó óraütés után s Fifine már is gyanakodott, hogy tÅ‘rbe csalták, mikor a kert felÅ‘li ajtó megnyilt és Gaston lábújjhegyen beosont. – Az égre, – suttogá, – el kell oltani a gyertyákat! Éjféltájban a falu Å‘re a parkban teszi meg körútját. Ha világosságot lát a pavillonban, kitelik tÅ‘le, hogy a kastély népét fölveri. Remélem, hogy elkésett – de biztonság okáért még kinézek, hogy még nincs-e itt? Ezzel eloltotta a gyertyákat és kiosont a parkba, a kerti lak ajtaját félig nyitva hagyván. Fifine egy darabig ott ült a sötétben. Már azt kezdte hinni, hogy Gaston magára hagyja. De nem. Ott jött megint és óvatosan betette maga után az ajtót. A szoba oly sötét volt, hogy csak tapogatózva találkozhattak. Fifine elhagyta egy perczre a pamlagot és elébe ment, nehogy a férfi a diván felé közeledvén, fölborÃtsa a virágos edényeket. Megfogta a kezét, és úgy találta, hogy egészen hideg az izgalomtól. – Nem volt senki a parkban? – kérdé a szinésznÅ‘. – Nem. Minden csöndes; bizton vagyunk. Fifine odavezette a pamlaghoz és a zsámolyra térdeltette. – Ne szólj! – mondá, nyaka köré fonván karját, – és hallgass meg. KényszerÃtettelek erre a találkozásra. Ez bosszúállás volt. De nem akarom, hogy bosszúból csókolj meg. Nemcsak gyűlöletemet akartam megmutatni, hanem szerelmemet is. Valld be, hogy hallatlan szerelem kell ahhoz, a mit én tettem. Lásd, kedves, most itt vagy lábaimnál, karomban tartom fejedet, enyém vagy; de én nem akarok tÅ‘led semmit, a mÃg azt hiszem, hogy nem szeretsz. Mondd, csak egy szóval, hogy szeretsz. Mondd, hogy hiszesz szerelmemben. E közben egyik kezével szivéhez nyomta a férfi fejét, a másikkal gyengéden simogatta gazdag hajzatát. – Ugy-e bár, hiszed, hogy igazán szeretlek. – Nem, – suttogá amaz. – Mit? Kétkedel! Hát úgy szerettelek-e én, mint az a másik? Gyanakodtam én, kértem én esküt, szabtam én föltételt? Nem voltam a tied testestül, lelkestül? Nem vagyok-e most is, noha nem hallok tÅ‘led egyebet egy szÃvtelen «nem»-nél? Nem szólok-e hozzád mint kérÅ‘, noha annyit vétettél ellenem? És nem hiszed, hogy szeretlek! Gaston! Érezd csókomat és aztán tagadd, hogy szeretlek! S a szenvedélyes nÅ‘ Å‘rült csókokkal halmozta el a két keze közé fogott arczot. Homlokát, szemeit csókolgatta és végül durczásan kitérÅ‘ ajkait. De ezzel aztán véget ért az ellenállás, melyet a férfi magára erÅ‘szakolt; a szájára nyomott csókot visszaadta, nem oly forrón és hevesen, mint a hogy kapta, de hosszan, édesen, majdnem végtelenül, úgy hogy Fifine elkábultan csüggött rajta, s boldogan sóhajtva, suttogá: Szeretsz! Jobban, mint valaha! E szavakra a másik hirtelen kibontakozott ölelésébÅ‘l, felugrott és öklével nagyot ütve az asztalra, fölkiáltott: – Vigyen el az ördög! Nem bÃrom! Szegény teremtés! E hang nem volt Gastoné. Fifine felsikoltott. – Ki az? Az idegen ember e közben gyujtót dörzsölt az asztalhoz és meggyujtotta a girandole gyertyáit. Fifine rémülten nézte az ismeretlent, arczára csapta kezeit: – Dupla árulás! Gyalázat! Gyalázat! – kiáltá, aztán a pamlagra vetve magát, keservesen zokogott. – Hála Istennek, sÃr, – mondá Olivér magában. – Most már lehet vele beszélni. Ezzel odaült elébe és csöndesen várta, hogy a csalódott nÅ‘ kitombolja fájdalmát. * Fifine sÃrt, sÃrt, mintha soha sem akarna a sÃrásból kifogyni, – mintha elfelejtette volna, hogy fájdalmának és szégyenének tanuja is van. Végre belefáradt a zokogásba és próbálta letörülni könnyeit. Ekkor Olivér csendesen megfogta kezét, megsimogatta forró homlokát és Å‘szinte megindulással mondá: «Szegény gyermek!» Fifine fel akart szökni helyérÅ‘l, de nem volt hozzá ereje. – Ki ön? – kérdé kimerülten. – Cuny Olivér vagyok; gézengúz, mint Gaston barátom. De még sem akkora, mint Å‘; mert engem, fájdalom, még sohasem szerettek ennyire. Fifine fölegyenesedett és ránézett. Ez ember részvétében valami sértÅ‘ volt a szinésznÅ‘re nézve; mégis jól esett neki Å‘szinte, meleg hangja. Fifine félrenézett, megtörülte kisÃrt szemeit, azután ujra oda tekintett Olivérre, hogy kitalálja igazi gondolatját. Nem lehetett észre nem vennie, hogy szép ember ül vele szemben, nem oly fiatal mint Gaston, nem oly üde, de finomabb vonású, szellemesebb kifejezésű: oly arcz, melyen komoly gondolkozás, változatos élet, gúny és mélaság mély és érdekes nyomokat hagytak. A mi pedig különösen vonzóvá tette, az kék szemeinek Å‘szinte, egyenes nézése volt. – Hallgasson meg, gyermekem, – mondá Olivér. – Fülemben cseng még egy szó, melyet fájdalmában ejtett és mely nekem is fájt. _Ãrulást_ emlegetett. Jogos a vád, de inkább engem illet, mint Gastont. Mert Å‘, szegény, az önvédelem kÃnos helyzetében volt, én nem; aztán e cselnek gondolata nem tÅ‘le eredt, hanem éntÅ‘lem; rá kellett erÅ‘szakolnom. A dolog most úgy áll, hogy Gaston mindenesetre meg van mentve; mert ha most lárma keletkezik és önt együtt találják én velem, akkor a grófnÅ‘vel senki sem fogja többé elhitetni, hogy Gaston az _ön_ kedvese. De megvallom, hogy még többre is el voltam határozva, ha valami bolond becsületesség – de errÅ‘l jobb nem szólani. Elég az hozzá, hogy engem nem kényszerÃtett semmi, legfeljebb az a kis barátság, a melyet Gaston iránt érezek. De mi a barátság a szerelemhez képest? Annyi, mint a szivar a máglyához hasonlÃtva. Ad vocem, szivar. Megengedi, hogy rágyujtsak? Nem tiszteletlenségbÅ‘l, hanem kénytelenségbÅ‘l mondom; nem tudok szabatosan gondolkozni, ha nem szivarozom. Fifine némán bólintott és Olivér rágyujtott. Aztán folytatá, nem közömbösen, hanem növekedÅ‘ melegséggel: – Tehát, édes nagysád, én vagyok az áruló és a nyomorult, nem pedig Gaston. S hozzá tehetem, szavamra, hogy én sem lettem volna azzá, ha önt ismertem volna. Másnak képzeltem, egészen másnak. Csak a szinpadról ismertem, kedves, ledér szerepeibÅ‘l, melyekben a könnyelműséget oly pompásan tudja kedvességével bearanyozni. Azt gondoltam tehát, hogy a mi önt ide hozta, nem annyira szerelem, mint «toquade»; s hogy bizonyos felhevülés perczében, e kerti lak homályában… a körtét is ananásznak fogja venni, s hogy utólag – nos utólag úgy fogja találni, hogy ananász hÃján a körte sem megvetendÅ‘. Fifine elfordult; nem volt egészen világos, hogy haragjában-e, vagy hogy egy mosolyt rejtsen el. Olivér komolyan folytatá: – Azonban az ön szavai, hangja és érintése nagyon meghatottak. FÅ‘kép pedig utolsó csókjának tüze, a mely… no, nem akarom részletezni e csók édességét. Elég az hozzá, hogy épen ez az édesség, a mely más embert arra vitt volna, hogy a nem szándékolt csalást is minden áron végletekig vigye, én rám oly nagy hatással volt, hogy felköltötte becsületérzésemet. Ismerje el, hogy ez tÅ‘lem szép volt. Szamár voltam, de tisztességes ember. Oh, ne tiltakozzék! Nem is tudom, hogy melyiket akarja tagadni: a szamarat, vagy a tisztességes embert? Csakugyan a szamarat? Jó! Majd elválik. Ha sikerül, becsületes szóval elérnem azt, a mit illetlen csellel kellett volna elérnem, akkor magam is azt fogom mondani, hogy nem voltam szamár. – Hát mit akar elérni? – kérdé a nÅ‘ figyelmesen. Olivér megfogta kezét és ezúttal meg is tartotta a magáéban. – Azt, hogy megmentsem Gastont, de önt is. Nyerje vissza Å‘ a nyugalmát, ön pedig a maga becsülését. Lássa, ön okos nÅ‘, nem akarom üres bókokkal ámÃtgatni. Megmondom Å‘szintén, kisasszony, hogy nem tartom hÅ‘s természetnek, sem az erény, sem a bűn martyrjának. Erénye nincs; de van szÃve és jelleme. Nincs igénye asszonyok becsülésére és barátságára – bocsánat, de az igazat akarom megmondani – nincs igénye _minden_ asszony becsülésére és barátságára, de a férfiak joggal szerethetik és becsülhetik önt – a maga módja szerint. Ismételve kérem, bocsásson meg. Tudom, hogy kemény dolgokat mondok. De nem azért mondom, hogy lerántsam önt, hanem hogy fölemeljem. Ön maga ellenkezÅ‘leg cselekedett. Leszállott, lealázta magát, midÅ‘n magát a jelen helyzetbe tette. Ön, asszonyom, úgy cselekedett, mint egy nÅ‘, a kinek nincsen veszteni valója. Ezzel nagyon vétett önmaga ellen. Mert ön nem olyan jó ugyan, mint Geneviève grófné, a kivel versenyre szállott, de sokkal jobb, mint egy Cocotte. – Uram! Ez sok! Ön insultál engem! – Nem, asszonyom; ezt nem teszem. Mondja meg Å‘szintén, Orsay kisasszony: az, a mit ön tett, nem több-e könnyelműségnél és erkölcstelenségnél, nem szÃvtelenség-e és gonoszság? Még pedig annyival nagyobb szÃvtelenség, mert ellenségének jó szÃvére volt számÃtva! Mert ha Gaston nem volna az, a ki, ha kevésbbé jó és tisztességes ember volna, akkor ön nem merte volna azt tenni, a mit tett; akkor ön félt volna attól, hogy kidobatja házából abban a perczben, a mint fölismeri. Ön az Å‘ eljárását gyávának és aljasnak találja; Å‘ nagyobb joggal mondhatná annak az önét. Mert Å‘ az ön jóságában bÃzott; ön vétkezett az Å‘ jó szÃve rovására. Fifine piruló arczczal hallgatta e beszédet. Haragudni akart, de nem bÃrt. – Még végre azt is ki fogja sütni, – mondá izgatottan, – hogy nem szeretem Å‘t? – Nem. Szerette Å‘t, de csak – szerelembÅ‘l. Úgy értem ezt, hogy ön a szerelemhez ragaszkodott és csak ezért szerette Å‘t. Elfelejti, hogy a szerelem megmarad, ha Gaston eltünik is. Ön _fog_ ujra szeretni, igen is, fog, bármennyire tagadja, – a hogy szeretett volna akkor, ha Gaston meg talált volna halni. Igaz, hogy csak olyant fog szeretni, a ki érdemes szerelmére, a ki nem pénzen veszi meg, mint az áruczikket s nem teszi a kirakatba, hogy dicsekedjék vele. Önt ily módon nem lehet megnyerni, mert ön igazán elragadó, szép és a maga nemében tiszteletre méltó nÅ‘ – oly nÅ‘, kit magam is szerethetnék, végtelenül… – Ön igen kegyes. – Nem vagyok kegyes, csak Å‘szinte. Igen is, én tudnám önt szeretni, jobban, mint Gaston, mert én nem arra születtem, hogy feleséget szeressek. De Gaston nem olyan, mint én vagyok; ön pedig – ezt is meg kell mondanom – nem olyan, mint Geneviève. Nagyra vagytok, ti világ szépei, a fényes szereppel, melyet ellenállhatatlan csábos szerelmetek a mi életünkben játszik. Nagy a hatalmatok, s megengedem, joggal dicsekedtek vele, hogy ha ezrekre megy azok száma, kiket szerencsétlenekké tesztek, mégis csak ti vagytok azok, kiknek szerelme igazán boldogÃtni képes, mert nem lehet ráúnni. Jól van. De nem szabad magatokat összehasonlÃtani, nem szabad egy rangra helyezkedni azokkal a nÅ‘kkel, a kik nekünk kÃnok között megszülik gyermekeinket, s a kik még nagyobb szenvedéssel, mert örökös lemondással, nevelik a jövÅ‘t. A feleségekkel és anyákkal nem szabad szembe szállnotok; azok szentek és kell, hogy azok legyenek. Nekünk, világfiaknak, megvan a mi külön világunk; hagyjuk meg a családnak is a magáét. Le kell tenni arról a mesterkélt lenézésrÅ‘l, arról a daczos irigységrÅ‘l, melylyel ti, Páris uralkodói, az általatok megcsalt hitvesekre tekinteni szoktatok. Persze, ti a természet jogait emlegetitek, a valódi érzést, mely a pap áldásaira nem szorúl. De képzelje csak, jó Fifine, hogy önnek – a természet jogánál fogva – egy kis lánya volna, mondjuk, a Gaston lánya, s hogy önnek kellene ezt a lányt felnevelni. Milyen hitet és gondolkozást akarna e leány lelkébe ültetni? A magáét-e vagy – amazokét? És mily módon kivánná ezt a lányt, mikor idején lesz, a szeretÅ‘ férfiú keblére tenni? Azon a módon-e, a hogy ön egyesült Gastonnal – vagy azon, a hogy Gaston Genevièvet kapta? A holdvilágos Champs des Elysées valamely fogadójában-e, a fülemilék csattogása mellett, vagy a sekrestye komoly alkonyában orgonaszó mellett, a tisztes pap által, a ki kötelességére figyelmezteti? Mit gondol? – Igaza van, – mondá a szÃnésznÅ‘ tünÅ‘dve, – Ön jól – – Prédikál… úgy-e, azt gondolja? Bizony én is olyan pap vagyok, ki vizet prédikál és bort iszik. Nem is a magam erkölcsét hirdetem, hanem egy oly intézmény morálját, melyen a világ rendje nyugszik. Én nem élek ez intézmény határain belűl. Nincsen családom, nem is lesz; apró örömeimet és gyönyöreimet csak úgy keresgélem össze, mint a veréb az Å‘ táplálékát s e mellett tűrhetÅ‘en érzem magamat. Önnek sem való, szép gyermekem, az az úgynevezett örök szerelem, mely, négy szem között mondva, nem is annyira szerelem, mint hűség… A házasság igazán nem a szerelem, hanem a hűség intézménye. Adjuk meg mindenkinek a magáét. Miénk a szerelem, legyen övék a hűség… Mit mond ehhez? Fifine ránézett, és igazi szinész természettel visszatükrözte Olivér szavainak elegyes hatását: szemeiben könyek voltak, ajkain egy pajkos mosolygás. Nem szólt, csak oda nyujtotta neki másik kezét is. Olivér mind a kettÅ‘t egymás után megcsókolta; az egyiket udvarias tisztelettel, a másikat – másképen, úgy hogy Fifine ösztönszerűleg visszahúzta – az egyiket. Végre megszólalt, komolyabban, mint sem Olivér várta volna. – Cuny úr, – mondá, – ön nekem rémÃtÅ‘ gorombaságokat mondott és én még sem birtam rá megharagudni. Ez gondolkozóba ejt. Elérte, hogy… hogy szégyelem ittlétemet. Kalandos vállalat volt – én pedig nem vagyok kalandornÅ‘. Úgy-e nem? Nem tudom, honnan van, de ön impertinentiáival igazán hÃzelgett büszkeségemnek. Úgy van, büszkeségem nem enged tovább itt maradnom. Ezt akarta elérni; elérte. Most pedig jó’szakát. Meg van elégedve? – Az lehetnék, ha igaz, hogy egy jó cselekedet öntudata a megelégedés forrása. De ha arra gondolok, hogy mennyibe került – – Önnek!? – kérdé Fifine csodálkozva. – Nekem, persze, hogy nekem. Egy kissé – korán gyujtottam meg a gyertyát. Ha a sötétségnek elÅ‘nyt adtam volna a világosság fölött, s a hallgatásnak a beszéd fölött…! A hallgatás arany! – Hallgasson hát! – mondá Fifine pirulva. Csak most érezte, hogy éjjeli pongyolában egyedül van egy szép férfiúval. – Hallgasson és hagyjon el!… Hanem egy óra múlva várjon rám a park rácsa elÅ‘tt és kÃsérjen vissza – Párisba. Olivér szót fogadott. Csöndesen kiosont az ajtón. Fifine gondolkozva hallgatta elhaló lépteit, aztán lábujjhegyen szobájába sietett. * A kelÅ‘ nap verÅ‘fényével elöntötte a touraini kastély kupoláit. A grófné csengetett – csengetett – meg újra csengetett szobalányának, hiába. Hova lett Susette? A cselédség is hasztalan kereste. Szobájában egy levelet találtak, a grófnÅ‘höz czÃmezve. Geneviève fülig pirulva olvasta, a mint következik: «Bocsássa meg, grófnÅ‘, a rossz és illetlen tréfát, melyet egy meggondolatlan nÅ‘ az ön angyali tiszta lelkén elkövetett. Szerelmes voltam az ön urába: Å‘ volt az egyetlen férfi, a ki szerelmemre nem hajlott. Bosszúból elvállaltam a komorna szerepet méltóságodnál, bosszúból hitettem el önnel, hogy kötelessége a gróf szerelmének oly föltételt szabni, melyre valóban semmi joga sincs. Az ön jósága, szenvedésének látása lefegyverzett. Legyen boldog, föltétlenül. Ön igazi angyal és érdemes oly férjre, a milyen Gaston gróf. Susette.» … Igazán furcsa dolog, hogy a grófnÅ‘ nem tudta megtalálni azt a kis aranykeresztet, mely keresztanyja ajándéka volt és melyet mindig nyakán szokott viselni. Az öreg Madeleine tűvé tette érte a kastélyt – mindhiába. ErÅ‘sen gyanúsÃtotta azt a sehonnai leányt, a megszökött komornát, hogy az lopta el. De a grófnÅ‘ komolyan kikérte az ily gyanusÃtást és azt mondta, hogy majd elÅ‘kerül. ElÅ‘ is került, mikor keresztségre vitték elsÅ‘ kis lányát; annak akasztotta a nyakába. SAECKERHETS-TAENDSTICKOR A fogadó külön kis ebédlÅ‘jében egy csapat orvos ült együtt kedélyes vacsora mellett. Tudós urak nem szoktak ily helyen tudós tárgyak felett disputálni. A doktor urak sem a tüdÅ‘vész bacillusairól vagy a hypnosisról, hanem azon fontos kérdésrÅ‘l vitatkoztak, hogy melyik jobb: a svéd gyufa-e vagy a phosphoros masina? – Tisztelem, – mondá az egyik – a svéd Tændstikornak a Sækerhetjét, mert igazán biztos és jól fog; csak olyan bűze ne volna. – Dehogy van, – mondá a másik, – bűze egy csepp sincs, csak hogy veszedelmesebb, mint a phosphoros, mert melegben mind egyszerre gyúlad. – Az elsÅ‘ megint azt vitatta, hogy egy cseppet se veszedelmes. – Mit, – kiáltá közbe egy harmadik, ki véletlenül a legfiatalabb és legcsinosabb kartárs volt, – a svéd gyújtó ne volna veszedelmes? Talán azért, mert csakis a neki való skatulyán fog tüzet? Hisz éppen az teszi veszedelmessé!… – Hogy-hogy? – kérdik a többiek… Mindjárt elmondom, csak hadd gyújtsak elÅ‘bb rá. A história éppen egy szivarhosszat tart. De félbe ne szakÃtson senki, legalább addig ne, mÃg a szivarba tart. – Mind ráálltak. A fiatal doktor rágyujtott a szivarra, meg a történetkére, a mint következik: – Czifrázgatás kizárva. Nem vagyok regényÃró, történetem meg minden cziczoma nélkül is eléggé furcsa és nevezetes. Egyik kartársunk, mondjuk, hogy dr. Izé, – vagy legyen dr. Körényi, hiszen a név nem változtat semmit a dolgon… hát mondjuk dr. Körényi már félév óta folytatta praxisát, a mi azt jelenti, hogy félév óta nem látott beteg embert. Csinos lakást bérelt volt egy újonnan épült ház harmadik emeletén, csinos sárgaréztábla hirdette a nevét, az ajtó melletti csengetyű szára is sárgaréz volt, csakhogy már erÅ‘sen kezdett rozsdásodni. Szemtül, ugyanazon a folyosón, a német szÃnháznak valami negyedrangú primadonnája lakott, szép, kaczér, de roppant egészséges teremtés. Az egész házban nem volt senki, a ki ne lett volna fiatal, ép és egészséges. Az elsÅ‘ emeletet Feledy fiatal képviselÅ‘ lakta, fiatal feleségével. A doktor hiába reménykedett, hogy itt valamely szép napon vagy estén csak történik valami, a mi egy orvos jelenlétét fogja szükségessé tenni. Hiába használta fel az elsÅ‘ alkalmat, hogy magát a képviselÅ‘nek bemutassa, hiába vetett figyelmes szemeket a menyecskére, semmi változás sem akart mutatkozni. Azzal a tompa resignátióval, mely minden alkonyatkor meg szokta Å‘t szállani, hagyta el doktorunk egyik téli estén szép magányos lakását, a hol 3-tól 5-ig megint csak kanári madarainak rendelt. Szomorú nótát fütyörészve ment le a lépcsÅ‘n, de eszébe jutván, hogy doktornak nem szabad szomorú nótát fütyörészni, szivart dugott a szájába, elÅ‘vette elegans tula-gyufatartóját (fiatal doktornál az elegantia fontosabb a tudománynál) és boszankodva látja, hogy a fényes szerszámban egy szál gyujtó sincs. Megállt és azon gondolkozott, hogy érdemes-e két emeletet mászni a gyujtóért, mikor csöndesen megnyilt mellette a Feledy lakás ajtaja. Egy piros-pozsgás, fitos orrú kis szobalány kukucsált ki és pirúlva suttogott oda a doktornak: – Teins úr, szabad kérnem egy szóra? – Körényi azt hiszi, hogy valahára hivatja Å‘t Feledyné és nyájasan közeledik a cziczushoz. A szobalány egy kicsit zavarba jön és rebeg valamit rosszullétrÅ‘l és szÃvdobogásról; hogy, reményli, a doktor úr nem fogja rosszra magyarázni, de Å‘ már oly régen szenved szÃvszorulásban, nem tudja, mi lelte. «Patiens!» ujong magában a doktor és menten késznek nyilatkozik, a kis beteget alaposan megvizsgálni. De a szobacziczusnak ellenvetései vannak. Å, úgymond, mindig egészséges volt, bizonyÃtványaiban is az áll, hogy egészségesen bocsátották el, és ha az uraság megtudná, hogy Å‘ nyavalyás, még föl találna neki mondani, a mi nagy gyalázat volna. Úgy szeretné, hogy titokban rendeljen neki a doktor, s azért oly idÅ‘ben óhajtana nála jelentkezni, mikor senki sem látja. Az orvos, a ki nem veszi észre, hogy a szép lány inkább az orvost kivánja, mint az orvosságot, ártatlanul kérdezi, hogy mikor akar hát hozzá feljönni? A kis lány nem tudja magát elhatározni, haboz, gondolkozik s végül azt mondja, hogy ha az orvos úr rosszra nem magyarázná – a férfinép olyan csintalan! – hát legjobban szeretne jönni – éjféltájban. Úgy is ilyenkor szokott a doktor hazajönni; a gazdája is ez idÅ‘tájt már itthon szokott lenni a klubból – ez volna a legjobb óra. Ha az orvos úr hazajövet amúgy halkan megkopogtatná – kétszer egymásután – az ajtót, akkor Å‘ tudni fogná, hogy az orvos úr már itthon van és tÃz percz múlva, mikor minden lecsöndesedett, felosonna hozzá. Nagyon szégyenkezve mondja ezeket a szép szobalány, de hát ki venné észre a pirulást, mikor már egészen besötétedett, a légszeszláng pedig nincs még meggyújtva? De a szobalány erre nem gondol, hanem utolsó szava után hirtelen visszavonul és beteszi az ajtót, s a doktor úr úgy találja, hogy Å‘ éjfélre le van foglalva a nélkül, hogy egy szóval is elfogadta volna a légyottot. Qui tacet, consentire videtur. E fölötti merengésében ismét meg akarja gyújtani a szivarját, újra megnyitja tula-dobozát és újra üresnek találja. Újra elgondolkozik, hogy visszamászszék-e a harmadik emeletre (az újdonatúj háznak igen furcsa és nyaktörÅ‘ lépcsÅ‘je van), mikor újra megnyilik az elsÅ‘ emeleti lakás ajtaja és kijön Feledy, a képviselÅ‘. BelülrÅ‘l egy kedves hang szólal meg: – Tizenegy órakor, kedvesem! Megigérted! – Meg, édesem, – Ãgy szól vissza a honatya, – hanem te is megigérted, hogy elalszol és nem virrasztasz megint, a mÃg hazajövök! – E szavakkal Feledy bezárja az ajtót és megfordulva (a házmester most gyujtotta meg a földszinti gázlángot) ott látja ajtaja elÅ‘tt Körényit, a ki még mindig ingadozik, hogy fölmenjen-e vagy lefelé? A képviselÅ‘ kissé kurtán fogadja az orvos köszöntését, gyanús tekintetet vetve a fiatal emberre. Körényi viszont, kinek a szobaleánynyal történt megállapodás forog eszébe, kissé zavarba jÅ‘ és – tüzet kér a képviselÅ‘tÅ‘l. Feledy odaadja égÅ‘ szivarát, újra gyanúsan néz rá, és egy ártatlan megjegyzést vet oda, hogy ebben a házban veszedelmes gyufa nélkül járni; a lépcsÅ‘ oly furcsa zegzugformában van épÃtve, hogy ha az ember tÃz óra után jön haza, mikor a házmester már eloltotta a lángokat, gyujtó nélkül akár a nyakát szegheti. Körényi helybenhagyja e véleményt és kijelenti, hogy szilárd elhatározása, a legközelebbi trafikban gyufát venni. Ezzel a két úr lemegy a lépcsÅ‘n, a kapunál bucsút vesznek egymástól, és a téli est sűrű ködében a két égÅ‘ szivar kétféle irányban szegi a homályt. Feledy a bizottsági ülésbe megy, honnan tizenkét whist-robberre készül a klubba; Körényi a kórház felé tart, hogy egyik collegájával a szokott vacsora-társaságba menjen, folyton azt hánytorgatva magában, hogy patiense akadt-e vagy kedvese? SzÃvdobogás vagy…? Nem tud tisztába jönni, de el van határozva, hogy éjfél elÅ‘tt nem megy haza, hogy Feledy úrral ne találkozzék. Ez a képviselÅ‘ oly gyanakodó tekintetet vetett rá… Tán észrevette, hogy a szobalánynyal diskurált, vagy talán a feleségét félti tÅ‘le?… Mind két úr lehetÅ‘ kellemesen tölti az esti órákat; kevésbbé hamar múlik az idÅ‘ a képviselÅ‘ fiatal nejének, a kinek a klub miatt az Å‘ szeretett, egyetlen Ödönével már nem egy barátságos összetüzése volt. A szép asszony forrón szereti Ödönt, de, ha lehet, még forróbban gyűlöli a klubot. Ödön is szereti nejét, de nem tagadja, hogy a klubot is szereti és kijelentette, hogy igen nehezére esnék ezen ártatlan szerelmérÅ‘l lemondani. Å képviselÅ‘ ugyan, de nem képmutató. A nejével e részben folytatott vitatkozásokban nem szorÃtkozott a szokott érvelésre, hogy a politikai klubot nem szabad a közönséges casinókkal összetéveszteni s hogy a képviselÅ‘nek a klubból nem szabad hiányozni. Nem, Å‘ kereken kimondta, hogy szenvedélyes whistezÅ‘ és rosszul esnék neki e mulatságról lemondani. Az asszonyka, egyenes támadásaival czélt nem érve, cselt próbált; a mÃg férje távol volt, soha sem ment aludni, úgy, hogy hazatérÅ‘ ura reggeli 1 meg 2 óra felé is ébren vagy – a szÅ‘nyegen szundikálva találta szeretÅ‘ párját. Erre aztán komolyan megharagudott. Ödönt, a kedves, jólelkű, szelÃd embert, haragban látni, sÅ‘t kemény szavakat hallani tÅ‘le: ezt meg nem birta a szerelmes feleség. Létre jött a béke, a következÅ‘ alapon: Az asszony megigéri, hogy tÃz órakor, legfölebb fél tizenegy felé, ágyba fekszik és elaluszik. Ödön viszont arra kötelezi magát, hogy ezentúl mentül korábban, semmi esetre sem éjfél után, keresi föl a házi boldogság csöndes fészkét. Ezért viszont engedélyt nyert, hogy elvihesse magával a lakás egyik kulcsát, nehogy csöngetésével kénytelen legyen az asszonyt elsÅ‘ álmából fölverni. – Ma becsületére igérte, hogy 11 órára otthon lesz. Az asszonyka mégis nyugtalankodott. Az a kártyázó szenvedély természetellenes dolognak tetszett elÅ‘tte s néha meg nem állta, hogy más valamit ne sejtsen, a minek a kártya csak lepleül szolgál. Nem egy Ãzben, mikor haza jövet a harmadik emeletbeli német szinésznÅ‘vel találkoztak, föltünt Feledynének, hogy ama hölgyecske oly különös tekintetet vetett a képviselÅ‘re; igaz, hogy Feledy nem viszonozta a pillantást, de a gondos menyecske mégis csak gyanakodott. Ez este is a harmadik emeletre tévedtek gondolatai és felmerült sejtelmes lelkében a törvényes ajtó mellett lábujjhegyen elsuhanó férj látománya, a ki lépteit egy törvénytelen hölgy kiséretében a harmadik emelet felé irányozza… Megváltás volt tehát neki, mikor a Zsuzsi tÃz óra felé jelentette, hogy a komédiásné ma feltünÅ‘ korán jött haza, csak most fogja elütni a tizet. Már tÃz óra! A képviselÅ‘nének eszébe jutott, hogy ilyenkor le kell feküdnie. Kötelességszerűleg ásÃtott egyet s fölkereste ágyát, azon eltökélt szándékkal, hogy mindjárt elalszik, de egyszersmind azon halk reménynyel, hogy 11 órakor férje egy csókkal fogja felkölteni. Hanem a remény rossz altató; Feledyné oly nyomatékkal várta a kellemes felköltést, hogy el sem tudott aludni. Pár perczczel múlt el éjfél, midÅ‘n a Dunasor két ellenkezÅ‘ irányából két izzó szivarvég tartott egymás felé, mÃg a kapu alatt találkoztak. Ismét egymásra ismertek, némi bosszankodással, a képviselÅ‘ és a doktor. A képviselÅ‘nek eszébe jutott, hogy Å‘ az orvos füle hallatára szavát adta, hogy 11 órakor otthon lesz. A doktor, ki a fölvetett kérdést, hogy patiensre talált-e vagy szeretÅ‘re, a harmadik pohár bor felett akkép döntötte el, hogy lehetne bizony mindkettÅ‘ egyszerre, igen alkalmatlannak találta a honatya elkésett hazajövetelét. Mialatt azonban a házmester azon gondolkozott, hogy nem a ballábára húzta-e föl a jobbik papucsát, az uraknak tisztességbÅ‘l mégis kellett egy pár szót váltaniok; Feledy tehát, ut aliquid dixisse videatur, odavetette, hogy a doktor úr szivara ég, tehát, úgy látszik, van már gyufája? – Ördögöt van! – felelé a másik, nagyot ütve homlokára, – rittig elfelejtettem venni! – Sebaj, – mondá Feledy kedélyesen, – itt van az enyim, vegyen belÅ‘le! Ezzel a hálás doktornak oda nyujtotta dobozát, melybÅ‘l az sietett a maga skatulyáját megtölteni. Ezalatt végre megnyilt a kapu és a két úr a házmesteri gyertya elhaló fénye mellett fölment az elsÅ‘ emeletre. Feledy kihúzta a kulcsát, az elkésett férj gyöngéd óvatosságával csendesen megnyitotta az ajtót és jó’szakát mondott, a sötétben hagyva a doktort. Körényi nem mervén kopogtatni, mÃg a képviselÅ‘ le nem feküdt, szÃnbÅ‘l feljebb akart menni és, hogy ezt láthatóvá tegye, mindjárt az ajándékgyufához folyamodott. TüntetÅ‘leg dörzsölte az elsÅ‘t a tuladoboz érdes oldalához. Nem fogott. Másikat próbált, az sem fogott. Mi a f…? Talán csak nem svéd gyujtó? Persze hogy az! Nem gyulad meg az a tuladoboztól, ha kivilágos virradtig találja is dörzsölgetni. No, de se baj, úgy is csak szÃnre akart egy grádicscsal feljebb menni. Most hát csak csöndesen vár, mÃg Feledy a hálószoba szentélyébe ér, aztán majd halkan kopogtat Zsuzsinak, akkor lesz világosság is, meg meleg is… Ott áll tehát a sötétben azzal a szÃvdobogással, melyet a sötétben való várakozás mindig okoz, ha nem nagy dolgot várunk is. Feledy eközben mindent rendben talált: t. i. csöndesen és sötéten, a hogy kivánta. Az asszony tehát alszik. E fölötti megelégedésében (no, meg mert két nagy slemmet is csinált a klubban) meg nem állta, hogy halkan ne fütyörészszen, mi alatt kabátját levetve, zsebeit kiürÃti és tárczáját, szivartáskáját, kulcsait, aprópénzét az asztalra teszi. Azután gyufadobozába nyúl, hogy világot gyújtson, de csöndesen elkáromkodja magát. Az a szerencsétlen doktor egyetlen gyújtót sem hagyott benne. A képviselÅ‘ úr tapogatva éri el a szomszéd szoba ajtaját; ott az iró asztalon a nagy gyufatartó áll. A mint oda ér, a gyujtó után nyulva, valami nedves hűvösséget érez ujjain. A fekete pokolra! A tintás edénybe nyult, annak szakasztott az a formája van, mint a gyufatartónak. Visszatapogatózik az ebédlÅ‘ felé, a melynek ablaka elÅ‘tt gázláng szokott égni, s fölhúzza a roulettet, hogy egy kis világosság jÅ‘jjön a szobába. Az elÅ‘szobához szolgáló ajtó is nyitva maradt, légáramlatot érez. A mint be akarja tenni ezt az ajtót, a bejáró felÅ‘l halk kopogtatás üti meg fülét. Csodálkozva siet oda, kinyitja az ajtót és kérdi: – Ki az? Mi az? Körényi majd felfordúl meglepetésében, de hamar föltalálja magát. – Bocsánat képviselÅ‘ úr, azt hittem, hogy még nem alszik. – Nem is alszom, vagy tán azt hiszi, hogy álmomban járok? – Dehogy hiszem, dehogy! Hanem, pardon, az a gyujtó, a mit adott… – Igenis, a gyujtó, – vág közbe dühösen az ingujjban didergÅ‘ honatya – mind elvitte, a mi volt. Talán nem elég? – Sok is, kevés is, mert nem ég. Nyilván svéd gyufa, az én skatulyámon nem fog. Talán ha… Körényi ezeket mind hangosabban mondotta, hogy a szobalánynyal megértesse gazdája jelenlétét, nehogy rosszkor találjon megjelenni. De ezt meg a képviselÅ‘ nem szerette. – Az ég szerelmére, beszéljen halkabban, mert a feleségem föl talál ébredni és észre veszi, hogy ily késÅ‘n jöttem haza! Hát mit akar voltaképen? – Arra akartam kérni, hogy – adja ide a skatulyát is, a mely ehhez az átkozott gyufához való. – Jó, hát isten neki, oda adom a skatulyát is. Nekem úgy se használ s Ãgy legalább magam is csinálhatok világot. – Ezzel Feledy visszasiet a szobába, hamarosan leveti czipÅ‘jét és lehetÅ‘ nesztelen léptekkel kihozza a skatulyát. – Itt van ni, dörzsölje, dörzsölje. De siessen, mert az ajtó nyitva van és bolond légvonatot érzek. Ez alatt fél kézzel nyitva tartotta az ajtót, várva, hogy «legyen világosság». Körényi azonban a gyufákat a maguk édes anyai skatulyáján is hiába dörzsölgette, nem akart világosság lenni. – Nem megy, nyögé panaszosan, mintha nedves volna a skatulya. – Nedves? hogy a kénes mennykÅ‘ üssön belé! Persze, hogy nedves: a tintától! A tintás ujjammal fogtam meg. Adja csak ide! Ezzel átveszi balkezével a dobozt és a tulsó, szintén præparált oldalához dörzsöli a gyufát. Óh gyönyör! A gyufa ezúttal fogott, nyájas láng lobog fel serczegve, de – hah! – egyúttal hatalmas durranás is hallatszik… A folyosóra menÅ‘ fÅ‘ajtót becsapta a léghuzam, a kilincs bezárult. Most ott áll a két úri ember és szép világosság mellett bámulja az ajtót, akár az új kaput. Feledy néma Å‘rjöngéssel oda rohan az ajtóhoz és rázogatja, bár tudja, hogy hiába: mert az a kilincs csak olyan szerencsétlen ámÃtó szerszám, nem mozdul az, se lakatosnak, se varázsigének; az ajtót csak kulcscsal lehet kinyitni, a kulcs pedig benn fekszik az ebédlÅ‘ asztalán. – Az a gyufa, – kiáltja Feledy rekedten, – az az ön isten verte gyufája! Mondtam, hogy vegyen! – Erre Körényi is dühbe jött, kivált mert ezalatt a kezében lobbanó masina a körmére égett. – Itt van! – kiáltá, oda dobva a még meglevÅ‘ pár gyujtót, – itt van a maga drágalátos gyufája! Szép szerszám, mondhatom, hogy enné meg az az Öxenstierna! – Feledy tajtékzott a dühtÅ‘l. – Még ön veti a szememre az én gyufámat, a mi van; holott én azért didergek itt sötétben, hidegben, hajlékomból kizárva, mert önnek nincs! ErrÅ‘l számolunk… De addig is mit csináljunk? Hová dobta a többi gyufát? Ebben a sötétben még farkasszemet se nézhetünk. – Ezzel a szerencsétlen képviselÅ‘ és házasember leguggolt és a folyosó kövein keresgélé az eldobott gyufát, a miben a doktor, érezve bűnös voltát, telhetÅ‘leg segÃtette. Találtak is egy-kettÅ‘t, meg is gyujtották, hogy megvilágÃtsák a helyzetet, csakhogy a helyzet nem akart világosodni. – Mit csináljak! Mit csináljak? – dörmögé egyre-másra a tanácstalan törvényhozó. – Hát csöngessen! – mondá az orvos; – igen egyszerű dolog. – Egyszerű ám önnek! De ha nÅ‘m felébred, ha kijön, és ingujjban, harisnyában lát engem a folyosón! TeremtÅ‘ istenem, csak én tÅ‘lem kérjen még valaki gyujtót ebben az életben! De hát mondjon már valami okosat, tanácsoljon, rendeljen, maga boldogtalan doktor! Már most Körényi tudott volna ám rendelni, csak hogy nem akart. Kétszeri halk kopogásra megnyilt volna az ajtó, de ez árulás lett volna, melyet a szÃvdobogós szobaleány meg nem bocsáthatott. Az jutott tehát eszébe, hogy jÅ‘jjön fel a képviselÅ‘ az Å‘ harmademeleti lakásába, talán az Å‘ különféle kulcsai között találkozik véletlenül olyan, mely az elsÅ‘ emeleti zárba illik. Feledy elfogadta az indÃtványt, s a két úr a szerencsétlen svéd gyufa fénye mellett felkapaszkodott a harmadik emeletre. Oda lenn, az «országgyűlési szálláson» ez alatt két nÅ‘i szÃv lázas dobogásnak eredt. A szobacziczus hallott valami párbeszédet a gyufáról, örült a doktor leleményességének s azt hitte, hogy a képviselÅ‘ bosszúságában belülrÅ‘l csapta be az ajtót. SzÃvdobogása erÅ‘sebben jött rá mint bármikor, de elhatározta, hogy még egy darabig vár a kúra megkezdésével, mÃg gazdája lefeküdt és álomba merült. A szép Feledyné viszont, a ki félébren várta volt ura hazatérését, a zajra behunyta szemét, hogy férje azt higyje, hogy igéretéhez hÃven elaludt. De percz perczre múlt, s a várt hűtelen még sem akart a Hymen szentélyébe lépni. A honanya nyugtalan lett, fölkelt, gyertyát gyujtott, papucsába bujtatta reszketÅ‘ kis lábait és kinézett az ebédlÅ‘be. Az ablak nyitva, a képviselÅ‘ kabátja és czipÅ‘je, órája, erszénye ott van, Å‘ maga sehol. Szegény asszonyka halálra ijedt; már azt hitte, hogy ura kiugrott az ablakon, mikor kÃvülrÅ‘l suttogást hall és a folyosón meglátja a gyenge világosságot. Oda siet, ki akar nézni a kulcslyukon, de már akkor a világosság fölfelé távozik s a folyosó elsötétedik. De minél sötétebb a folyosó, annál világosabban látja benne a hölgy az Å‘ boldogtalanságát. «A harmadik emelet! A német szinésznÅ‘!» Ez villan meg fájó lelkében, s mint a villámra a mennykÅ‘, úgy következett benne az elsÅ‘ fájdalomra a bosszúállás eltökélése. «Utána! Rajta kell érnem!» Visszasietett szobáiba, hamarosan valami ruhába bújt, aztán kiosont, halkan betéve maga után az ajtót, nehogy férje észrevegye, hogy nyomában van. De a sietÅ‘s öltözés is idÅ‘be került; mire az asszony a lépcsÅ‘ elsÅ‘ fokát elérte, már a felsÅ‘ emelet is elsötétült s csak fenn egy ajtó nyilása és bezárulása hallatszott. – A nyomorult! – sohajtá a féltékeny nÅ‘, a lépcsÅ‘n tovább tapogatózva. – Várták, várta az a drágalátos szÃnésznÅ‘. De én is várni fogom, kedvese ajtaja elÅ‘tt várom, akár virradtig. – Ez elhatározással ért föl végre a harmadik emeletre és kétségbeesésében egyik ablakfülkében húzta meg magát, mert nem tudta, hogy melyik a szÃnésznÅ‘ lakása. TÃz perczig didereghetett Ãgy a szegény hölgy, midÅ‘n az alsó emeleten halk lépteket vélt hallani. Nemsokára közeledtek a léptek, gyertyavilág derengÅ‘ visszfénye által megelÅ‘zve. Feledyné szégyelletében egészen a fal mellé lapult, és csak oldalt mert a fülkébÅ‘l kipillantani. Mily meglepetés! Zsuzsi, az Å‘ szobalánya! Bizonyosan Å‘t keresi! Mit mondjon neki? Leleplezze elÅ‘tte szégyenét?… De ni, Zsuzsi nem igen keresgél, hanem az álomjárók biztosságával egy ajtónak tart, melyen Feledyné a Körényi nevét látja aranyos betűkben ragyogni. Ez ajtón halkan kopogtat a Zsuzsi, az ajtó megnyilik, Körényi egy pár szót suttog a szobalány fülébe, kifujja a gyertyalángot és behúzza a cziczust az elÅ‘szobába. Feledyné keserű érzelmeit e látvány csak fokozta. A mily hangulatban volt, a Zsuzsi magaviseletében is hűtlenséget látott s úgy találta, hogy a világ tele van árulással. De aztán a maga bajával eltelve a folyosó másik ajtaja felé fordÃtá minden figyelmét. Ott kellett laknia a szÃnésznÅ‘nek, onnan kellett kijönnie a hűtlen férjnek. Vajjon bevárja-e? Nem jobb-e, csöngetni és egyenesen követelni a férjét? Mikor éppen ezeken gondolkozott, rémületére újból megnyilt a Körényi ajtaja s kilépett – uram fia! – Feledy képviselÅ‘ úr, ingujjban, harisnyában, félkezében égÅ‘ gyertya, a másikban egy csomó kulcs. Szakasztott olyan volt, mint a betörÅ‘, csak hogy feltünÅ‘ jó kedvben: mert hunczfutosan mosolygott, mikor az ajtó mögötte bezárult és oly tekintettel nézett vissza, mintha azt mondaná: «Nagy kópé!» Ez a mosoly onnan eredt, hogy a képviselÅ‘, midÅ‘n az orvos kikisérte, észrevette volt, hogy a ruhásszekrény mellett valami nÅ‘-alak bujdokol. Hanem a mosolyt hamar elűzte a saját helyzete által okozott gond. Fog-e majd egyik a sok kulcs közül? És ha nem fog, mi lesz? Ez volt az Å‘ létkérdése. Ãgy ment le az elsÅ‘ emelet felé, észre nem vevé kÅ‘vé meredt feleségét. – Ha egyik se fog, mi lesz? – e nehéz gondolattal közeledett a képviselÅ‘ ajtaja felé, figyelmesen nézve a kezében levÅ‘ kulcsok repertoriumát. De ki Ãrja le bámulatát, mikor látja, hogy nincs szüksége kulcsra, mert lakása nyitva áll? Mi történhetett? Mindegy. Bemegy és maga után szépen beteszi az ajtót. Az asszony ez alatt elgondolta volt, hogy elÅ‘ször is bizonyos, hogy férje nem volt az énekesnÅ‘nél; másodszor, hogy talán a szobalánynyal volt légyottja az orvosnál; harmadszor, hogy ez képtelenség, s hogy ha ezért jött volna fel, akkor nem megy le mindjárt, midÅ‘n a komorna érkezik; negyedszer, hogy ha most férje leérkezik és Å‘t nem találja ágyában, hogy mi baj lehet ebbÅ‘l és mily megszégyenülés! Ez argumentatió révén Feledyné visszatér az elsÅ‘ emeletre, majdnem egyidÅ‘ben férjével, azt remélve, hogy mÃg ura egészen levetkezik, addig Å‘ észrevétlenül visszatalál ágyába, melyet nem kellett volna elhagynia. Igen jó okoskodás, de végeredményében, mint sok még bölcsebb következtetés, nagyon módosult egy véletlenség által, melyet nem lehetett elÅ‘re tudni: e véletlenség az volt, hogy Feledy betette maga után az ajtót… Ott állt az asszony, kizárva az Å‘ saját hajlékából. Mit csináljon? Csengessen? Azt is megteszi, ha más mód nem lesz; de a mÃg van reménye, férje tudta nélkül osonni vissza ágyába, addig nem hagyja magát. Eszébe jut, hogy Zsuzsi ott fenn van a doktornál; az bizonyosan vitt magával kulcsot. Visszasiet a harmadik emeletre – azaz sietne, ha nem kellene tapogatózni – el lévén tökélve, hogy csenget a doktornál, azon ürügy alatt, hogy visszaköveteli – szobalányát. Feledy e közben levetkezett, folyton azon töprenkedve, hogy miért találta nyitva az ajtót, mikor az imént a rázásnak sem akart engedni? Azután óvatosan benyitott a hálószobába, szörnyen félve, hogy ébren találja élete párját és mélyen gondolkozva, hogy mikép igazolja egy órakor történt érkezését? De a gondolkozás hiába történt: a hitvesi ágy üres volt. A képviselÅ‘ nem hitt szemeinek. Megtapogatva az ágyat, hangosan kiáltotta a felesége nevét – mindhiába. Ekkor eszébe jutott az orvos elÅ‘szobájában elbujtatott nÅ‘alak; eszébe a doktor feltünÅ‘ ólálkodása az Å‘ folyosóján. Irtóztató gyanú ébredt föl lelkében, ösztönszerű fellobbanással fogta az ágya felett függÅ‘ revolvert s bal kezében a gyertyát tartva, mint a fáklyát lobogtató fúria rontott fel az orvoshoz. Fölérve a harmadik emeletre, gyanúja dús táplálékot talált. Ott érte nejét sokat mondó pongyolában, a mint az ajtóban értekezett a doktorral. Körényi ugyanis a csöngetésre megjelenvén, telhetÅ‘ elfogulatlansággal kérdezte volt, hogy beteg-e valaki s mikor a nÅ‘ azzal a kérdéssel felelt, hogy nem látta-e a doktor úr az Å‘ szobalányát, azzal a lovagiassággal, mely a galanteria honában a szobacziczust is megilleti, határozottan ki kezdte tagadni Zsuzsit a világból. Ekkor merült fel a fegyveres férj bosszúálló alakja. A doktor és az asszony rémülten néztek Feledy vérben forgó szemébe; Å‘ pedig a rémületet vallomásnak nézve, szó nélkül a doktor fejének szegezte a revolvert. Egy sikoltás és a lövés eldördült – a levegÅ‘be, mert az asszony meglökte volt férje karját és Ãgy elsüttette vele a fegyvert. A durranásra sikÃtva rohant elÅ‘ Zsuzsi is, a házban megnyilt minden ajtó, a házmester cseh szitkok között futott fel a lépcsÅ‘kön. «Tűz! Gyilkosság! Fogjátok el!» hangzott mindenfelÅ‘l és a zavar oly teljes volt, hogy senki sem tudta, hányadán van, legkevésbbé a négy fÅ‘szereplő… Végre a doktor feltalálja magát és három bűntársát behúzva szállására, bezárkózik velük. Mindhárman egy kis félóra mulva könnyebbülten, de kölcsönös szégyenkezéssel hagyják ott a doktor lakását. Belátták, hogy nagyobb baj nem történt, és hogy mindenikük bűnös egy bizonyos mértékben, legbűnösebb persze Zsuzsi, a ki menten megkapta a fölmondást – az Å‘ szÃvdobogása miatt. A szomszédoknak is ez szolgált felvilágosÃtásul, hogy t. i. a szobalánynak alvajáró rohama volt, s hogy Feledyék betörést sejtve, Å‘t üldözték pisztolylyal. De a szomszéd nép igen skeptikus faj és folyton házasságtörést, botrányt, válást emlegetett. Csak nagysokára hallgattak el e kellemetlen pletykák. Mindennek pedig nem volt más oka, mint az istenverte Sæckerhets-Tændstickor, az a semmire kellÅ‘ svéd gyufa…» A szivarnak vége volt, a doktor elhallgatott. Mindnyájan nevettek; csak egy «furfangos Ãró»-féle akadt a társaságban, a ki fejét vakarva mondá: – A história igen csinos, de csak nem kivánod, hogy elhigyjük? – De bizony kivánom, – felelé a doktor, – még pedig egy igen döntÅ‘ okból. – S mi az? – Hogy engem nem hÃvnak Körényinek, de azért mégis magam vagyok az a doktor, kirÅ‘l a mese szól, és Zsuzsi volt elsÅ‘ patiensem. – Mi a manót? Patiensed-e vagy kedvesed, vagy mindkettÅ‘? – Csak egyik a kettÅ‘ közül. Találjátok ki, hogy melyik? EGY VEGYES HÃZASSÃG I. A fÅ‘rendek elvetették a törvényt, de az egyes kivételt meg nem gátolhatták. Maguk csinálták azt a vegyes házasságot, a melyrÅ‘l ez a történet szól. Elmondom minden túlzás és czélzatosság nélkül, úgy a hogy történt, illetÅ‘leg úgy, a hogy nekem elmondották. A vegyes házasság miatti nagy csata elÅ‘estéjén történt. Az a lázÃtó törvény, mely szerint zsidó és keresztény összekelhettek volna, az alsó törvényhozók részérÅ‘l már el volt fogadva s minden istenfélÅ‘ lélek a felsÅ‘ táblába helyezte reménységét. Csak ez menthette meg az országot a förtelemtÅ‘l, csak ez dönthette meg azt a szerencsétlen törvényt – melyrÅ‘l persze mindenki úgy beszélt, mintha _megparancsolná_ a keresztény és zsidó közti házasságot, pedig – csak _megengedte_. A pártok küzdelme erÅ‘s volt s mind a két rész a legszokatlanabb eszközökhöz nyúlt, hogy a gyÅ‘zelmet a szent ügynek biztosÃtsa; – még imádkoztak is. X… megyevárosában ez idÅ‘tájt amaz alacsony, czopfos és nobilis palotácskák egyikében, melyeket a fÅ‘nemesek hajdan a vidéki központokban emelni szoktak, két hölgy ült együtt a legkomolyabb és egyszersmind legérdekesebb beszélgetésben. Az egyik _még_ igen szép, a másik _már_ gyönyörű volt: amaz özvegy Putnoky grófnÅ‘, emez Kerényi Vilma bárónÅ‘, a fÅ‘ispán egyetlen leánya. A két hölgy élénken beszélget. De nem toiletterÅ‘l ám, vagy szerelemrÅ‘l, vagy lóversenyrÅ‘l, – hanem isteni félelemrÅ‘l, politikáról és vegyes házasságról. Putnoky grófnÅ‘ igen kegyes és ájtatos hölgy. Mozgalmas multja és csöndes jelene, melyben a mise és gyónás nagy szerepet játszik, klastromi életre látszanak Å‘t utalni. De Å‘ úgymond, még egy idÅ‘re kénytelen lemondani e végsÅ‘ boldogságról, mert úgy érzi, hogy a jó ügynek még világi téren is tehet szolgálatot. Vilma bárónÅ‘ ellenben csak most nÅ‘tt ki a kolostorból. A Sacré-Coeur folyamait ez évben végezte el s e mintaszerű intézetbÅ‘l kitünÅ‘ nevelésen és angyali tisztaságú sziven kÃvül még két dolgot hozott magával: Å‘szinte iszonyt a világ rosszaságától és igazi, lelkes vallásosságot. Vilma bárónÅ‘ nagy szomorúságban van, mert leverÅ‘ dolog az, mit anyai barátnÅ‘jével közölnie kell. A fÅ‘ispán papa, ki állásánál fogva a kormányt tartozik pártolni, nem akar leánya kéréseinek engedni. El van határozva, hogy a vegyes házasság kérdésében szavazni fog, még pedig a kormány javaslata mellett. Hiába kérlelte Vilma, hiába vesztegette könnyeit, meg okait, melyek részben a Putnoky grófnÅ‘ fegyvertárából, de nagy részt a leány Å‘szinte, hivÅ‘ lelkébÅ‘l voltak merÃtve; a méltóságos papának csak az volt a válasza: – Kedves lányom, nem értesz te ezekhez; a mi pedig a meggyÅ‘zÅ‘dést illeti, tisztelem a tiedet, te pedig respectáld az enyimet. Különben sem kivánom tÅ‘led, hogy zsidó férjet válassz magadnak. Ez a válasz, sértÅ‘ végpointejével, teljesen elnémÃtotta Vilmát s nem volt mit tenni, mint ide sietni és a grófnÅ‘ résztvevÅ‘ keblébe önteni bánatát. A grófnÅ‘ nem szörnyűködött oly nagyon, mint Vilma várta volna. Vállat vont, rezignáltan összekulcsolta finom, halvány kezeit és azt mondá: – Szomorú dolog, édes lányom, de, Å‘szintén szólva, atyádtól nem is vártam különbet. Anyja fia, a mint te, hála Istennek, a _te_ anyád lánya vagy. – Mit ért ezalatt Szerafin néni? – kérdi a bárónÅ‘ nyugtalanul. – Édes atyám anyja kevesebb volt az enyémnél? Putnoky Szerafin grófnÅ‘ csodálkozva nézett kis húgára. – Szegény lelke, – gondolá – hát semmit sem tud! Meg kellene Å‘t kimélni e fájdalomtól, de – az ügy nem engedi! Szerafin grófnÅ‘ tehát az ügy nevében megeresztette közlékenysége zsilipjeit s Vilma most elÅ‘ször értesült arról, hogy Å‘ «nem tiszta magyar vér» ivadéka. Nagyapja, az öreg Kerényi, miután az Å‘si vagyonnak a legúribb módon nyakára hágott s több rendbeli gavalléros kihágások által nagyúri házasságra is elvesztette a qualifikácziót, nem látott más menekvést, mint gazdag parthie útján jutni új vagyonhoz és tekintélyhez. Felesége pedig, Vilma nagymamája, a ki az oltár elé már mint jó katholika keresztény menyasszony lépett, s kinek máskülönben a legkisebb folt sem szennyezé be emlékét, születésénél fogva, hogy is mondják – izé – no hát – zsidó volt. – Ne beszéljünk már errÅ‘l – vigasztalá a grófnÅ‘ az elhalványodott bárónÅ‘t – vagy is inkább szóljunk róla azzal az eltökélt szándékkal, hogy vallásos buzgalmunknak új ösztönt nyerjünk és családotok ezen foltját keresztényi cselekedetek által jóvá tegyük. Gondold meg, mi történhetett volna! Ha Å‘seink elfogadtak volna egy olyan törvényt, mint a milyent ma a kormány keresztül akar vinni, akkor nagyanyád még ki sem keresztelkedett volna, (hisz a pénz az övé volt s a föltételeket Å‘ szabhatta), te pedig ma – zsidóleány volnál. Vilmát a hideg rázta. Vére forrongott, de nem ám a különös Å‘sanya védelmére, kinek vére az Å‘ ereiben is tovább folyt, hanem inkább lázadva az összevegyÃtés gondolata ellen. Kész lett volna ereit felvágni, ha bizonyos lehetett volna abban, hogy ez által vére minden «idegen» elemtÅ‘l szabadúl. – Szörnyű! Szörnyű! – suttogá borzongva. A grófnÅ‘ közbeszólott: – Hallgass meg, galambom. Kell valamit tenned, és szerencsére módodban is van olyat tenni, – a mi apád és nagyapád hibáját jóvá teheti. Apád tudtával nem eshetik a dolog, de mégis úgy, hogy atyai és tisztviselÅ‘i tekintélye ellen nem vétesz… Csak ezt a levelet kell aláirnod; én majd elküldöm. A grófnÅ‘ iróasztalához ment és a következÅ‘ levelet mutatta meg Vilmának, a ki növekedÅ‘ ámulattal olvasta: «Kedves rokon! Ne csudálja és ne értse félre lépésemet; fiatal leány létemre nem Ãrnám ezt a levelet, ha komoly indÃtó okaim nem volnának. Nem köznapi dologról van itt szó, hanem szent ügyrÅ‘l, az isteni vallás nagyobb dicsÅ‘ségérÅ‘l, és azon felül, ha szabad ez ügyet világi érdekkel összekeverni, a Kerényi név becsületérÅ‘l is. Tudom, kedves gróf, hogy ön tiszteletreméltó okokból e büszke névrÅ‘l egyelÅ‘re letett és csak Rényi Ãrpádnak hivatja magát. De nekem, rokonának, a ki egy jó barátnÅ‘m utján annyi jót hallottam ön felÅ‘l, tán szabad önt Kerényi grófnak szólÃtanom, s szabad önt kérnem, – hogy emlékezzék meg ez egyszer nevérÅ‘l és eredetérÅ‘l. Siessen ide, szálljon meg az «Erzsébet» fogadóban és mutassa be magát – (de se mint Rényi Ãrpád, se mint Kerényi gróf, mert atyámnak nem szabad a dolgot megtudnia) – barátnÅ‘mnél, Putnoky Szerafin grófnÅ‘nél. A többit tÅ‘le fogja megtudni. Én elÅ‘re örvendek az alkalomnak, hogy tudós és érdekes cousinommal megismerkedhessem. A ki megkülönböztetett tisztelettel és rokoni szeretettel ismeretlenül is maradtam igaz hÃve… (_Utóirat_. Megbocsátja, hogy e levélhez Fischer és társa ottani czéghez szóló utalványt melléklek, kinél Putnoky grófnÅ‘nek heverÅ‘ tÅ‘kéi vannak. BarátnÅ‘mnek nagy szivességet tenne, ha ezt az összeget ott fölvéve azon jó ügy szolgálatára használná fel, melynek érdekében ez utat megteszi.) CzÃm: Nagyságos Rényi Ãrpád jogakadémiai tanár úrnak ***-on.» Vilmát erÅ‘sen meglepte e levél tartalma. Tudta, hogy létezik családjának elszegényedett grófi ága, de errÅ‘l a mester-unokabátyjáról most hallott elÅ‘ször. Szerafin elmondta neki, hogy az utolsó gróf, ki a Kerényi nevet viselte, nagy botrányokat csinált és végül mint lovas kapitány nem egészen tiszta adósságok miatt fÅ‘be lÅ‘tte magát. Felesége, ki uráért a két ágbeli rokonságnál és a fÅ‘nemesség szélesebb köreiben sokat koldult, ez által végre megunatván magát az úri világgal, kénytelen volt fiával és beteges kis leányával Bécsbe költözködni, a hol a fiatal Ãrpád gróf leczkékkel kereste a maga és hozzátartozói kenyerét s befejezte egyetemi tanulmányait. IdÅ‘vel letett nevérÅ‘l és eltünt – de neve, a Kerényi Ãrpád név ott maradt a fÅ‘rendiház lajstromában, bár a királyi meghivót évekig nem lehetett hozzá eljuttatni. Már most a pártvezénylet, összekeresvén mindazokat, a kiket a jó ügy melletti harczra felhÃvhat, Bécsben fölkereste Kerényi gróf nyomait s Ãgy fölfedezte, hogy igen szerény viszonyok közt, mint Rényi Ãrpád tanárkodik egy vidéki jogakadémiánál. Elhatároztatott, hogy a párt költségén szavazni hivják a vegyes házassági törvény ellen. Csak hogy félÅ‘, hogy az ellenpárt is számot tart a fiatal grófra s hogy a fÅ‘ispán a jó ügy ellen toborzza szavazatát. A fÅ‘ispán kettÅ‘s tekintélylyel hathat, mint rokon az elszegényedett családtagra, mint magas állású tisztviselÅ‘ a nyilvános tanárra. Ezt a befolyást csak a Vilma által irandó levél birja ellensúlyozni. Vilma is Kerényi vér és hozzá igen kedves, ragyogó teremtés; ha Å‘, a titok regényes fátyola alatt az elszegényedett gróffal találkozik, a siker majdnem bizonyos. Ha a grófi tanárt sikerül rávenni, hogy ez egyszer fÅ‘rendi székét elfoglalja és a törvényjavaslat ellen szavazzon, akkor a fÅ‘ispán szavazata úgyszólván meg lesz semmisÃtve, s a legrosszabb esetben nem fogják legalább azt mondhatni, hogy a Kerényi család által szenvedi az ország a vegyes házasságból eredÅ‘ szerencsétlenséget és gyalázatot. Vilma ábrándos, hivÅ‘ és lelkesen vallásos leány volt. Intette ugyan valami sugallat, hogy tán nem illik ily módon kezdeni levelezést egy ismeretlen fiatal emberrel. Úgy érezte, hogy nem dÃszes dolog, egy eddig ignorált rokonságra oly alkalomra hivatkozni, mikor Å‘ szorult a rokonra s nem az Å‘ reá. Másrészt az sem tetszett neki, hogy némi érdeklÅ‘dÅ‘ kiváncsiságot fedezett föl magában a grófi méltóságból kivetkezett tanÃtó iránt. De mindezen skrupulusait mint az önzés kifolyásait végre is mellÅ‘zendÅ‘nek itélte és késznek nyilatkozott, hogy aláÃrja a levelet. Azonban kikötötte, hogy az utóirat elmaradjon. Illetlennek gondolta a fiatal embert ily kézzelfogható módon emlékeztetni szegénységére. Putnoky grófnÅ‘ megtette ezt az engedményt, azon hallgatag tartalékkal, hogy utóirat nélkül intézi el a pénzdolgot. Vilmával megiratta a levelet postscriptum nélkül, de szó nélkül melléje csatolta az ötszáz forintra szóló utalványt. A levél elment és három nappal utóbb Putnoky grófnÅ‘ ***-ból a következÅ‘ táviratot kapta: «Levelet megkaptam. Holnapután alólirott odaérkezik, Erzsébetbe száll és méltóságodnál azonnal tisztelegni fog, hogy a levéliró kivánságait meghallgassa. Helley József.» II. Szerafin grófnÅ‘ elégülten mosolygott, midÅ‘n két nap mulva az inas behozta a névjegyet, melyen nyomtatva ez állott: «Helley József», irásban pedig: «Rényi Ãrpád megbizásából». Tetszett neki a gróf óvatossága, melyet odáig terjesztett, hogy vele szemben is megóvta incognitóját; ebbÅ‘l bizonyosra vette, hogy a tanár úr a fÅ‘ispán ellen kész szavazni. – Isten hozta, kedves gróf, – e szavakkal üdvözlé a belépÅ‘t – és kegyes bizalmassággal nyujtotta feléje fehér kezét, – igazán, Isten hozta. A fiatal ember mélyen meghajtotta magát, oly mélyen, hogy el sem fogadhatta a feléje nyujtott kezet. Azután fölegyenesedve egy lépéssel hátrább állott. Szerafin grófnÅ‘ tengerkék, szép szemeivel nagyot bámult s maga is egygyel _hátrább_ lépett, hogy – _közelebbrÅ‘l_ figyelhesse meg a jövevényt. Középnagyságú, jól termett ifjú volt; öltözékében és modorában kissé vidékies elegantiával, de igen határozott kifejezéssel mind vonásaiban, mind tekintetében. Vonásai szabályosak és szépek voltak, de e perczben valami kemény tartózkodás árnyéka lebegett rajtuk. Merész hajlású orra adta meg az arcznak a külsÅ‘ jelleget, kissé fátyolos tekintetű barna szeme zárkozott, gondolkozó természetre vallott, de néha pajkosan is tudott villogni. Alig lehetett harmincz éves. – Bocsánatot kell kérnem méltóságodtól – mondá rövid szünet mulva, – hogy túlságosan kegyes üdvözlését el nem fogadhatom. Nem vagyok gróf. Helley József a nevem. – Elhiszem, uram, a meddig önnek tetszik magát Ãgy nevezni, de azt már nem igérhetem, hogy mások is ily hivÅ‘k lesznek állÃtásával szemben. Ha Kerényi gróf megbizásából jött uraságod, akkor tudni fogja, hogy voltakép Å‘ maga az, a kit ide vártunk. A személy és az ügy, a ki és a mely Å‘t ide hivta, ép úgy kizár minden közvetÃtést, mint a hogy a fenforgó viszonyok igazi és fölvett nevének használatát kizárják a hivatlanokkal szemben. A kormánynak nem szabad megtudnia, hogy Kerényi gróf vagy Rényi Ãrpád tanár úr e városba érkezett. C’est convenu. De az sem igen lehetséges, hogy _mi_ mással érintkezzünk, mint a nevezett „_két_“ úr egyikével. Ennélfogva ejtsük el a szükségtelen titkolózás fátyolát s beszélgessünk, kedves Helley úr, a mint jó barátok közt szokás, nyiltan és bizalmasan. A szép grófnÅ‘ (nem látszott többnek negyven évesnél) e szavakat igen nyájas mosolylyal kisérte és vendégének támlás széket mutatott, oly tekintettel, melytÅ‘l a jég is elolvadhatott volna. Helley úr a mosolyt igen tiszteletteljes meghajlással nyugtázta és leült. – Rényi barátom, – mondá aztán – mint tanár, elÅ‘adásai által le van kötve és nem indulhat útnak, a mikor neki tetszenék. De másrészt ismeretlen szép rokonától nem tagadhatja meg azt, hogy oly ügyben, melyet az fontosnak talál, vele ne közlekedjék. Azért engem bizott meg, hogy nevében szóljak Kerényi bárónÅ‘vel, hallgassam meg parancsait és bizonyos esetekben, ha utasÃtásom keretén belül mozognak, nevében feleljek is Å‘ méltóságának. Szerafin grófnÅ‘ szép ajkait harapta. Kissé keménynek találta ezt a koldusnak képzelt grófcsemetét. Szilárdúl meg volt gyÅ‘zÅ‘dve, hogy a gróffal magával van dolga, kivált, mert oly határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy egyenesen Vilmával végezzen. – Ugy hiszem, – gondolá – engedni fog. De, hogy csakis Vilmának akar engedni, azt sejteti velem, hogy nem fogja olcsón adni a szavazatát. «Tant pis pour elle.» Fennhangon pedig Ãgy folytatá: – Ön tehát Vilma bárónÅ‘vel akar beszélni. Jó. Mihelyt névjegyét behozták, Å‘t természetesen ide kérettem. Minden perczben várom. Minthogy úgy látom, hogy ön nem hajlandó egyelÅ‘re a dolgot velem is tárgyalni, megbocsát Helley úr, ha félrevonulok és önöket magukra hagyom. III. Pár percz mulva Helley úr és Vilma bárónÅ‘ együtt voltak a grófnÅ‘ boudoirjában és sajátságos zavarral néztek egymás szemébe. Vilma is meg volt gyÅ‘zÅ‘dve, hogy Kerényi gróf maga áll vele szemben. A grófnÅ‘ még a külsÅ‘ teremben figyelmeztette volt, hogy óvatosan és okosan beszéljen rokonával. – Velem szemben igen tartózkodó, majdnem visszautasÃtó volt, – mondá, – és teljességgel nem akart mint gróf Kerényi szerepelni. Azt hiszem, ezzel ki akarja emelni, hogy csakis a te kedvedért jött el. Úgy látszik, megtartotta egész grófi büszkeségét és megtoldja a proletár gÅ‘gjével. De azért légy te csak nyájas és bizalmas. Majd összehoz benneteket a vér. Vilma tehát azon eltökéléssel lépett be a boudoirba, hogy igen nyájas lesz. Hiszen _szegény_ rokonával fog találkozni! De talán épen az eltökélt szándék volt az, a mi elfogulatlanságából kivetkÅ‘ztette és a nyájas szót nem engedte ajkára jönni. Elpirult és zavarba jött. Helley sietett Å‘t zavarából kisegÃteni. Mély bókkal üdvözölte, s szemei nagy tiszteletet, de meleg szivélyességet is fejeztek ki. Å szólalt meg elÅ‘ször. – Parancsait jöttem kérni, bárónÅ‘, barátom, Kerényi Ãrpád gróf számára. Å kész minden teljesÃthetÅ‘ kivánságának eleget tenni. BÃzzék benne teljesen bárónÅ‘ – Å‘ csak a grófi czÃmrÅ‘l mondott le, nem a gentleman rangjáról. De hogy semmi se legyen közte és méltóságod között, a mi zavart vagy félreértést okozhatna, engedje meg mindenekelÅ‘tt, hogy ezt az iratot visszatehessem kezeibe. Vilma csudálkozva nézett a papirra és végtelen zavarára az utalványt ismerte föl, melyet a grófnÅ‘ az Å‘ tudtán kÃvül csatolt a levélhez. A méltatlankodás megoldotta nyelvét; élénken tiltakozott az ellen, hogy neki e tapintatlanságban része lenne. Helley ismét segÃtségére jött. – Legyen nyugodt, bárónÅ‘. Kerényi gróf tudja, hogy manap szokás az elszegényedett mágnásokat összetoborzani, hogy a vegyes házassági törvény fölött szavazzanak. De azt is tudja, hogy nem öntÅ‘l, nem egy kedves leány tiszta lelkébÅ‘l eredhet az a gondolat, hogy az Å‘ szavazatát pénzen vásárolják meg. A bárónÅ‘ sokkal jobb, – szabad tán mondanom, hogy sokkal szebb, semhogy a napi politika szennyesével foglalkozhatnék. Édes atyja, a fÅ‘ispán, a dolog intézÅ‘je. Jó. Rényi tanár megbizott, mondjam meg önnek, hogy igenis volt szándéka, grófi czÃmét néhány napra visszafoglalni, a fÅ‘rendiházban megjelenni és a vegyes házasság mellett szavazni, a mint azt Kerényi báró az Å‘ jelen álláspontján csak kivánhatja. De Rényi ezt szabad akaratjából, meggyÅ‘zÅ‘dése folytán akarta megtenni, nem egy kormányközeg pressziójára, kit fölöttesének el nem ismer, sem egy gazdag rokon intézésére, ki rossz és szomorú napjaiban rá sem hederÃtett. A fiatal ember arcza e szavaknál kissé kipirult, hangja rezgett. Vilma még inkább meg volt gyÅ‘zÅ‘dve, mint eddig, hogy Kerényi gróf áll elÅ‘tte. – Igaztalanul vádolja atyámat, Ré – hogy nevezzem? – mondá a leány megakadva. – Helleynek, Helley Józsefnek, bárónÅ‘. – Valóban, igaztalanul vádolja atyámat – Helley úr. Ha van, a kinek ön, vagy Rényi barátja jogos szemrehányást tehet, akkor _én_ vagyok az. Atyám mit sem tud arról a levélrÅ‘l. Ezt abból is láthatja, hogy a mit öntÅ‘l – a mit a gróftól kérni akartam, épen _ellenkezÅ‘je_ annak, a mit tán édes atyám kivánna tÅ‘le. Az én óhajtásom az, hogy rokonom emlékezzék meg nevérÅ‘l ez alkalommal és vesse azt a mérlegbe azon iszonyatos törvény _ellenében_, melyet édes atyám, fájdalom! pártolni tartozik. Helley József nagyot bámult e szavakra, – erÅ‘sen odanézett a kis bárónÅ‘ szeme közé s mikor észrevette azt a gyermekesen könyörgÅ‘ tekintetet, és az öntudatlanul összekulcsolt kis kacsókat, meg nem állhatta, hogy ne mosolyogjon. – Mit hallok? – mondá. – Ön, bárónÅ‘ _ellene_ van a javaslatnak? És a maga szakállára – bocsánat, de nincs más szó rá – a maga szakállára dolgozik atyja ellen? De már ezt meg nem álmodta az én barátom, különben – bizonyosan maga jött volna el s nem küldött volna megbizottat. Vilma nagy zavarral nézett rá. – Hát – igazán – nem ön az? Utálok minden szÃnlelést. Én nem tudok szÃnlelni. Jól esnék, ha most unokabátyám ülne itt elÅ‘ttem és vele kibeszélhetném magamat. Ne vegye rossz néven, de ha ön nem Kerényi gróf, akkor – nem tudok önnel szÃvem szerint beszélni. Igazán – nem ön az? Helley a szép lányt, a ki e szavaknál már készült fölkelni ülésérÅ‘l, barátságos, kérÅ‘ tekintettel marasztalta. – Hallgasson meg, bárónÅ‘. Én nem lehetnék idegenebb önre nézve semmivel, ha Rényi tanár volnék is, mint a milyen most vagyok. Igaz, nem vagyok gróf-forma. De Rényi sem mutat különbet, mint én, arról biztosÃtom. Ãm képzelje egy perczre, hogy én Rényi vagy Kerényi Ãrpád vagyok és próbáljon mégis beszélni szÃve szerint. Azt az egyet szavamra igérhetem, hogy mindent úgy fog megtudni, a hogy a bárónÅ‘ most elmondja és hogy rajta kÃvül egy lélek sem lesz beavatva. – Nos? – Nehéz. – Jó, tehát megpróbálok ön helyett beszélni. Azt mondaná ön: «Kedves rokon, tedd meg a kedvemért, szavazz a törvény ellen. Ha a te meggyÅ‘zÅ‘désed mást mond is, én ezt tartom igazi kötelességednek. Reménylem, csak nem számÃtasz valami gazdag zsidó leányra, a ki adósságaidat kifizetné, de családunkon foltot ejtene – s a többi, s a többi.» – Csalódik, Helley úr, – viszonzá Vilma kipirulva, harag nélküli komolysággal. – Én nem Ãgy szólanék rokonommal. MindenekelÅ‘tt nem tegezném rokonomat, mert nem ismerem elég közelrÅ‘l. De rokonsági kötelékünkbÅ‘l, melyet nem én tagadtam meg, ki az Å‘ lételérÅ‘l sem tudtam eddig, jogot és bátorságot merÃtenék, hogy megkérjem: emlékezzék meg ez alkalommal keresztény és gavallér voltáról. Kérném, hogy keresztény létére ne vigye át a vallás és isteni törvény iránti közönyt, mely fájdalom a magánéletben oly általános, az ország törvényhozásába, a család szentélyébe. Kérném, hogy gavallér létére ne vesse a mérlegbe szavát a mellett, hogy a magyar családok, mikor a szerencsétlenség és a maguk hibája külsÅ‘ fényüket úgyis oly nagyon megviselte, még erkölcsileg is sülyedjenek és romoljanak. Tudja ön, jobban mint én, de bizony én is tudom, hogyan terjed nálunk minden téren a zsidóság. Mindenüvé betolakodik: elönti a mesterségeket, az ipart, a kereskedést, a tudományt, az irodalmat, a művészetet. Megtelepszik azon nemzetségek örökében, kik hajdan Magyarország sorsát intézték, azon várakban és kastélyokban, a hol régente a nemzet jobbjai laktak, kiknek ivadékai ma nagyrészt hajléktalanok. Hát most már a családokba is behatoljon? Megessék rajtunk, hogy e megbélyegzett faj tolakodó arczait, melyek miatt a szÃnházat kerüljük, nehogy a páholyokban mellénk férkÅ‘zzenek, már szalonjainkban, barátaink és rokonaink körében is lássuk? Szennyes pénzük, melyet olthatatlan szomjukban fölhalmoztak, még ezt a szentélyt is megnyissa elÅ‘ttük? Rendén van az, hogy az uzsorás lányának egy grófot, vagy fiának egy bárólányt vásárolhasson? És lehetne-e az ily házasságokból származott gyermekeket keresztényeknek, magyaroknak, hazafiaknak nevelni? Soha! Soha! Keresztény ember, magyar ember erre az átkos törvényre nem adhatja szavazatát. Maga se, gróf – azaz, – hogy Ãgy beszélnék Kerényi grófnak, ha itt volna. Helley növekedÅ‘ figyelemmel kisérte e kifakadást. Ha Vilma az Å‘ meggyÅ‘zÅ‘dött buzgalmában ráért volna, szavainak hatását lesni, láthatta volna, hogy azok eleinte igen mélyen szomorÃtották hallgatóját s hogy beszéde vége felé némi derült gúny mosolygott ki a barna szemekbÅ‘l. De Å‘ mindezt nem vette észre, hanem izgatottan várta Helley feleletét. A fiatal ember igen higgadtan szólalt meg, – Igazán sajnálom, bárónÅ‘, hogy Kerényi nincs jelen. Teljesen ismerem ugyan gondolkozása módját és épen azt tudnám felelni a bárónÅ‘nek, a mit Å‘ felelne: de egy sajátságos körülmény gátol, hogy épen ez esetben egészen azt mondjam, a mit Å‘ mondana. Vilma kérdÅ‘ tekintetet vetett rá. Helley nem viszonozta e pillantást; félig lesütött szemmel, némi zavarral babrálva óralánczán, folytatá: – A bárónÅ‘ imént megbélyegzett emberekrÅ‘l szólott. Látom, hogy erÅ‘sen utálja a zsidókat. Bizonyára azt hiszi, hogy mindegyiküket azonnal, elsÅ‘ látásra felismeri, – a gyülölet ösztönével, körülbelül úgy, a hogy a kis madár, a ki még nem látott kigyót, saját elfogódásáról megismeri, hogy itt van az Å‘ Å‘sellensége. – Valóban azt hiszem, hogy úgy van, – felelé a bárónÅ‘ – ha elsÅ‘ tekintetre nem is, de elsÅ‘ szavára megismerném. A Sacré-Coeurbe egyszer egy lányt csempésztek be, a ki ehhez a fajhoz tartozott; nem tudtam, hogy mi bántott, mikor ránéztem, de mindig valami kellemetlen érzésem volt, mintha ki nem állhatnám közellétét. Kisült, hogy zsidólány és el kellett hagynia az intézetet. – Sajátságos! – mondá mosolyogva Helley úr. – Hát velem szemben pl. nem érez hasonlót a bárónÅ‘? Vilma e kérdésre egy pillanatig elhalványodott. – MinÅ‘ kérdés! – E szavakkal eleinte félénken, oldalt nézte a fiatal embert, aztán egyenesen és nyugodtan tekintett szeme közé és végül elhatározottan mondá: – Nem, Helley úr. Egy irányban csalódhattam önben; meglehet, sÅ‘t most már bizonyosnak kezdem tartani, hogy ön nem Kerényi gróf; de azt a – másik érzést nem költi fel bennem, – egyátalán nem. – Lássa, bárónÅ‘, hogy mennyire csalódhatunk. Én esküszöm önnek, hogy Helley, eredetileg Heller József, valóságos, tÅ‘zsgyökeres zsidó, nem gaz, nem uzsorás, hanem azért mégis csak zsidó. Igaz, hogy jó magyar is, mint Å‘ hiszi magáról s mint méltóságod is meg volna gyÅ‘zÅ‘dve, ha magyar hölgy létére e magyar iróról hallott vagy műveibÅ‘l olvasott volna. – Magyar Ãró? – rebegé Vilma szégyenkezve. Zavarában nem tudott egyebet mondani. – Magyar iró, igen – magyar történetÃró és búvár és az akadémia tagja. A bárónÅ‘ tehát igazán elÅ‘ször hallja ma e nevet? De mit csudálkozom – hisz a Sacré-Coeurben nevelkedett. Nos, nem lehet az én feladatom azt a nevet felmagasztalni, mely alatt a bárónÅ‘nek be vagyok mutatva. De ha magyar tudósok és Ãrók közt tudakozódik, akkor meg fogja hallani, hogy ez a név nem ismeretlen a tudományos világban s mindenek fölött látni fogja azt, hogy senki sincs, a ki tagadni merné, hogy Helley magyar ember és becsületes ember… – E szavakat erÅ‘s nyomatékkal, mintegy haragosan hangoztatta az ifjú, s minden etiquetterÅ‘l megfeledkezve, izgatottan járt fel s alá a boudoirban. – Nem kétkedem, uram… – kezdé félénk hangon Vilma bárónÅ‘, azon gondolkozva, hogy mivel csöndesÃthetné a sértett fiatal embert. De az nem engedett neki idÅ‘t. – Oh, kérem, soha se méltóztassék mentegetÅ‘zni. Nem az én személyemrÅ‘l van itt szó, sem az önérÅ‘l, hanem arról, a mi igaz és a mi hamis. Kár, Vilma bárónÅ‘ – igazán kár! Ha ránéz önre az ember, tapsolni szeretne a teremtÅ‘nek, ki ily remeket alkotott: szépségbÅ‘l, jóságból, ifjuságból. És még sem bÃrom szomorúság nélkül nézni. Ennyi szépség és jóság, még hozzá a fiatalság mindent megaranyozó fénye nem vértezhette önt a hazugság ellen s nem óvhatta az üres, szÃvtelen fenhéjázástól. Ön bÃr gyűlölni ok nélkül és megvetéssel sujtani oly embereket, kiket nem ismer, kik önnek nem véthettek soha – még pedig nem egyes embereket, hanem százezreket egyszerre! Egy nÅ‘, egy leány! Ez iszonyú! Helley József magyar ember és becsületes ember: elhiheti szavamra. Másban ez nem volna érdem. Rajta érdem: merem mondani és be is bizonyÃtom. Egy házaló szennyes szobájában született, a hol a magyar szó soha, a németnek is csak elundorÃtott szójárása hangzott; tizenöt éves koráig még magyar betűt sem látott. És ez az ember ma magyar Ãró. Éhezett, fázott és küzdött, hogy magát és elárvult nyolcz testvérét fentartsa, s e küzdelem alatt ráért és volt ereje, nemcsak tanulni, hanem német diákból magyar diákká, aztán magyar hirlapÃróvá s magyar történészszé lenni. Ez az ember fenhordhatja, bár nem szokása, homlokát minden magyarral szemben; mert igazság és kötelesség ellen sohasem vétett, soha embert tudva meg nem bántott, soha hazája ellen nem Ãrt, soha sem tolakodott, soha sem alázkodott, s a maga útján járva alacsony sorsból becsülettel vergÅ‘dött névre és szerény jómódra. Százával van tisztelÅ‘je és jó barátja, mind jó keresztény és magyar hazafi, a kik szeretik és becsülik – és ez az ember ne szerethessen egy keresztény leányt? Kerényi Vilma, nézzen a szemem közé és képzelje, hogy úgy állok itten, mint a ki önt szereti és a kit ön is szeret. Képzelje, hogy csak most tudja meg, hogy zsidó vér van ereimben. Képes volna-e szemembe mondani: Távozz tÅ‘lem, te megbélyegzett ember, – a te világod nem az én világom, a te Istened nem az én Istenem; gyülölet és megvetés tárgyának szült világra az anyád – és soha sem lehetek a hitvesed! Mert kell, hogy gyülöljelek, mert ha nem tenném, gyülölnének azok, a kik engem szeretnek!? – Képes volna ön ily szavakra? Ha igen, akkor megfognám kezét és ellökném magamtól mint méltatlant szerelmemre – nem, bocsásson meg, – erre nem volna erÅ‘m. Hanem megfognám kezét Ãgy, a hogy most teszem, szeme közé néznék – Ãgy – és kérdezném: Szép leány, úgy van-e ez a kéz alkotva, hogy a tied nem nyughatik benne? Máskép néz-e ez az én szemem, mint a tied? Mely izom, mely ideg, mely vércsepp az, a mely annyira különbözÅ‘ bennünk, hogy minket egymástól örökre elválaszszon? Szeretlek és te is szerettél engemet. Összeillettünk; maga az Isten is mintha egymásnak teremtett volna; boldogok lehettünk volna egymással. Most pedig nem lehetünk, – válnunk kell, kerülnünk egymást örökké, – mert nagy kifogásod van ellenem: az, hogy anyám fia vagyok. Tehetek én anyámról? Tehet az a maga származásáról? Meg akarod velem átkoztatni szülÅ‘met? Ez hát papjaitok bölcsesége, ebbÅ‘l áll törvényhozóitok igazsága, hogy a gyermek szégyelje az anyját? Ez a mÃvelÅ‘dés évszázados véres küzdelmeinek gyümölcse, hogy szavak, formulák elválaszszák azokat, kiket a természet összehozott? És a hazaszeretet, a nemzeti érzés ápolása odáig viszi a dolgot, hogy egy zsenge, alig kifejlett gyermek, ki a hazáért és nemzetért semmit se tett, kinek semmi más érdeme, mint hogy világra született, hogy egy ily sors kényeztette leányka azt képzeli, hogy jogában áll, egy férfiút, a ki küzdött, hatott és teremtett, megvetéssel sujtani, csak azért, mert más vérbÅ‘l származik és más szertartás szerint imádja Istenét? LehetÅ‘ az, meg van az engedve, hogy ily tanok és tanÃtók megmérgezhessék az ifjúságot, az elÅ‘kelÅ‘k büszkeségét dölyffé, a nemzeti érzést fajösztönné torzÃthassák? Ennyire mehet a brutálitás? Gyalázat! Szégyen és gyalázat? A fiatal ember az egész kifakadás alatt nem bocsátotta el a leány reszketÅ‘ kezét. Vilma nem is próbálta visszahúzni. Félig gyönyörködve, félig megsemmisűlve állott ott s nézte nemes haragtól szikrázó szemeit, hallgatta szép, indulattól remegÅ‘ hangját. A fiatal ember lényének férfias ereje vonzotta, a bűntudat, hogy ezt az embert Å‘ mélyen sértette, lenyomta a leány tiszta és fogékony kedélyét. Mikor Helley elhallgatott, a bárónÅ‘ úgy érezte, hogy valami láthatatlan súly nehezedik reá s hogy kezd sülyedni s nem tud fölemelkedni soha. Helley hosszan nézte és – mosolygott. A leány végtelen zavartsága valami kellemes elégtételt látszott neki okozni. – Lássa, bárónÅ‘, – mondá végre, – ön mégis csak jóságos és kedves. Azt hiszi, hogy megbántott, és ezt fájlalja. – Fájlalom, Helley úr, szÃvem mélyébÅ‘l fájlalom. – S ezzel lassan kihúzta kezét az övébÅ‘l, s elfordúlt, hogy megeredÅ‘ könnyeit elrejtse. – Milyen leány! – suttogá a fiatal ember magában. – Milyen szÃve van! Milyen édes, jó szÃve van! Vilma hirtelen feléje fordúlt, eléje nyújtotta mind a két kezét és mosolyogó ajkkal, de zokogva mondá: – Bocsásson meg! Soha sem teszem többé – soha! Helley lelkesen megcsókolta mind a két kezecskét, de meg nem állta, hogy a gyermekded bocsánatkérésen el ne kaczagja magát. – De hiszen semmit se vétett, bárónÅ‘, – legkevésbbé ellenem… Azaz… ellenem nem, mert már megszoktam az ily zsidófalást, még pedig olyanok részérÅ‘l is, kik kevesebb meggyÅ‘zÅ‘déssel, de több durvasággal üldözik felebarátaimat. Hisz elvégre ön nem reám czélozott és voltaképen csak fogalmak ellen küzdött – elméletekkel. Nem magamon, hanem _önön_ esett meg a szÃvem, mikor ily gonosz és gyűlöletes szavak peregtek szép kis szájából, és azért meg akartam mutatni, hogy az ily tiszta szivű, angyali lény csakis fantómákat képes gyülölni s hogy utálata s megvetése mindjárt légbe foszlik, mihelyt egy érzÅ‘, kézzelfogható embert állÃtok önnel szembe. Most láthatja, hogy szÃvecskéje nem képes ok nélkül gyűlölni s hogy mindjárt megfájdúl, mihelyt valaminek fájdalmat okoz. Hála Istennek, legtöbb magyar ilyen. Ugy-e bár, nem gyűlöl engemet? – Istenemre, nem! – bizonyÃtá a lány, könyek között mosolyogva. Mosolygnia kellett, mert oly különösnek, oly furcsának tetszett elÅ‘tte az a gondolat, hogy Å‘ ezt a férfiút gyűlölhetné. ElejétÅ‘l fogva már oly rokonszenves volt neki, mint eddig senki; most pedig mély hálával is adózott neki, hogy saját szemeiben fölemelte és jobbá tette Å‘t s megtisztÃtotta a gyűlölködés salakjától. – Hát már most mit mondjak, – kérdé Helley, – Kerényi grófnak? – Mondja neki, hogy tiszteltetem – hogy szerettem volna szemtÅ‘l-szembe látni, de hogy azért is hálás vagyok neki, hogy legjobb barátját elküldötte hozzám. Az én ostoba levelem rosszabb feleletet érdemelt. – Köszönöm, bárónÅ‘, szÃvembÅ‘l köszönöm. Hanem ez oly válasz, mely inkább a követnek szól, mint annak, a ki ideküldött. De Rényi Ãrpádnak mit vigyek? Mire szavazzon Kerényi gróf a felsÅ‘házban? – Arra, a mire akar: szavazzon lelkiismerete, meggyÅ‘zÅ‘dése, belátása és tapasztalása szerint. Mit értek én az ily dologhoz? Ki vagyok én, hogy ostoba lány létemre férfiakat oktassak? Hanem, ha _nekem_ volna szavazatom, most már _tudnám_, mire szavazzak. – Ingerli kiváncsiságomat, bárónÅ‘. Nem sugná meg titokban, hogy mire szavazna? Vilma felelni készült, de az ajtó megnyilt és a belépÅ‘ grófnÅ‘ félbeszakÃtotta a jelenetet. IV. – A conferentia soká tart, – mondá a grófnÅ‘. – Remélem, hogy ezt jó jelnek vehetem. Megmondhatja most már, – izé – Hellényi úr, – hogy mikép gondolkozik Kerényi gróf a vegyes házasságról? – Mindenesetre, grófnÅ‘. Most már megmondhatom, hogy Rényi tanár vagy Kerényi gróf lelke mélyébÅ‘l azt óhajtja, hogy az a javaslat mentÅ‘l elébb törvénynyé váljék. – Ah!… És a gróf úr igénybe is fogja venni a törvény engedményeit? Megengedem, hogy ez lenne a legkényelmesebb mód arra, hogy nevét uj fénynyel vegye körül. Csak azt sajnálom a dologban, hogy Vilma bárónÅ‘ tisztelt rokona akkor tette félre grófi nevét, mikor még becsülettel viselhette volna, s hogy oly körülmények között készül azt ujra fölvenni, mikor ennek – ellenkezÅ‘je áll. – A grófnÅ‘ csalódik, – viszonzá Helley igen nyugodt hangon. – Kerényi grófnak semmi ilynemű szándéka nincsen. A grófi czÃmrÅ‘l letett, mert bátyja öngyilkossága és azon könyörületes gyűjtések után, melyekbÅ‘l az elhunyt adósságait megfizették, nem vélte azt a czÃmet becsülettel viselhetni. Föl fogja venni ujra, hogy oly törvény mellett szavazzon, mely lehetÅ‘vé teszi, hogy az Å‘ húga, egy beteges, szegény, de derék leány oly férfiúhoz mehessen, ki Å‘t évekig hÃven szerette, nem tudva, nem is sejtve, hogy grófi leányt szeret; oly férfiúhoz, ki Rényi Ãrpádnak igaz, hű barátja, Rényi anyjának és húgának istápja és segÃtÅ‘je volt a nyomorban, ki e családdal megosztotta kenyerét és az élet minden viszontagságai közt jónak, hűnek, megbÃzhatónak bizonyult. Ez a férfi pedig zsidó. – Ha úgy áll a dolog, – mondá a grófné hidegen, – akkor Helley úr be fogja látni, hogy sem Rényi tanárhoz, sem Å‘ hozzá nincsen több szavunk. Ugy-e Vilma? Köszönjük Helley úr fáradozását. Helley úr, úgy látszik, maga is rokonszenvez az izraelitákkal – nekünk pedig sem e néphez, sem azokhoz nincs közünk, kik e fajjal nem átalnak barátkozni. A grófnÅ‘ nem vetett ügyet azon mozdulatokra és tekintetekre, melyekkel Vilma e csipÅ‘s kifakadást megakasztani iparkodott. Féltében, hogy még erÅ‘sebb dolgokat talál mondani, a leány odasietett Putnoky grófnÅ‘höz és egy szót súgott fülébe. E szóra leÃrhatatlan megvetés kifejezését öltötték a grófnÅ‘ finom vonásai. TetÅ‘tÅ‘l talpig nézegette a fiatal embert és a legcsöndesebb impertinentiával mondá: – Jelentse, kérem, tiszteletemet Rényi úrnak. Csodálom találékonyságát. Szemtelenségnek elég lett volna, ha irásban tudatja velünk véleményét. De Å‘ meglelte módját, hogy kétszeresen megsértsen bennünket, azzal, a mit izen, és azzal, a kitÅ‘l izeni. Az úr az elsÅ‘ – izé… izraelita, a ki e termekbe lépett; meg lehet gyÅ‘zÅ‘dve, hogy az utolsó is. A hazautazásra még kifutja az utalványozott pénz? Helley mindezt mosolyogva hallgatta. De Vilma az utolsó szavaknál szenvedélyesen fölkiáltott és a grófnÅ‘ lábai elé dobta az utalványt. – Kegyetlen vagy, Szerafin, illetlen és nÅ‘ietlen! Helley úr, kérem a karját! – Vilma – az Istenért – ezt csak nem teszed? Ily botrány! – Botrány, a mi _itt_ történt. És én jóvá teszem. Helley úr, kérem, kÃsérjen el atyámhoz. Å büszke lesz, önnel megismerkedhetni. Helley karját nyujtotta a báróleánynak, ki izgalomtól reszketve sÃmult hozzája. Mély bókkal búcsúzott a grófnÅ‘tÅ‘l: – Láthatja, asszonyom, hogy elÅ‘itélet ellen is van orvosság. Méltóságodnál sem lesz késÅ‘ a kúra. Javulást kÃvánok. És nyájas mosolylyal elvitte szép prédáját… … A fÅ‘ispán magán kÃvül volt. A grófnÅ‘ egyik inasa lihegve jött egy levéllel, melyben Putnokyné tudatta vele, hogy leánya egy zsidó literátor karján készül a megye házában megjelenni. Eléjük sietett, – de késÅ‘n. A fiatal párral a nagy lépcsÅ‘ alján találkozott. Vilma halványan, de nyugodtan állott meg apjával szemben e szavakkal: – Engedje édes atyám, Helley urat bemutatnom, Kerényi Ãrpád bátyám legjobb barátját. A fÅ‘ispán meghökkenve nézett a fiatal emberre. – Ãrpád barátja? Hát nem jön el maga? A levele szerint ma estére vártam… Helley mosolyogva felelt: – Nem jön. Már itt van. – Magad vagy! Ãrpád! Hogy rád nem ismertem! A fÅ‘ispán karjaiba zárta fiatal rokonát; Vilma fülig pirulva nyujtott neki kezet. Ugy érezte, hogy most kevésbbé bizalmas iránta, mint két perczczel elÅ‘bb, mikor oly _nagyon_ «idegen»-nek tudta. * Kerényi Ãrpád gróf azok között volt, kik a fÅ‘rendi házban a vegyes házasság törvénye _mellett_ szavaztak. A törvény megbukott. De Å‘ és felesége még mindig reménylik, hogy a javaslat valamikor, sÅ‘t hogy nemsokára törvénynyé lesz. Mert szegény Kerényi comtesse, kirÅ‘l azt mondják, hogy sorvadásban sÃnylik, csak azt akarja megérni, hogy Helley József tanárnak neje lehessen. Vajjon megéri-e? A GRÓF SZAVA I. Jaj, Juczi, Juczi! Meg kell bolondulnom! – kiáltá Miska, hirtelen elbocsátva a piros-pozsgás szobaleányt, a ki félig ellenkezve, félig csalogatva engedte át magát a göndör hajú inas öleléseinek. A csinos teremtés gúnyos szánalommal nézte, hogy futott föl-alá az izgatott, sápadt fiú a szobában. Miska délczeg gyerek volt, s pompásan illett neki az úri libéria. Szabályos, szelid vonásaival félig gyermeknek látszott; de szemeiben az a sajátságos tűz lobogott, a melyben a legnagyobb gyengeség szokott összeolvadni a legfÅ‘bb vakmerÅ‘séggel. A könnyelmű lány aligha értette e szemek kifejezését; különben nem mert volna oly macska-egér-játékot űzni a fiúval. Miska ott állott az ablaknál és a jégvirágokat kapargatta, kinézett a novemberi vidékre. Juczi halkan odalopódzott mögéje és oldalba bökte. – Ugyan ne bolondozzék kend, Miska! Értse meg az embert! Maga szeret engem – én is szeretem magát. Máskép csak nem hagynám magamat megcsókolni? Hanem maga hebehurgya fráter. Kitelnék kendtÅ‘l, hogy elvenné az embert s azután krumplit kapálna. Én meg nem akarok krumplin élni. Nekem semmim, kendnek semmije: úgy illünk össze, mint a kutya a macskával. Hiszen szerethetjük egymást, Miska, de hogy feleséged legyek, azt verd ki a fejedbÅ‘l. No, no, meg ne egyen a szemével! Hát nem mulathat az ember a nélkül, hogy férj és feleség lenne? Ezzel egy kicsit megczibálta a legény orrát és szemtelenül nevetett a képébe. Miska a fogát csikorgatta. – Ãtkozott, gonosz teremtés! SzeretÅ‘nek kellenék, úgy-e, hogy azt tehess, a mit akarsz, hogy bolondot űzhess belÅ‘lem és hűséggel ne tartozzál? De feleségül elmennél olyanhoz, a kit nem szeretsz, pl. az ispánhoz, úgy-e? Persze, az ispán, az derék ember, összelopott vagy húszezer forintot, azzal már úr az ember – talán inast is tarthat! Bizony, a szegény ember csak világ csúfja, kivált mikor becsületes is. Az ispánhoz hozzá mennél, ha csaló is, meg vén, meg görbe hátú – mert gazdag és mert teins asszonynyá tehet! De nem hagylak ám. Inkább agyonütöm Å‘t, meg – más valakit. A szép Juczi itt olyant nézett, hogy a fiunak nyelvén fagyott a beszéd. Szúró, kemény tekintettel, dagadó melle alatt összekulcsolt karokkal lépett közelébb a huszárhoz és gonosz hangon mondá: – Hallgass ide, te Miska – ideje, hogy végezzünk. Megyek-e, nem-e Botos teins úrhoz, eddig magam sem tudom. De annyit mondhatok: ha akarni fogom, hát meg is teszem. Érted? – Az Å‘ tekintetes czime, meg a húszezer forintja épen rám fér; tizennegyedik esztendÅ‘mtÅ‘l fogva eleget ettem a más kenyerét, eleget nyeltem a más parancsolatját. Azért, ha meglesz, hát meglesz – s ha talán utamba akarnál vágni, hát átugrom rajtad, mint egy kis pocsolyán – ennyit sem fogok veled gondolni, ni! De azért azt, hogy nem vagyok hozzád jó szÃvvel, bolondúl mondod, fiam. Bizony elmennék hozzád, százszor szivesebben, mint az ispánhoz, csak – – Csak húszezer forintom lenne, meg tekintetes úr volna a nevem, úgy-e? – vágott közbe Miska fogcsikorgatva. – Úgy, úgy – mondá Juczi nevetve – persze, hogy húszezer forintos kérÅ‘nek még jobban kellenél. De tÃzezerrel is beérném, sÅ‘t ötezerrel is, ha elÅ‘ tudnád keriteni. Ennyi pénzen lehet tisztességes telket kapni, a mibÅ‘l meg is lehetne élni holtig. Száz hold is elég nekem és a kedvedért parasztasszony is lennék; hanem a magam asszonya akarok lenni, nem szolgálni, hanem parancsolni, ha csak egy libaÅ‘rzÅ‘ gyereknek is. Hát látod, hogy szeretlek, te csacsi. Hát keress ötezer forintot! Nem sok. Nincs valami nénéd, komád, öreg apád? A gróf nem adhatná ajándékba?… Rázod a fejed! No hát, látod, édes Miskám, földhöz ragadt szegény lélek vagy, se rajtam, se magadon nem segithetsz. Szegény embernek pedig sokat el kell viselni ezen a rossz világon. Nekem sem öröm az ispánhoz menni, de eltűröm. Tűrd hát te is, mert muszáj. S még neked jobban eshetik, ha a vén ispánhoz megyek, mintha máshoz mennék. Szegény embernek abból kell jóllakni, a mi keveset ott hagynak a tálon a gazdagok. Majd gondoskodom én arról, hogy nagyon is kevés ne legyen! Miska káromkodott, esküdözött, sÃrt és fenyegetÅ‘zött – mÃg a csengetyű, mely urához szólÃtotta, véget nem vetett a jelenetnek. II. Salkházy Béla gróf, a kastély ura, négy hónapos házas ember volt, a ki a telet újév utánig itt töltötte Salkházán. A nászút befejeztével, melyrÅ‘l a grófné nem akart lemondani, itt töltötték most igazi mézesheteiket, mindkettÅ‘jük igazi gyönyörűségére. A gróf boldog volt, hogy kissé viharos ifjuságából az egészséges magány révébe juthatott; a grófné – e halvány és kissé félénk szépség, édent látott abban, hogy ura oly egészen övé és a mellett oly jókedvű lehetett. E biztonsági érzeten titkos féreg is rágódott ugyan: a ki nem mondott féltés. De ez érzés a múltra vonatkozván, csak bizonyos nyugtalan kiváncsiságban mutatkozott, melyen a gróf jóÃzűeket mosolygott. E perczben is nagy szégyenkezésére egy kis indiscretión érte az asszonyt. Miska, a mint a csengetyű szavára belépett, még hallotta, hogy veté a grófné ura szemére, hogy minden készpénzét a tárczájában hordja. – Hatezer forintot hordozni magával – vadászaton – édesem, annak igazán nincs értelme! – Ebben igaza van, kedves, – mondá a gróf nyájasan, – de abban már nincs igaza, hogy tárczámat vizsgálgatja. Szerelmes leveleimet nem ott tartogatom. – Csak nevessen, maga rossz, – mondá a grófné fülig pirulva: – de még sem okos dolog, annyi pénzzel járni. Nemcsak, hogy elveszhet, de mikor Ãgy magányosan cserkészel, a pénzért még valaki meg is támadhat. Kérlek, tedd az iróasztalba. – Meglesz, – felelé Béla további vita nélkül, hogy a megszégyenült asszonykának megkönnyÃtse a visszavonulást. – De most hadd öltözzem a vadászatra. A reggel szép, a hó jó kemény, egy pár nyulat hadd lÅ‘jjek ebédre. Ma Miska is kap fegyvert. Az erdésznek a foga fáj – s ideje, hogy Miska is beletanuljon a vadászatba. Ha húsz évet kiszolgált, Å‘ lehet itt erdész. Miska katonásan szalutált, s a grófné nevetve jegyzé meg: – Húsz esztendÅ‘! No, ennyi idÅ‘ alatt ugyancsak beletanúlhat! Ezzel a szép asszony megcsókolta az urát és visszavonúlt. Miska kezére járt gazdájának az átöltözésben, behozta a puskákat és a töltényeket s maga is öltözni ment. MidÅ‘n pár percz múlva visszajött, a grófot az ajtóban találta, a mint épen kabátja belsÅ‘ zsebébe dugta a tárczát. Miska elhalványodott. – Méltósága elfeledte… – mondá kissé rekedten. – Mit? – A pénzt az asztalfiába tenni – a mint a méltóságos grófné kivánta. – Eh mit – majd mikor hazajövünk. Ezzel fütyörészve lement a lépcsÅ‘n és a szánkára szállott, melyen kihajtott a hótakarta pusztára. III. A grófné meghallotta e rövid szóváltást. Boudoirja ajtaja mögött állott, hogy még egy búcsúcsókot kapjon a gróftól, de az inas jelenléte visszariasztotta. Egy kicsit bántotta, hogy Béla nem vette komolyabban, a mit neki igért; de volt valami, a mi még jobban nyugtalanÃtotta. Féltékeny kis fejében megmozdult a tépelÅ‘dés, hogy tán van oka férjének a pénzétÅ‘l meg nem válni. Semmi határozott vagy csak kifejezhetÅ‘ gyanúja nem volt, mégis aggódott s e mellett igen bosszankodott önmagán, hogy tudott aggódni. A könyvtárba vonúlt, hogy olvasással kiverje fejébÅ‘l a rossz gondolatokat. De a könyvekre nem állt a feje – a még olvasatlan tegnapi hirlapok után nyúlt. Az egyik boulevard-ujság művészeti rovatában egy kis pletykahir ragadta meg figyelmét, mely Ãgy szólt: «Kunoss Aranka, kedvelt operette-énekesünk, ki tudvalevÅ‘leg már pár hete távol maradt a szinpadtól, mint halljuk, végleg elhatározta, hogy az évad hátralevÅ‘ részét távol a fÅ‘várostól, csöndes visszavonultságban fogja tölteni. A föltevés, hogy baja tisztán lelki rázkódások okozta idegességre szorÃtkozik, alaptalannak bizonyúlt; úgy tudjuk, hogy szerves alterátió is járúlt hozzá, melyet csak több havi gyógyÃtással lehet eltüntetni. Szerencsére a művésznÅ‘ azon kedvezÅ‘ helyzetben van, hogy teljes mértékben élvezheti azt a magányos pihenést, melyet egészsége állapota megkövetel. Mint biztos forrásból értesülünk, megvette a *** megyei Bükkösi uradalmat s már hetek óta ott tanyáz a szép kastélyban, melynek utolsó gazdája – báró Bükkösi Loránt – csak nem rég mint szolgabiró talált menedéket a megyei adminisztráczióban. Ãgy tünedeztek el a régi nemzetségek, újak lépvén helyükbe. Ez esetben legalább van okunk azzal vigasztalódni, hogy hazánkban kezd gazdagon jövedelmezni a művészet. Kóhn Aurélia kisasszony alig álmodta meg gyermekkorában, hogy egy bárói kastélyba fogja magát beletrillázni. Igaz, hogy egy bárói uradalom csak gyönge kárpótlás egy grófi koronáért.» Salkházy grófnéra a közlemény oly izgató benyomást tett, mintha egyenesen ellene lett volna irva. Feje után kapott, felugrott himbáló székébÅ‘l és lázasan járt föl s alá a könyvtárban. Bükkös csak félórányira volt Salkházától; Kúnoss-Kohn Auréliáról pedig a grófné hirbÅ‘l tudta, hogy az Béla grófnak házassága elÅ‘tti utolsó szerelme volt. A féltékenység termékeny költÅ‘. A grófné félóra alatt készen volt azon házasságtörési dráma egész tervével, melyben az Å‘ boldogságának tönkrejutása képezte a katasztrófát. Tiszta volt elÅ‘tte minden. Ezért ment hát Béla mindennap a vadászatra; ezért vitt magával ekkora összegeket, mert hisz a Kúnoss-féle hölgyekhez inkább lehet nyakravaló, mint ezresbankó nélkül benyitni. Csak nÅ‘i méltóságának érzete tartóztatá a féltékeny nÅ‘t, hogy nyomban utána nem hajtatott férjének. Keserű három órát töltött a szegény grófné, a sárga szemű szörny, a féltési daemon társaságában, mÃg végre a szánka távoli csöngetyűi a vadászok hazaérkezését jelenték. Mikor Béla gróf a kastélyba lépett, a grófné halálra ijedt dúlt tekintetétÅ‘l. A gróf sápadt volt, ajka véresre harapva, szeme tétovázott. Miska, a ki háta mögött állott, szintén halovány volt, de szeme még sötétebben nézett, mint a grófé. Feszes állásban várta gazdája parancsát, hogy segÃtsen-e az átöltözködésnél? A gróf, mintha félne szeme közé nézni, csak félvállról mondta: – Mehetsz. Majd hivatlak, mikor kellesz. Miska indult, de az ajtóból, mielÅ‘tt a kilincset becsapta, még egyszer visszafordúlt. A gróf összerezzent, mikor inasa sápadt arczát feléje fordÃtotta. Egy darabig lihegve nézte a bezárult ajtót, mintha elfelejtette volna, hogy neje is itt van. – Az istenért, történt valami? – kérdé az asszony reszketve. A gróf borzongott. – Semmi! – mondá fojtott hangon. – Csak – csak – gyáva vagyok. Ezzel szobájába ment és magára zárta az ajtót. IV. A vadászaton ez történt. – Veszedelmes kompánia vagy te, Miska, – mondá a gróf, mikor huszárja már a harmadik nyulat elhibázta. Miska mereven nézett, mintha álmában lövött volna s most sem bÃrna fölébredni. – Csak bámulj, – folytatá a gróf – hajszál hÃja, hogy engem nem lÅ‘ttél meg vagy épenséggel a Rench-et. De már inkább engem találj el, mint Å‘t, mert jobb gazdát még kaphatsz, de Rench-nél jobb vadászkutyát aligha. Aztán, ha engem találsz meglÅ‘ni, még rám foghatnád, hogy az én puskám sült el – de Rench-re ezt rá nem foghatod. Nesze, fogd a puskámat, hadd csavarjak egy czigarettet. Miska átvette urától a töltött fegyvert. A kakas fel volt húzva, a töltény tűje kilátszott alóla s Miskának önkéntelenűl eszébe ötlött, hogy mily könnyen csapódhatott volna le a sárkány, mikor a csÅ‘ a gróf álla alatt volt s hogy akkor egyszerre vége lett volna a grófnak… Salkházy gróf elkészült a czigarettel és a széltÅ‘l elfordúlva rágyujtani készült. Rench keserves vonÃtására visszafordult, még mielÅ‘tt égett volna szivarkája. – Megbolondultál, Miska? – kiáltá. Ott állott négy lépésnyire tÅ‘le a huszár, a Lefaucheux-fegyver dupla csövét a gróf homlokának tartva. – Ne mozdúljon, méltóságos uram! – Egy lépést se! Imádkozzék – mert én most kénytelen vagyok méltóságát agyonlÅ‘ni. Oly hangon s oly tekintettel volt ez mondva, hogy a grófban kétség nem támadhatott. Årült vagy nem, ez az ember lÅ‘ni fog – sÅ‘t lÅ‘nie kellett, miután urával Ãgy beszélt. Egy rövid pillanat, mely alatt az idÅ‘ megállani látszott; egy percznyi örökkévalóság, azon gondolatok sűrű mennyiségét tekintve, melyek a gróf agyán ezalatt keresztül czikkáztak. Vége mégis az volt, hogy csodálatos nyugalommal megszólalt a gróf: – Hát jól van. Én megállok itt, te meg ott. Agyon akarsz lÅ‘ni. Miért? – Ne kérdezze méltósága. Nem szólhatok, lÅ‘nöm kell. Imádkozzék. Mondja meg utolsó kivánságát. De meg kell halnia ezen a helyen. A gróf mégis csak Å‘rültnek gondolta a ficzkót. Elhatározta, hogy rááll rögeszméjére. – Hát utolsó kivánságom az, hogy mondd meg, mért lÅ‘sz meg. Megfogadtad Isten elÅ‘tt? – Az ördögnek fogadtam s azért muszáj megtennem. Méltóságának van pénze, nekem nincsen. Ha enyém lesz az a pénz, a mi méltóságánál van, akkor életben maradhatok. A gróf úr pénze nélkül el kell vesznem. Azért kénytelen vagyok rálÅ‘ni. A gróf könnyebben lélekzett. – Sajnállak, Miska, – mondá. – Ez a hatezer forint kevés arra, hogy megélj, de arra elég, hogy akasztófára juss. Hatezer forintért akasztófa nem jó üzlet. De megesik a szÃvem ostobaságodon. Bocsásd le a fegyvert. Itt a hatezer forint. Ezzel oda dobta eléje a tárczát. A puska csöve nem mozdult. – Gazembernek mondhat, uram, de ne nézzen Å‘rültnek vagy szamárnak. A pénzt elvehetem, mihelyt méltósága halva lesz. A grófné azt hiszi, hogy gróf úr az asztalfiába tette. Ott pedig annyi van, hogy senki sem bizonyÃthatja a hÃját. De ha a gróf úr életben marad, azt, a mi most történt, világéletében meg nem bocsáthatja nekem. Azért meg kell, hogy öljem. Megkövetem – muszáj. Miska ezt azzal az udvarias tisztességgel mondta, melyet a magyar gyilkos még az akasztófa alatt is tanusÃtani szokott. A gróf most világosan fölismerte az inasában fölébredt szegény legényt. Hideget és forrót érzett egyszeriben és már-már el volt szánva, hogy a fegyvernek ugora, egy utolsó kisérlettel mindent koczkáztasson: életet vagy halált. De érezte, hogy a valószÃnű eredmény a halál, dicstelen, buta halál. Azért még egyet akart próbálni. – Hátha _megesküszöm_, hogy büntetlen maradsz? – Megesküdni – gyilkosnak? A magamféle zsiványnak? Az nem kötné a gróf urat. – Miska, – mondá a gróf reszketÅ‘ hangon – mert a jelenet már a legvégsÅ‘ próbára tette idegeit, – Miska hallgass ide. Sajnállak. Becsületes fiúnak tartottalak. Nem néztem volna ki belÅ‘led ezt a mai dolgot. Valami kényszerÃt, hogy gazember légy. De elég, hogy zsivány légy, nem kéne mindjárt gyilkosságon kezdeni, mikor semmi szükséged rája. No hát, ezt a pénzt _odaajándékozom_. Egyszersmind pedig szavamat adom, mint gavallér és mágnás, hogy ezt senkinek el nem beszélem, hogy senkinek el nem árullak. Olyant sem fogok szólni vagy cselekedni, a mi gyanút kelthetne ellened. Még el sem foglak csapni. Csak tanácsképen mondom, hogy kövess el maholnap valami szemtelenséget, hogy feltűnés nélkül felmondhassak. Aztán mehetsz, a merre tetszik; az akasztófát úgy sem kerülöd ki. Miska gondolkozott, a puska csöve egy-két hüvelykkel alább irányult. – Lehet, – mormogá félig magában. – Hanem azért Juczi még sem lesz az ispáné… Hát szavát adja mint mágnás? – Becsületszavamat. Miska fölszedte a tárczát és a bankót kivéve, visszaadta a grófnak, a töltött puskával együtt. – Életem a méltósága kezében. – És becsületem a tiedben, – viszonzá a gróf kimerülten. A nyomorult halált elkerülte, de melle nem szabadult a nyomástól. Mintha folyvást egy nagy veszedelem közellétét érezte volna. Csakhogy ez a veszély nem kivülrÅ‘l, hanem belülrÅ‘l fenyegetÅ‘zött. Elégedetlen volt magával: ez volt a puskacsÅ‘, mely lelkére czélzott. Ily állapotban tért vissza salkházai kastélyába. V. Nyomasztó volt ezentúl a kastélyban az élet. Mintha nem is volna ott levegÅ‘, oly nehezen lélekzett mindenki. A gróf félve várta, hogy neje az Å‘ feltűnÅ‘ viselete okait tudakolja; a szegény hölgy nem bÃrta magát rávenni. ElsÅ‘ teendÅ‘je az volt, hogy szerencsétlen ösztönének engedve, titkon a gróf tárczáját motozza. A pénz nem volt benne; világos, hogy miért nem. Egy pillanatig sem kételkedett, hogy ez összeg árán békült ki ura a bükkösi telhetetlen delnÅ‘vel. A gróf ismét saját zárkózott hangulatának tulajdonÃtotta egy ideig neje hallgatását s nem tudván, hogy kérdéseivel szemben mi mondó lehetne, pár napig belenyugodott e kölcsönös némaságba. De mikor egyik éjjel a szegény nÅ‘nek halk sirását hallotta, nem birt többé magával. Kutatni kezdé, hogy mi baja. Kérdésére kérdés jött válaszúl, melyre megfagyott a gróf vére. – Hová tetted azt a pénzt? Ne hazudj! Az iróasztalba _nem_ tetted. Salkházy gróf lovagias ember volt. Szavára többet adott, mint földi és mennyei üdvére. Inkább agyonlövette volna magát – oh, mért is nem tette? – semhogy a zsiványnak adott igéretét megszegve, Å‘t átadja a törvénynek. De ez esetben érzé, hogy oly háló fonódik köréje, mely nemcsak az Å‘, hanem a felesége boldogságát is megfojtani készül. A grófné megmutatta neki azt az ujságközleményt; elmondotta, hogy semmi kétsége az iránt, hogy férje Å‘t négy havi házasélet után régi kedvesével megcsalta. SÅ‘t meg volt a grófné gyÅ‘zÅ‘dve, hogy mindez már házasságuk elÅ‘tt eleve ki volt csinálva, hogy a gróf neki hamisan esküdött hűséget az oltár elÅ‘tt. E rajongó nÅ‘nek szerelme, bizalma becsülése: minden, a mire Béla gróf élete boldogságát alapÃtá, koczkán forgott. De ez még nem ingatta volna meg föltett szándokában. Megesküdött neki, hogy csalódik: a nÅ‘ hallgatott és sÃrt. Ãgy tartott ez napokon és éjjeken át, mÃg a gróf kénytelen volt neje egészségét, eszét, életét félteni. Egyszer hajnalra kelve, a grófné nem felelt «jó reggelt»-jére: ájultságban találta, mely egy órahosszat tartott. Az orvos nem tudott a fiatal szervezetben semmi bajt és zavart fölfedezni. Úgy vélekedett, hogy valami bánat vagy félelem uralkodik a grófnén. Ha ennek oka ki nem tudódik és el nem hárÃttatik, úgy mond, a baj tovább dúlhat és fejlÅ‘dhetik, úgy, hogy orvosi tudomány sem ellenÅ‘rizni, sem megszüntetni nem lesz képes. Salkházy gróf meg volt rendülve és felmerült elÅ‘tte a kérdés, hogy mi lesz az Å‘ neve, ha megengedi halni feleségét, mikor egy szavával megmenthetné az életét. Ez az egy szó, igaz, becsületszavának megszegése lenne; de csak elméletben. Mert módjában lesz nejétÅ‘l biztosÃtékot szerezni az iránt, hogy Miskának bántódása ne lehessen; ha pedig Miska büntetlen marad, akkor a gróf becsületén nincsen csorba. Ãgy jutott a gróf odáig, hogy compromissumot kötött szigorú becsületkodexével; elhatározta többet adni lelkiismerete szavára, mint becsületszavára. Egy éjjel ölébe vette sápadt nejét és megeskette, hogy a mit most mondani fog, azt senkinek, de senkinek el nem árulja ezen a világon. Az asszony megesküdött és a gróf megszólalt… VI. A gróf hangja és arczkifejezése olyan volt, hogy a legkÃnzóbb féltésnek és gyanakodásnak sem maradhatott kétsége, hogy minden szava igaz. A grófné reszketve csüngött ajkain. Csókjai és könyűi ezerszeres bocsánatot könyörögtek az igaztalan vádakért. Még a rablott pénzt sem sajnálta a hűtelen cselédtÅ‘l – sÅ‘t szivesen megduplázta volna örömében, hogy férje hű voltáról meggyÅ‘zÅ‘dött. De új boldogsága mögött új gyötrelem ólálkodott. Most már nem hűségét, hanem életét féltette urának. Kinos figyelemmel és borzalommal kezdé szemét az inasra függeszteni. Miska sápadtan, de látható izgalom nélkül végezte rendes teendÅ‘it. Nyilván bizott a gróf szavában – különben már talált volna ürügyet, hogy tovább álljon. De hát fog-e bÃzni továbbra is? Hihette-e az orgyilkos, hogy vele szemben örökké szavatartó marad az áldozat? S ha kétkedni talál, mi más menekvése marad, mint megölni az egyetlent, a ki – hite szerint – be volt avatva: a grófot? A grófnét éjjel-nappal emésztette e gondolat. Egy ideig reménykedett, hogy a gazember ott fogja hagyni a kastélyt; hogy vagy megszökik vagy okot szolgáltat az elbocsátásra. Hiába várta. Miska nyilván okosabbnak tartotta a maradást. Azt természetesen a grófné nem sejthette, hogy a fiúnak volt oka Juczi mellÅ‘l nem tágÃtani. A grófné nem bÃrta elviselni e rettentÅ‘ helyzetet. Nem mert egy perczre sem elmaradni férje mellÅ‘l, nem merte Å‘t magára hagyni az inassal. E mellett megszállta az újabb félelem, hogy Å‘rködése fel talál ötleni a huszárnak s néha már-már észre vélte venni a gaz szemében a felvillanó gyanút. Ez a gondolat Å‘rülésig izgatta aggodalmait. Ha ez az ember félni kezd, akkor az Å‘ ura élete egy selyemszálon függ. A grófné Ãgy végzetesen eljutott azon elhatározásra, melyre az Å‘ helyzetében minden szeretÅ‘ asszonynak el kellett jutnia. A kötelességek versengésében a nÅ‘ csak a legközelebb esÅ‘ kötelességre tud gondolni. A grófné szemében a letett eskű semmiség volt, mikor megszegésével megmenthette ura életét. Béla inkább meghalna, semhogy becsületszavát megszegné; Å‘ meg inkább megszegi eskűjét, semhogy férje oltalmazatlan és boszúlatlan maradjon. Egy napon a grófné titkon behajtott a megye székvárosába. MidÅ‘n este visszaérkezett, egy másik kocsin, az ispánlak kapuja felÅ‘l, báró Bükkösi szolgabiró jött néhány pandurral. A pandurok körűlállották Miska szobáját. A grófné csengetett s a huszár, a mint kijött, a pandurok kezei közt találta magát. Tajtékzó szájáról ömlött a káromlás. – Akaszszatok föl! – kiáltá, – de még az akasztófáról is azt fogom kiabálni: Én csak gyilkos vagyok, de Salkházy gróf gazember! A zajra a gróf kirohant szobájából s mint egy tetten ért bűnös, reszketve nézte a jelenetet. – Ne bántsa senki ezt a fiút! – kiáltá a szolgabiró felé. – Mivel vádoljátok? Jót állok róla, hogy nem bűnös. – Csöndesedjél, Béla, – felelé Bükkösi báró, – itt nem használ az elnézés. Hatezer forintodat _ellopta:_ itt volt a pénz az ágya szalmájában. Vitték Miskát az egész cselédség láttára és réműletére. Még az udvarról is felhallatszott kiabálása: – Gazember! Salkházy gazember! A gróf szomorúan nézte reszketÅ‘ nejét. Ott térdelt elÅ‘tte a szegény asszony, könyörögve: – Bocsáss meg! Bocsáss meg! Életedet féltettem! – Hű feleségem vagy, – mondá a gróf, – de félek, hogy szerencsétlenné tettél. VII. A grófné kegyes hazugsággal élt a törvényszéknél, midÅ‘n Miskát csak lopással vádolta. Ez is csak úgy sűlt el, mint minden hazugság szokott. Ha a grófné azt vélte, hogy ily módon nem szegi meg eskűjét s nem árúlja el azt, a mit férje neki megmondott, e véleményben a legközelebbrÅ‘l érdekelt személy, az elfogott inas, nem osztozott. Elkeseredett dühében Miska tagadta a lopást s bevallotta a rablást. Senki sem kényesebb birája a mások becsületességének, mint a ki maga hiába próbált megbÃrkózni a gonosz kÃsértéssel; nem tudván fölemelkedni, szeretne mindenkit magához rántani. Miska meg volt gyÅ‘zÅ‘dve, hogy a gróf még hűtlenebbűl járt el Å‘ iránta, mint Å‘ gazdájával szemben. Vallomásával leálczázni vélte a büszke mágnást s ösztönszerűleg érzé, hogy ez jobban fáj Salkházynak, mint neki a rablás vádja és az ezzel járó büntetés. Elmondá tehát egész részletesen a vadászat alatt történteket s a gróf pirúlva, majdnem kétségbeesve állott a vizsgálóbiró elÅ‘tt, ki vele a meglepÅ‘ vallomást tudatta. Nem a világ Ãtélete nyugtalanÃtotta a grófot. Tudta, hogy nincs oly törvényszék, a mely Å‘t elÃtélné, s hogy az emberi érzések is mind Å‘ mellette lesznek, nem pedig azon hitszegÅ‘ cseléd részén, ki a rábizott fegyverrel támadt védtelen gazdájára. Az eskű sem kötelezÅ‘, melyet ily rendkÃvűli kényszer sajtol ki az emberbÅ‘l. Elvégre is nem Å‘ adta föl a bűnöst; azt pedig, hogy neje, férje életét féltve, a gazember letartóztatásáról gondoskodott, jó érzésű ember nem róhatta föl bűnűl. Hát még ha tudták volna, milyen ellenállhatatlan kényszer alatt jött létre a feleségének tett vallomás és mily ünnepélyes esküvel kötötte ki a grófné hallgatását! A gróf meg volt gyÅ‘zÅ‘dve, hogy Isten és emberek elÅ‘tt igazolni képes mindent, a mit tett és nem tett. De azt is érezte, hogy sem Isten, sem ember nem bÃrja lelkérÅ‘l levenni azt a súlyt, mely lelkét mindaddig nyomta, mÃg az életeért igért ár, az inas büntetlensége, lefizetve nem leszen. Egy becsületszó megszegve: mindig ez lebegett Salkházy gróf szeme elÅ‘tt s ez az Å‘ szemében annyi volt, mintha a föld kifordúlna sarkaiból. Szeretett volna a megyeházában ülÅ‘ Miskával cserélni; annak a szerepét jobban szerette, mint a magáét. Az Å‘ érzése a vizsgálóbiróval szemben úgy sem volt más, mint hogy vádlottképen áll a törvény elÅ‘tt. Tagadásra fogta a dolgot. Å Miskának a 6000 forintot ajándékba adta. A biró azt felelte, hogy a gróf elnézése még árt a fogolynak: ha még azt mondaná, a mit a grófné, hogy t. i. lopás történt, akkor lehetÅ‘ volna, a rabot enyhébb paragrafus szerint Ãtélni el, mint melyet Å‘ maga akar alkalmaztatni. De mikor a vádlott rablást vall, a tanú meg ajándékot állÃt, akkor bajosan talál hitelt a tanú, és a vádlott sorsa rosszabbra fordúl. De a gróf nem engedett és Ãgy a biró kénytelen volt a bűnöst vele szembesÃteni. A jelenet igen nyomasztó volt. Miska csökönyösen ragaszkodott vallomásához. Jól esett neki hÅ‘sködni és egyúttal a grófot gyötörni: – Csak mondja ki méltósága is az igazat – engem bizony ne kÃméljen. Ha talán azért vall mellettem, mert fél, hogy majd boszút állok, mikor kiszabadúlok, – akkor nem bánom, zárjanak be holtiglan. Elég nagy úr a gróf, ezt is elérheti. De azért az igazság csak igazság – akár szegény ember, akár nagy úr szájából jÅ‘jjön. Különben is becsületszavamra fogadom, hogy sohase fogom bántani. Én pedig állok a szavamnak, ámbátor csak szegény legény vagyok, nem mágnás. Béla gróf fogcsikorgatva hallgatá e kihÃvó szavakat. Nem akart – vagy nem tudott – felelni, csak néhány franczia szóval arra kérte a birót, hogy vezettesse ki a rabot. Aztán igyekezett a birót meggyÅ‘zni, hogy a fiú meg van háborodva vagy valami ismeretlen okból szándékosan akarja magát tönkretenni. Å ki fogja tudni a dolog mibenlétét, csak egymaga szólhasson a vádlottal. Engedélyt kért, hogy a börtönben beszélhessen vele; e nélkül, úgy mond, úgy sem jöhet világosság a dologba, mert a fogoly önvádja és a tanú fölmentÅ‘ vallomása olyan ellentétben állanak egymással, hogy a törvényszék nem lesz képes megokolható Ãtéletet mondani. A biró azt felelte, hogy ez iránt az ügyész nélkül nem intézkedhetik; majd pár nap múlva tudatja a gróffal elhatározását. Salkházy gróf hazamenet folyton azon tünÅ‘dött, hogy mi lehetett az, a mi Miskát egyszerre pénzszomjas zsiványnyá, utóbb pedig ily megátalkodott vértanúvá tette, a ki el nem áll az «igazságtól», ha nyakába talál is kerülni? Természetesen azon föltevéshez jutott, hogy asszonyforma játszik a dologban. Tudtával Miskának nem volt szeretÅ‘je; a grófné sem tudott ellenkezÅ‘t. De tán Juczinál kéne tudakozódni. A szép cziczus irúlt-pirúlt, közben el is halványodott, midÅ‘n az uraság Miska szÃvbeli dolgai iránt vallatni kezdte. Hogy Å‘ bizony ennyit se gondolt a gyerekkel! Hogy Å‘ annyit tud róla, mint a jövÅ‘ évi termésrÅ‘l. Hogy’ gondolhatják méltóságáék, hogy Å‘ neki köze legyen egy ilyen gazemberhez. A gróf e választ nagyon izgatottnak találta. – Hátha szerelmes volt beléd? – kérdé fürkészÅ‘ hangon, – azt csak észrevetted volna? Juczi egy darabig mereven állott, aztán kaczagott egyet. – Én belém? Az efféle? No, csak az kellene. S egy szó mint száz, ha már rákerÃtette méltóságuk a beszédet, hát kérném szépen, lássanak másik komorna után, mert én jegyben járok tekintetes Botos ispán úrral s már már kitűztük az esküvÅ‘t. Ez ellen nem lehetett kifogást tenni. A grófné meg volt lepve, hogy a szép fiatal teremtés ily öreges vÅ‘legényt választott, de nem szólott. A grófnak azonban a komorna viselete szeget ütött a fejébe s elhatározta, hogy Miskával mindenekelÅ‘tt Jucziról fog szólani. Pár nappal rá megjött az értesÃtés, hogy az államügyész megengedi a Miskával való találkozást. VIII. Miska ránczba szedett homlokkal hallgatta volt a gróf szavait, ki arról biztosÃtotta, hogy Å‘ nem volt árulója s hogy akarata ellenére történt az elfogatás. A gróf e daczos magatartással szemben, bár kÃnnal, de megtartotta nyugodt, majdnem kérlelÅ‘ hangját. Szava által annyira kötve látta magát a haramia iránt, hogy kétségeivel szemben megalázta magát legbensÅ‘bb titkainak elmondásáig: elmondta Miskának, hogy mily aggasztó állapotban látta nejét s hogy kénytelen volt Å‘t a titokba beavatni, hogy megmentse a megÅ‘rüléstÅ‘l vagy a haláltól. Mind ennek kevés látható hatása volt a megátalkodott lelkű legényre, a ki hallgatva, gúnyosan fintyorÃtott szájjal ült ott ágya szélén. – Lásd, – mondá a gróf végűl, – az oly hibát mindig meg kell bocsátani, a melyre az asszonynép viszi rá az embert. Én is azért bocsátom meg könnyebben, hogy gazdádra ráfogtad a fegyvert, mert szentül hiszem, hogy asszony izgatta cselekvésedet s hogy nem igen tehetsz róla. Igaz, tudod-e, hogy lakodalom lesz nemsokára Salkházán? A kis Juczit elveszi a Botos ispán. Ha megfogadod a szavamat s azt mondod a birónak, hogy a 6000 forintot ajándékba kaptad tÅ‘lem, akkor ott tánczolhatsz még a lakodalmon. Miska üvöltött dühében. Hogy hozzámegy a vén gazemberhez – az a lelketlen, nyomorúlt teremtés, a kinek kedveért Å‘ haramiává lett! Oly sietve, oly mohón, mintha csak arra várt volna, hogy Å‘ börtönbe kerüljön! S ezzel odaborúlt gazdája elé, átkarolta térdeit és zokogva kért bocsánatot. A grófot e könyek meg nem hatották; undorral bontakozott ki a kétségbeesett ember karjai közűl s csak azt tanácsolta neki, vonja vissza vallomását s igyekezzék innen kiszabadúlni – aztán menjen világgá. Az ajtóban aztán megfordúlt és még ezeket mondta: – Rajtad áll, hogy innen szabadúlj és hord máshová irhádat. Én megtettem mindent, hogy megegyengessem az utadat. De mivel abban a hitben voltál, hogy félek tÅ‘led, hát megmondom még azt az egyet, hogy szemem elé ne kerülj ebben az életben, mert szó nélkül lelÅ‘lek, mint a kutyát. Ezzel kiment a gróf és Miska az ágyra dÅ‘lve, átengedte magát tehetetlen kétségbeesésének. Csak mikor kisÃrta dühét, akkor vette észre, hogy ágyán tárcza maradt; hatezer forint volt benne, egy része kisebb bankókra fölváltva. Virradóra Miska el volt határozva, hogy vallomását visszavonja és szabadúlni igyekszik. A biró elé kivánkozott s ott elmondotta, hogy szerelmes volt, s kedvese hűtlensége vitte rá, hogy magát bűnnel vádolja. A pénzt urától ajándékba kapta; az összeg feltűnÅ‘ nagyságát ura nagylelkűségével igyekezett magyarázni, valamint azzal, hogy a grófnak házasság elÅ‘tti kalandjaiba be volt avatva. De a biró és különösen az államügyész kötve hitt az új vallomásnak és új tanúkat idézett; köztük volt Juczi is. E lánynak rossz lelkiösmerete volt a dologban, s Ãgy természetesen azt hitte, hogy még erÅ‘sebb gyanú alatt áll, mint mely a valóságnak megfelel; Miskától is félt, hogy ha hirtelenében ki talál szabadúlni, még akadályt gördÃthetne esküvÅ‘je elé. Megtett tehát minden lehetÅ‘t, hogy az inast bemártsa; erÅ‘szakos, álnok természetűnek mondta, olyan embernek, ki már Å‘t is halállal fenyegette s kitÅ‘l minden gonoszság kitelik. Az Å‘ vallomása döntÅ‘ lett s Miskát az elsÅ‘ fokú biróság elÃtélte. Két nappal rá megvolt a komorna menyegzÅ‘je Botos ispánnal. Hét megyére szóló ünnepség volt az és heted napig is arról beszéltek volna, ha nem jÅ‘ közbe egy még nevezetesebb esemény: a Miska elillanása a megyei fogházból. Reggelre kelve üresen lelték börtönét; az ablak nyitva volt, a vasrács keresztül reszelve, a falról egy kötélhágcsó lógott alá. A porkolábsegédnél két újdonatúj ötvenes bankót találtak. Világos volt, hogy meg volt vesztegetve; de hogy honnan vette Miska a pénzt, azt senki sem tudta kitalálni. A gróf hallgatott. Örült a gazember szabadulásának, de nem volt ment minden nyugtalanságtól. Folyvást azon gondolkozott, hogy hová fordulhatott a legény és hogy mit fog csinálni? A mily szilaj lelkű ember, az ég tudja, hogy még mily gaztettekre vetemedik s most a gróf ezekért is felelÅ‘snek érezte magát. Egy este Juczit magához hivatta és intette, hogy vigyázzon, – ne menjen ki egymaga az erdÅ‘ felé, mert Miska kiszabadúlt és ki tudja, hogy nem áll-e boszút terhelÅ‘ vallomásáért. Az ispánné csak nevetett s azt felelte, hogy Å‘ bizony nem fél Miskától; elÅ‘ször is tiszta az Å‘ lelkiismerete s aztán – tud Å‘ Miskával bánni! A gróf boszankodott a menyecske könnyelműségén és jobbnak látta az ispán úrhoz intézni figyelmeztetését. Botos úr illendÅ‘en megköszönte a jó tanácsot, mondván, hogy Å‘ békés természetű, már hajlott korú ember, a ki senkit sem bánt s kinek nem is igen lehet bántódása. E mellett egy fényes kis revolvert húzott ki kabátja zsebébÅ‘l. – Nem a Miska miatt vettem, méltóságos uram, hanem csak úgy. Öreg embernek, ha fiatal felesége van, mindig jó az ilyent magával hordani. – A gróf mosolygott az Å‘szfejű fenelegényen és kissé nyugodtabban tért szobáiba. Hajnal felé az ispán kertje felÅ‘l két lövés dördűlt el. A kik odasiettek, Juczit és Miskát fÅ‘be lÅ‘ve találták a porta alatt. A Juczi kendÅ‘jébe csavarva ott lelték az ispán minden készpénzét. Világos volt, hogy szökni készült a kiszabadúlt zsiványnyal; de Miska részérÅ‘l a szöktetési terv csak ürügy lehetett s amint az ispánnét a ház határáig vitte, agyonlÅ‘tte Å‘t is, magát is. Ezt bizonyÃtotta a közhit szerint az az újdonatúj revolver, mely Miska jobb keze felÅ‘l találtatott. Ez volt az általános fölfogás, melyhez a törvényszék is csatlakozott. A gróf nem merte jobban megnézni azt a revolvert, mely elÅ‘tte igen ismerÅ‘snek tetszett. Botos ispán két héttel rá fölmentését kérte és meg is kapta. Ãgy beszélték el nekem a kis történetet. A ki ért az efféléhez, novellát is csinálhatna belÅ‘le. TARTALOM. DÓCZI LAJOS. Irta: _Mikszáth Kálmán_ V CARMELA 1 I. Villa Montelione 3 II. Partos úr festménye 10 III. Az Egyik 17 IV. Küstner Oszkár 31 V. Elméletek 42 VI. A Másik 50 VII. Ledér asszony 60 VIII. Hogyan történt? 75 IX. Haditanács 89 X. Szereti-e az urát? 97 XI. Viszontlátás – elválás 110 XII. A herczeg naplójából 119 XIII. Kiderül 145 KIS MURÃNYVÃR. Diáktörténet (1866) 157 I. Emma 159 II. Andaffy Béla joghallgató úrnak helyben 163 III. Egy parfümirozott levél következményei 168 IV. Egy nyugtalan éj 176 V. A levél 181 VI. Stadiumok 185 VII. A katasztrófa 190 VIII. «Kis Murányvár» megvétele 192 MENNYI? 199 FIFINE BOSSZÚJA 227 SAECKERHETS-TAENDSTICKOR 261 EGY VEGYES HÃZASSÃG 281 A GRÓF SZAVA 309 KÉPJEGYZÉK. 1. Dóczi Lajos arczképe II 2. A tengerpart 4 3. Egy árnyas szÅ‘lÅ‘lugas bejáratához értek 6 4. Mindketten visszatértek a festmény elé 12 5. Ezen esetlenül faragott szigeten 31 6. FestÅ‘ szerepemet meglehetÅ‘s szabatossággal játsztam 52 7. Éljen a Sängerei. Ich pfeif’ auf Ihre Aristokratie 62 8. Egyszer életemben nem mondtam igazat 80 9. Úgy találtam, rendkÃvül szép és vidám teremtés 82 10. Tudta, hogy szép 86 11. Hogy szeretem-e az uramat? 104 12. Melyik Spadaro Carmela? 127 13. Sem jobbra, sem balra nem vetvén egy pillantást 160 14. Kérem – mondá szenvedést eláruló hangon – a levelet 173 [Transcriber's Note: JavÃtások. Az eredeti szöveg helyesÃrásán nem változtattunk. A nyomdai hibákat javÃtottuk. Ezek listája: 10 |Pnrtos úr |Partos úr 13 |szabdulni |szabadulni 14 |fenérnemű |fehérnemű 27 |legalabb |legalább 54 |ancapribeli |anacapribeli 73 |Nem teszek |– Nem teszek 74 |mos is |most is 76 |viszoyban |viszonyban 78 |megyónunk |meggyónunk 79 |felreesÅ‘ |félreesÅ‘ 81 |mar is |már is 81 |kertem |kértem 102 |néze |nézve 106 |hiháját |hibáját 114 |túlzott |túlzotr 126 |«Én meg« |«Én meg» 127 |nézve! |nézve!» 133 |donc! |donc!» 141 |rejtély |rejtélyt 148 |feléségére |feleségére 151 |magamban erÅ‘ |magamban erÅ‘t 153 |annnyit |annyit 161 |«Jó estét«-tel |«Jó estét»-tel 184 |Evelinád.“ |Evelinád.» 205 |nemsokárá |nemsokára 219 |fötétlenül |föltétlenül 221 |Ehagyom |Elhagyom 224 |BudapesrÅ‘l |BudapestrÅ‘l 230 |megehetÅ‘sen |meglehetÅ‘sen 233 |öngyilkoság |öngyilkosság 235 |aszzony jót |asszony jót 237 |benünket |bennünket 260 |Igazan |Igazán 265 |rosszullétról |rosszullétrÅ‘l 272 |öltalálja |föltalálja 290 |»Rényi |«Rényi 293 |Å‘ esak |Å‘ csak 296 |többi. |többi.» 298 |barónÅ‘nek |bárónÅ‘nek 302 |ez a kez |ez a kéz 303 |mélyéból |mélyébÅ‘l 305 |Mengengedem |Megengedem 318 |Veszedelmes |– Veszedelmes] *** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 67909 ***